Az egyik első felfedezésünk a meditációban az, hogy mennyire nem vagyunk szabadok. Az a törekvés, hogy a figyelmünket a meditációs tárgyon tartsuk rávilágít arra, hogy milyen csekély kontrollt vagyunk képesek gyakorolni a saját tudatunk felett. Azonban a képzetlen tudat kényszeres és függő természetén való bölcs szemlélődés, amennyiben a Dhamma gyakorlás által biztosított bizalom támogatja, felruház bizonyos képességekkel. Elkezdjük felismerni, hogy ez egy elfogadhatatlan helyzet és valamit tényleg kezdenünk kell vele. A Buddha számos példázattal mutatta be, hogy a meditáció közben jelentkező öt akadály miként korlátozza a szabadságunkat:
Érzéki gondolatokba bonyolódni olyan, mint az adósság. Minden egyes kellemes pillanat növeli a fizetni valónkat, mikor az végetér.
Haragos gondolatokba bonyolódni olyan, mint a láz. Lehetetlenné válik minden építő munka és minden örömöt kiszárít.
A lustaság és fásultság olyan, mint börtönben ülni. Elzár mindentől, ami boldogsághoz és eredményhez vezet.
A nyugtalanság és az aggodalom az embert szolgává teszi. Az elmét arra kényszerítik, hogy egyik dologtól a másikig rohangáljon végül is teljesen hasztalan.
Bizonytalan kétség és határozatlanság által béklyózva olyan az ember, mint aki kietlen pusztában tévelyeg.
Ha az ember megszabadul ezektől az akadályoktól a helyes törekvés, az éberség és a tiszta belátás által, megörvendezteti a tudatát. Hasonló ez az öröm ahhoz, amit akkor tapasztalunk amikor megszabadulunk az adóságtól, meggyógyulunk a betegségből, kiszabadulunk a börtönből, felszabadulunk a szolgaságból vagy megtaláljuk az utat hazafelé.
Ácsán Dzsajaszáró
2020-08-29