Pañcaṅga-samādhi Sutta

Így hallottam! Egy alkalommal a Magasztos Szávatthiban, a Dzséta ligetben, Anáthapindika kolostorában tartózkodott. Ott így szólította meg a szerzeteseket: — Szerzetesek, most az ötrétű, nemes, helyes összpontosítást fogom nektek tanítani. Hallgassátok, és szenteljetek nagy figyelmet neki, beszélni fogok! — Ahogy kívánod, Urunk! – válaszolták a szerzetesek.

Ekkor a Magasztos így szólt:
— Tehát, szerzetesek, mi is az ötrétű, nemes, helyes összpontosítás? Amikor a szerzetes teljesen elfordul az érzékiségtől, elfordul a haszontalan szellemi tulajdonságoktól, belép és megmarad az első dzshánában: elragadtatás és öröm ered ebből az elvonultságból, amit gondolatok és fogalomalkotás kísérnek. Átitatja és áthatja, elönti és kitölti a testet az elvonultságból eredő elragadtatással és örömmel. Nem marad semmi az egész testében, amit ne hatna át az elvonultságból eredő elragadtatás és öröm.

Ahogy egy képzett fürdőmester, vagy a segédje, amikor fürdősót önt egy bronzkádba, és összegyúrja, meghinti újra és újra vízzel, az így kapott fürdősó-golyó — bár vízzel áthatott, nedvesség itatja át, kívül belül átitatott — mégsem cseppen le. Épp így a szerzetes is átitatja és áthatja, elönti és kitölti a testet az elvonultságból eredő elragadtatással és örömmel. Nem marad semmi az egész testében, amit ne hatna át az elvonultságból eredő elragadtatás és öröm. Ez az ötrétű, nemes, helyes összpontosítás kifejlesztésének első módja.

Továbbá, lecsendesítve a gondolatokat és a fogalomalkotást, belép és megmarad a második dzshánában: ami a nyugalom, a gondolatoktól és fogalmaktól mentes tudatosság egységesüléséből eredő elragadtatás és öröm, belső bizonyosság. Átitatja és áthatja, elönti és kitölti a testet a nyugalomból eredő elragadtatással és örömmel. Nem marad semmi az egész testében, amit ne hatna át a nyugalomból eredő elragadtatás és öröm.

Ahogy egy tavat is, amit belülről egy forrás táplál — amibe nem ömlik bele sem keletről, sem nyugatról, sem északról, sem délről semmilyen folyó, és az egek sem öntözik időnként bőségesen esővízzel — a belőle fakadó hűs forrás itatja és hatja át, önti el és tölti ki hűs vízzel. Nincs olyan része a tónak, amit a hűvös víz ne hatna át. Épp így a szerzetes is átitatja és áthatja, elönti és kitölti a testet a nyugalomból eredő elragadtatással és örömmel. Nem marad semmi az egész testében, amit ne hatna át a nyugalomból eredő elragadtatás és öröm. Ez az ötrétű, nemes, helyes összpontosítás kifejlesztésének második módja.

Továbbá, az elragadtatás kifakultával megmarad a nyugalomban, tudatosan és éberen, és örömöt érez a testében. Belép és megmarad a harmadik dzshánában, amiről a Magasztos azt mondta, hogy ‘nyugodt és tudatos, örömteli állapotban van.’ Átitatja és áthatja, elönti és kitölti ezt a testet ezzel az elragadtatás nélküli örömmel, így az egész testében nem marad semmi, amit ne hatna át ez az elragadtatás nélküli öröm.

Akár egy kék, fehér, vagy vörös lótuszokkal borított tóban, a kék, fehér, és vörös lótuszvirágok is a vízben születnek, abban nevelkednek, anélkül hogy elhagynák a vizet, tehát át vannak hatva, át vannak itatva a hűs vízzel, gyökerüktől virágaik csúcsáig, és nincs olyan része ezeknek a kék, fehér vagy vörös lótuszvirágoknak, amit ne hatna át a hűs víz. Épp így a szerzetes is átitatja és áthatja, elönti és kitölti a testet az elragadtatás nélküli örömmel. Nem marad semmi az egész testében, amit ne hatna át ez az elragadtatás nélküli öröm. Ez az ötrétű, nemes, helyes összpontosítás kifejlesztésének harmadik módja.

Továbbá, elengedve az örömöt és a fájdalmat — a lelkesültség és az aggodalom korábbi megszűntével — belép és megmarad a negyedik dzshánában: ami a nyugalom tisztasága és éberség, sem kellemes, sem fájdalmas. Ül, testét áthatva ezzel a tiszta és ragyogó tudatossággal, ami sem kellemes, sem fájdalmas, így az egész testében nem marad semmi, amit ne hatna át ez a tiszta, ragyogó tudatosság.

Akár az az ember, aki úgy ül, hogy testét feje búbjától a talpáig fehér ruha borítja, és nincs a testének egy kis része sem, amit a fehér ruha ne borítana be. Épp így ül a szerzetes is, áthatva az egész testét tiszta és ragyogó tudatossággal, így nem marad semmi az egész testében, amit ne hatna át ez a tiszta, ragyogó tudatosság. Ez az ötrétű, nemes, helyes összpontosítás kifejlesztésének negyedik módja.

Továbbá, a szerzetes a figyelem eszközével jól kézben tartja, gondosan ápolja, helyesen szemléli, jól áthatja a szemlélődése tárgyát.

Mint amikor az ember egy [konkrét] másik embert szemlél, [pl.] egy álló ember egy ülőt, egy ülő ember egy fekvőt szemlél. Szerzetesek! A szerzetes épp így, a figyelem eszközével jól kézben tartja, gondosan ápolja, helyesen szemléli, jól áthatja a szemlélődése tárgyát. Ez az ötrétű, nemes, helyes összpontosítás kifejlesztésének ötödik módja.

Amikor a szerzetes ezen a módon kifejlesztette és gyakorolta az ötrétű, nemes, helyes összpontosítást, akkor a hat magasabb tudás¹ bármelyike felé irányítsa is a tudatát, hogy megismerje és felismerje [azt], képes lesz [a hat magasabb tudást] megtapasztalni magában, bármikor, amikor szándékában áll.

Tegyük fel, hogy ki van téve egy vizeskorsó, színültig tele vízzel, annyira, hogy még a varjak is tudnak belőle inni. Ha jön egy erős ember, és valahogy felborítja, vajon kiömlik-e belőle a víz? — Igen, urunk!
— Ugyanígy, amikor valaki kifejlesztette és gyakorolta az ötrétű, nemes, helyes összpontosítást, akkor a hat magasabb tudás bármelyike felé irányítsa is a tudatát, hogy megismerje és felismerje [azt], képes lesz [a hat magasabb tudást] megtapasztalni magában, bármikor, amikor szándékában áll.

Tegyük fel, hogy van egy víztároló kád, amit ékekkel támasztottak ki, hogy megálljon a földön, és színültig tele van, annyira, hogy még a varjak is tudnak belőle inni. Ha egy erős ember valahogy kiveri az ékeket alóla, vajon kiömlik-e belőle a víz? — Igen, urunk!
— Ugyanígy, amikor valaki kifejlesztette és gyakorolta az ötrétű, nemes, helyes összpontosítást, akkor a hat magasabb tudás bármelyike felé irányítsa is a tudatát, hogy megismerje és felismerje [azt], képes lesz [a hat magasabb tudást] megtapasztalni magában, bármikor, amikor szándékában áll.

Tegyük fel, hogy áll egy harci kocsi egy négyes útelágazásnál, befogva telivérekkel, kocsisokkal készenlétben, és egy ügyes kocsihajtó, lovak megszelídítője jönne, és befogná őket, egyik kezében a gyeplőt, másikban a korbácsot tartva, hajtaná őket előre és vissza, vagy bárhová, bármelyik útra amelyikre csak akarja. Ugyanígy, amikor valaki kifejlesztette és gyakorolta az ötrétű, nemes, helyes összpontosítást, akkor a hat magasabb tudás bármelyike felé irányítsa is a tudatát, hogy megismerje és felismerje [azt], képes lesz [a hat magasabb tudást] megtapasztalni magában, bármikor, amikor szándékában áll.

Ha akarja, sokféle természetfeletti képességgel élhet. Egy lévén megsokszorozhatja önmagát, számos lévén újra egyé válhat. Feltűnhet, eltűnhet. Akadálytalanul sétálhat át falakon, várfalakon, és hegyeken, mint az üres téren. Fejest ugorhat a földbe, majd kiugorhat onnan, mintha a föld víz lenne. Sétálhat a víz felszínén, anélkül hogy elmerülne, mintha az szárazföld lenne. Keresztbe tett lábakkal repülhet a levegőben, mintha szárnyas madár lenne. Kezeivel határozottan és erősen megérintheti, megsimíthatja akár a Napot és a Holdat is. Testével akár a Brahma-világokig hatást tud gyakorolni. Képes lesz ezeket megtapasztalni magában, bármikor, amikor szándékában áll.

Ha akarja, isteni fül érzékszervével, ami sokkal tisztább, meghaladja az emberét, bármilyen hangot meghallhat: istenit és emberit, távolit és közelit. Képes lesz ezt megtapasztalni magában, bármikor, amikor szándékában áll.

Ha akarja, belelát más lények, más személyek tudatába, az által, hogy körül öleli a sajátjával. A vággyal teli tudatot vággyal teliként észleli, és a vágytól mentes tudatot vágytól mentesként észleli. Az ellenszenvvel teli tudatot ellenszenvvel teliként észleli, az ellenszenvtől mentes tudatot ellenszenvtől mentesnek észleli. A káprázattal teli tudatot káprázattal teliként észleli, a káprázattól mentes tudatot káprázattól mentesként észleli. A korlátozott tudatot korlátozottként észleli, a szétszórt tudatot szétszórtként észleli. A kiterjesztett tudatot kiterjesztettként észleli, a beszűkült tudatot beszűkültként észleli. A kiváló tudatot kiválóként észleli, a nem kiváló tudatot nem kiválóként észleli. Az összpontosított tudatot összpontosítottként észleli, a nem összpontosított tudatot nem összpontosítottként észleli. A megszabadított tudatot megszabadítottként észleli, a nem megszabadított tudatot nem megszabadítottként észleli. Képes lesz ezt megtapasztalni magában, bármikor, amikor szándékában áll.

Ha akarja, visszaemlékszik számos előző életére, egy, kettő, három születésére, négy öt, tíz, húsz, harminc, negyven, ötven, száz, ezer, százezer születésére. Számos világkorszak kozmikus összeroppanására, és számos világkorszak kozmikus kitágulására, vagy számos világkorszak kozmikus összeroppanására és kitágulására, így emlékezve vissza: „Akkor és ott ez volt a nevem, ehhez a családhoz tartoztam, így néztem ki. Ezt ettem, ilyen örömöket és fájdalmakat tapasztaltam és így ért véget az életem. Erről a helyről eltávozva, ott bukkantam fel ismét. És ott pedig ez volt a nevem, ehhez a családhoz tartoztam, így néztem ki. Ezt ettem, ilyen örömöket és fájdalmakat tapasztaltam és így ért véget az életem. Arról a helyről eltávozva, amott bukkantam fel ismét. Így emlékszik vissza számos előző életére minden részletre kiterjedően. Képes lesz ezt megtapasztalni magában, bármikor, amikor szándékában áll.

Ha akarja, isteni szem érzékszervével, ami sokkal tisztább, meghaladja az emberét, látja a lényeket eltávozni, és újra felbukkanni, és felismeri mennyire alantasak, vagy kiválóak, szépek vagy csúnyák, szerencsések vagy szerencsétlenek a kammájuknak megfelelően: „Ezek a lények, akik helytelenül viselkedtek a testükkel, beszédükkel és a tudatukkal, akik gyalázták az érdemeseket, helytelen nézeteket vallottak, és ezeknek a helytelen nézeteknek a hatása alatt cselekedtek, a test felbomlásával, haláluk után a nélkülözés mostoha, alsóbb birodalmaiban, a pokolban létesülnek újra. De azok a lények, akik helyesen bántak a testükkel, a beszédükkel és a tudatukkal, nem gyalázták az érdemeseket, akik helyes nézeteket vallottak, és ezeknek a helyes nézeteknek a hatása alatt cselekedtek, a test felbomlásával, haláluk után jó helyekre, a mennyei világokba létesülnek újra“. Így, az isteni szem érzékszervével, ami sokkal tisztább, meghaladja az emberét, látja a lényeket eltávozni, és újra felbukkanni, és felismeri mennyire alantasak, vagy kiválóak, szépek vagy csúnyák, szerencsések vagy szerencsétlenek a kammájuknak megfelelően. Képes lesz ezt megtapasztalni magában, bármikor, amikor szándékában áll.

Ha akarja, miután véget vetett a tudati késztetéseknek², a késztetésektől mentes tudatosság-megszabadulásban, és a tisztánlátás-megszabadulásban időzik, felismerve és megvalósítva azokat magában itt és most. Képes lesz ezt megtapasztalni magában, bármikor, amikor szándékában áll.

Ezeket mondta a Magasztos. A szerzetesek elégedettek voltak, örültek a Magasztos szavainak.