– Szerzetesek, ez a nyolc világi körülmény tartja forgásban a világot és a világ ekörül a nyolc világi körülmény körül forog. Mi ez a nyolc? Nyereség és veszteség, hírnév és rossz hírnév, dicséret és vád, élvezet és fájdalom.
Ezzel a nyolc világi körülménnyel, szerzetesek, találkozik a tanulatlan hétköznapi ember és a tanított nemes tanítvány is. Most tehát, mi az eltérés, mi a különbség, mi az egyenlőtlenség a tanított nemes tanítvány és a tanulatlan hétköznapi ember között?
– Tiszteletreméltó urunk, ilyen kérdésekben a tudásunk gyökere a Magasztosból ered, a Magasztost veszi útmutatójául és erőforrásaként. Jó lenne, tiszteletremeltó urunk, ha a Magasztos tisztázná számunkra ennek a kijelentésnek a jelentését. Tőle hallva ezt, a szerzetesek észben tartják majd azt.
– Hallgassatok hát ide, szerzetesek, és figyeljetek jól. Beszélni fogok.
– Igen, tiszteletreméltó urunk. – válaszolták a szerzetesek. A Magasztos ekkor így szólt:
– Szerzetesek, amikor egy tanulatlan hétköznapi ember találkozik a nyereséggel, nem látja azt így:
‘Ez a nyereség amivel találkoztam múlandó, szenvedéssel van átitatva, alá van vetve a változásnak.’
Nem látja azt úgy, amilyen az valójában. Ugyanígy, amikor veszteséggel, hírnévvel, rossz hírnévvel, dícsérettel vagy váddal találkozik, nem látja azokat így:
‘Ezek mind múlandóak, szenvedéssel vannak átitatva, alá vannak vetve a változásnak.’
Nem látja ezeket úgy, amilyenek valójában. Az ilyen ember elméjét a nyereség és veszteség, hírnév és rossz hírnév, dicséret és vád, élvezet és fájdalom elfoglalva tartja. Amikor nyereséggel találkozik, fellelkesül, amikor pedig veszteséggel, levertté válik. Amikor hírnévvel találkozik, fellelkesül, amikor pedig rossz hírnévvel, levertté válik. Amikor dicsérettel találkozik, fellelkesül, amikor pedig váddal, levertté válik. Amikor élvezettel találkozik, fellelkesül, amikor pedig fájdalommal, levertté válik. Így lefoglalva a tetszéseivel és nemtetszéseivel, nem fog megszabadulni a születéstől, az öregedéstől és a haláltól; nem fog megszabadulni a bánattól, a gyásztól, a fájdalomtól, a csüggedtségtől és a kétségbeeséstől; nem fog megszabadulni a szenvedéstől, kijelentem.
– De, szerzetesek, amikor egy tanított nemes tanítvány találkozik a nyereséggel, így látja azt:
‘Ez a nyereség amivel találkoztam múlandó, szenvedéssel van átitatva, alá van vetve a változásnak.’
Így látja a veszteséget, a hírnevet és a rossz hírnevet, a dicséretet és a vádat, az élvezetet és a fájdalmat is. Úgy látja azokat, amilyenek azok valójában és ezáltal elméjét nem foglalják el. Így tehát nem lelkesül fel a nyereségtől és nem válik levertté a veszteségtől; nem lelkesül fel a hírnévtől és nem válik levertté a rossz hírnévtől; nem lelkesül fel a dicsérettől és nem válik levertté a vádtól; nem lelkesül fel az élvezettől és nem válik levertté a fájdalomtól. Ilymódon feladva a tetszéseit és nemtetszéseit, meg fog szabadulni a születéstől, az öregedéstől és a haláltól; meg fog szabadulni a bánattól, a gyásztól, a fájdalomtól, a csüggedtségtől és a kétségbeeséstől; meg fog szabadulni a szenvedéstől, kijelentem.
Ez, szerzetesek, az eltérés, a különbség, az egyenlőtlenség a tanított nemes tanítvány és a tanulatlan hétköznapi ember között.