Hallottam, hogy egy alkalommal a Tiszteletreméltó Ánanda Kószambiban, Ghószita parkjában tartózkodott. Ekkor egy bizonyos apáca így szólt egy emberéhez:
– Eredj, jó emberem, Ánanda úrhoz! A nevemben hajtsd a fejed lábaihoz, és mondd neki: ‘Tiszteletreméltó Uram, ennek az apácának, akit így és így hívnak, fájdalmai vannak, erősen beteg. Ez az apáca tisztelettel hajtja fejét Ánanda úr lábához és kéri őt: Jó volna, ha Ánanda úr eljönne az apácák szállására, és együttérzésből meglátogatná az apácát.’
– Igenis, Hölgyem – válaszolt az ember, majd a Tiszteletreméltó Ánandához érve, érkezéskor meghajolt, leült egyik oldalára. Amint ott ült, ezt mondta a Tiszteletreméltó Ánandának:
– Tiszteletreméltó Uram, ennek az apácának, akit így és így hívnak, fájdalmai vannak, erősen beteg. Ez az apáca tisztelettel hajtja fejét Ánanda úr lábához és kéri őt:Jó volna, ha Ánanda úr eljönne az apácák szállására, és együttérzésből meglátogatná őt.
A Tiszteletreméltó Ánanda hallgatással fejezte ki beleegyezését.
Majd korán reggel felvette köntösét, és a szilkéjét és felső köpenyét fogván elindult az apácák szállására. Az apáca már messziről észrevette a Tiszteletreméltó Ánandát közeledni. Látván őt, lefeküdt az ágyra, betakarta fejét.
Mikor a Tiszteletreméltó Ánanda odaért az apácához, érkezéskor leült a neki előkészített helyre. Amint ott üldögélt, ezt mondta az apácának:
– Ez a test, nővér, étel által jön létre. És mégis, az ételre támaszkodva kell az ételt elhagyni.
Ez a test, nővér, sóvárgás által jön létre. És mégis, a sóvárgásra támaszkodva kell a sóvárgást elhagyni. Ez a test, nővér, önteltség által jön létre. És mégis, az önteltségre támaszkodva kell az önteltséget elhagyni. Ez a test, nővér, szeretkezés által jön létre. A szeretkezés az, amit el kell hagyni. Buddha a szeretkezés elhagyásáról szólva mondja, hogy az nem más, mint a híd elvágása.
„Ez a test, nővér, étel által jön létre. És mégis, az ételre támaszkodva kell az ételt elhagyni.“ Ezt mondtam. És mire vonatkoztatva mondtam ezt? Van olyan eset, nővér, amikor egy szerzetes alaposan átgondoltan eszik – nem szórakozásból, nem megmámorosodva, nem falánkságból, nem a szépségért – hanem egyszerűen ennek a testnek a túléléséért és folytonosságáért, a szenvedésének végéért, támogatva a szent életet : „Ezzel lerombolom a régi érzéseket és nem idézek elő új érzéseket Fenntartom magam, kifogástalanul és kényelmesen élve.“ Majd később lemond az ételről, az ételre támaszkodva. „Ez a test, nővér, étel által jön létre. És mégis az ételre támaszkodva kell az ételt elhagyni.“ Ezt mondtam, és erre vonatkoztatva mondtam ezt.
„Ez a test, nővér, sóvárgás által jön létre. És mégis, a sóvárgásra támaszkodva kell a sóvárgást elhagyni.“ Ezt mondtam. És mire vonatkoztatva mondtam ezt? Van olyan eset, nővér, amikor egy szerzetes ezt hallja: „A szerzetes, akit így és így hívnak, mondják, túljutva az elmebéli szennyeződéseken, belépett és ott időzött az éberség és belátás általi megszabadulás szennyeződés-mentes állapotában, amelyet önmaga ismert fel és valósított meg az itt-és-mostban.“ Ekkor felmerül benne a gondolat: „Remélem, hogy én is – túljutva az elmebéli szennyeződéseken – belépek majd és ott időzöm az éberség és belátás általi megszabadulás szennyeződés-mentes állapotában, amelyet önmagam ismertem fel és valósítottam meg az itt-és-mostban.“ Majd később elhagyja a sóvárgást, a sóvárgásra támaszkodva. „Ez a test sóvárgás által jön létre. És mégis a sóvárgásra támaszkodva kell a sóvárgást elhagyni.“ Ezt mondtam, és erre vonatkoztatva mondtam ez.
„Ez a test önteltség által jön létre. És mégis, az önteltségre támaszkodva kell az önteltséget elhagyni.“ Ezt mondtam. És mire vonatkoztatva mondtam ezt? Van olyan eset, nővér, amikor egy szerzetes ezt hallja: „A szerzetes, akit így és így hívnak, mondják, túljutva az elmebéli szennyeződéseken, belépett és ott időzött az éberség és belátás általi megszabadulás szennyeződés-mentes állapotában, amelyet önmaga ismert fel és valósított meg az itt-és-mostban.“ Ekkor felmerül benne a gondolat: „A szerzetes, akit így és így hívnak, mondják, túljutva az elmebéli szennyeződéseken, belépett és ott időzött az éberség és belátás általi megszabadulás szennyeződés-mentes állapotában, amelyet önmaga ismert fel és valósított meg az itt-és-mostban. Akkor miért nem én?“ Majd később elhagyja az önteltséget, az önteltségre támaszkodva. „Ez a test önteltség által jön létre. És mégis, az önteltségre támaszkodva kell az önteltséget elhagyni.“ Ezt mondtam, és erre vonatkoztatva mondtam ezt.
„Ez a test szeretkezés által jön létre. A szeretkezés az, amit el kell hagyni. Buddha a szeretkezés elhagyásáról szólva mondja, hogy az nem más, mint a híd elvágása.“
Ekkor az apáca – felkelve az ágyából, elrendezve a felső köntösét egyik válla fölött és fejét a Tiszteletreméltó Ánanda lábaihoz hajtva – ezt mondta:
– Kihágást követtem el, tiszteletreméltó uram. Olyan bolond módon, olyan zavaros fejjel, olyan tudatlanul cselekedtem. Uram, Ánanda, kérem, fogadja kihágásom, mint olyan, beismerését, és egyúttal azt is, hogy megtartóztatom magam a jövőben.
– Igen, nővér, kihágást követtél el, olyan bolond módon, olyan zavaros fejjel, olyan tudatlanul cselekedtél. De mert kihágásodat, mint olyat, belátod, és jóváteszed a Tannak megfelelően, elfogadjuk beismerésed. Ez jelenti a fejlődést a Tanban és Fegyelemben, amikor belátván egy kihágást, mint olyat, valaki jóváteszi azt a Tannak megfelelően és gyakorolja a megtartóztatást a jövőben.
Ez volt, amit a Tiszteletreméltó Ánanda mondott. Az apáca megelégedve örvendezett a Tiszteletreméltó Ánanda szavainak.