– Szerzetesek, ez a nyolc világi helyzet forog a világban, és a világot ez a nyolc világi helyzet forgatja. Melyik ez a nyolc? Nyereség és veszteség, jó hírnév és rossz hírnév, elismerés és szemrehányás, boldogság és bánat.
Ez a nyolc világi helyzet forog a világban, és a világot ez a nyolc világi helyzet forgatja.
Előfordul, hogy a képzetlen átlagember életében nyereség és veszteség alakul ki, jó hírnév és rossz hírnév, elismerés és szemrehányás, boldogság és bánat. A jól képzett nemes tanítvány életében is kialakul nyereség és veszteség, jó hírnév és rossz hírnév, elismerés és szemrehányás, boldogság és bánat. Akkor hát mi az eltérés, mi a különbség, mi alapján lehet különbséget tenni a jól képzett nemes tanítvány, és a képzetlen átlagember között?
– Tiszteletreméltó urunk, számunkra a tanítások gyökere a Magasztos, ő mutatja nekünk az utat, hozzá fordulunk oltalomért. Bizony jó lenne, ha maga a Magasztos kifejtené e kijelentés jelentését. A Magasztostól hallva, a szerzetesek meg fogják jegyezni azt.
– Ebben az esetben, szerzetesek, hallgassátok amit mondok és figyeljetek jól. Beszélni fogok.
– Úgy lesz, urunk.
A Magasztos így szólt:
– Előfordul, hogy nyereség alakul ki a képzetlen átlagember életében. Nem elmélkedik róla így: „Nyereség alakult ki az életemben. Ez állandótlan, szenvedéssel jár, változó természetű.“ Nem ismeri fel a dolgot úgy, ahogy az valójában van.
Veszteség … Jó hírnév … Rossz hírnév … Elismerés … Szemrehányás … Boldogság …
Bánat alakul ki a képzetlen átlagember életében. Nem elmélkedik róla így: „Bánat alakult ki az életemben. Ez állandótlan, szenvedéssel jár, változó természetű.“ Nem ismeri fel a dolgot úgy, ahogy az valójában van.
Az elméjét felemészti a nyereség. Az elméjét felemészti a veszteség … a jó hírnév … a rossz hírnév … az elismerés … a szemrehányás … a boldogság. Az elméjét felemészti a bánat.
Örömmel vonzódik a kialakult nyereség felé, és haraggal taszítja el a kialakult veszteséget. Örömmel vonzódik a kialakult jó hírnév felé, és haraggal taszítja el a kialakult rossz hírnevet. Örömmel vonzódik a kialakult elismerés felé, és haraggal taszítja el a kialakult szemrehányást. Örömmel vonzódik a kialakult boldogság felé, és haraggal taszítja el a kialakult bánatot.
Elragadja az öröm és a harag, így nem szabadul a születés, öregség, és halál terhétől; nem szabadul a bánat, siránkozás, fájdalom, gyötrelem, és elkeseredettég terhétől. Én mondom, az ilyen ember nem szabadul a szevedéstől.
Úgyszintén előfordul, hogy nyereség alakul ki a jól képzett nemes tanítvány életében. Így elmélkedik róla: „Nyereség alakult ki az életemben. Ez állandótlan, szenvedéssel jár, változó természetű.“ Felismeri a dolgot úgy, ahogy az valójában van.
Veszteség … Jó hírnév … Rossz hírnév … Elismerés … Szemrehányás … Boldogság …
Bánat alakul ki a jól képzett nemes tanítvány életében. Így elmélkedik róla: „Bánat alakult ki az életemben. Ez állandótlan, szenvedéssel jár, változó természetű.“ Felismeri a dolgot úgy, ahogy az valójában van.
Az elméjét nem emészti fel a nyereség. Az elméjét nem emészti fel a veszteség … a jó hírnév … a rossz hírnév … az elismerés … a szemrehányás … a boldogság. Az elméjét nem emészti fel a bánat.
Nem vonzódik örömmel a kialakult nyereség felé, és nem taszítja el haraggal a kialakult veszteséget. Nem vonzódik örömmel a kialakult jó hírnév felé, és nem taszítja el haraggal a kialakult rossz hírnevet. Nem vonzódik örömmel a kialakult elismerés felé, és nem taszítja el haraggal a kialakult szemrehányást. Nem vonzódik örömmel a kialakult boldogság felé, és nem taszítja el haraggal a kialakult bánatot.
Elhagyja az örömöt és a haragot, így felszabadul a születés, öregség és halál terhe alól; felszabadul a bánat, siránkozás, fájdalom, gyötrelem és elkeseredettég terhe alól. Én mondom, az ilyen ember felszabadul a szevedés alól.
Ez hát az eltérés, a különbség, ez alapján lehet különbséget tenni a jól képzett nemes tanítvány, és a képzetlen átlagember között.
Nyereség és veszteség,
jó hírnév és rossz hírnév,
elismerés és szemrehányás,
boldogság és bánat:
ezek a helyzetek
az emberek életében
állandótlanok,
mulandóak,
természetük a változás.Ezt tudva, a figyelmes, bölcs ember,
megvizsgálja e változó helyzeteket.
Kívánatos dolgoktól az elméje nem jön izgalomba,
A nemkívánatosak nem haragítják meg.Vonzás és taszítás
szertefoszlott,
végére ért,
elnyugodott.
Megismerve a makulátlant, a bánat nélkülit,
helyesen, tisztán lát,
a létfolyamon átjutott
a Túlsó Partra ért.