Fordította: Penci Zsombor (info)

Uda 3.3, PTS Ud 24
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

Uda 3.3 Yasoja Sutta

Jaszódzsa

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthiban, Dzséta Ligetében, Anáthapindika kolostorában tartózkodott. Ebben az időben érkezett Szávathiba, hozzávetőlegesen 500 szerzetessel a nagytiszteletű Jaszódzsa, hogy meglátogassa a Magasztost. Az újonnan érkezett szerzetesek üdvözölték a helyi szerzeteseket, majd elfoglalták a szállásukat, félrerakták a köpenyeiket és a[z alamizsnás] tálaikat, és hangos lármát, nagy lármát csaptak. Ekkor a Magasztos így szólt a tiszteletreméltó Ánandához:

– Ánanda, mi ez a hangos lárma, ez a nagy lárma, mint amikor a halászok [nagy] zsákmánnyal térnek vissza?

– Uram, ez a hozzávetőleg 500 szerzetes a tiszteletreméltó Jaszódzsa vezetésével azért jött, hogy meglátogassák a Magasztost. Az újonnan érkezett szerzetesek üdvözölték a helyi szerzeteseket, majd elfoglalták a szállásukat, félrerakták a köpenyeiket és a tálaikat, és hangos lármát, nagy lármát csaptak.”

– Ebben az esetben, Ánanda, szólj a nevemben hozzájuk: „A Magasztos hív benneteket, barátaim”.

– Ahogy kívánod, uram – felelte a tiszteletreméltó Ánanda, majd odament a szerzetesekhez és így szólt: „A Magasztos hív benneteket, barátaim!”.

– Ahogy kívánod, barátunk – válaszolták a szerzetesek a tiszteletreméltó Ánandának, majd elindultak a Magasztos felé. Amikor megérkeztek, meghajoltak előtte és leültek mellé. Ahogy leültek a Magasztos így szólt hozzájuk:

– Szerzetesek, miért csaptok hangos lármát, nagy lármát, mint amikor a halászok [nagy] zsákmánnyal térnek vissza?

Ekkor a tiszteletreméltó Jaszódzsa így szólt a Magasztoshoz:

– Ez az 500 szerzetes azért érkezett Szávatthiba, hogy meglátogassák a Magasztost. Az újonnan érkezett szerzetesek üdvözölték a helyi szerzeteseket, majd elfoglalták a szállásukat, félrerakták a köpenyeiket és a tálaikat, és hangos lármát, nagy lármát csaptak.

– Menjetek el szerzetesek. Elbocsájtalak titeket. Nem maradhattok a közelemben.

– Ahogy kívánod, urunk – felelték a szerzetesek, majd felálltak ültükből, meghajoltak a Magasztos előtt és jobb kéz felé megkerülve otthagyták a Magasztost. Elhagyták szállásukat, felvették a köpenyeiket, magukhoz vették a tálaikat, majd elindultak vaddzsik közé. Miközben vaddzsik felé vándoroltak, elértek a Vaggamuda folyóhoz. A Vaggamuda folyó partján kunyhókat építettek levelekből, hogy megkezdhessék az esős évszakban megszokott elvonulást.

Aztán a tiszteletreméltó Jaszódzsa így szólt a szerzetesekhez, amikor megkezdték az esős évszakban megszokott elvonulást:

– Barátaim, a Magasztos elküldött minket, a legjobbat kívánva nekünk, a jólétünket keresve, együttérző volt és együttérzésből cselekedett. Éljünk hát egy olyan életet, ami a Magasztosnak tetsző, és ami a megelégedésére lenne.

– Ahogy kívánod, barátunk – mondták a szerzetesek a tiszteletreméltó Jaszódzsának. És így, elvonultan élve, buzgón és eltökélten – még ez alatt az esős évszakban tartott elvonulás alatt – mindegyikük megvalósította a három tudást[, amely az emlékezés az elmúlt életekre, a lények keletkezése és pusztulása, az indulatok legyőzése].

Miután a Magasztos elég időt töltött Szávatthiban, útra kelt Vészali városa felé. Miután utazása végére ért, megérkezett Vészali városba, ahol a Nagy Erdőben álló Csúcsos Tetejű Pavilonban szállt meg. Ezután a tudatával körültekintett„és felfedezte a Vaggamuda folyó partján élő szerzetesek tudatát, majd így szólt a nagytiszteletű Ánandához:

– Ez az irány fényesnek tűnik nekem, Ánanda. Ez az irány, káprázatosnak tűnik nekem. Egyáltalán nem ellenszenves számomra, hogy figyelemmel kísérjem a Vaggamuda folyó partján élő szerzeteseket. Küldj egy hírvivőt közéjük és üzend meg vele: „A Magasztos hív titeket, barátaim. A Magasztos látni akar benneteket”.

– Ahogy kívánod, uram – felelte a tiszteletreméltó Ánanda, majd megbízott egy szerzetest a következőkkel:

– Gyere, barátom! Menj el a Vaggamuda folyó partján élő szerzetesekhez és mondd azt nekik: „A Magasztos hív titeket, barátaim. A Magasztos látni akar benneteket”.

– Ahogy kívánod, barátom – felelte a szerzetes a tiszteletreméltó Ánandának. Olyan gyorsan, ahogy az erős ember megfeszíti a karját, egyszer csak eltűnt a Nagy Erdő-ben álló Csúcsos Tetejű Pavilontól, és megjelent a Vaggamuda folyó mellett élő szerzetesek előtt. Aztán így szólt hozzájuk:

– A Magasztos hív benneteket barátaim. A Magasztos látni akar benneteket.

– Ahogy kívánod, barátunk – válaszolták neki a szerzetesek. Elhagyták szállásukat, felvették köpenyeiket és tálaikat, majd eltűntek a Vaggamuda folyó partjáról – olyan gyorsan ahogy az erős ember megfeszíti a karját –, és megjelentek a Magasztos előtt a Nagy Erdőben álló Csúcsos Tetejű Pavilonban.

Éppen akkor a Magasztos rendíthetetlen elmélyedésben [a negyedik dzsánában, a tér végtelenségének a dimenziójában vagy a tudat végtelen dimenziójában] ült. Ekkor a szerzeteseknek ez a gondolata támadt: „A Magasztos milyen szellemi helyen tartózkodik most?” Ekkor ők megértették: „A Magasztos rendíthetetlen helyen tartózkodik.” Tehát ők is mind rendíthetetlen elmélyedésbe kezdtek [beléptek a negyedik dzsánában, a tér végtelenségének a dimenziójába vagy a tudat végtelen dimenziójába] .

Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda az éjszaka előrehaladtával, az első őrjárat1 végén, felállt ültéből, elrendezte a köpenyét, azt ráterítette a fél vállára, miközben szemben állt a Magasztossal, a kezét a szíve előtt összeérintette és így szólt hozzá:

– Késő éjszaka van, uram. Az első őrjárat véget ért. A látogató szerzetesek régóta ülnek itt. A Magasztos üdvözölhetné őket.

Amikor ezt mondta a Magasztos csendben maradt.

Másodszorra, az éjszaka előrehaladtával, a második őrjárat2 végén a tiszteletreméltó Ánanda felállt ültéből, elrendezte a köpenyét, azt ráterítette a fél vállára, miközben szemben állt a Magasztossal a kezét a szíve előtt összeérintette és így szólt hozzá:

– Késő éjszaka van, uram. A második őrjárat véget ért. A látogató szerzetesek régóta ülnek itt. A Magasztos üdvözölhetné őket.

Amikor ezt mondta a Magasztos csendben maradt.

Harmadszorra, az éjszaka előrehaladtával, a harmadik őrjárat3 végén, a hajnal közeledtével az éjszaka arca már sugárzott, a tiszteletreméltó Ánanda felállt ültéből, elrendezte a köpenyét, azt ráterítette a fél vállára, miközben szemben állt a Magasztossal, kezét a szíve előtt összeérintette és így szólt hozzá:

– Késő éjszaka van, uram. A harmadik őrjárat véget ért. Közeledik a hajnal, az éjszaka arca már sugárzik. A látogató szerzetesek régóta ülnek itt. A Magasztos üdvözölhetné őket.

Ekkor a Magasztos kiemelkedett a rendíthetetlen elmélyedéséből és így szólt a tiszteletreméltó Ánandához:

– Ánanda, ha tudtad volna, nem beszéltél volna így. Én ezzel az 500 szerzetessel ültem rendíthetetlen elmélyedésben.

Miután megértette ennek a jelentőségét, a Magasztos felkiáltott:

Aki magában legyőzte
az érzékiség tüskéjét,
a sértést, a támadást és a bebörtönzést –
Mint egy hegy áll ott higgadtan,
örömök és fájdalmak által zavartalan:
Ilyen a szerzetes.


  1. az éjszaka első harmada  ↩

  2. az éjszaka második harmada  ↩

  3. az éjszaka harmadik harmada  ↩

Így készült:
Fordította: Penci Zsombor
Forrás: Thanissaro Bhikkhu, angol
Szerzői jogok: Penci Zsombor, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.