Valakinek a bajáról tudomást szerezve egyből egy gondolat ötlik fel benned. De miért az a bizonyos gondolat? Ez a kamma kérdése. Minden már elmúlt szándékos tettünket, beszédünket és gondolatunkat úgy hívjuk, „múltbéli kamma.“ Az a gondolat, ami spontán módon bukkan fel a jelenben ettől a kammától függ. Például, ha ismersz egy embert, akire annak idején kedvesen gondoltál és szépen beszéltél róla, akkor az első reakciód az lesz, hogy: „Ó a drága! Remélem hamarosan meggyógyul!“ De lehet, hogy nem kedvelted az illetőt, sok időt töltöttél azzal, hogy haraggal és megvetéssel gondoltál rá, haraggal és megvetéssel beszéltél róla. Ebben az esetben abban a pillanatban, ahogy az illető bajáról hallasz, nem meglepő módon, de az első reakciód is negatív lesz: „Megérdemelte!“ vagy „Remélem most szenved!“
A hirtelen reakcióra adott válaszod szándékot tartalmaz és új tudati kammát hoz létre. Ha az azonnali reakció pozitív, lehet, hogy egészséges gondolatláncolatot indít be, ilyen kérdésekkel, mint: „Hogy segíthetnék a szegényen?“ Így jó új kamma jön létre. Ha a reakció negatív és ragaszkodsz hozzá, örömteli gondolatok töltenek el a nem kedvelt ember szenvedése láttán, akkor rossz új kamma keletkezik. Azonban, ha észreveszed, hogy az első gondolatod milyen mérgező és felhagysz vele, jó új kamma jön létre.
Röviden, a múltbéli testi, szóbeli és gondolati tetteink következményei adottak. A kérdés az, hogyan bánunk ezekkel a következményekkel. Ez a válaszaink minőségétől függ, amiket mi magunk hozunk létre a világban pillanatról pillanatra.
Ácsán Dzsajaszáró
2020-10-06