Egyszer a Tiszteletreméltó1 Ánanda elment a Magasztoshoz. Amikor megérkezett, meghajolt előtte és leült oldalt. Ahogy ott üldögélt, a Magasztos ezt mondta neki:
– Ánanda, minden fogadalom és gyakorlat2, minden életmód3, minden szent élet4, amelyet alapvető fontosságúként követnek5, mindegyik meghozza gyümölcsét?
– Uram, ezt nem lehet [megválaszolni] kategorikus válasszal.
– Akkor, Ánanda, adj rá egy analitikus választ.
– Amikor valakinek – miközben valamilyen fogadalmat és gyakorlatot, valamilyen életmódot, vagy az alapvető fontosságúnak tekintett szent életet követi – a nem üdvös [tudati] minőségei6 megerősödnek, az üdvös [tudati] minőségei7 meggyengülnek: az a fajta fogadalom és gyakorlat, életmód és alapvető fontosságúként követett szent élet nem hozza meg gyümölcsét. De amikor valakinek – miközben valamilyen fogadalmat és gyakorlatot, valamilyen életmódot, az alapvető fontosságúnak tekintett szent életet követi – a nem üdvös tudati minőségei meggyengülnek, az üdvös tudati minőségei megerősödnek: az a fajta fogadalom és gyakorlat, életmód és alapvető fontosságúként követett szent élet meghozza gyümölcsét.
Ez az, amit a Tiszteletreméltó Ánanda mondott, és a Tanító egyetértett vele. Ekkor a Tiszteletreméltó Ánanda – felismerve, hogy a Tanító egyetért vele – felkelt ülőhelyéről, meghajolt a Tanító előtt, majd miután körbe járta őt, távozott.
Nem sokkal azután, hogy a Tiszteletreméltó Ánanda távozott, a Magasztos ezt mondta a szerzeteseknek:
– Szerzetesek, Ánanda még mindig képzésben van8, de nem könnyen találni párját a bölcsességben.