Fordította: Fodor Tibor (info)

SN 22.95, PTS S III 140
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

SN 22.95 Pheṇa-piṇḍūpama Sutta

Habcsomó

Egy alkalommal a Magasztos a joddzsha nép tagjai közt időzött, a Gangesz folyó partján. Így szólította meg ott a Magasztos a szerzeteseket1:

– Szerzetesek képzeljétek el, hogy ezen a Gangesz folyón egy nagy habcsomó úszik. Egy éles látású ember megszemlélné, mérlegelné, és gondosan tanulmányozná azt, és úgy mutatkozna számára, hogy üres – lényeg, szubsztancia nélküli. Mivel milyen szubsztancia is lehetne egy habcsomóban?

Így szintén, szerzetesek, akármilyen rúpa legyen is, múltbeli, jövőbeli, vagy jelen, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli: egy szerzetes megszemléli, mérlegeli, és gondosan tanulmányozza, és úgy mutatkozna számára, hogy üres – lényeg, szubsztancia nélküli. Hiszen milyen szubsztancia is lehetne a rúpában2?

Képzeljétek el, szerzetesek, hogy ősszel amikor esik az eső, és nagy esőcseppek hullnak, vízbuborék keletkezik és pukkan el a víz felszínén. Egy éles látású ember megszemlélné, mérlegelné, és gondosan tanulmányozná, és úgy mutatkozna számára, hogy üres – lényeg, szubsztancia nélküli. Mivel milyen szubsztancia is lehetne egy vízbuborékban?

Így szintén, szerzetesek, akármilyen védaná legyen is, múltbeli, jövőbeli, vagy jelen, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli: egy szerzetes megszemléli, mérlegeli, és gondosan tanulmányozza, és úgy mutatkozna számára, hogy üres – lényeg, szubsztancia nélküli.. Hiszen milyen szubsztancia is lehetne a védanában3?

Képzeljétek el , szerzetesek, hogy a forró évszak utolsó hónapjában, a verőfényben imbolygó délibáb tűnik elő. Egy éles látású ember megszemlélné, mérlegelné, és gondosan tanulmányozná, és úgy mutatkozna számára, hogy üres – lényeg, szubsztancia nélküli. Mivel milyen szubsztancia is lehetne egy délibábban?

Így szintén, szerzetesek, akármilyen szannyá legyen is, múltbeli, jövőbeli, vagy jelen, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli: egy szerzetes megszemléli, mérlegeli, és gondosan tanulmányozza, és úgy mutatkozna számára, hogy üres – lényeg, szubsztancia nélküli. Hiszen milyen szubsztancia is lehetne a szannyában4?

Képzeljétek el, szerzetesek, hogy egy ember, akinek keményfára van szüksége, keményfát keresve, keményfát kutatva vándorol, éles fejszét fogna és az erdőbe menne. Ott látná egy nagy banánfa egyenes, friss, elágazás nélküli törzsét5. Gyökerénél kivágná, levágná a koronát, és bontaná ki a háncsot. Amint bontja ki, még csak puhafát sem talál, nem szólva a keményfáról. Egy éles látású ember megszemlélné, mérlegelné, és gondosan tanulmányozná, és úgy mutatkozna számára, hogy üres – lényeg, szubsztancia nélküli. Mivel milyen szubsztancia is lehetne egy banánfa törzsében?

Így szintén, szerzetesek, akármilyen szankhárák legyenek is, múltbeliek, jövőbeliek, vagy jelenbeliek, belsők vagy külsők, durvák vagy finomak, alsóbb- vagy felsőbbrendűek, távoliak vagy közeliek: egy szerzetes megszemléli, mérlegeli, és gondosan tanulmányozza azokat, és úgy mutatkoznának számára, hogy üresek – lényeg, szubsztancia nélküliek. Hiszen milyen szubsztancia is lehetne a szankhárákban6?

Képzeljétek el, szerzetesek, hogy egy varázsló vagy varázslóinas egy bűvös szemfényvesztést mutatna be egy útkereszteződésnél. Egy éles látású ember megszemlélné, mérlegelné, és gondosan tanulmányozná, és úgy mutatkozna számára, hogy üres – lényeg, szubsztancia nélküli. Mivel milyen szubsztancia is lehetne egy bűvös szemfényvesztésben?

Így szintén, szerzetesek, akármilyen vinnyána legyen is, múltbeli, jövőbeli, vagy jelen, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli: egy szerzetes megszemléli, mérlegeli, és gondosan tanulmányozza, és úgy mutatkozna számára, hogy üres – lényeg, szubsztancia nélküli. Hiszen milyen szubsztancia is lehetne a vinnyánában7?

Így látva, szerzetesek, a tanításban részesült törekvő átéli az lemondást a rúpáról, az lemondást a védanáról, a lemondást a szannyáról, a lemondást a szankhárákról, a lemondást a vinnyánáról. Átélve a lemondást, szenvedélytől mentessé válik. A szenvedélytől mentesség [elméjét] megszabadítja. Amikor az megszabadult, elérkezik a tudás: ‘Megszabadult.’. Megérti: ’A születés megsemmisült, a szent élet megvalósult, amit meg kellet tenni, meg lett téve, nincs más hátra e létállapot számára.

Ez az, amit a Magasztos mondott. Így szólván a Szerencsés, a Tanító tovább ezt mondta:

A rúpa olyan mint egy habcsomó,
A védaná mint a vízbuborék,
A szannyá mint a délibáb,
A szankhárák mint a banánfa törzse,

És a vinnyána mint az illúzió,
Így magyarázta el a Nap rokona.

Akárhogyan is mérlegeljük
És gondosan tanulmányozzuk
Mégiscsak üresnek találjuk
Ha gondosan megszemléljük.

Erre a testre utalva
Tanította a Kiterjedt Bölcsességű
Hogy elhagyva a három dolgot
Erre a rúpára elvetéssel tekintünk.

Amikor az életerő, a hő, és a tudatosság
Eltávozik ebből a fizikai testből,
Kivetve fekszik az ott:
Mások táplálékaként, akarat nélkül8.

Ilyen ez a folytonosság,
Ez az illúzió, bolondok rászedője.
Azt tanítják róla, gyilkos;
Nem találni itt szubsztanciát9.

A szerzetes, aki eréllyel emelkedett ki,
A khandhákra így kell, hogy nézzen,
Akár nappal, akár éjjel10,

Megértve, örökké éberen.

Minden béklyót le kell vetnie
És menedéket vennie magának;
Így haladjon, lángban álló fővel,
A nem mulandó állapotot áhítva.


  1. Spk (Buddhaghosa kommentárja): Egy este, miközben ott tartózkodott, a Magasztos kijött jó illatú házikójából és leült a Gangesz partján. Meglátott egy nagy habcsomót lefelé úszni és azt gondolta: „Dhamma beszédet mondok az öt khandhát illetően.”. Aztán megszólította a körülötte ülő szerzeteseket. A szutta egyike a legradikálisabb értekezéseknek, amelyek a függő jelenségek üres természetéről szólnak; képhasználatát (kivált a délibábét és a bűvös szemfényvesztését) átvették későbbi buddhista gondolkodók, legállhatatosabban a Mádhjamikák. Néhány kép megtalálható máshol a Páli Kánonban pl. Dhp 46 és Dhp 170-ben. A korai buddhista gondolkodás kontextusában ezekkel a hasonlatokkal óvatosan kell bánni. Nem a világ illuzórikus szemléletét szándékozzák általuk sugallni, hanem azt bemutatni, hogy az elképzeléseink a világról és a saját létezésünkről nagyban torzul az megismerési folyamat során. Épp ahogy a délibáb és a bűvös szemfényvesztés valós létezőkön alapulnak – a sivatag homokján, a bűvész kellékein – úgy ezek a hamis elképzelések objektíven létező alapból keletkeznek, név szerint az öt khandhából; de amikor a fogalmi torzulásnak alávetett elmén át látjuk azokat, a halmazatok tényleges természetüktől eltérően jelennek meg. Ahelyett, hogy mulandónak és én nélkülinek látnánk azokat, szubsztanciaként és énként jelennek meg.  ↩

  2. Spk hosszasan magyarázza, hogy a rúpa (vagyis a test) olyan, mint egy habcsomó (phenapinda). Csak nagy vonalakban: miként a habcsomó szubsztancia (szára) nélküli, úgy a rúpa nélkülöz bármely állandó, stabil, énszerű szubsztanciát; miként a habcsomó teli van lyukakkal és résekkel és sok teremtmény élőhelye, úgy a rúpa is; miként a habcsomó a kiterjedés után összeesik, úgy a rúpa elporlik a halál szájában. Spk kommentárja még Vibh. 32–35-ben.  ↩

  3. Spk: A buborék (bubbula) gyenge és nem lehet megragadni, mivel elpukkad amint megfogják; úgy a védaná is gyenge és megragadhatatlan állandóként és stabilként. Miként a buborék egy vízcsepptől jön létre, majd megszűnik, így van a védanával is: a védaná 100 000 kóti-ja keletkezik és szűnik meg egy csettintés ideje alatt (egy kóti=egy millió). Miként a buborék feltételektől függésben keletkezik, úgy a védaná keletkezése függésben van egy érzékelési alaptól, tárgytól, a szennyeződésektől és érintkezéstől.  ↩

  4. Spk: A szannyá olyan mint a délibáb (marícsiká) abban az értelemben, hogy szubsztanciátlan, mivel nem ragadhatunk meg egy délibábot, hogy igyunk vagy fürödjünk vagy megtöltsünk egy kancsót. Miként a délibáb megtéveszt sokakat, úgy a szannyá is, amely azzal a képzettel csábítja az embereket, hogy a színes dolog szép, kellemes és állandó.  ↩

  5. Akukkukadzsátam. Spk: Nincs belül növekedő bél (anto aszanydzsátaghanadandakam).  ↩

  6. A hasonlat más céllal használatos MN I 233,15–23-ban. Spk: Miként a banánfa törzse (kadalikkhandha) sok réteg együttese, mind saját jellemzővel, úgy a szankhárák halmazata is sok jelenség együttese, azok saját jellemzőivel.  ↩

  7. Spk: A vinnyána olyan mint a bűvös szemfényvesztés (májá) abban az értelemben, hogy szubsztanciátlan és nem lehet megragadni. A vinnyána még inkább mulandó és elröppenő mint a bűvös szemfényvesztés. Mivel azt a benyomást kelti, hogy egy személy jön és megy, áll és ül, ugyanazzal az elmével, de az elme különböző mindezen tevékenységekben. A vinnyána bűvös szemfényvesztésként téveszti meg a sokaságot. Egy a vinnyána megtévesztő természetét illusztráló, ezen a hasonlaton alapuló modern parabolához lásd Nyánananda, Az elme varázslata, 5.–7. o.  ↩

  8. MN I 296,9–11 Száriputta beszéde. Nem tudok Buddha maga által mondott párhuzamról, de lásd Dhp 41.  ↩

  9. Spk elmagyarázza, hogy a májájam bálalápiní, a b pádában, kifejezetten a vinnyána-khandhára utal. A khandha-tömeg két módon gyilkos: (i) mivel a khandhák végeznek egymással; és (ii) mivel a gyilkosság a khandháktól függésben jelenik meg. Az (i) -hez, amikor a föld elem felbomlik, maga után vonja a többi elemet, és amikor a rúpa-khandha felbomlik, maga után vonja a mentális khandhákat. A (ii) -hez, amikor a khandhák léteznek, olyan dolgok jönnek létre, mint gyilkosság, kötelék, sérülés, stb. A khandhák gyilkosokhoz hasonlításához lásd még 22:85 (III 114,20–24).  ↩

  10. Páli: divá vá jadi vá rattim.  ↩

Így készült:
Fordította: Fodor Tibor
Forrás: SN 22.95, Bhikkhu Bodhi, angol
Szerzői jogok: Fodor Tibor, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.