Bölcsen és éberen kell fejlesztened a mérhetetlen összpontosítást [azaz olyan összpontosítást, ami a mérhetetlen jó szándékon, mérhetetlen együttérzésen, mérhetetlen megbecsülésen vagy a mérhetetlen egykedvűségen alapul1]. Amikor az ember bölcsen és éberen kifejleszti a mérhetetlen összpontosítást, öt felismerés ébred fel benne. Melyik ez az öt?
[Ez a] felismerés ébred fel az emberben: ‘Ez az összpontosítás áldásos most is, és áldásos eredményekre vezet majd a jövőben.’
[Ez a] felismerés ébred fel az emberben: ‘Ez az összpontosítás kiváló, és nincs kapcsolatban testi csábításokkal.’
[Ez a] felismerés ébred fel az emberben: ‘Ez az összpontosítás nem elérhető a közönséges emberek számára.’
[Ez a] felismerés ébred fel az emberben: ‘Ez az összpontosítás békés, tökéletes, a derű elérése, az egység megvalósítása, amit nem korlátoz az erőltetett lemondás kényszerképzete.’
[Ez a] felismerés ébred fel az emberben: ‘Éberen lépek az összpontosítás (állapotába), és éberen lépek ki belőle.’
Bölcsen és éberen kell fejlesztened a mérhetetlen összpontosítást. Amikor az ember bölcsen és éberen kifejleszti a mérhetetlen összpontosítást, ez az öt felismerés ébred fel benne.
Ez a négy brahma-vihārā, azaz a négy „isteni“ vagy felülmúlhatatlan tartózkodási hely: mettā - szeretet, jó szándék
karuṇā – együttérzés
muditā – megbecsülés, együtt-örülés
upekkhā - egykedvűség, felülemelkedettség, szellemi stabilitás. ↩