Kérdés: Nagyon keményen igyekszem a gyakorlásban, mégis úgy néz ki, hogy nem vezet sehová.
Válasz: Ez nagyon fontos. Ne akarj eljutni sehová a gyakorlásoddal. Épp az a vágyad, hogy szabad legyél, hogy megvilágosodjál, gátolja a szabadságodat. OIyan keményen próbálkozhatsz, ahogyan csak akarsz, lelkesen gyakorolhatsz éjt nappallá téve, de ha a tudatodban él még egy kicsit is a vágy, hogy elérj valamit, sosem lelsz békére. Az ebből a vágyból fakadó energia csak kétséghez és nyugtalansághoz vezet. Teljesen mindegy, hogy milyen hosszan, milyen keményen gyakorolsz, a vágyból sosem fog felkélni a bölcsesség. Tehát egyszerűen csak engedd el! Figyeld a tudatot és a testet éberen, de ne próbálj elérni semmit sem. Ne ragaszkodj még a megvilágosodás gyakorlásához sem.
Kérdés: És mi a helyzet az alvással? Mennyit kell aludnom?
Válasz: Ne engem kérdezz, én erre nem tudok válaszolni. Egyeseknek jó az átlag négy óra éjszakánként Valójában az a fontos, hogy te magad figyeld és tapasztald meg. Ha megpróbálsz túl keveset aludni, a tested kényelmetlenül fogja érezni magát, és úgy bajosan lehet fenntartani az éberséget. A túl sok alvás viszont tompa vagy nyugtalan tudathoz vezet. Találd meg magadnak a természetes egyensúlyt. Körültekintően figyeld meg a tudatot és a testet, tarts rendszert az alvásban, amíg megtalálod az optimumot. Ha felébredsz, de rögtön a másik oldaladra fordulsz szundikálni, az szennyeződés. Abban a pillanatban, ahogy kinyitod a szemed, alapozd meg az éberségedet.
Kérdés: És mi van az evéssel? Mennyit kell egyek?
Válasz: Úgy tekints az ételedre, mint orvosságra. Azért eszel túl sokat, hogy csak elálmosodj evés után, és napról-napra egyre kövérebb legyél? Állj le! Vizsgáld meg a tested és a tudatod. Nem kell böjtölni. Helyette kísérletezd ki, mennyi az elegendő étel a számodra. Találd meg tested számára a természetes egyensúlyt. Fogyaszd az ételedet egyetlen csészéből, követve az aszkéták gyakorlatát. Ha így teszel, könnyedén meg tudod majd állapítani, mennyi az elegendő. Körültekintően figyeld magad evés közben. Ismerd meg magad. Épp ez a gyakorlásunk lényege. Nem kell semmi különlegeset tennünk. Csak figyelni. Vizsgáld magad. Figyeld a tudatot. Így tudni fogod, mi a természetes egyensúly a saját gyakorlásod számára.
Kérdés: Az ázsiaiak és a nyugatiak tudata különböző?
Válasz: Alapvetően nincs különbség. A külső szokások és a nyelv különbözőnek tűnhet, de az emberi tudatnak vannak természetes tulajdonságai, amelyek ugyanazok mindenkinél. A sóvárgás és a gyűlölet ugyanaz a keleti és a nyugati tudatban. A szenvedés, és a szenvedés megszűnése minden ember számára ugyanaz.
Kérdés: Tanácsos-e sokat olvasni, tanulmányozni a szentiratokat a gyakorlás részeként?
Válasz: A Buddha Dhammája nem lelhető meg a könyvekben. Ha tényleg látni akarod, hogy miről beszélt a Buddha, nem kell könyvekkel nyűglődnöd. Csak a saját tudatodat figyeld! Figyeld meg alaposan, hogyan jönnek és mennek az érzések, hogyan bukkannak fel, majd enyésznek el a gondolatok. Ne tapadj rá semmire. Csak légy tudatában annak, ami épp van. Ez a Buddha útjának az igazsága. Légy természetes! Bármit is teszel az életedben, az lehetőség a gyakorlásra. Mind-mind Dhamma. Amikor a házimunkát végzed, próbálj meg tudatos maradni! Amikor a köpőcsészéket üríted, vagy a vécét takarítod, ne érezd úgy, hogy ezt valaki más kedvéért teszed. Ott a Dhamma a köpőcsésze-ürítésben. Ne gondold, hogy csak akkor gyakorolsz, amikor nyugodtan ülsz keresztbe tett lábakkal. Vannak köztetek, akik arról panaszkodnak, hogy nincs elég idő meditálni. Légzésre van elég idő? Ez a meditációd: éberség és természetesség, bármit is csinálj.
Kérdés: Miért nincs napi személyes beszélgetés a tanítóval?
Válasz: Ha bármi kérdésed van, szívesen látnak, kérdezd meg őket bármikor. De nincs szükségünk itt napi interjúkra. Ha minden aprócska kérdésedre választ adnék, sosem értenéd meg a saját tudatodban lévő kétkedés folyamatát. Alapvető, hogy megtanuld önmagadat vizsgálni, önmagadat meginterjúvolni. (önmagaddal (meg)beszélni?) Hallgasd meg figyelmesen a leckéket minden egyes nap, ezután használd fel ezeket a tanításokat, vesd össze a saját gyakorlásoddal. Teljesen megfelel nekik? Netalán különböző? Miért vannak kétségeid? Kinek is vannak kétségei? Csak az önmegfigyelésen keresztül leszel képes megérteni.
Kérdés: Néha aggodalmaskodom a szerzetesi fegyelem miatt. Ha megölök egy rovart véletlenül, az rossz?
Válasz: A szíla, vagy fegyelem és morál alapvető a gyakorlásunkban, de nem szabad vakon a szabályokba kapaszkodnod. Az állatok meggyilkolásával, vagy más szabályok megszegésével kapcsolatban a szándékon van a hangsúly. Ismerd meg a saját tudatodat! Nem kell mértéktelenül aggódnod a szerzetesi fegyelem miatt. Ha helyesen használják, akkor a gyakorlást támogatja, bár vannak szerzetesek, akik annyira aggódnak minden kis csip-csup szabály miatt, hogy még aludni sem tudnak miatta. A fegyelmet nem teherként cipeljük. Az itteni gyakorlásunk alapja a fegyelem. Jó fegyelem plusz az aszkétikus szabályok és a gyakorlás. Figyelmesnek és körültekintőnek lenni a sok-sok támogató szabály tekintetében éppúgy, mint az alapvető 227 fogadalom esetében, nagyon hasznos. Az életet nagyon egyszerűvé teszik. Nem kell azon töprengeni, hogy mit és hogyan kell tenni, így el lehet kerülni a gondolkodást, és helyette egyszerűen csak figyelmesek lehetünk. A fegyelem lehetővé teszi, hogy harmonikusan együtt tudjunk élni; így a közösség szabályosan halad. Kívülről persze mindenki ugyanúgy néz ki, ugyanazt teszi. A fegyelem és a morál a lépőkövek (lépcsőfokok), segítik az összpontosítást és a bölcsességet. A szerzetesi fegyelem és az aszketikus szabályok helyes használatával egyszerű életre vagyunk kényszerítve, hogy limitáljuk a javainkat. Itt a Buddha teljes gyakorlásával rendelkezünk: tartózkodunk a rossztól és jót teszünk, egyszerűen élünk, fenntartva az alapvető szükségleteket, és tisztítjuk a tudatot. Ennyi, legyünk figyelmesek a tudatunk és a testünk irányában, minden testhelyzetben: akár ülünk, állunk, sétálunk vagy fekszünk, ismerd meg magad! .
Kérdés: Mit tehetek a kétségeimmel? Vannak olyan napok, amikor kétségek gyötörnek a gyakorlás, a fejlődésem vagy a tanító miatt.
Válasz: A kételkedés természetes. Mindenki a kétkedéssel kezdi. De sokat tanulhatsz is belőlük. Az a lényeg, hogy ne azonosulj a kétségeiddel: ennyi, ne hagyd hogy rabul ejtsenek. Mert akkor egy végtelen spirálba fogják pörgetni a tudatodat. Inkább figyeld meg a kétkedés, a csodálkozás teljes folyamatát. Figyeld meg, ki is az, ki rendelkezik azokkal a kétségekkel. Vizsgáld meg, hogyan jönnek-mennek a kétségek. Azután többé már nem fognak becsapni a kétségeid. Ki fogsz lépni belőlük, és akkor a tudatod le fog csendesedni. Képes leszel megfigyelni, hogyan jön és megy az összes dolog. Csak engedd el amihez ragaszkodtál. Engedd el a kételyeidet, és egyszerűen csak figyelj. Így múlik el a kételkedés.
Kérdés: Mit kezdjünk más gyakorlási módszerekkel? Mostanában, úgy tűnik, sokféle tanító és sok-sok különféle meditációs rendszer van, és ez nagyon össze tud zavarni.
Válasz: Ez olyan, mint amikor bemész a városba. Az egyik ember északról érkezik, a másik délkeletről, eltérő utakon. Ezek a módszerek gyakran csak kívülről különböznek. Járhatsz ilyen vagy olyan úton, gyorsabban vagy lassabban, ha tudatos vagy, akkor mind egy és ugyanaz. Van egy esszenciális pont, amiből végül is minden helyes gyakorlás ered, és ez a nem-ragaszkodás. A végén minden meditációs rendszert el kell engedni. Ugyanígy a tanítóhoz sem kell ragaszkodni. Ha egy rendszer az elengedéshez, a nem-ragaszkodáshoz vezet, akkor az egy jó módszer. Néha utazni vágysz, hogy meglátogass más tanítókat, hogy kipróbálj más módszereket. Néhányotok folyamatosan ezt csinálja. Ez egy természetes vágy. De rá fogsz jönni, hogy az ezernyi megválaszolt kérdésed és a tucatnyi módszer ismerete sem vezet el az igazsághoz. A végére beleunsz. Észre fogod venni, hogy csak ha megállsz és a saját tudatodat vizsgálod, akkor érted meg azt, amiről a Buddha beszélt. Nincs szükség a magadon kívüli kutatásra. Végül is vissza kell térned, hogy szembesülj saját, valódi természeteddel. Ez az a hely, ahol képes leszel megérteni a Dhammát.
Kérdés: Gyakran úgy tűnik, hogy sok itt az olyan szerzetes, aki nem is gyakorol. Hanyagnak és figyelmetlennek tűnnek. Zavarnak.
Válasz: Nem célravezető másokat figyelni. Ez nem fogja támogatni a gyakorlásodat. Ha bosszús vagy, figyeld meg a tudatodban lévő bosszúságot. Azt, hogy más tanítványok fegyelme gyenge, vagy hogy nem jó szerzetesek, azt nem neked kell megítélned. Nem fogsz rálelni a bölcsességre mások megfigyelésével. A szerzetesi fegyelem egy szerszám a kezedben azért, hogy a saját meditációd érdekében felhasználd. Nem fegyver, hogy kritizálj vagy hibákat találj. Senki sem végezheti helyetted a saját gyakorlásodat, és te sem gyakorolhatsz más helyett. Csak legyél tisztában a saját cselekedeteiddel. Ez a gyakorlás módja.
Kérdés: Nagyon odafigyelek az érzékszervi önmegtartóztatás gyakorlására. Mindig lesütve tartom a tekintetem, és tudatában vagyok minden apró cselekedetnek, amit épp teszek. Például amikor eszek, hosszú időt szentelek neki, és próbálok minden érintés-érzetet megfigyelni: rágás, ízlelés, nyelés, stb. Minden egyes lépést megfontoltan és odafigyelve teszek meg. Helyesen gyakorlok?
Válasz: Az érzékszervi önmegtartóztatás jó módszer. Tudatosnak kell lennünk egész álló nap. De azért ne túlozd el! Sétálj, egyél és cselekedj természetesen. És akkor ki fog fejlődni egy természetes tudatossága annak, ami végbemegy benned. Ne erőltesd a meditációdat, és ne hajszold bele magad kellemetlen helyzetekbe. Ez csak a ragaszkodás egy másik arca lenne. Légy türelemmel. A türelem és a kitartás nagyon fontos. Ha természetesen cselekszel és tudatos vagy, a bölcsesség is természetesen fog megjelenni.
Kérdés: Fontos-e nagyon hosszú ideig ülni?
Válasz: Nem, egyáltalán nem fontos órákon keresztül ülni. Sokan azt gondolják, minél több időt vagy képes ülni, annál bölcsebb leszel. Láttam már a fészkükön napokon át ülő csirkéket! A bölcsesség abból fog eredni, hogy minden testhelyzetben éber vagy. A gyakorlásodnak akkor kell elkezdődnie, amikor reggel felkelsz. És folyamatosnak kell lennie egész addig, amíg el nem alszol. Nem kell amiatt aggódnod, hogy mennyi ideig vagy képes egyfolytában ülni. Csak az a fontos, hogy figyelmes legyél miközben dolgozol, ülsz, vagy épp a fürdőbe mész. Mindenkinek megvan a saját természetes ritmusa. Vannak köztetek, akik ötvenéves korukban fognak meghalni, és olyanok is akik hatvanöt, míg mások kilencvenéves korukban. Ugyanígy a gyakorlásod sem egyezik meg a többiekével. Ne gondolkodj ezen és ne aggódj emiatt! Próbálj meg éber maradni, és hagyd a dolgokat a természetes medrükben folyni. Így a tudatod egyre nyugodtabbá és nyugodtabbá válik minden körülmény között. Olyan nyugodt lesz, mint egy tiszta erdei tavacska. És akkor sokféle csodálatos és ritka állat fog odamenni, hogy igyon ebből a vízből. Tisztán fogod látni minden dolog természetét (szankhára) a világban. Nagyon sok csodálatos és furcsa dolgot fogsz látni jönni és menni. De nyugodt maradsz. Gondok is fel fognak bukkanni, de azonnal át fogsz látni rajtuk. Ez a Buddha boldogsága.
Kérdés: Nekem még nagyon sok gondolat jár a fejemben. A tudatom gyakran elkalandozik, még akkor is, amikor próbálok tudatos lenni.
Válasz: Emiatt ne aggódj. Próbáld meg a tudatodat a jelenben tartani. Ha bármi felbukkan a tudatban, csak figyeld meg. Engedd el. Ne akarj megszabadulni a gondolatoktól. Akkor a tudat el fogja érni a természetes állapotát. Ne különböztesd meg a jót és a rosszat, a hideget és a meleget, a gyorsat és a lassút. Nincs én és te, végül is nincs én. Csak ez van. Amikor alamizsnakörúton jársz, nem kell semmi különlegeset tenned. Csak sétálj, és figyeld, hogy mi van. Nem kell ragaszkodnod az elszigeteltséghez, a magányhoz. Akárhol is legyél, tudj magadról azáltal, hogy természetes vagy, és figyelj. Ha felkél egy kis kétség, figyeld meg hogyan jön és megy. Ez nagyon egyszerű. Semmibe sem kapaszkodni. Ez olyan, mint végigjárni egy utat. Időnként akadályokba ütközöl. Ha szennyeződésekkel találkozol, csak figyeld meg, és azáltal győzd le őket, hogy mind elengeded. Ne gondolkozz azokon a szennyeződéseken, amiktől már megszabadultál. És ne aggódj azok miatt sem, amelyek még nem láthatók. Szögezd magad a jelenhez. Ne foglalkozz az út hosszával vagy a távolsággal. Minden változik. Ami mögötted van már abba ne kapaszkodj bele. Végül a tudat el fogja érni a természetes egyensúlyát, ahol a gyakorlás automatikussá válik. A dolgok jönni és menni fognak a maguk módján.
Kérdés: Tanulmányozta már valaha Hui Neng, a hatodik (zen) pátriárka szútráját?
Válasz: Hui Neng bölcsessége nagyon éles. Nagyon mély tanítás, kezdőknek nem is egyszerű megérteni. Volt egyszer egy tanítványom, aki egy fűvel fedett kunyhóban gyakorolt. Gyakran esett, mivel esős évszak volt, és egy nap az erős szél lefújta a tető felét. Nem nyűglődött azzal, hogy rendesen rögzítse, hagyta, hadd ázzon be. Eltelt így néhány nap, aztán rákérdeztem, mi a helyzet a kunyhójával. Azt válaszolta, hogy a nem-ragaszkodást gyakorolja. Ez valóban nem-ragaszkodás, de bölcsesség nélkül. Nagyon hasonlít a vízibivaly egykedvűségére. Ha jó életet élsz, egyszerűen élsz, ha türelmes vagy és önzetlen, akkor meg fogod érteni Hui Neng bölcsességét.
Kérdés: Azt mondta, hogy a szamatha és a vipasszaná, azaz az összpontosítás és a belátás ugyanaz. Kifejtené ezt bővebben?
Válasz: Ez nagyon egyszerű. Az összpontosítás (szamatha) és a bölcsesség (vipasszaná) együtt működnek. Először a tudat egyre nyugodtabbá válik, azáltal, hogy a meditációs tárgyon rögzül. Csak akkor csendesedik le, amikor csukott szemmel ülsz. Ez a szamatha, és végül is ez a szamádhi-alap lesz az oka a bölcsesség, vagy vipasszaná létrejöttének. Ekkor a tudat már nyugodt marad akkor is, ha ülsz, vagy ha egy zajos nagyvárosban sétálsz. Ennyi. Valaha voltál gyerek. Most felnőtt vagy. A gyerek és a felnőtt ugyanaz a személy? Mondhatod azt is, hogy igen, de tekinthetsz rájuk úgy is, mint különbözőkre. Ugyanígy lehet a szamathát és a vipasszanát is különbözőnek tekinteni. Vagy olyan ez, mint az étel és az ürülék. Az ételt is és az ürüléket is tekinthetjük azonosnak is és különbözőnek is. De ne csak annak higgy amit én mondok, végezd a gyakorlásod, és lásd meg te magad. Manapság sokan ragaszkodnak a szavakhoz. Vipasszanának hívják a gyakorlásukat. A szamathát lenézik. Vagy szamathának hívják a gyakorlásukat. Alapvető szamathát gyakorolni a vipasszaná előtt – mondják. Mindkettő butaság. Ne így gondolj egyikre se. Csak gyakorolj, és akkor te magad fogod látni.
Kérdés: Fontos, hogy képesek legyünk belépni a gyakorlásunk során az elmélyedési szintekbe (dzshána)?
Válasz: Nem, az elmélyedés nem fontos. A nyugalom és a tudat egyhegyűségének egy bizonyos mértékét kell megalapoznod. Ezután ezt használod, hogy vizsgáld magad. Semmi különleges nem szükséges. Ha megjelenik az elmélyedés (dzshána) a gyakorlásodban, az is rendben van. Csak ne kapaszkodj bele. Vannak, akik rákattannak az elmélyedésre. Klassz móka is lehet játszani vele. De ismerned kell a határokat. Ha bölcs vagy, ismerni fogod az elmélyedés használatát és határait, épp úgy, ahogy ismered egy gyermek és egy érett férfi között lévő határt is.
Kérdés: Miért követünk olyan aszkétikus szabályokat, mint például hogy csak a saját csészénkből eszünk?
Válasz: Az aszkétikus szabályok segítenek a szennyeződések megszüntetésében. Azáltal, hogy követünk olyan szabályokat, mint hogy csak a saját csészénkből eszünk, képesek leszünk sokkal tudatosabban úgy tekinteni a táplálékunkra, mint orvosságra. Ha nincsenek szennyeződéseink, akkor teljesen mindegy, hogyan eszünk. De itt most mi a formát arra használjuk, hogy a gyakorlásunkat egyszerűbbé tegyük. A Buddha nem tartotta minden egyes szerzetes számára fontosnak az aszkétikus előírásokat, de javasolta azoknak, akik szigorúan akartak gyakorolni. Ezek hozzáadódnak a kifelé irányuló fogadalmainkhoz, és ezáltal segítenek a szellemi elhatározásaink és erőnk növekedésében. Ezeket a szabályokat magad miatt kell megtartanod. Ne figyeld, hogy mások hogyan gyakorolnak. A saját tudatodat figyeld, és azt tartsd szem előtt, ami számodra előnyös. Az a szabály, amit az elvonulási központok írnak elő számunkra, szintén nagyon hasznos. Arra ösztönzik a szerzeteseket, hogy ne ragaszkodjanak a tartózkodási helyükhöz. Amikor elmennek, majd visszatérnek, új szállást kell találniuk. Ez a mi gyakorlásunk – semmihez sem ragaszkodni.
Kérdés: Ha annyira fontos az, hogy minden ételt összekeverjünk az evőcsészénkben, mint tanító, miért nem teszi ezt maga is? Nem érzi úgy, hogy tanítóként példát kellene mutatnia?
Válasz: Így igaz, egy tanítónak példát kell mutatnia a tanítványai számára. Nem gondolom úgy, hogy ezzel bírálsz engem. Kérdezz, amit csak akarsz! Az azonban nagyon fontos, hogy ne csüngj a tanáron. Ha teljesen tökéletes lennék a külsőségeket illetően, az valami borzalmas lenne. Mindannyian túlságosan ragaszkodnátok hozzám. Néha még a Buddhával is előfordult, hogy azt mondta a tanítványainak, hogy tegyenek valamit egy adott módon, míg ő maga másképp cselekedett. A tanító irányában érzett kételyeid segítségedre lehetnek. Meg kell figyelned a saját reakcióidat. Nem gondolod, hogy elképzelhető az is, hogy azért tartom külön az étel egy részét tányéron a csészém mellett, hogy egy világit etessek meg vele, aki a templom körül dolgozik? A bölcsesség részedről az, hogy odafigyelsz és fejlődsz. Vedd át a tanítótól azt, ami jó. Légy körültekintő a gyakorlásodban. Ha én pihenek, miközben nektek ülni kell, az felbőszít? Ha azt mondom a kék színre, hogy piros, vagy egy férfira azt, hogy nő, ne kövess vakon! Az egyik tanítóm nagyon gyorsan evett. Mindenféle hangokat adott ki evés közben. Mindeközben nekünk azt mondta, hogy lassan és éberen együnk. Folyton csak őt figyeltem, és felbosszantottam magam. Szenvedtem, de ő nem! Csak a külsőségeket vettem észre. Később megtanultam, hogy vannak akik gyorsan vezetnek, de biztonságosan, mások lassan, mégis sok balesetet szenvednek. Ne ragaszkodj a szabályokhoz, a külsőségekhez. Másokat legfeljebb tíz százalékban figyelj, magadat pedig kilencven százalékban, ez a helyes gyakorlás. Kezdetben csak a tanítómat, Ácsán Tong Rahtot figyeltem, és sok kétségem támadt. Az emberek azt gondolták, hogy őrült. Néha furcsa dolgokat is csinált, és nagyon szenvedélyesen bánt a tanítványaival. Kívülről dühösnek látszott, de belül nem volt semmi. Senki sem volt odabent. Rendkívüli volt. Tiszta tudatú és éber maradt a halála pillanatáig. A személy külsőségeire figyelni mindig összehasonlító-megkülönböztető. Így sosem lelsz boldogságra. De azzal sem találod meg a békédet, ha arra vesztegeted az időt, hogy egy tökéletes embert, egy tökéletes tanítót figyelsz. A Buddha azt tanította, hogy a Dhammát, az igazságot szemléljük, ne más embereket figyeljünk.
Kérdés: Hogyan győzhetjük le a nemi vágyat a gyakorlás közben? Néha úgy érzem, hogy a szexuális vágyaim rabszolgája vagyok.
Válasz: A nemi vágyat ki kell egyensúlyoznunk az undorítóság feletti szemlélődéssel. A testi formához való ragaszkodás egy szélsőség, az embernek észben kell tartania az ellenkezőjét is. Tekints a testre úgy, mintha hulla lenne, és figyeld az oszlás folyamatát, vagy gondolj a test különböző részeire, mint pl. tüdő, lép, zsír, ürülék és így tovább. Vésd emlékezetedbe, és vizualizáld a test visszataszító aspektusát, amikor a nemi vágy felkél. Ez meg fog szabadítani a bujaságtól.
Kérdés: Mit kezdjek a haraggal? Mit kell tennem, amikor haragra gerjedek?
Válasz: Akkor a szerető-kedvességet kell alkalmaznod. Amikor meditáció közben dühös tudatállapot jön létre, egyensúlyozd ki avval, hogy a szerető-kedvesség érzését hívod elő magadban. Ha valaki valami rosszat tesz, vagy dühbe gurul, ettől még te magad ne legyél mérges. Ha mégis így teszel, ostobább vagy még náluk is. Légy belátó! Ne feledd az együttérzést a szenvedő fél irányában. Töltsd meg az elmédet szerető-kedvességgel, mintha csak a drága testvéred lenne az illető. Összpontosíts a szerető-kedvesség érzésére, mint meditációs tárgyra. Hintsd a világ összes érző lényére. Csak szerető-kedvességgel lehet legyőzni a gyűlöletet. Néha előfordul, hogy más szerzeteseket látsz helytelenül viselkedni. Talán fel is bosszantod magad. Ez teljesen felesleges szenvedés. Ez már nem a mi Dhammánk. Lehet, hogy azt gondolod,: „Ő nem olyan fegyelmezett, mint én. Ők nem annyira komoly meditálók, mint mi. Azok a szerzetesek nem jó szerzetesek.“ Ez komoly tisztátalanság részedről. Ne tégy összehasonlítást. Ne alkalmazz megkülönböztetést. Engedd el a véleményedet úgy, hogy figyeld meg azt, és figyeld önmagad. Ez a mi Dhammánk. Nem leszel képes minden emberre rákényszeríteni, hogy úgy cselekedjen, ahogyan azt te szeretnéd, vagy hogy olyan legyen, mint te. Ez a kívánság csak szenvedésbe fog sodorni. Ez a meditálók közt teljesen általános hiba, de más emberek megfigyelésével nem fog kifejődni a bölcsesség. Egyszerűen vizsgáld meg magad, az érzéseidet! Így fogod megérteni őket.
Kérdés: Úgy érzem, hogy az álmosság komoly akadály. Megnehezíti a meditálást.
Válasz: Sokféleképpen le lehet győzni az álmosságot. Ha sötétben ülsz, menj egy világos helyre. Nyisd ki a szemed. Kelj fel, mosd meg az arcod, vagy fürödj meg. Ha álmos vagy, változtass a testtartáson. Sétálj egyet. Sétálj hátrafelé. Az aggodalom, hogy nekimész valaminek, ébren fog tartani. Ha ezek nem válnak be, állj meg nyugodtan, tisztítsd ki a tudatodat, és képzeld el, hogy teljes nappali világosság van. Vagy ülj egy szikla szélére, vagy egy szakadék peremére. Nem fogsz merni elaludni! Ha egyik sem működik, akkor egyszerűen menj el aludni. Feküdj le óvatosan, és próbálj meg éber maradni az utolsó pillanatig, mielőtt álomba zuhansz. Aztán, ahogy felébredsz, azonnal kelj fel. Ne figyeld az órát, és ne fordulj a másik oldaladra. Az éberséget a felébredés pillanatától kezdve tartsd fenn. Ha mindennap álmosnak érzed magad, próbálj meg kevesebbet enni. Vizsgáld meg önmagad. Ahogy észreveszed, hogy még öt kanálnyi ételtől már jóllaknál, állj le. Aztán igyál vizet, amíg tényleg tele nem leszel. Menj és ülj le. Figyeld az álmosságot és az éhséget. Meg kel tanulnod az egyensúlyt megtartani az étkezésedben. Ahogy fejlődik a gyakorlásod, úgy leszel természetesen egyre energikusabb, miközben kevesebbet eszel. De be kell állítanod magad.
Kérdés: Miért kell itt olyan sok leborulást végeznünk?
Válasz: A leborulás nagyon fontos. Ez egy külső forma, ami a gyakorlásunk része. És helyesen kell végezni a formát. A homlokodat mindenképp vidd le a padlóig. A könyökök legyenek közel a térdhez, és a tenyerek a padlón, úgy hét-nyolc centire egymástól. Lassan hajolj le, légy tudatában a testednek. Ez egy jó kis ellenszere a beképzeltségnek. Gyakran kell leborulást végeznünk. Amikor háromszor borulsz le, akkor szem előtt tarthatod a Buddha, a Dhamma és a Szangha kiválóságát, ami nem más, mint a tudat tisztasága, ragyogása és békéje. Tehát egy külsődleges formát használunk önmagunk képzésére. A test és a tudat harmonikussá válik. Ne kövesd el azt a hibát, hogy azt figyeled, mások hogyan borulnak le. Azt, hogy a fiatal novíciusok felületesek-e, vagy az öregebb szerzetesek kevésbé tűnnek ébernek, nem a te dolgod megítélni. Az embereknek nehézséget okozhat a gyakorlás. Van aki gyorsan tanul, míg mások lassabban. Ha mások felett ítélkezel, az csak a büszkeségedet fogja növelni. Inkább magadra figyelj. Borulj le gyakran, és szabadulj meg a büszkeségedtől. Azok, akik tényleg komolyan összhangban szeretnének lenni a Dhammával, messze meghaladják a külsőséges formát. Bármit is tesznek, az a leborulás egy módja. Amikor sétálnak, leborulnak; amikor esznek, leborulnak; amikor könnyítenek magukon, leborulnak. Ez azért van, mert meghaladták az önzést.
Kérdés: Mi a legnagyobb gondja az új tanítványainak?
Válasz: A véleményeik. A dolgokról alkotott nézeteik és elképzeléseik. Önmagukról, a gyakorlásról, a Buddha tanításáról. Sokan azok közül, akik ide jönnek, magas beosztásban vannak a társadalomban. Vagyonos kereskedők, vagy egyetemi diplomások, tanárok és kormányzati tisztviselők. A tudatuk tele van a dolgokról alkotott elképzelésekkel. Túl okosak ahhoz, hogy másokra figyeljenek. Olyan ez, mint a víz a pohárban. Ha tele van piszkos, áporodott vízzel, akkor használhatatlan. Csak ha ezt a pállott vizet kiöntik, akkor válhat a pohár újra használhatóvá. Ki kell ürítenetek a tudatotokból a nézeteket, akkor meg fogjátok érteni. A gyakorlásunk túl van az okosságon és a butaságon. Ha azt gondolod: „Okos vagyok, gazdag vagyok, fontos vagyok, mindent tudok a buddhizmusról“, akkor elfeded az anatta, a nem-én igazságát. Csak azt fogod látni, hogy én, enyém, nekem. De a buddhizmus az én elengedése. A kiüresedettség, az üresség, a Nibbána.
Kérdés: Az olyan szennyeződések, mint a sóvárgás vagy a harag, pusztán illuzórikusak, vagy tényleg léteznek?
Válasz: Mindkettő. Azok a szennyeződések, amiket epekedésnek, sóvárgásnak, vagy haragnak, káprázatnak hívunk, azok mind csak külsődleges elnevezések, látszólagosak. Épp úgy, ahogy nagynak kicsinek, szépnek, vagy akármilyennek hívhatunk egy evőcsészét. Ez nem a valóság. Ez csak egy fogalom, amit a vágyainkból kreáltunk. Ha nagy csészét akarunk, akkor ezt kicsinek nevezzük. A vágyaink eredményezik a megkülönböztetéseinket. Az igazság valójában pusztán az, ami. Így tekints ezekre. Férfi vagy? Mondhatod, hogy „Igen“. Ez a dolgok látszata. De valójában te csak elemek, változó összetevők kombinációja vagy. Ha a tudat szabad, nincs megkülönböztetés. Nincs nagy és kicsi, nincs te és én. Nincs semmi: anatta, ahogy mondjuk, vagy nem-én. Valójában a vége az, hogy nincs se atta, se anatta.
Kérdés: Beszélne egy kicsit többet a karmáról?
Válasz: A karma cselekedet. A karma ragaszkodás. A test, a beszéd és a tudat mind karmát hoz létre, amikor ragaszkodunk. Szokásokat hozunk létre. Ezek okozhatnak szenvedést számunkra a jövőben. Ez a ragaszkodásunk gyümölcse, vagy a múltunkban lévő szennyeződés. Minden ragaszkodás karma létrehozásához vezet. Tegyük fel, tolvaj voltál, mielőtt szerzetes lettél. Loptál, boldogtalanná tettél másokat, boldogtalanná tetted a szüleidet. Most ugyan szerzetes vagy, de ha visszaemlékszel, hogyan tettél boldogtalanná másokat, rosszul érzed magad, és te magad is szenvedni fogsz, még most is. Vésd eszedbe, hogy nem csak a testi, de a szó-, és gondolatbeli tettek is képesek jövőbeli következmények okai lenni. Ha a múltban valami jót tettél, és ma eszedbe jut, boldog leszel. Ez a boldog tudatállapot a múltbéli karma eredménye. Minden dolgot okok határoznak meg, mind hosszútávon, mind – ha belegondolsz – pillanatról pillanatra. De nem fontos aggodalmaskodnod a múlt, a jelen vagy a jövő miatt. Egyszerűen csak figyeld a testet és a tudatot. Magadnak kell kitalálnod a karmát. Figyeld a tudatod. Gyakorold, és tisztán látni fogod. Győződj meg róla mindazonáltal, hogy mások karmáját meghagyod nekik. Ne függj másoktól, és ne figyelj másokat. Ha én mérget veszek be, én szenvedek. Semmi szükséged arra, hogy osztozz velem. Azt fogadd el a tanárodtól, ami jó. Így békéssé válhatsz, a tudatod olyanná fog válni, mint a tanítódé. Ha megvizsgálod ezt, látni fogod. Még ha most nem is érted, ha gyakorolsz, világossá válik. Te magad fogsz rájönni. Ezt hívják Dhamma-gyakorlásnak. Amikor fiatalok voltunk, szüleink gyakran fegyelmeztek minket és dühbe gurultak. Valójában csak segíteni akartak. Ezt észre kell venned ennyi idő után. A szüleink és a tanáraink bírálnak minket, és mi ettől kiborulunk. Később aztán látjuk, hogy miért. Hosszú gyakorlás után te is látni fogod. Azok, akik túlontúl okosak, hamar odébbállnak. Sosem tanulnak. Meg kell szabadulnod az okoskodásodtól. Ha jobbnak gondolod magad másoknál, csak szenvedni fogsz. Milyen kár. Nem kell kiborulod. Csak figyelj.
Kérdés: Néha úgy tűnik, hogy mióta szerzetes lettem, a nehézségeim és a szenvedéseim csak fokozódtak?
Válasz: Tudom, hogy néhányotoknak anyagi kényelemmel teli hátterük és felszínes szabadságuk volt. Ahhoz képest most aszkétikus életet éltek. Aztán a gyakorláskor gyakran leültetlek titeket, és várnotok kell órákig. A táplálék és a klíma is teljesen más mint odahaza. De mindenkinek át kell esnie ezen. Ez az a szenvedés, ami a szenvedés végéhez vezet. Így tanulod meg. Amikor mérges vagy és sajnálod magad, az nagyszerű lehetőség hogy megértsd a tudatot. A Buddha a szennyeződéseket a tanítóinknak nevezte. Minden tanítványom olyan, mintha a gyermekem lenne. Csak szerető-kedvesség, és a jólétük kívánsága van a tudatomban. Ha úgy tűnik, hogy szenvedést okozok nektek, az csak értetek van. Tudom, hogy némelyikőtök jólképzett és nagyon értelmes. A kevés képzettséggel és csekély világi tudással rendelkező emberek könnyen gyakorolnak. De az van, hogy mivel nyugatiak vagytok, nagy házat kell takarítanotok. Amikor kitakarítottátok a házat, tágas életteretek lesz. Használhatjátok a konyhát, a könyvtárat, a nappalit. Türelmesnek kell lennetek. A türelem és a tűrőképesség alapvető a gyakorlásunkban. Amikor én voltam fiatal szerzetes, nekem nem volt ilyen nehéz, mint nektek. Ismertem a nyelvet és hazai ételeket ettem. Mégis, egy nap kétségbe estem. Ki akartam lépni, vagy öngyilkos lenni. Ez a fajta szenvedés a helytelen nézetekből fakadt. Amikor látod az igazságot, akkor mentes vagy a nézetektől és az elképzelésektől. Minden békéssé válik.
Kérdés: Nagyon békés tudatállapotot fejlesztettem ki a medtációmmal. Mit kell most tennem?
Válasz: Az jó. Tedd a tudatodat békéssé és összpontosítottá. Használd ezt az összpontosítást a test és a tudat vizsgálatára. Amikor a tudat nem békés, akkor is figyelned kell. Akkor meg fogod ismerni az igazi békét. Miért? Mivel látni fogod az állandótlanságot. Még a békét is állandótlannak kell tekinteni. Ha ragaszkodsz a békés tudatállapothoz, szenvedni fogsz, amikor nem birtoklod. Adj fel mindent! Még a békét is.
Kérdés: Jól hallottam, hogy azt mondta, hogy fél a nagyon szorgalmas tanítványoktól?
Válasz: Igen, így van. Félek. Azért félek, mert túl komolyak. Túl keményen próbálkoznak, de bölcsesség nélkül. Szükségtelen szenvedésbe taszítják magukat. Néhányotok elhatározta, hogy megvilágosodottá fog válni. Folyton fogcsikorgatva erőlködtök. Ez túl kemény próbálkozás. Az emberek egyformák. Nem ismerik a dolgok természetét (szankhára). Minden alakzat, a test és a tudat is, állandótlan. Csak figyelj és ne ragaszkodj. Mások azt hiszik, hogy ők már tudják. Kritizálnak, figyelnek, ítélkeznek. Rendben. Hagyd meg a véleményüket nekik. A megkülönböztetés veszélyes. Ez olyan, mint egy nagyon éles kanyar. Ha másokat magunknál rosszabbnak, jobbnak, vagy ugyanolyannak gondolunk, kisodródunk a kanyarban. Ha különbséget teszünk, csak szenvedni fogunk.
Kérdés: Már évek óta meditálok. A tudatom nyitott és békés majdnem minden körülmény közepette. Most szeretnék visszalépni, és az összpontosítás, vagy a tudat elmélyedésének magasabb szintjeit gyakorolni.
Válasz: Hát ez nagyon klassz. Az nagyon hasznos szellemi gyakorlat. Ha rendelkezel bölcsességgel, nem fogsz csüngeni ezeken az összpontosított tudatállapotokon. Ez hasonló ahhoz, mint amikor valaki hosszú periódusokban akar ülni. Ez nagyon jó edzésnek, de valójában a gyakorlás nem függ semmilyen testhelyzettől. Az a közvetlenül a tudatra pillantás maga. Bölcsesség. Amikor megvizsgáltad és megértetted a tudatot, akkor lesz elég bölcsességed ahhoz, hogy felismerd a koncentráció korlátait, vagy akár a könyvekét. Ha gyakoroltad és megértetted a nem-ragaszkodást, akkor visszatérhetsz a könyvekhez. Olyanok lesznek, mint valami édesség. Segítségedre lesznek, hogy másokat taníts. Vagy visszamehetsz az elmélyülést (dzshána) gyakorolni. Lesz elég bölcsességed ahhoz, hogy tudj nem ragaszkodni semmihez.
Kérdés: Megismételne néhányat a beszélgetésünk főbb pontjai közül?
Válasz: Ezt neked magadnak kell megvizsgálni. Ismerd meg, ki is vagy! Ismerd meg a tested és a tudatod azzal, hogy pusztán megfigyeled. Ülve, alvás, evés közben; ismerd meg a határaidat. Használd a bölcsességet. A gyakorlás nem arra való, hogy elérjünk vele bármit is. Csak légy tudatában annak, ami van. Az egész meditációnk közvetlenül a tudatra pillantás. Látni fogod a szenvedést, az okát, és a végét is. De türelmesnek kell lenned. Még türelmesebbnek és még kitartóbbnak. Fokozatosan meg fogod érteni. A Buddha azt tanította a tanítványainak, hogy legfeljebb öt évig legyenek a tanítójukkal. Meg kell tanulnod az adás, a türelem és az önfeláldozás értékét. Ne gyakorolj túl szigorúan. Ne akadj fenn a külsőséges formákon. Másokat figyelni rossz gyakorlás. Egyszerűen légy természetes, és figyeld meg azt. Szerzeteseink fegyelme és a kolostori szabályok nagyon fontosak. Egyszerű és harmonikus környezetet teremtenek. Használd jól őket. De ne felejtsd, a szerzetesi fegyelem lényege a törekvés figyelése, a tudat vizsgálata. Rendelkezned kell bölcsességgel. Ne tégy különbséget. Felbosszantod-e magad az erdőben a kicsi fán, hogy nem nőtt olyan sudárra, mint a többi? Butaság. Ne ítélkezz mások fölött! Mind más és másmilyen. Semmi szükség arra, hogy cipeld a megváltoztatásukra irányuló vágy terhét. Szóval, légy türelmes. Gyakorold az erkölcsöt. Élj egyszerűen és légy természetes. Figyeld a tudatot. Ez a mi gyakorlásunk. Ez fog elvezetni az önzetlenséghez. A békéhez.