MN 90 / M II 125

Kaṇṇakatthala Sutta

Kannakatthalában

Fordította:

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto / I.B. Horner

Így készült:

Fordítota: Ripcse Judit és Saskői Anikó

Forrás: MN 90, Nanamoli Bhikkhu, Bhikkhu Bodhi, angol

Szerzői jogok: Ripcse Judit, Saskői Anikó, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Így hallottam. Ez alkalommal a Magasztos Udzsunnyában a kannakatthalai Őzek Ligetében tartózkodott.

Ez alkalommal Kószala királya, Paszénadi Udzsunnyába érkezett ügyes-bajos dolgait elintézni. Így szólt egy emberhez: „Gyere ide jó ember, menj el a Magasztoshoz és fejeddel érintve lábát, fejezd ki hódolatodat a nevemben, és kérdezd meg, hogy jó egészségnek örvend-e, nem sújtja-e betegség, jó erőben van-e és kényelemben él-e, így szólván: ‘Tiszteletreméltó uram, Kószala királya, Paszénadi fejével a Magasztos lábát érintve hódolatát fejezi ki és kérdezteti, hogy a Magasztos jó egészségnek örvend-e, nem sújtja-e betegség, jó erőben van-e és kényelemben él-e.’ És mond ezt: ‘Tiszteletreméltó uram, Kószala királya, Paszénadi ma reggel meglátogatja a Magasztost, miután reggelijét elfogyasztotta.’“

„Igen, uram,“ válaszolta az ember és elment a Magasztoshoz. Miután kifejezte hódolatát, helyet foglalt mellette és átadta az üzenetet.

Szómá és Szakulá nővérek1 ezt meghallották: „Kószala királya, Paszénadi meglátogatja a Magasztost, miután reggelijét elfogyasztotta.“

Miközben feltálalták a reggelit, a két nővér odament a királyhoz és így szóltak: „Felséges uram fejeddel érintve a Magasztos lábát fejezd ki hódolatunkat és kérdezd meg, hogy jó egészségnek örvend-e, nem sújtja-e betegség, jó erőben van-e és kényelemben él-e, így szólván: ‘Tiszteletreméltó uram, Szómá és Szakulá nővérek fejükkel a Magasztos lábát érintve hódolatukat fejezki ki és kérdeztetik, hogy a Magasztos jó egészségnek örvend-e, nem sújtja-e betegség, jó erőben van-e és kényelemben él-e.’“

Amikor befejezte a reggelijét Kószala királya, Paszénadi elment a Magasztoshoz. Miután kifejezte hódolatát, helyet foglalt mellette és átadta Szómá és Szakulá nővérek üzenetét.

„Na de nagy király, Szómá és Szakulá nővérek nem találtak mást, aki átadná az üzenetet?“

„Tiszteletreméltó uram, Szómá és Szakulá nővérek ezt hallották: ‘Kószala királya, Paszénadi meglátogatja a Magasztost, miután reggelijét elfogyasztotta.’ Miközben feltálalták a reggelit, Szómá és Szakulá nővérek odajöttek hozzám és így szóltak: „Felséges Uram fejeddel érintve a Magasztos lábát fejezd ki hódolatunkat és kérdezd meg, hogy jó egészségnek örvend-e, nem sújtja-e betegség, jó erőben van-e és kényelemben él-e.’“

„Szómá és Szakulá nővérek legyenek boldogok, nagy király.“

Aztán Kószala királya, Paszénadi így szólt a Magasztoshoz: Tiszteletreméltó uram, így hallottam: ’Gótama remete így szól: „Nincs mindenttudó és mindentlátó remete, vagy pap, aki azt állíthataná, hogy tökéletes tudással és előrelátással rendelkezik; ez nem lehetséges.“ ’Tiszteletreméltó uram, akik ekképpen beszélnek a magasztos szavait ismétlik-e meg, vagy azzal ellentétes állítással elferdítik a Magasztos szavait. A Tannal egyetemben úgy magyaráznak-e, hogy kijelentéseik nem rendelkeznek semmi olyan tartalommal, ami bírálatra adna okot?“

„Nagy király, akik így beszélnek nem azt mondják, amit én mondtam, hanem valótlan és a valósággal ellentétben álló dolgokkal elferdítik a szavaimat.“

Aztán Kószala királya, Paszénadi Vidúdabha Vezért szólította meg: „Vezér, ki híresztelte el ezt a történetet a palotában?“

„Szanydzsaja volt, Tiszteletreméltó Uram, az Ákásza nemzetség papja.“

Aztán Kószala királya, Paszénadi így szólt egy emberhez: „Gyere ide jó ember, mond ezt a nevemben Szanydzsajanak, az Ákásza nemzetség papjának: ‘Tiszteletreméltó uram, Kószala királya, Paszénadi hivat téged.’“

„Igenis Tiszteletreméltó uram“ válaszolta az ember. Elment Szanydzsajahoz, az Ákásza nemzetség papjához és így szólt: „Tiszteletreméltó uram, Kószala királya, Paszénadi hivat téged.“

Eközben Kószala királya, Paszénadi így szólt a Magasztoshoz: Tiszteletreméltó uram, az előbbiekre vonatkozóan mondhatott-e valamit a Magasztos, amit az a személy félreértett? A Magasztos emlékezete szerint, hogyan hangzott el az előbbi kijelentés“

„Emlékezetem szerint, ily módon tettem azt a kijelentést, nagy király: ‘Nincs olyan remete, vagy pap, aki mindent tud, mindent lát egyidejűleg (múltat, jelent és jövőt); az nem lehetséges.’“

„Elfogadhatónak tűnik, amit a Magasztos mondott, észérvekkel alátámasztottnak tűnik, amit a Magasztos mondott.: ‘Nincs olyan remete, vagy pap, aki mindent tud, mindent lát egyidejűleg; az nem lehetséges.’“

„Négy kaszt van, Tiszteletreméltó Uram: a nemesek, a papok, a kézművesek és a szolgák. Van-e bármilyen megkülönböztetés, vagy különbség közöttük?“

„Ez a négy kaszt van, nagy király: a nemesek, a papok, a kézművesek és a szolgák. Ezek közül kettőről, a nemesekről és a papokról úgy tartják, hogy felsőbbrendűek, mert az emberek hódolnak nekik, felemelkednek jelenlétükben, tiszteletteljesen szólítják meg őket és udvarias szolgálatot nyújtanak nekik.“

„Tiszteletreméltó Uram, én nem a jelen, hanem az eljövendő életre vonatkozóan kérdeztem. Négy kaszt van, Tiszteletreméltó Uram: a nemesek, a papok, a kézművesek és a szolgák. Van-e bármilyen megkülönböztetés, vagy különbség közöttük?“

„Nagy király, a törekvésnek ez az öt tényezője van. Melyik öt? Itt van a koldus hite, aki hitét a Beérkezett megvilágosodásába helyezi ekképpen: ‘A Magasztos tökéletes, teljesen megvilágosodott, kiváló az igaz tudás és magaviselet tekintetében, utolérhetetlen, a világok ismerője, az emberek megszelídítőjének összehasonlíthatatlan vezetője, istenek és emberek tanítója, megvilágosodott, áldott. ’ Mentes a betegségtől és a megpróbáltatástól, jó az emésztése, amely nem túl renyhe sem túl heves, hanem közepes és jól viseli a törekvés megpróbáltatásait. Becsületes és őszinte tanítója és a szent életben társai előtt, egész életében olyannak mutatja magát, amilyen valójában. Az ilyen szerzetes töretlen a káros állapotok megszűntetésében és az üdvösek felkeltésében, állhatatos, erőfeszítése szilárd, és kitartóan ápolja az üdvös állapotokat. Az ilyen szerzetes bölcs; bölcsen szemléli a keletkezést és az elmúlást, ami nemes és mélyreható és a szenvedés teljes megszűntetéséhez vezet. Ez a törekvés öt tényezője.’“

„Ez a négy kaszt van, nagy király: a nemesek, a papok, a kézművesek és a szolgák. Ha ők a törekvés mind az öt tényezőjének a birtokában vannak, akkor az életüket jólét és boldogság kíséri hosszú ideig.“

„Tiszteletreméltó uram, ez a négy kaszt van: a nemesek, a papok, a kézművesek és a szolgák. Ha birtokában vannak a törekvés mind az öt tényezőjének, akkor ebben a tekintetben van-e bármilyen különbség közöttük?“

„Ebben az esetben, nagy király, azt mondom, hogy nevezetesen nincs különbség az egyik vagy másik törekvésében. Tételezzük fel, hogy van két megszelídíthető elefánt, vagy megszelídíthető ló, vagy megszelídíthető ökör, amelyeket helyesen szelídítettek és jól fegyelmeztek. És van két megszelídíthető elefánt, vagy megszelídíthető ló, vagy megszelídíthető ökör, amelyek vadak és fegyelmezetlenek. Mit gondolsz, nagy király? A két megszelídíthető elefánt, vagy megszelídíthető ló, vagy megszelídíthető ökör, amelyek helyesen szelídítettek és jól fegyelmezettek, szelídek-e, elsajátították-e a szelídek viselkedését, elérték-e a szelídség szintjét?“

„Igen, Tiszteletreméltó uram.“

„És az a két megszelídíthető elefánt, vagy megszelídíthető ló, vagy megszelídíthető ökör, amelyek vadak és fegyelmezetlenek, fegyelmezetlenül elsajátították-e a szelídek viselkedését, elérték-e a szelídség szintjét úgy, ahogyan az a két elefánt, vagy ló, vagy ökör, amelyek helyesen szelídítettek és jól fegyelmezettek?“

„Nem, Tiszteletreméltó uram.“

„Ugyanígy, nagy király, nem lehetséges az, hogy amit egy hittel rendelkező, betegségektől mentes, becsületes és őszinte, rendületlen és bölcs ember el tud érni; hozzá hasonlóan egy hittel nem rendelkező, betegségtől szenvedő, tisztességtelen és álnok lusta és balga ember is el tudná érni ugyanazt.“

„Elfogadhatónak tűnik, amit a Magasztos mondott, észérvekkel alátámasztottnak tűnik, amit a Magasztos mondott.“

„Ez a négy kaszt van, Tiszteletreméltó uram: a nemesek, a papok, a kézművesek és a szolgák. Ha birtokában vannak a törekvés mind az öt tényezőjének, és ha törekvésük igaz, akkor ebben a tekintetben van-e bármilyen különbség közöttük?“

„Ebben a tekintetben, nagy király azt mondom, hogy nevezetesen nincs különbség az egyik vagy másik megszabadulásában. Tételezzük fel, hogy egy ember száraz száka fád szed, tüzet gyújt és meleget csinál; aztán egy másik ember száraz szála fát szed, tüzet gyújt és meleget csinál; aztán egy következő ember száraz mangó fát szed, tüzet gyújt és meleget csinál és megint egy másik ember száraz füge fát szed, tüzet gyújt és meleget csinál. Mit gondolsz, nagy király? Lenne-e bármilyen különbség ezek között a különböző fákból gyújtott tüzek között, ami különbség lenne az egyik, vagy a másik lángjában, az egyik, vagy a másik színében, az egyik, vagy a másik ragyogásában?“

„Nincs, Tiszteletreméltó uram.“

„Ugyanúgy, nagy király, ahogyan a tűz energia által csiholt és törekvés által gyújtott, azt
mondom, ugyanúgy egyetlen ember megszabadulása sem különbözik a másikétól .“

„Elfogadhatónak tűnik, amit a Magasztos mondott, észérvekkel alátámasztottnak tűnik, amit a Magasztos mondott. De, Tiszteletreméltó uram, mit gondolsz; léteznek-e istenek?“

„Miért kérdezed ezt, nagy király?“

„Tiszteletreméltó uram, azt kérdeztem, vajon azok az istenek visszajönnek-e az (emberi) világba, vagy sem.“

„Nagy király, amely isteneknek még feladataik vannak, visszatérnek ebbe a(z) (emberi) világba, amelyeknek nincs több feladatuk, nem térnek vissza ebbe a(z) (emberi) világba.“

Amikor ez elhangzott, Vidúdabha Vezér megkérdezte a Magasztost: „ Tiszteletreméltó Uram, azok az istenek, amelyeknek még feladataik vannak és visszatérnek ebbe a(z) emberi világba , kitaszíthatják, vagy száműzhetik-e arról a helyről azokat az isteneknek, akiknek már nincs több feladatuk és nem térnek vissza ebbe a(z) (emberi) világba?“

Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda ezt gondolta: „Vidúdabha Vezér Kószala királyának, Paszénadinak a fia és én a Magasztos fia vagyok. Elérkezett az ideje, hogy a két tanítvány beszélgessen egymással.“ Így szólt Vidúdabha Vezérhez: Vezér, viszonzásként felteszek egy kérdést. Válaszolj belátásod szerint. Vezér, mit gondolsz? Ez Kószala királyának, Paszénadi birodalmának teljes egésze, amely fölött korlátlan uralommal és hatalommal rendelkezik. Vajon Kószala királya Paszénadi kitaszíthatja, vagy száműzheti-e arról a helyről bármelyik remetét, vagy papok tekintet nélkül arra vonatkozóan, hogy annak a remetének, vagy papnak voltak-e érdemei, vagy sem és szent életet élt-e, vagy sem?“

„Megteheti, uram.“

„Mit gondolsz, vezér? Van Kószala királya, Paszénadi birodalmán kívül eső terület, amely fölött nem rendelkezik korlátlan uralommal és hatalommal; vajon Kószala királya, Paszénadi kitaszíthatja, vagy száműzheti-e arról a helyről bármelyik remetét, vagy papok tekintet nélkül arra vonatkozóan, hogy annak a remetének, vagy papnak voltak-e érdemei, vagy sem és szent életet élt-e, vagy sem?“

„Nem teheti meg, uram.“

„Vezér, mit gondolsz? Hallottál-e a Harminchárom istenről?“

„Igen, uram, hallottam róluk. És Kószala királya, Paszénadi is hallott róluk.“

„Vezér, mit gondolsz? Kószala királya, Paszénadi kitaszíthatja vagy száműzheti-e a Harminchárom istent a helyükről?“

„Uram, Kószala királya, Paszénadi mégcsak nem is láthatja a Harminchárom istent, akkor hogyan tudná őket kitaszítani, vagy száműzni a helyükről?“

„Ugyanúgy, vezér, azok az istenek, akiknek még feladatuk van és visszajönnek ebbe a(z) (emberi) világba mégcsak nem is láthatják azokat, amelyek nem jönnek már vissza ebbe a(z) (emberi)világba; akkor hogyan tudnák őket kitaszítani, vagy száműzni a helyükről?“

Aztán Kószala királya, Paszénadi megkérdezte a Magasztost:

„Tiszteletreméltó uram, hogy hívják ezt a koldust?“

„Ánandának hívják, nagy király.“

„Ánanda (öröm) valóban, tiszteletreméltó uram, és Ánandának is tűnik. Amit a tiszteletreméltó Ánanda mondott elfogadhatónak tűnik, amit mondott, észérvekkel alátámasztottnak tűnik.

„De, mit gondolsz tiszteletreméltó uram: léteznek-e Brahmák?“

„Miért kérdezed azt, nagy király?“

„Tiszteletreméltó Uram, azt kérdeztem, vajon a Brahmák visszajönnek-e az (emberi) világba, vagy sem.“

„Nagy király, amely Brahmáknak még feladataik vannak, visszatérnek ebbe a(z) (emberi) világba, azok a Brahmák, amelyeknek nincs több feladatuk, nem térnek vissza ebbe a(z) (emberi) világba.“

Aztán egy ember jelentette Kószala királyának, Paszénadinak: „Nagy király, Szanydzsaja, az Ákásza nemzetség papja megérkezett.“

Kószala királya, Paszénadi megérdezte Szanydzsaját, az Ákásza nemzetség papját: „Brahmin, ki híresztelte el ezt a történetet a palotában?“

„Felséges uram, Vidúdabha Vezér volt.“

Vidúdabha Vezér így szólt: „Felséges uram, Szanydzsaja volt az, az Ákásza nemzetség papja.“

Ekkor egy ember jelezte Kószala királyának, Paszénadinak: „Felséges uram, elérkezett a távozás ideje.“

Kószala királya, Paszénadi így szólt a Magasztoshoz: „Tiszteletreméltó uram, a Magasztost megkérdeztük a mindentudásról; egyetértettünk és elfogadtuk a választ, és elégedettek vagyunk. Megkérdeztük a Magasztost a négy kasztbeli megtisztulásról, és a Magasztos megválaszolta a négy kasztbeli megtisztulást; egyetértettünk és elfogadtuk a választ, és elégedettek vagyunk. Az istenek felől kérdeztük a Magasztost és a Magasztos megválaszolta az istenekkel kapcsolatos kérdésünket; egyetértettünk és elfogadtuk a választ, és elégedettek vagyunk. A Brahmák felől kérdeztük a Magasztost és a Magasztos megválaszolta a Brahmákkal kapcsolatos kérdésünket; egyetértettünk és elfogadtuk a választ, és elégedettek vagyunk. Bármiről kérdeztük a Magasztost, a Magasztos megválaszolta a kérdésünket; egyetértettünk és elfogadtuk a válaszokat, és elégedettek vagyunk. És most, tiszteletreméltó uram, távozunk. Elfoglaltak vagyunk és sok a tennivalónk van még.“

„Most van itt az ideje, nagy király, hogy belátásod szerint azt tedd, amit helyesnek vélsz.“

Aztán Kószala királya, Paszénadi örömöt és boldogságot találva a Magasztos szavaiban, felállt a helyéről, és miután kifejezte hódolatát a Magasztosnak, jobbról megkerülte és távozott.


  1. valójában Paszénadi király feleségei 

Így készült:

Fordítota: Ripcse Judit és Saskői Anikó

Forrás: MN 90, Nanamoli Bhikkhu, Bhikkhu Bodhi, angol

Szerzői jogok: Ripcse Judit, Saskői Anikó, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.