SN 35.197 / S IV 172

Āsivisopama Sutta

A viperák

Fordította:

Így készült:

Fordítota: Fenyvesi Róbert

Forrás: SN 35.197, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi közelében a Dzséta-ligetben tartózkodott. Ekkor így szólt a szerzetesekhez:

– Szerzetesek, tegyük fel, hogy van négy különösen erős és rettenetes méreggel rendelkező vipera. Épp arra jár egy ember, aki vágyakozik az életre, vágyakozik arra, hogy ne haljon meg, vágyakozik a boldogságra és gyűlöli a fájdalmat, és az emberek ezt mondanák neki: „Jóember, ez a négy különösen erős és rettenetes méreggel rendelkező vipera a tiéd. Időről időre fel kell emelned, meg kell fürdetned, meg kell etetned, és le kell fektetned őket. De ha ezek közül a viperák közül akár egy is csak megharagszik rád, akkor meghalsz, vagy halálos fájdalomban lesz részed. Tedd, amit jónak látsz!“

Ekkor az ember rettegve a négy különösen erős és rettenetes méreggel rendelkező viperától, így vagy úgy, de szíve szerint elmenekülne. Ekkor azonban az emberek ezt mondanák neki: „Jóember, öt ellenséges gyilkos van a nyomodban, akik ezt gondolják magukban: >>Ha meglátjuk, azon nyomban, ott helyben megöljük!<< Tedd, amit jónak látsz!“

Ekkor az ember, rettegve a négy különösen erős és rettenetes méreggel rendelkező viperától, rettegve az öt ellenséges gyilkostól, így vagy úgy, de szíve szerint elmenekülne. Ekkor azonban az emberek ezt mondanák neki: „Jóember, van egy hatodik hóhér is, egy útitárs, kivont karddal a nyomodban, ezt gondolván magában: >>Ha meglátom, azon nyomban, ott helyben megölöm!<< Tedd, amit jónak látsz!“

Ekkor az ember, rettegve a négy különösen erős és rettenetes méreggel rendelkező viperától, rettegve az öt ellenséges gyilkostól, rettegve a hatodik hóhértól, a kivont kardú útitárstól, így vagy úgy, de szíve szerint elmenekülne. Ekkor megpillantana egy néptelen falut. Bármelyik házba nyitna is be, az elhagyatott és kongóan üres lenne, amikor belépne. Bármelyik fazekat ragadná is meg, az is elhagyatott és kongóan üres lenne, amikor belenézne. Az emberek ezt mondanák neki: „Jóember, éppen most törnek be ebbe a faluba a falvakat fosztogató banditák. Tedd, amit jónak látsz!“

Ekkor az ember, rettegve a négy különösen erős és rettenetes méreggel rendelkező viperától, rettegve az öt ellenséges gyilkostól, rettegve a hatodik hóhértól, a kivont kardú útitárstól, rettegve a falvakat fosztogató banditáktól, így vagy úgy, de szíve szerint elmenekülne. Ekkor egy nagy kiterjedésű vizet pillantana meg, aminek az innenső partja bizonytalan és csupa veszély, a túlsó partja biztonságos és veszélytelen, de se komp, se híd nem lenne, amin átkelhetne a túlsó partra. Ekkor ez a gondolat ötlene fel benne: „Itt van ez a nagy kiterjedésű víz, aminek az innenső partja bizonytalan és csupa veszély, a túlsó partja biztonságos és veszélytelen, de se komp, se híd nincs, amin átkelhetnék a túlsó partra. Mi lenne akkor, ha füvet, gallyakat, ágakat és leveleket gyűjtenék, és jól összekötözve őket tutajt készítenék belőlük magamnak, hogy biztonságosan átkeljek a segítségével a túlpartra, kézzel-lábbal kitartóan evickélve?“ Ekkor az ember füvet, gallyakat, ágakat és leveleket gyűjtene, jól összekötözné őket és tutajt készítene belőlük, hogy biztonságosan átkelhessen a segítségével a túlsó partra, kézzel-lábbal kitartóan evickélve.

Megvalósítva ezt, átkelve a túlsó partra, szilárd talajon állna bráhmanaként.

Szerzetesek, azért meséltem el ezt a hasonlatot, hogy el is magyarázzam a jelentését. Ezt jelenti: A négy különösen erős és rettenetes méreggel rendelkező vipera a négy alapelemet, a föld-elemet, a víz-elemet, a tűz-elemet és a szél-elemet jelképezi. Az öt ellenséges gyilkos a ragaszkodás öt halmazát, a formát, az érzést, az észlelést, a késztetést és a tudatosságot jelképezi. A hatodik, a kivont kardú útitárs a szenvedélyt és az élvezetet jelképezi.

A néptelen falu a hat belső érzékszervet jelképezi. Ha egy bölcs, értelmes és okos ember megvizsgálja a szem szempontjából ezeket, fel fogja ismerni, hogy elhagyatottak és kongóan üresek. Ha megvizsgálja a fül…, az orr …, a nyelv…, a test…, az elme szempontjából ezeket, fel fogja ismerni, hogy elhagyatottak és kongóan üresek. A falvakat fosztogató banditák a hat külső észleletet jelképezik. A szemet kellemes vagy kellemetlen formák özönlik el. A fület kellemes vagy kellemetlen hangok özönlik el. Az orrot kellemes vagy kellemetlen szagok özönlik el. A nyelvet kellemes vagy kellemetlen ízek özönlik el. A testet kellemes vagy kellemetlen tapintás-érzetek özönlik el. Az elmét kellemes vagy kellemetlen gondolatok özönlik el.

A nagy kiterjedésű víz a négy indulatot1 jelképezi. Az érzék[szerv]iség indulatát, a létesülés indulatát, a nézetek indulatát és a tudatlanság indulatát.

A bizonytalan és veszélyes innenső part az ön-azonosítást jelképezi. A biztonságos és veszélytelen túlpart a Megszabadulást jelképezi. A tutaj a Nemes Nyolcrétű Ösvényt, a helyes nézetet, a helyes elhatározást, a helyes beszédet, a helyes cselekedetet, a helyes életmódot, a helyes törekvést, a helyes éberséget és a helyes összpontosítást jelképezi. A kézzel-lábbal evickélés a kitartás felkeltését jelképezi. Az hogy: „Megvalósítva ezt, átkelve a túlsó partra, szilárd talajon áll bráhmanaként“ az arahatot jelképezi.


  1. āsava: kiáradás 

Így készült:

Fordítota: Fenyvesi Róbert

Forrás: SN 35.197, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.