Mielőtt elkezdenénk a Dhammát gyakorolni nem kerülhetjük ki bizonyos mértékű tudatosítását annak, hogy az élet rövid, törékeny és bizonytalan. Ennek ellenére amennyire csak tudunk hátat fordítunk ennek az igazságnak. Attól félünk, hogy a halál gondolata depresszióhoz és kétségbeeséshez vezet. Az a tudat, hogy a halál bármikor eljöhet, csak ritkán van hatással az életünkben meghozott döntéseinkre.
A Buddha azt tanítja, hogy a halandóságunkkal való éber szembenézés nem szükségszerűen félelmetes. Segítségével felismerhetjük életünk értékét és annak fontosságát, hogy jól éljük azt. Egy alkalommal egy régi bölcs, Araka hasonlatait hozta egyetértően példaként:
Ahogy a harmatcsepp tűnik el hirtelen mihelyt felkél a Nap; lám az emberi élet is olyan, mint e harmatcsepp.
Mikor zuhogó esőben buborékok jelennek meg a víz felszínén, majd el is tűnnek gyorsan; lám az emberi élet is olyan, mint a buborék.
Akár a bottal a víz felszínére rajzolt vonal eltűnik nyomban; lám az emberi élet is olyan, mint a vízre bottal rajzolt vonal.
Ahogy a sebes patak zúdul le a hegyekből hordalékát cipelve, egy pillanat töredékére se fog megállni csak rohan, kavarog és hömpölyög tovább; lám az emberi élet is olyan, mint a hegyi patak.
Miként egy erős ember formálja nyelve hegyén a nyálcsomót majd kiköpi azt; lám az emberi élet is olyan, mint a nyálcsomó.
Ahogy az egész nap hevített forró vasserpenyőre vetett húscafat tűnik el azonnal, lám az emberi élet is olyan, mint a húscafat.
Ahogy a vágómarhát terelik a mészárszékre, bármelyik lábával lép is egyre közelebb kerül a mészároshoz, közelebb a halálhoz; lám az emberi élet is olyan, mint a leölésre szánt marha.
Ácsán Dzsajaszáró
2020-08-25