Szávatthiban.1
Ekkor a Tiszteletreméltó Ráhula odament a Magasztoshoz, kifejezte hódolatát, leült az egyik oldalára és így szólt hozzá:
– Tiszteletreméltó uram, hogyan kellene megismernünk, hogyan kellene látnunk e tudatos testet illetően és minden külső jelet illetően, hogy – én-teremtés, enyém-teremtés és az alapvető hajlam az önhittségre – bensőnkben többé ne forduljanak elő?
– Bármely rúpa legyen is az, Ráhula, akár múltbeli, akár jövő- vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli – helyes bölcsességgel minden rúpát így látunk a valóságában: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem’.
Bármely védaná legyen is az, Ráhula, akár múltbeli, akár jövő- vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli – helyes bölcsességgel minden védanát így látunk a valóságában: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem’.
Bármely szannyá legyen is az, Ráhula, akár múltbeli, akár jövő- vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli – helyes bölcsességgel minden szannyát így látunk a valóságában: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem’.
Bármely szankhárák legyenek is azok, Ráhula, akár múltbeliek, akár jövő- vagy jelenbeliek, belsők vagy külsők, durvák vagy finomak, alsóbb- vagy felsőbbrendűek, távoli vagy közeliek – helyes bölcsességgel minden szanszkárát így látunk a valóságában: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem’.
Bármely vinnyána legyen is az, Ráhula, akár múltbeli, akár jövő- vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli – helyes bölcsességgel minden vinnyánát így látunk a valóságában: ‘Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az énem’.
Ha így ismersz meg és látsz, Ráhula, akkor e tudatos testet illetően és minden külső jelet illetően – én-teremtés, enyém-teremtés és az alapvető hajlam az önhittségre – bensődben többé nem fordulnak elő.