Fordította: Máthé Veronika (info)

SN 46.55, PTS S V 121
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

SN 46.55 Saṅgārava Sutta

Tanítóbeszéd Szangáravának

Szávatthinál…

Ez alkalommal Szangárava bráhmana tett látogatást a Magasztosnál. Mikor megérkezett, udvariasan köszöntötte őt, és miután egymás felé kölcsönösen kifejezték tiszteletüket, leült az egyik oldalára. Így elhelyezkedve, Szangárava bráhmana a következőket kérdezte a Magasztostól:

– Mi a magyarázata, Gótama Mester, mi az oka annak, hogy nem tudom felidézni azokat a szent szövegeket, amelyeket valaha sok napon át tanultam, hogy fejből tudjam őket — nem is beszélve azokról, amelyeket nem tanultam meg fejből? Továbbá, Gótama Mester, mi a magyarázata, mi az oka annak, hogy felidéződnek bennem azok a szent szövegek, amelyeket fejből soha nem tanultam meg — nem is beszélve azokról, amelyeket fejből is tudok?

I.

– Nos, bráhmana, amikor az embert hatalmába keríti az érzéki örömök iránti vágyakozás, ha eluralkodik rajta az érzéki örömök iránti vágyakozás, és nem ismeri fel, hogyan szabadulhatna meg ténylegesen a benne felébredt érzéki örömök iránti vágyakozástól — ekkor nem tudja és nem látja, mi az, ami valójában hasznos lenne önmaga számára; nem tudja és nem látja, mi az, ami valójában hasznos lenne mások számára; és nem látja, mi az, ami valójában hasznos lenne mind önmaga, mind mások számára. Ilyenkor van az, hogy még a hosszú ideig tanult, fejből tudott szent szövegeket sem képes felidézni, nem is beszélve azokról, amelyeket nem tanult meg ennyire jól.

Tegyük fel, bráhmana, hogy van egy vízzel teli edény, és a vízbe [vörös] lakk vagy sárga gyömbérgyökér vagy kék vagy [narancs]sárga festék lett keverve, és tegyük fel, hogy van egy jól látó ember, akinek ebben kell megnéznie az arcát, mintha tükörbe nézne. Nem olyannak fogja felismerni vagy látni azt, mint amilyen az a valóságban. Éppen így, bráhmana, amikor valakit hatalmába kerít az érzéki örömök iránti vágyakozás, ha eluralkodik rajta az érzéki örömök iránti vágyakozás, és az illető nem ismeri fel, hogyan szabadulhatna meg ténylegesen a benne felébredt érzéki örömök iránti vágyakozástól — ekkor nem tudja és nem látja, mi az, ami valójában hasznos lenne önmaga számára…

Továbbá, bráhmana, amikor az embert hatalmába keríti a rosszindulat, ha eluralkodik rajta a rosszindulat…ekkor nem tudja és nem látja, mi az, ami valójában hasznos lenne önmaga számára; nem tudja és nem látja, mi az, ami valójában hasznos lenne mások számára; és nem látja, mi az, ami valójában hasznos lenne mind önmaga, mind mások számára. Ilyenkor van az, hogy még a hosszú ideig tanult, fejből tudott szent szövegeket sem képes felidézni, nem is beszélve azokról, amelyeket nem tanult meg ennyire jól.

Tegyük fel, bráhmana, hogy van egy vízzel teli edény, amelyet tűzön melegítünk, és amelyben a víz forrásban van és kifut az edényből, és tegyük fel, hogy van egy jól látó ember, akinek ebben kell megnéznie az arcát, mintha tükörbe nézne. Nem olyannak fogja felismerni vagy látni azt, mint amilyen az a valóságban. Éppen így, bráhmana, amikor valakit hatalmába kerít a rosszindulat… nem látja, nem tudja, mi az, ami valójában hasznos lenne mind önmaga, mind mások számára. Ilyenkor van az, bráhmana, hogy még a hosszú ideig tanult, fejből tudott szent szövegeket sem képes felidézni, nem is beszélve azokról, amelyeket nem tanult meg ennyire jól.

Továbbá, bráhmana, amikor az embert hatalmába keríti a nemtörődömség és a tompaság, ha eluralkodik rajta a nemtörődömség és a tompaság … még a hosszú ideig tanult, fejből tudott szent szövegeket sem képes felidézni…

Tegyük fel, bráhmana, hogy van egy vízzel teli edény, amelynek vizét mohos vízinövények nőtték be, és tegyük fel, hogy van egy jól látó ember, akinek ebben kell megnéznie az arcát, mintha tükörbe nézne. Nem olyannak fogja felismerni vagy látni azt, mint amilyen az a valóságban. Éppen így, bráhmana, amikor valakit hatalmába kerít a nemtörődömség és a tompaság, ha eluralkodik rajta a nemtörődömség és a tompaság…ilyenkor még a hosszú ideig tanult, fejből tudott szent szövegeket sem képes felidézni…

Továbbá, bráhmana, amikor az embert hatalmába keríti az izgatottság és feldúltság, ha eluralkodik rajta az izgatottság és feldúltság… még a hosszú ideig tanult, fejből tudott szent szövegeket sem képes felidézni…

Tegyük fel, bráhmana, hogy van egy vízzel teli edény, amelynek vizét szél korbácsolja, amelynek vize felkavarodott, örvénylő, és amelyet hullámok fodroznak, és tegyük fel, hogy van egy jól látó ember, akinek ebben kell megnéznie az arcát, mintha tükörbe nézne. Nem olyannak fogja felismerni vagy látni azt, mint amilyen az a valóságban. … Ilyenkor még a hosszú ideig tanult, fejből tudott szent szövegeket sem képes felidézni…

És ugyanígy, bráhmana, amikor az embert hatalmába keríti a kételkedés és bizonytalanság, ha eluralkodik rajta a kételkedés és bizonytalanság, és nem ismeri fel, hogyan szabadulhatna meg ténylegesen a benne felébredt kételkedéstől és bizonytalanságtól — ekkor nem tudja és nem látja, mi az, ami valójában hasznos lenne önmaga számára; nem tudja és nem látja, mi az, ami valójában hasznos lenne mások számára; és nem tudja és nem látja, mi az, ami valójában hasznos lenne mind önmaga, mind mások számára. Ilyenkor van az, hogy nem képes felidézni a hosszú ideig tanult, fejből tudott szent szövegeket, nem is beszélve azokról, amelyeket nem tanult meg ennyire jól.

Tegyük fel, bráhmana, hogy van egy vízzel teli edény, és ezt az edényt, amelyben a víz zavaros és iszapos, sötét helyre tesszük, és tegyük fel, hogy van egy jól látó ember, akinek ebben kell megnéznie az arcát, mintha tükörbe nézne. Nem olyannak fogja felismerni vagy látni azt, mint amilyen az a valóságban. Éppen így, bráhmana, amikor valakit hatalmába kerít a kételkedés és bizonytalanság, ha eluralkodik rajta a kételkedés és bizonytalanság, és az illető nem ismeri fel, hogyan szabadulhatna meg ténylegesen ezektől — ekkor nem tudja, nem látja, mi az, ami valójában hasznos lenne önmaga számára; nem tudja, nem látja, mi az, ami valójában hasznos lenne mások számára; nem tudja, nem látja, mi az, ami valójában hasznos lenne mind önmaga, mind mások számára. Ilyenkor van az, hogy még a hosszú ideig tanult, fejből tudott szent szövegeket sem képes felidézni, nem is beszélve azokról, amelyeket nem tanult meg ennyire jól.

Ez, bráhmana, ez a magyarázata, ez az oka annak, ha valaki nem tudja felidézni azokat a szent szövegeket, amelyeket valaha sok napon át tanult és fejből tudott — nem is beszélve azokról, amelyeket nem tudott ennyire jól.

II.

De, bráhmana, amikor az embert nem keríti hatalmába az érzéki örömök iránti vágyakozás… (az I. pontban leírtak tagadása) … akkor azok a szent szövegek is felidéződnek benne, amelyeket csak rövid ideig tanult — nem is beszélve azokról, amelyeket fejből tud.

Tegyük fel, bráhmana, hogy van egy vízzel teli edény, és a vízbe nem lett belekeverve [vörös] lakk vagy sárga gyömbérgyökér vagy kék vagy [narancs]sárga festék, és tegyük fel, hogy van egy jól látó ember, akinek ebben kell megnéznie az arcát, mintha tükörbe nézne. Olyannak fogja felismerni vagy látni azt, mint amilyen az a valóságban. Éppen így, bráhmana, amikor valakit nem kerít hatalmába az érzéki örömök iránti vágyakozás, ha nem uralkodik el rajta az érzéki örömök iránti vágyakozás, akkor az illető felismeri, hogyan szabadulhat meg ténylegesen a benne felébredt érzéki örömök iránti vágyakozástól.

Továbbá, bráhmana, amikor az embert nem keríti hatalmába a rosszindulat… akkor azok a szent szövegek is felidéződnek benne, amelyeket csak rövid ideig tanult — nem is beszélve azokról, amelyeket fejből tud.

Tegyük fel, bráhmana, hogy van egy vízzel teli edény, amelyet nem melegítünk tűz fölött, és amelyben a víz nincs forrásban, és nem fut ki az edényből. És egy jól látó ember megnézi ebben az arcát, mintha tükörbe nézne. Olyannak fogja felismerni, olyannak fogja látni azt, mint amilyen az a valóságban. Éppen így, bráhmana, amikor valakit nem kerít hatalmába a rosszindulat…akkor azok a szent szövegek is felidéződnek benne, amelyeket csak rövid ideig tanult — nem is beszélve azokról, amelyeket fejből tud.

Továbbá, bráhmana, amikor az embert nem keríti hatalmába a nemtörődömség és a tompaság, ha nem uralkodik el rajta a nemtörődömség és a tompaság … akkor azok a szent szövegek is felidéződnek benne, amelyeket csak rövid ideig tanult…

Tegyük fel, bráhmana, hogy van egy vízzel teli edény, amelynek vizét nem nőtték be mohos vízinövények, és van egy jól látó ember, akinek ebben kell megnéznie az arcát, mintha tükörbe nézne. Olyannak fogja felismerni, olyannak fogja látni azt, mint amilyen az a valóságban. Éppen így, bráhmana, amikor valakit nem kerít hatalmába a nemtörődömség és a tompaság… akkor még azok a szent szövegek is felidéződnek benne, amelyeket csak rövid ideig tanult — nem is beszélve azokról, amelyeket olyan jól ismer.

Továbbá, bráhmana, amikor az embert nem keríti hatalmába az izgatottság és feldúltság, ha nem uralkodik el rajta az izgatottság és feldúltság… akkor még azok a szent szövegek is felidéződnek benne, amelyeket csak rövid ideig tanult…

Tegyük fel, bráhmana, hogy van egy vízzel teli edény, amelynek vizét nem korbácsolja a szél, amelynek vize nem kavarodott fel, nem örvénylik, és amelyet nem fodroznak hullámok, és tegyük fel, hogy van egy jól látó ember, akinek ebben kell megnéznie az arcát, mintha tükörbe nézne. Olyannak fogja felismerni , olyannak fogja látni azt, mint amilyen az a valóságban. Éppen így, bráhmana, ha valakit nem kerít hatalmába az izgatottság és feldúltság … akkor még azok a szent szövegek is felidéződnek benne, amelyeket csak rövid ideig tanult…

És ugyanígy, bráhmana, amikor az embert nem keríti hatalmába a kételkedés és bizonytalanság, ha nem uralkodik el rajta a kételkedés és bizonytalanság, és felismeri, hogyan szabadulhat meg ténylegesen a benne felébredt kételkedéstől és bizonytalanságtól — ekkor tudja és látja, mi az, ami valójában hasznos önmaga számára; tudja és látja, mi az, ami valójában hasznos mások számára; és tudja és látja, mi az, ami valójában hasznos mind önmaga, mind mások számára. Ilyenkor van az, hogy még azok a szent szövegek is felidéződnek benne, amelyeket csak rövid ideig tanult — nem is beszélve azokról, amelyeket fejből tud.

Tegyük fel, bráhmana, hogy van egy vízzel teli edény, és ezt az edényt, amelyben a víz áttetsző és tiszta, világos helyre tesszük. És egy jól látó ember, ebben nézi meg az arcát, mintha tükörbe nézne. Olyannak fogja felismerni , olyannak fogja látni azt, mint amilyen az a valóságban. Éppen így, bráhmana, amikor valakit nem kerít hatalmába a kételkedés és bizonytalanság, ha nem uralkodik el rajta a kételkedés és bizonytalanság, és az illető felismeri, hogyan szabadulhat meg ténylegesen a kételkedéstől és bizonytalanságtól — ekkor tudja és látja, mi az, ami valójában hasznos önmaga számára; tudja és látja, mi az, ami valójában hasznos mások számára; tudja és látja, mi az, ami valójában hasznos mind önmaga, mind mások számára. Ilyenkor van az, hogy még azok a szent szövegek is felidéződnek benne, amelyeket csak rövid ideig tanult — nem is beszélve azokról, amelyeket fejből tud.

Ez, bráhmana, ez a magyarázata, ez az oka, hogy valakiben felidéződnek olyan szent szövegek, amelyeket csak rövid ideig tanult — nem is beszélve azokról, amelyeket fejből tud.

Bráhmana, ez pedig a bölcsesség hét tényezője, amely mentes az akadályoktól, mentes a tudati szennyeződésektől, amelynek kifejlesztése és elmélyítése a megszabadulás gyümölcseinek — felismerés általi — eléréséhez vezet. Mi ez a hét? Ezek, bráhmana, az odafigyelés bölcsességi tényezője, valamint… a kiegyensúlyozottság bölcsességi tényezője… Ez a bölcsesség hét tényezője, amely mentes az akadályoktól… a megszabadulás gyümölcseinek felismerés általi eléréséhez vezet.

Ezen szavak hallatán Szangárava bráhmana a következőket mondta a Magasztosnak:

– Nagyszerű, Gótama Mester! Csodálatos, Gótama Mester! …A tiszteletreméltó Gótama fogadjon el engem tanítványának, aki a mai naptól fogva, ameddig csak az élet tart, őhozzá fordul menedékért.

Így készült:
Fordította: Máthé Veronika
Forrás: Woodward, F.L. transl. //The Book of Kindred Sayings//. Part V. Oxford: Pali Text Society, 1994. p. 102-107, angol
Szerzői jogok: Máthé Veronika, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.