Szerzetesek, négyféle eltévelyedett módja1 van az észlelésnek2, a gondolkodásnak3, a nézeteknek4. Melyik négy? ‘Állandó’5 – így tekinteni arra, ami mulandó6, ez az észlelés, a tudat és a nézetek eltévelyedése. ‘Kellemes7’ – így tekinteni arra, ami szenvedésteli8… ‘Én’9 – így tekinteni arra, ami nem-én10… ‘Vonzó11’ – így tekinteni arra, ami visszataszító12, ez az észlelés, a gondolkodás és a nézetek eltévelyedése. Ez az észlelés, a tudat, a nézeteknek négyféle eltévelyedett módja.
Négyféle nem eltévelyedett módja van az észlelésnek, a gondolkodásnak, a nézeteknek. Melyik négy? ‘Mulandó’ – így tekinteni arra, ami mulandó, ez az észlelés, a tudat és a nézetek nem-eltévelyedése. ‘Szenvedésteli’ – így tekinteni arra, ami szenvedésteli… ‘Nem-én’ – így tekinteni arra, ami nem-én… ‘Visszataszító’ – így tekinteni arra, ami visszataszító, ez az észlelés, a tudat és a nézetek nem-eltévelyedése. Ez az észlelés, a gondolkodás, a nézeteknek négyféle nem eltévelyedett módja.
Állandóságot észlelnek a mulandóban,
kellemességet a szenvedésteliben,
én-t a nem-én-ben,
vonzerőt a visszataszítóban.
E lények, kiket elpusztítanak a téves nézetek,
megőrülnek, eszüket vesztik.
Mára fogságában vergődnek,
nem találnak nyugalmat.
A lények a létforgatagban13 vándorolnak,
mely születéshez és halálhoz vezet.
De a Buddhák megjelennek a világban,
fényt hoznak a világba,
és a szenvedés elcsitulásához vezető
Dhammát tanítják.
Amikor ezt a bölcsek meghallják,
visszanyerik az észlelésüket.
Mulandónak látják a mulandót,
szenvedéstelinek a szenvedéstelit,
nem-én-nek a nem-én-t,
visszataszítónak a visszataszítót.
Helyes nézeteket vallanak,
felülkerekednek minden szenvedésen.14
vipallāsa: kitekeredett, elfajzott; a buddhista terminológiában a helytelen gondolkodás szinonimája ↩
saññā: érzékelés, észlelés, képzetalkotás ↩
citta: elme, szív; az elme és/vagy a szív tevékenysége ↩
diṭṭhi: világkép, elképzelés ↩
nicca ↩
anicca ↩
sukha ↩
dukkha ↩
atta ↩
anatta ↩
subha: szép, tiszta ↩
asubha: csúnya, szennyes, tisztátalan ↩
saṃsāra ↩
A vers slókákból, olyan versszakokból áll, amelyek 2 sorban 16 szótagot tartalmaznak. Az angol fordító már másképp tördeli a sorokat. Ilyen slókákból áll a Dhammapada is. Annak első versei így hangzanak. ↩