Egy alkalommal a tiszteletreméltó Száriputta és a tiszteletreméltó Mahá Kotthita Váránaszi közelében, Iszipatánában, az Őz-parkban éltek. Ekkor, a tiszteletreméltó Mahá Kotthita késő délután odahagyva elvonultságát, a tiszteletreméltó Száriputtához ment. Megérkezvén udvariasan köszöntötték egymást. Miután így udvariasan üdvözölték és köszöntötték egymást, leült mellé. Ahogy ott ült, így szólt tiszteletreméltó Száriputtához:
– Most mond meg nekem, barátom, Száriputta, a szem a forma béklyója, vagy a forma a szem béklyója? A fül…; Az orr…; A nyelv…; A test…; Az elme a gondolatok béklyója, vagy a gondolatok az elme béklyója?
– Nem, barátom. A szem nem a forma béklyója, és a forma sem a szem béklyója. Ha valamilyen vágy vagy szenvedély kél fel a kettőjük kapcsolatából: az a béklyó. A fül nem a hang béklyója…; az orr nem a szag béklyója…; a nyelv nem az íz béklyója…; a test nem a testérzet béklyója…; az elme nem a gondolat béklyója, és a gondolat sem az elme béklyója. Ha valamilyen vágy vagy szenvedély kél fel a kettőjük kapcsolatából: az a béklyó.
Tegyük fel, hogy egy fekete és egy fehér ökör össze van kötve egy igával vagy járommal. Ha jönne valaki, és azt mondaná, hogy: ‘A fekete ökör a fehér béklyója, vagy a fehér ökör a fekete béklyója’ – ha ezt mondaná, helyesen szólna?
– Nem, barátom. A fekete ökör nem a fehér béklyója, és a fehér sem a fekete béklyója. Épp az iga vagy a járom, amivel össze vannak kötve: az a béklyó.
– Hasonlóképpen, a szem nem a forma béklyója, és a forma sem a szem béklyója. Ha valamilyen vágy vagy szenvedély kél fel a kettőjük kapcsolatából: az a béklyó. A fül nem a hang béklyója…; az orr nem a szag béklyója…; a nyelv nem az íz béklyója…; a test nem a testérzet béklyója…; az elme nem a gondolat béklyója, és a gondolat sem az elme béklyója. Ha valamilyen vágy vagy szenvedély kél fel a kettőjük kapcsolatából: az a béklyó.
Ha a szem lenne a forma béklyója, vagy ha a forma lenne a szem béklyója, akkor a fájdalomnak és a szenvedésnek véget vető szent élet nem lett volna kinyilatkoztatva. De mivel vágy és szenvedély kél fel a kettőjük kapcsolatából, ezért lett a fájdalomnak és a szenvedésnek véget vető szent élet kinyilatkoztatva.
Ha a fül lenne a hang béklyója…; ha az orr lenne a szag béklyója…; ha a nyelv lenne az íz béklyója…; ha a test lenne a testérzet béklyója…;
Ha az elme lenne a gondolat béklyója, vagy ha a gondolat lenne az elme béklyója, akkor a fájdalomnak és a szenvedésnek véget vető szent élet nem lett volna kinyilatkoztatva. De mivel vágy és szenvedély kél fel a kettőjük kapcsolatából, ezért lett a fájdalomnak és a szenvedésnek véget vető szent élet kinyilatkoztatva.
És ezen az érvelésen keresztül az ember megértheti, hogy a szem nem a forma béklyója, és a forma sem a szem béklyója, de ha valamilyen vágy vagy szenvedély kél fel a kettőjük kapcsolatából: az béklyó. A fül nem a hang béklyója…; az orr nem a szag béklyója…; a nyelv nem az íz béklyója…; a test nem a testérzet béklyója…; az elme nem a gondolat béklyója, és a gondolat sem az elmebéklyója, de ha valamilyen vágy vagy szenvedély kél fel a kettőjük kapcsolatából: az a béklyó. A Magasztosnak van szeme. A Magasztos lát formát a szemével. [De] Nincs a Magasztosban vágy vagy szenvedély. A Magasztos megszabadította a tudatát.
A Magasztosnak van füle…; …van nyelve…; …van teste…; A Magasztosnak van elméje. A Magasztos tudatában van a gondolatoknak az elméjével. [De] Nincs a Magasztosban vágy vagy szenvedély. A Magasztos megszabadította a tudatát.
Ez az az érvelés, amin keresztül az ember megértheti, hogy a szem nem a forma béklyója, és a forma sem a szem béklyója, de ha valamilyen vágy vagy szenvedély kél fel a kettőjük kapcsolatából: az a béklyó. A fül nem a hang béklyója…; az orr nem a szag béklyója…; a nyelv nem az íz béklyója…; a test nem a testérzet béklyója…; az elme nem a gondolat béklyója, és a gondolat sem az elmebéklyója, de ha valamilyen vágy vagy szenvedély kél fel a kettőjük kapcsolatából: az a béklyó.