(Egy bizonyos szerzetes azt mondta a Buddhának:)
– Nagyszerű lenne, Uram, ha a Magasztos adna nekem egy olyan rövid tanítást, amelyet miután hallottam, egyedül élhetnék, magányosan, fáradhatatlanul, buzgón és elszántan.
– Akkor, szerzetes, meg kellene tisztítanod a gyakorlás alapjait. És melyek a gyakorlás alapjai?
Ebben, szerzetes, visszafogottan kell időznöd az elkötelezettség1 visszafogottsága szerint, tökéletesítve a gyakorlásod területét, tudatosítva a legkisebb hibákban rejlő veszélyt, miközben magadra veszed az erkölcsi szabályokat és ezekben képzed magad.
Miután megtetted ezt, szerzetes, akkor az erkölccsel2, ami a támaszod, az erkölcsben megalapozva gyakorolnod kell a figyelem négy alapját. Melyik ez a négy?
Ezek gyakorlásakor, szerzetes, időznöd kell a test… érzések… tudat… tudat-tárgyak feletti szemlélődésében, buzgón, tisztán tudatában lenni, figyelmesen, megszabadulva a világi vágyaktól és csüggedéstől.
Akkor, szerzetes, amikor az erkölccsel, ami a támaszod, erkölcsben megalapozva, fejlesztetted a figyelem négy alapját mind nappal, mind éjjel, eléred a helyes (tudat)állapotok remélt növekedését, amik nem fognak hanyatlani.
(A szerzetes örült ezeknek szavaknak, majd az elmondottak szerint gyakorolt, és így, mikor eljött az ideje, arahattá3 vált.)