Amikor a Tiszteletreméltó Mahá Kotthita a Tiszteletreméltó Száriputtához ment, érkezéskor udvariasan köszöntötte őt. Barátságos köszöntés és udvariasak szavak váltása után leült egyik oldalra. Amint ott üldögélt, így szólt a Tiszteletreméltó Száriputtához:
– A hat érzékelési alap 1 [látás, hallás, szaglás, ízlelés, érintés és elme] maradéktalan megszüntetése és elhalványítása esetén van-e még más valami?
[Száriputta]: – Ne mondd ezt, barátom.
[Mahá Kotthita]: – A hat érzékelési alap maradéktalan megszüntetése és elhalványítása esetén semmi más nincs?
[Száriputta]: – Nem mondd ezt, barátom.
[Mahá Kotthita]: –…esetén van is és nincs is bármi más?
[Száriputta]: – Ne mondd ezt, barátom.
[Mahá Kotthita]: –…esetén sem nem van és sem nem nincs bármi más?
[Száriputta]: - Ne mondd ezt, barátom.
[Mahá Kotthita]: – Amikor megkérdeznek, hogy a hat érzékelési alap maradéktalan megszüntetése és elhalványítása esetén van-e még más valami, azt feleled, ‘Ne mondd ezt, barátom’. Amikor megkérdeznek, hogy… semmi más nincs… van is és nincs is bármi más… sem nem van és sem nem nincs bármi más, azt feleled, ‘Ne mondd ezt, barátom’ Akkor most hogyan értsem a szavaidat?
[Száriputta]: – A kijelentés, ‘A hat érzékelési alap [látás, hallás, szaglás, ízlelés, érintés és elme] maradéktalan megszüntetése és elhalványítása esetén van-e még más valami?’ fogalmat alkot a nem fogalomra.2 A kijelentés, ‘…semmi más nincs… van is és nincs is bármi más… sem nem van és sem nem nincs bármi más?’ fogalmat alkot a nem fogalomra. Amire kiterjed a hat érzékelési alap, arra terjed ki a fogalomalkotás. Amire kiterjed a fogalomalkotás, arra terjed ki a hat érzékelési alap. A hat érzékelési alap maradéktalan elhalványításával és megszüntetésével elérkezik a fogalomalkotás megszűnése és lecsillapodása.
phassāyatanā: az érintkezés ‘területei’ ↩
Lásd MN 18. Ahogyan az Snp 4.14 rámutat, az osztályokba való besorolásnak és a fogalomalkotásnak gyökere ez a gondolat: „Én vagyok az, aki [mindezt el]gondol[ja]“. Ez a gondolat indokolja azokat a kérdéseket, amiket Tiszteletreméltó Mahá Kotthita feltett itt: az „Én vagyok az, aki [mindezt el]gondol[ja]“ érzése lehet a megsemmisüléssel szemben érzett félelem vagy az az iránti vágy a Megszabadulás folyamata során. Mindkét hozzáállás akadályozza a ragaszkodás elhagyását, ami pedig elengedhetetlen a Megszabadulás eléréséhez, és ezért nem célravezető feltenni ezeket a kérdéseket. ↩