Van egy jól ismert történet egy emberről, aki egy zsák csili paprika mellett ül. Beleharap az egyik csilibe, fintorog majd kiköpi. Fog egy másikat, beleharap, azt is kiköpi. Újra és újra megismétli, noha nagyon kellemetlen számára. Amikor megkérdezik tőle mit csinál, azt válaszolja, hogy keresi az édeset.
Világos, hogy ez a történet arról az ostobaságról szól, amikor újra és újra létrehozzuk ugyanazokat az okokat, de más, jobb eredményt várunk tőlük. A sztori buddhista olvasata annak hiábavalóságáról szól, hogy tartós boldogságot keresünk az állandótlan tapasztalatokban.
De hogy látja a történetben szereplő ember a helyzetet? Valószínűleg nem tartja magát bolondnak. Szerintem még némi észszerűség is betudható neki. Lehet, hogy azt hallotta, minden ezredik csilinek olyan fenségesen édes íze van, hogy megéri azt a kellemetlenséget, hogy méregerősek százaiba harapjon azért, hogy megtalálja. Lehet, hogy olvasott egy cikket az interneten, hogy az édes csili létezése hétpecsétes titok, amit féltékenyen őriz egy nemzetközi szervezet. De lehet, hogy azt gondolja, hogy egy isten megteremti majd számára az édes íz csodáját, ha elég kitartóan imádkozik érte.
Megjegyzés: az emberek gyakran azért cselekszenek irracionálisan, mert nagyon is racionálisnak hiszik magukat.
A tanulság: ne vedd azt az érzést, hogy racionális vagy annak bizonyítékaként, hogy az vagy.
Ácsán Dzsajaszáró
2020-08-22