Amikor egy világi meditátor kolostorba vonul egy hosszabb elvonulásra, gyakran érzi úgy, hogy a gyakorlása inkább rosszabb lesz, mint jobb. Például azt vehetik észre magukon, milyen nagyon kritikusak a környezetükben lévőkkel. Rögeszmések lehetnek olyan dolgokban, amiket otthon, ahogy mondják, könnyedén el tudnak engedni. A kolostorban minden hibájuk felnagyítódni látszik. Vannak, akik elveszítik a hitüket a gyakorlatban, míg mások az önmagukba vetett hitüket veszítik el.
Ha valakit ilyesfajta kétségek ejtenek fogva, az első menedék a türelem. A buddhista gyakorlás, hétköznapi hasonlattal szólva, nem száz méteres sprint, de még csak nem is maraton. Sokkal inkább olyan, mint több nagy ultramaraton egymás után. De ez csak akkor okoz problémát, ha azt képzeled, hogy valami jobbat kell tenned az életedben. Azt tudom tanácsolni, hogy tekintsd a kétséget kétségnek és lépj tovább.
Ma azt mondtam egy tanítványomnak: „Elvárások és összehasonlítgatások nélkül, a legjobb képességed szerint foglalkozz bármivel, ami felbukkan pillanatról pillanatra.“ A kolostor egy olyan hely, amit arra terveztek, hogy drasztikusan csökkentse a zavaró körülményeket. Amikor nincs hova bújnod magad elől a szennyeződések előtűnnek, mint foltok a fehér ruhán. Ez jó dolog. Csak ha már tisztán látod a szennyeződéseket, akkor leszel képes megtalálni a módszert, amivel megszabadulhatsz tőlük.
Ácsán Dzsajaszáró
2020-10-03