Fordította: Kertész Ágnes (info)

Uda 3.2, PTS Ud 21
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

Uda 3.2 Nanda Sutta

Nanda

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi közelében tartózkodott, a Dzséta-ligetben, Anáthapindika kolostorában. Ekkor a Tiszteletreméltó Nanda, a Magasztos (fél)testvére, anyai nagynénjének fia a következőket mondta a szerzetesek egy csoportjának: „Elégedetlen vagyok a szent élettel1, barátaim. Nem vagyok képes elviselni a szent életet. Feladom a tanítványságot és visszatérek az alacsonyrendű életbe.”

Ekkor egy bizonyos szerzetes felkereste a Magasztost, leborult előtte, majd leült az egyik oldalon és így szólt: „A Tiszteletreméltó Nanda, nagyra becsült Uram, a Magasztos (fél)testvére, anyai nagynénjének fia a következőket mondta a szerzetesek egy csoportjának: «Elégedetlen vagyok a szent élettel, barátaim… Feladom a tanítványságot és visszatérek az alacsonyrendű életbe.»’’

A Magasztos így válaszolt ennek a bizonyos szerzetesnek: „Menj, szerzetes, és mondd a nevemben Nandának, a szerzetesnek: «A tanító hívat téged, Nanda barátom.»’’

„Igenis, nagyra becsült Uram,’’ felelte a szerzetes, és odalépve a Tiszteletreméltó Nandához, így szólt hozzá: „A tanító hívat téged, Nanda barátom.”

„Igenis, barátom,’’ felelte a Tiszteletreméltó Nanda, felkereste a Magasztost, leborult előtte, majd leült az egyik oldalon. A Magasztos így szólt hozzá: „Igaz az, Nanda, hogy a következőket mondtad a szerzetesek egy csoportjának: «Elégedetlen vagyok a szent élettel, barátaim… Feladom a tanítványságot és visszatérek az alacsonyrendű életbe.»?”

„Igen, nagyra becsült Uram.”

„De miért vagy elégedetlen, Nanda, a szent élettel?”

„Amikor otthonomból eljöttem, nagyra becsült Uram, egy Szakja nemzetségbeli lány, a leggyönyörűbb a vidéken, felpillantott rám félig kifésült haja alól, és így szólt hozzám: «Remélem, hamar visszatérsz, nemes ifjú.» Ahogyan ezt felidézem, nagyra becsült Uram, elégedetlenség tölt el a szent élettel… Nem vagyok képes elviselni a szent életet. Feladom a tanítványságot és visszatérek az alacsonyrendű életbe.”

Ekkor a Magasztos karon fogta a Tiszteletreméltó Nandát, és éppen úgy, ahogy egy erős ember kinyújtja behajlított karját vagy behajlítja kinyújtott karját, egy szempillantás alatt eltűntek a Dzséta-ligetből és megjelentek a Távatimsza mennyország dévái között. Ebben az időben ötszáz rózsaszín lábú2 leány3 tartózkodott ott, hogy Szakkának, a dévák uralkodójának szolgálatára legyen. A Magasztos így szólt a Tiszteletreméltó Nandához: „Látod ezt az ötszáz rózsaszín lábú leányt?”

„Igen, nagyra becsült Uram.”

„Mit gondolsz, Nanda, melyikük a gyönyörűbb, kellemesebb a szemnek és vonzóbb megjelenésű – az a Szákja nemzetségbeli lány, a leggyönyörűbb a vidéken, vagy ez az ötszáz rózsaszín lábú leány itt?”

„Nagyra becsült Uram, ehhez az ötszáz rózsaszín lábú leányhoz képest az a Szákja nemzetségbeli lány, a leggyönyörűbb a vidéken, olyan, mint egy megcsonkított nősténymajom, amelynek orrát és füleit levágták. Ő szóba sem jöhet, a nyomukba sem érhet, össze sem lehet hasonlítani velük. Ez az ötszáz rózsaszín lábú leány sokkalta gyönyörűbb, kellemesebb a szemnek és vonzóbb megjelenésű.”

„Örvendezz hát, Nanda, örvendezz hát, Nanda! Megígérem neked, hogy neked is ötszáz rózsaszín lábú leány fog a szolgálatodra állni.”

„Így hát, nagyra becsült Uram, ha a Magasztos megígéri nekem, hogy nekem is ötszáz rózsaszín lábú leány fog a szolgálatomra állni, akkor elégedetten folytatom a szent életet a Magasztos vezetésével.”

Ekkor a Magasztos karon fogta a Tiszteletreméltó Nandát… egy szempillantás alatt eltűntek a Tavatimsza mennyország dévái közül és megjelentek a Dzséta-ligetben.

A szerzeteseknek a fülébe jutott: „Azt mondják, hogy a Tiszteletreméltó Nanda, a Magasztos (fél)testvére, anyai nagynénjének fia a leányok kedvéért éli a szent életet. Azt mondják, a Magasztos megígérte neki, hogy ötszáz rózsaszín lábú leány fog a szolgálatára állni.”

Ekkor a Tiszteletreméltó Nandát szerzetes barátai csúfnevekkel kezdték illetni, „bérencnek” és „cselédnek” nevezvén őt: „A Tiszteletreméltó Nanda egy bérenc! A tiszteletreméltó Nanda egy cseléd! A leányok kedvéért éli a szent életet! Azt mondják, a Magasztos megígérte neki, hogy ötszáz rózsaszín lábú leány fog a szolgálatára állni!”

Ekkor a Tiszteletreméltó Nanda szégyent, megalázottságot, csüggedést érzett amiatt, hogy szerzetes barátai bérencnek és cselédnek nevezik őt. Magányosan élve, visszavonultságban, szorgalmasan, buzgón és eltökélten törekedve hamarosan saját közvetlen tudása révén, itt és most megvalósította a szent élet páratlan célját, amelyért a jó családból származó fiak elhagyják otthonukat és az otthontalanságba távoznak, s belépvén abban időzött. És ekkor tudta: „A születéseknek vége szakadt, a szent élet befejeződött, minden feladat el van végezve, nincs több ebből az állapotból.” Így a Tiszteletreméltó Nanda is egyike lett az arahatoknak.

Ekkor, az éjszaka késői órájában, egy bizonyos ragyogó szépségű dévata jelent meg, megvilágítva az egész Dzséta-ligetet, odalépett a Magasztoshoz, leborult előtte, majd megállt oldalt. Ott állva a dévata így szólt a Magasztoshoz: „A Tiszteletreméltó Nanda, nagyra becsült Uram, a Magasztos (fél)testvére, anyai nagynénjének fia a saját közvetlen tudása révén, a szennyeződések megszüntetésével itt és most megvalósította a szennyeződés-mentes tudat általi megszabadulást és a bölcsesség általi megszabadulást, s abba belépvén időzik.”

Ugyanekkor a Magasztosban is megjelent a tudás: „Nanda saját közvetlen tudása révén, a szennyeződések megszüntetésével itt és most megvalósította a szennyeződés-mentes tudat általi megszabadulást és a bölcsesség általi megszabadulást, s abba belépvén időzik.”

Amikor az éjszakának vége lett, a Tiszteletreméltó Nanda felkereste a Magasztost, leborult előtte, majd leült az egyik oldalon és így szólt: „Nagyra becsült Uram, a Magasztos azon ígéretéről szólva, mely szerint ötszáz rózsaszín lábú leány fog a szolgálatomra állni, én fölszabadítom a Magasztos az ígérete alól.”

„De, Nanda, tudatommal felfogva tudatodat4, én tudtam, hogy: «Nanda itt és most megvalósította a szennyeződés-mentes tudat által való megszabadulást és a bölcsesség által való megszabadulást.» Valamint egy dévata is megmondta nekem, hogy: «A Tiszteletreméltó Nanda, nagyra becsült Uram, itt és most megvalósította a szennyeződés-mentes tudat által való megszabadulást és a bölcsesség által való megszabadulást.» Amikor, Nanda, tudatod további ragaszkodás nélkül megszabadult a szennyeződésektől, akkor fölszabadultam az ígéretem alól.”5

Majd, az eset jelentőségét fölismerve, a Magasztos a következő ihletett kijelentést tette:

A szerzetest, aki átkelt a mocsáron,
Az érzéki vágy tövisét összezúzta,
És elérte a káprázat megsemmisítését,
Nem háborgatja élvezet és fájdalom.


  1. Brahmacariya: a tanítványság útja, önmegtartóztatás, tiszta, erényes élet  ↩

  2. Lásd (angolul) itt  ↩

  3. Égi nimfa, mennyei lény, lásd (angolul) itt  ↩

  4. Szó szerint körbevéve, átölelve: cetasā ceto paricca vidito  ↩

  5. A hagyomány szerint Dzsanapada-kaljání, a szépséges szakja leány is megszabadult, miután csatlakozott a szerzetesnők rendjéhez, lásd (angolul) itt  ↩

Így készült:
Fordította: Kertész Ágnes
Forrás: Thanissaro Bhikkhu és J. Ireland, angol
Szerzői jogok: Kertész Ágnes, 2010
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.