Az emberek nagyon jók a mérésben. Folyamatosan egyre több dolgot találunk, amit megmérhetünk és egyre kifinomultabb eszközöket fejlesztünk ki a mérésükre. A mérés a tudományos módszertan lényege. Az a képességünk, hogy megmérhetjük a dolgokat az elmúlt kétszáz évben a világban végbemenő anyagi fejlődésnek köszönhető. De van egy veszélye. Annyira belemerülhetünk a méricskélésbe, hogy nem vesszük észre vagy figyelmen kívül hagyjuk mindazokat a dolgokat, amelyek nem mérhetőek. Gyakran a mérhetetlen azt jelenti, hogy tudománytalan és a tudománytalan azt, hogy nem valóságos. De az élet legfontosabb dolgai közül hány olyan van, ami valójában mérhetetlen? Hogyan számszerűsíthetnénk például egy szülőnek a gyermeke iránt érzett szeretetét? Figyelemre méltó, hogy a Buddha a négy mérhetetlennek nevezte az üdvös érzelmeket, a szertő kedvességet, az együttérzést, az együttérző örömöt és a kiegyensúlyozottságot.
Az ember megértésre irányuló törekvésében a tudomány és a Dhamma kéz a kézben járnak. A tudományos módszer a legjobb eszközünk arra, hogy felfedezzük azoknak a tapasztalatainknak a jellegzetességeit, amelyek mérhetőek. A Buddha tanításai pedig arra a legjobb eszközök, hogy megismerjük azokat, amelyek nem.
Ácsán Dzsajaszáró
2020-09-01