Akkor a tiszteletreméltó Upáli1 elment a Magasztoshoz. Miután megérkezett és meghajolt előtte, leült mellé. Ahogy ott ült, így szólt a Magasztoshoz:
– Jó lenne uram, ha a Magasztos rövid tanítást adna nekem a Dhammáról, és ha így a Magasztostól hallhatnék tanítást a Dhammáról, egyedül élve elvonulhatnék, éberen, lelkesen és elszántan.
– Upáli, azok a tulajdonságok, amelyeket úgy ismerhetsz: ‘Ezek a tulajdonságok nem vezetnek emelkedett egykedvűséghez, szenvtelenséghez, a szenvedés megszüntetéséhez, nyugalomhoz, közvetlen tudáshoz, önmagunktól-felébredéshez, sem a feltételek nélkülihez2’, azokról a tulajdonságokról határozottan megállapíthatod: ‘Ez nem a Dhamma, ez nem a Vinaja, ez nem a Tanító útmutatása’.
Azokról a tulajdonságokról pedig, amelyeket úgy ismerhetsz: ‘Ezek a tulajdonságok vezetnek az emelkedett egykedvűséghez, a szenvtelenséghez, a szenvedés megszüntetéséhez, nyugalomhoz, közvetlen tudáshoz, az önmagunktól-felébredéshez, a feltételek nélkülihez’, ezekről a tulajdonságokról határozottan megállapíthatod: ‘Ez a Dhamma, ez a Vinaja, ez a Tanító útmutatása.’