– Négyféle erő létezik, ó szerzetesek. Melyik ez a négy? A bölcsesség, a tetterő, a feddhetetlen élet és az adakozás.
Mit jelent, szerzetesek, a bölcsesség? Vannak dolgok, amelyek ártalmasak, és ártalmasként tartják számon őket; üdvösek, és üdvösként tartják számon őket; kifogástalanok vagy kifogásolhatóak, és ekként tartják számon őket; sötétek vagy ragyogóak, és ekként tartják számon őket; nemes személyhez méltóak vagy méltatlanok, és ekként tartják számon őket – ha valaki tisztán látja ezeket a dolgokat, és helyesen vélekedik felőlük; ezt nevezik bölcsességnek.
Mit jelent, szerzetesek, a tetterő? Vannak dolgok, amelyek ártalmasak, kifogásolhatóak, sötétek, gyakorlásra alkalmatlanok, nemes személyhez méltatlanok, és ekként tartják számon őket – ha valaki fölkelti magában a vágyat, összeszedi minden erejét, és arra törekszik, hogy felhagyjon mindezzel (ezt nevezik tetterőnek). Vannak dolgok, amelyek üdvösek, kifogástalanok, ragyogóak, gyakorlásra alkalmasak, nemes személyhez méltóak, és ekként tartják őket számon – ha valaki fölkelti magában a vágyat, összeszedi minden erejét, és arra törekszik, hogy mindezt elérje; ezt nevezik tetterőnek.
Mit jelent, szerzetesek, a feddhetetlen élet? Ím, szerzetesek, a nemes tanítvány feddhetetlen tetteiben, feddhetetlen szavaiban, feddhetetlen gondolataiban. Ezt nevezik feddhetetlen életnek.
Mit jelent, szerzetesek, az adakozás? Adni négyféle dolgot lehet: ajándékot, barátságos beszédet, segítő tettet és egyenlőséget. Minden ajándék közül legnagyszerűbb a Dhamma ajándéka. Minden barátságos beszéd közül legnagyszerűbb a Dhamma átadása újra és újra, azoknak akik áhítják és figyelmesen hallgatják. Minden segítő tett közül legnagyszerűbb, ha valaki felébreszti, táplálja és megerősíti a kétkedő hitét; felébreszti, táplálja és megerősíti az erkölcstelen erényét; felébreszti, táplálja és megerősíti a fösvény nagylelkűségét; felébreszti, táplálja és megerősíti a tudatlan bölcsességét. Mindenfajta egyenlőség közül a legnagyszerűbb adomány, ha a folyamba-lépett egyenlő lesz a folyamba-lépettel; az egyszer-visszatérő egyenlő lesz az egyszer-visszatérővel; a vissza-nem-térő egyenlő lesz a vissza-nem-térővel; az arhat pedig egyenlő lesz az arhattal. Ím, szerzetesek, ez az adakozás.
Ez tehát a négyféle erő összefoglalása.
Nos, szerzetesek, az a nemes tanítvány, aki birtokában van eme négy erőnek, az már maga mögött hagyta az ötféle félelemet: az életvitelből fakadó félelmet, a szégyentől való félelmet, a közösség előtti megszégyenüléstől való félelmet, a halálfélelmet és a boldogtalan jövőtől való félelmet.
Az a nemes tanítvány, aki birtokában van (eme négy erőnek), így gondolkozik: „Nem félek az életvitelem miatt. Miért is kellene félnem miatta? Talán bizony nem vagyok birtokában a négy erőnek: bölcsességnek, tetterőnek, feddhetetlen életnek és adakozásnak? Ha valaki ostoba és lusta; tettei, szavai és gondolatai kifogásolhatóak – az ilyen embernek talán van félnivalója az életvitele miatt.“
„Nem félek a szégyentől, vagy a közösség előtti megszégyenüléstől, ahogyan a haláltól vagy a boldogtalan jövőtől sem félek. Miért is kellene félnem mindezektől? Talán bizony nem vagyok birtokában a négy erőnek: bölcsességnek, tetterőnek, feddhetetlen életnek és adakozásnak? Ha valaki ostoba és lusta; tettei, szavai és gondolatai kifogásolhatóak – az ilyen embernek talán van félnivalója mindezek miatt.“
Ennélfogva meg kellene értenetek, szerzetesek, hogy a nemes tanítvány, aki birtokában van a négy erőnek, már maga mögött hagyta az ötféle félelmet.