AN 6.20 / A III 306

Maraṇassati Sutta (ll)

A halál tudatosítása (II)

Fordította:

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto / Bhikkhu Ṭhānissaro

Így készült:

Fordítota: Fenyvesi Róbert

Forrás: AN 6.20, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Nándikában, a Téglateremben tartózkodott. Ott így szólt a szerzetesekhez:

– Szerzetesek!

– Igen urunk! – válaszolták. A Magasztos beszélni kezdett.

– Szerzetesek, a halál tudatosítása, ha fejlesztitek és rendszeresen gyakoroljátok, komoly eredményt, nagy hasznot hoz. A Haláltalanban veti meg a lábát, a Haláltalan a végső eredménye. És hogyan kell a halál tudatosítását gyakorolni úgy, hogy ha fejlesztitek és rendszeresen gyakoroljátok, komoly eredményt és nagy hasznot hozzon, megvesse a lábát a Haláltalanban és a Haláltalan legyen a végső eredménye?

Amikor egy szerzetes, ahogy eltelik a nap és visszatér az éjjel, így szemlélődik: „Számos oka lehet a halálomnak. Megmarhat egy kígyó, megcsíphet egy skorpió, megharaphat egy százlábú1. Akár így is bevégezhetem. Ez akadályt jelentene számomra. Megbotolhatok és eleshetek, az étel amit eszek megbetegíthet, epebajom lehet, a testváladékaim felkavarodhatnak, a testem szeleitől szúró fájdalmaim lehetnek. Akár így is bevégezhetem. Ez akadályt jelentene számomra. Akkor így kell szemlélődnie: ‘Van-e bennem bármilyen gonosz, kártékony tudati minőség ami nincs megszüntetve, ami akadályt jelentene számomra, ha még ma éjjel bevégezném az időmet?’

Ha így szemlélődve felismeri, hogy vannak benne olyan gonosz, kártékony tudati minőségek amik nincsenek megszüntetve, és amik akadályt jelentetnének számára, ha még aznap éjjel bevégezné az idejét, akkor még több akaratot, erőfeszítést, törekvést, igyekezetet, szorgalmat, osztatlan éberséget és tiszta-tudatosságot kell alkalmaznia, hogy megszüntesse azokat a gonosz, kártékony tudati minőségeket. Éppen úgy, mint egy ember akinek lángokban áll a turbánja vagy a feje, még több akaratot, erőfeszítést, törekvést, igyekezetet, szorgalmat, osztatlan éberséget és tiszta-tudatosságot alkalmazna, hogy eloltsa a tüzet, ugyanúgy kell egy szerzetesnek még több akaratot, erőfeszítést, törekvést, igyekezetet, szorgalmat, osztatlan éberséget2 és tiszta-megértést3 kell alkalmaznia, hogy megszüntesse azokat a gonosz, kártékony tudati minőségeket. De ha így szemlélődve felismeri, hogy nincsenek benne olyan gonosz, kártékony tudati minőségek amik nincsenek megszüntetve, és amik akadályt jelentenének számára, ha még aznap éjjel bevégezné az idejét, akkor éppen ezért, örömmel és boldogan időzhet, éjjel-nappal gyakorolva, jótékony tudati minőségekben.

Továbbá, amikor egy szerzetes, ahogy eltelik az éjjel és visszatér a nappal, így szemlélődik: „Számos oka lehet a halálomnak. Megmarhat egy kígyó, megcsíphet egy skorpió, megharaphat egy százlábú. Akár így is bevégezhetem. Ez akadályt jelentene számomra. Megbotolhatok és eleshetek, az étel amit eszek megbetegíthet, epebajom lehet, a testváladékaim felkavarodhatnak, a testem szeleitől szúró fájdalmaim lehetnek. Akár így is bevégezhetem. Ez akadályt jelentene számomra. Akkor így kell szemlélődnie: ‘Van-e bennem bármilyen gonosz, kártékony tudati minőség ami nincs megszüntetve, ami akadályt jelentene számomra, ha még nappal bevégezném az időmet?’

Ha így szemlélődve felismeri, hogy vannak benne olyan gonosz, kártékony tudati minőségek amik nincsenek megszüntetve, és amik akadályt jelentetnének számára, ha még nappal bevégezné az idejét, akkor még több akaratot, erőfeszítést, törekvést, igyekezetet, szorgalmat, osztatlan éberséget és tiszta-tudatosságot kell alkalmaznia, hogy megszüntesse azokat a gonosz, kártékony tudati minőségeket. Éppen úgy, mint egy ember akinek lángokban áll a turbánja vagy a feje, még több akaratot, erőfeszítést, törekvést, igyekezetet, szorgalmat, osztatlan éberséget és tiszta-tudatosságot alkalmazna, hogy eloltsa a tüzet, ugyanúgy kell egy szerzetesnek még több akaratot, erőfeszítést, törekvést, igyekezetet, szorgalmat, osztatlan éberséget és tiszta-tudatosságot kell alkalmaznia, hogy megszüntesse azokat a gonosz, kártékony tudati minőségeket. De ha így szemlélődve felismeri, hogy nincsenek benne olyan gonosz, kártékony tudati minőségek amik nincsenek megszüntetve, és amik akadályt jelentenének számára, ha még nappal bevégezné az idejét, akkor éppen ezért, örömmel és boldogan időzhet, éjjel-nappal gyakorolva, jótékony tudati minőségekben.

Szerzetesek! A halál tudatosítását így kell gyakorolni úgy, hogy ha fejlesztitek és rendszeresen gyakoroljátok, komoly eredményt és nagy hasznot hozzon, megvesse a lábát a Haláltalanban és a Haláltalan legyen a végső eredménye.

Ezt mondta a Magasztos. A szerzetesek elégedettek voltak, örültek a Magasztos szavainak.


  1. A Magyarországon élő ártalmatlan százlábúakhoz képest a trópusokon élők elég veszélyesek. A néhány centiméteresek marása órákig égető fájdalmat, a 15-20 cm nagyok marása ideggörcsökket is okoz, amit napokig tartó fájdalmak kísérnek. Képesek rágcsálókat, vagy barlangok plafonjáról lelógva denevéreket is elfogni. Emellett sok fajtájuk nagyon agresszív is, saját mérgük erejének tudatában egyáltalán nem félénkek. 

  2. sati: éberség, figyelem 

  3. sampajañña: tiszta-megértés, a pillanatnyi helyzetben alkalmazott bölcsesség 

Így készült:

Fordítota: Fenyvesi Róbert

Forrás: AN 6.20, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.