Dhanija, a jószágbirtokos1:
„A rizsem megfőtt,
tejem van elég.
Nemzetségemmel a Mahí partján élek,
házam fedett, tüzem ég:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!“
A Buddha:
„Haragtól mentesen,
önhittségem eltűnt2,
egy éjszakát a Mahí partján töltök,
kunyhóm nyitott, tüzem ellobbant3:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!“
Dhanija:
„Nincs moszkitó, se bögöly.
A marhák a buja legelőkön járnak,
ahol zöldell a fű.
Állják, ha jön az eső:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!“
A Buddha:
„A tutajt, ha jól csinálják,
összeácsolják4.
Átkelve rajta a messzi túlpartra,
lecsendesítettem az áradást.
Nincs szükségem már tutajra5:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!“
Dhanija:
„Feleségem előzékeny, gondos,
bájos, régóta együtt élünk.
Soha rosszat még nem hallottam felőle:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!“
A Buddha:
„Tudatom előzékeny, figyelmes,
sokáig neveltem, jól tartottam.
Semmi gonosz nincs bennem:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!“
Dhanija:
„A jövedelmemből tartom el magam.
Fiaim nyugalomban élnek,
gondtól, bajtól mentesen.
Soha rosszat még nem hallottam felőlük:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!“
A Buddha:
„Senkinek a szolgálatában nem állok6,
az egész világot bejárom
(felébredésem) jutalmául.
Nincs szükségem fizetésre:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!“
Dhanija:
„Vannak marháim, ifjú bikáim,
vemhes teheneim, borjaim,
és egy nagy bikám, ki vezeti csordám:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!“
A Buddha:
„Nincsenek marháim, se ifjú bikáim,
vemhes teheneim és borjaim,
nincs nagy bikám sem, hogy vezesse csordám7:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!“
Dhanija:
„A póznák jól leszúrva, mozdíthatatlanok.
A friss mundzsa-fűből erősre font kötőfékekből
még egy fiatal bika sem tépheti ki magát:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!“
A Buddha:
„Eltépve a kötelékeimet,
ahogy egy nagy bika,
egy hatalmas elefánt
tépi el a rothadó indát,
sosem fogok immár
anyaméhbe költözni:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!“
A hatalmas felhőből eső zuhog
egyenesen alá,
ellepve hegyeket-völgyeket.
Hallva az esőistent alázáporozni
Dhanija így szólt:
„Mily nagy nyereség nekünk
látni a Magasztost!
Hozzá megyünk,
hozzá, aki lát, menedékért.
Légy a tanítónk, Nagy Bölcs!
Feleségem és én szolgálatkészek vagyunk.
Hadd kövessük a szent életet
A Jól-távozott vezetésével!
Távozzunk a túlpartra
az öregség-és-halálból,
vessünk véget minden szenvedésnek és bajnak!“
Mára8:
„Ezek a gyermekesek
örülnek
a gyermekeiknek.
Ezek az állattartók
örülnek
a teheneiknek.
Az emberek öröme
a vagyonukban áll,
mivel az ember vagyon nélkül
örömöt nem talál.“
A Buddha:
„Ezek a gyermekesek
aggódnak
a gyermekeikért.
Ezek az állattartók
aggódnak
a teheneikért.
Az emberek aggodalma
a vagyonukban áll,
mivel az ember vagyon nélkül
aggodalmat nem talál.“
Dhaniya Gopa: Szó szerint: „akinek jószágban van a vagyona“. A kommentárok szerint harmincezer marhát számlált a csordája. ↩
A Buddha versének első sora szójáték, válaszul Dhanija első sorára. A „haragtól mentesen“ (akkodhano) rímel a „rizsem megfőtt“-re (pakkodano), és az „önhittség“ (khilo) a „tej“-re (khīro). ↩
A “nyitott” a tudatra vonatkozik, amit nem fed el, vagy burkol be sóvárgás, szennyeződés és tudatlanság. Ugyanezt a képet használja a Uda 5.5 és a Snp 4.4. A “tüzem ellobbant” a szenvedély, az irtózás és a káprázat, valamint a születés, öregség és halál, bánat, siránkozás, fájdalom, aggodalom és kétségbeesés tüzeire utal. Lásd még SN 35.28, Iti 93; ↩
A tutaj a Nemes Nyolcrétű Ösvény helyett áll. ↩
Ez a vers nem tűnik közvetlen feleletnek az azt megelőzőre, a kommentárok azt sugallják, hogy itt elveszítjük a párbeszéd jelleget. Egy másik lehetőség szerint a Buddha megint szójátékot használt, az „átkelve“ (tiṇṇa) szó játszik válaszul Dhanija „fű“ (tiṇa) szavával. ↩
A kommentárok szerint a Buddha nem áll senki más alkalmazásában, még a sajátjában sem – azaz, nem áll a sóvárgás szolgálatában. ↩
A Buddha itt lehet, hogy szó szerint értette, hogy nincsenek állatai, tehát egy erős zápor nem is okozhat kárt neki, de az is lehet, hogy itt is képletesen beszélt. Lásd még: SN 4.19. ↩
A kommentárok szerint Mára hirtelen kerül a képbe, hogy megpróbálja – sikertelenül – megóvni Dhaniját és feleségét az ösvényre lépéstől. Verse, a Buddha válaszával egyetemben megtalálható a SN 4.8-ban. ↩