Dharma Tanítások (2026)

Szerző:

Fordította:

Könyv:

Dharma Tanítások (2026)

Felhasználás feltételei:

cc-by-nc-nd

Dharma Tanítások

Tartalom

Az elme megtisztítása az éberség alapjaival

„A függő keletkezés (paṭiccasamuppāda) és a három jelleg (tilakkhaṇa) tanításainak szemszögéből levonható a következtetés, hogy kezdetben a legtöbb ember nem tud a tényről, hogy az úgynevezett én, amihez ragaszkodnak, végső soron nem létezik. Az emberek csupán rengeteg összekapcsolódó és összefüggő testi és tudati jelenségek folyamataként léteznek, melyek keletkeznek, átalakulnak, és eloszlanak.

Amikor nincsenek tudatában ennek az igazságnak, akkor ismétlődően ragaszkodnak az érzelmekhez, gondolatokhoz, vágyakhoz, szokásokhoz, véleményekhez, hiedelmekhez, észlelésekhez, stb., és azonosulnak velük. Bár az ebből eredő énérzet folyamatos átalakuláson megy keresztül, azt gondolják: »akkor az voltam, most ez vagyok«, »akkor úgy éreztem, most így érzek«.

Az ilyen önazonosulás megtévesztettség, például a gondolatoktól és az érzésektől, amik csupán az adott pillanatban tevékeny másodlagos tudati tényezők (nāma-dhamma). Ez a megtévesztettség a hibás gondolkodás forrása. A következményeként a gondolatokat, érzéseket, és tetteket annak igénye hajtja és készteti, amit abban a pillanatban énként ragadnak meg.

Amikor az éberség alapjai szerint gyakorolnak, egy adott folyamatban látják valamennyi testi és tudati összetevőt, ahogy természetük szerint keletkeznek és megszűnnek. A pillanatról pillanatra zajló folyamat mindegyik tényezőjének elemzésével és megkülönböztetésével nincs megtévesztettség, amitől megragadnának dolgokat és énként azonosulnának velük. Így ezek elvesztik kényszerítő erejüket.

Ha ez a belátás megfelelő mélységet és tisztaságot ér el, megvalósul a megszabadulás. Az elme új létmódba kerül, ami tiszta, tágas, részrehajlástól és ragaszkodástól mentes. Még a személyiség is megváltozik tőle.

Ez a tökéletes tudati egészség állapota. Hasonló egy teljesen egészséges testhez, aminek minden szerve simán és normálisan működik a betegség hiányában. Az éberség négy alapjának gyakorlata tényleg egy módszer az elme tudati betegségektől való megtisztításához, azok teljes megszüntetéséhez, amik korlátozzák, akadályozzák, és gátolják az elmét. Ekkor az ember készen áll a világon mindennel határozottan és örömmel szembenézni és azokat kezelni.“

Forrás: Buddhadhamma: The Laws of Nature and Their Benefits to Life by Bhikkhu P. A. Payutto (buddhadhamma.github.io), chapter 18

Sürgősség ébredése a hanyag vándorlás után

„Meggyőződésből mentem el
Otthonból hontalanságba.
Vándoroltam erre-arra,
Javakat, hírnevet vágyva.
A legfőbb célt hanyagolva
Az alantasat üldöztem,
A szennyektől vezérelten
Remetecélt nem értettem.
Mikor a kunyhómban ültem,
Sürgősség érzete sújtott:
Én a rossz úton haladok,
Az irányít, hogy sóvárgok.
Csekély rövid életemet
Öregség, kórság tapossa,
Mielőtt e test széthullna,
Nincs idő a hanyagságra.
Megnéztem úgy, ahogyan van
Halmazok jövés-menése.
Szabad tudattal álltam fel,
Buddha szavát teljesítve.“

Forrás: Mittākāḷītherīgāthā, Thig 5.6

A világ mint korsó és habcsomó

„Korsóként felfogva világot
Káprázatszerű gyors létezés
Mára virágait elvágod
Nincs újra halál és születés
Testet egy habcsomóként látod
Káprázatszerű keletkezés
Mára virágait elvágod
Nincs újra halál és születés“

Forrás: The Scriptural Text: Verses of the Doctrine with Parables, BDK ed, p 68, T4n211p584c29-585a3; vö. Udānavarga 18.18-19, Dhammapada 4.46

Cselekvő nélküli tettek a testben

„Vannak olyan bolondok,
Énnek hiszik testet, tudatot,
Egyre inkább megragadják,
Mulandóság elvét nem tudják.
Testben nincsen cselekvő,
És nincsen érzékelő,
Nincsen ura a testnek,
De tesz sokféle tettet.
Hat érzékszerv és tárgy okán
Hatféle tudatosság lesz,
Három együttese nyomán
Érintkezés az, ami lesz.
Az érintkezés okán
Késztetés, észlelés, érzet,
Ahogy Nap, lencse, gyújtós
Együttese csinál tüzet.
Szerv, tárgy, tudatosság együtt,
A teendő megtétetik,
És így tovább folytatódik,
Mint magból a szár és a rügy.“

Forrás: Mahāprajñāpāramitāśāstra XXXVII.III; 大智度論 T25n1509p230c8-17

Nem minden remete érte el a végső célt

  • Minden remete és bráhmana egyazon tannal, erkölccsel, vággyal, és ragaszkodással rendelkezik?

  • Nem.

  • Miért nem?

  • Sok és sokféle eleme van a világnak. Bármely elemhez kötődnek e sok és sokféle elemű világban, ahhoz makacsul ragaszkodnak, kikötve, hogy az az egyetlen igazság, minden más hasztalan. Ezért nincs minden remetének és bráhmanának egyazon tana, erkölcse, vágya, és ragaszkodása.

  • Minden remete és bráhmana elérte a legvégsőt, a kötöttségektől való végső menedéket, a végső szellemi életet, a végső célt?

  • Nem.

  • Miért nem?

  • A szerzetesek, akik megszabadultak a sóvárgás megszüntetésével, elérték a legvégsőt, a kötöttségektől való végső menedéket, a végső szellemi életet, a végső célt. Ezért nem érte el minden remete és bráhmana a legvégsőt, a kötöttségektől való végső menedéket, a végső szellemi életet, a végső célt.

Forrás: Sakkapañhasutta, DN 21:2.6.2-13

Amit közvetlen tudásból tanítottam

„Alaposan megjegyezve, amiket közvetlen tudásomból tanítottam, ápoljátok, fejlesszétek, és vigyétek sokra azokat, hogy ez a szellemi élet hosszú ideig fennálljon! Az az emberek javára és boldogságára válik, a világ iránti együttérzésből, az istenek és emberek hasznára, jólétére, és boldogságára.

És miket tanítottam közvetlen tudásomból? Ezeket:

  • éberség négy alapja (cattāro satipaṭṭhānā),
  • négy helyes törekvés (cattāro sammappadhānā),
  • siker négy útja (cattāro iddhipādā),
  • öt képesség (pañca indriyāni),
  • öt erő (pañca balāni),
  • hét felébredési tényező (satta bojjhaṅgā),
  • nemes nyolcrétű út (ariya aṭṭhaṅgika magga).“

Forrás: Mahāparinibbānasutta, DN 16:3.50.3-5

Maradj középen – a vagyon, ami harap

„Értsd meg légy szíves! Nem valaki más gondja. A probléma nem az, hogy mások szeretnek vagy utálnak minket. A többiek valahol távol nem kényszerítenek minket kammát és szenvedést gyártani. A tulajdonunk, otthonunk, családunk az, ahol oda kell figyelnünk. Vagy hogy gondolod? Mostanában hol tapasztalsz szenvedést? Hol szeretsz, utálsz, vagy félsz? Fegyelmezd magad, törődj magaddal! Figyelj, hogy ne harapjanak meg! Ha nem harapnak, akkor lehet, hogy rúgnak. Ne gondold, hogy nem fognak megharapni vagy megrúgni! Ha pedig megharapnak, akkor figyelj rá, hogy csak egy kicsit! Ne rúgjanak és harapjanak darabokra! Ne próbáld azt mondani magadnak, hogy nincs veszély! Tulajdon, gazdagság, hírnév, szerettek, ezek mind rúgnak és harapnak, ha nem vagy éber.

Ha éber vagy, nyugodt leszel. Legyél óvatos és visszafogott! Amikor az elme elkezd ragaszkodni a dolgokhoz és nagy ügyet csinálni belőlük, le kell állítsd. Vitatkozni fog veled, de szilárdan kell állj. Maradj középen, miközben az elme jön és megy! Tedd az érzéki élvezeteket az egyik oldalra, az önkínzást a másik oldalra! Tedd a szeretetet az egyik oldalra, az utálatot a másikra! Tedd a boldogságot az egyik oldalra, a szenvedést a másikra! Maradj középen anélkül, hogy hagynád az elmét bármelyik irányba menni!

Ebben a testünkben, ami föld, víz, tűz, és szél, hol van a személy? Nincs semmilyen személy. Ez a pár különböző dolog összeállt és személynek hívják. Ez hamis. Nem valódi, csak mint konvenció valós. Amikor eljön az ideje, az elemek visszatérnek régi állapotukba. Csak egy ideig jöttünk hozzájuk, ezért vissza kell engednünk őket. A részt, ami föld, küldd vissza a földhöz! A részt, ami víz, küldd vissza a vízhez! A részt, ami tűz, küldd vissza a tűzhöz! A részt, ami szél, küldd vissza a szélhez! Vagy megpróbálsz velük menni és megtartani valamit? Egy időre jöttünk rájuk támaszkodni. Amikor menniük kell, engedd őket elmenni! Amikor jönnek, engedd őket jönni! Mindezek a jelenségek, szabhávák, megjelennek és aztán eltűnnek. Ennyi az egész. Megértjük, hogy mindezek a dolgok áramlanak, folyamatosan megjelennek és eltűnnek.

Felajánlásokat tenni, tanításokat hallgatni, meditációt gyakorolni, bármit is teszünk, tegyük a bölcsesség kifejlesztéséért. A bölcsesség kifejlesztése a megszabadulásért, az összes feltételtől és jelenségtől való szabadságért van. Amikor szabadok vagyunk, mindegy, mi a helyzetünk, nem kell szenvednünk. Ha gyerekeink vannak, nem kell szenvednünk. Ha dolgozunk, nem kell szenvednünk. Ha házunk van, nem kell szenvednünk. Olyan, mint egy lótusz a vízben: »A vízben nővök, de nem szenvedek a víztől. Nem fulladhatok és nem éghetek meg, mert a vízben élek.« Amikor a víz apad vagy árad, nincs hatással a lótuszra. A víz és a lótusz konfliktus nélkül van együtt. Együtt vannak, mégis külön. Bármi van a vízben, az táplálja a lótuszt és segít neki valami gyönyörűvé nőni.“

Forrás: About Being Careful, in The Collected Teachings of Ajahn Chah, p 64-65

A szennyeződések elhomályosítják az érzékelést

„Az érzékszerveink elé kerülő tárgyak egyedüli szerepe az, hogy tudatunkban elindítsák az érzékelés folyamatát. A tudat ezután a felgyülemlett szokások és múltbéli élmények alapján, tehát teljesen szubjektív módon viszonyul az érzékelés tárgyához. Amikor a tudatot elöntik a harag hullámai, az egész világ pokolnak tűnik. Békés, ragaszkodástól és beidegződésektől mentes tudatállapotban, amikor tetteink a tanításokat követik, mindent eredendően tisztának érzékelünk. A buddhák még a poklot is mennyországnak látják, az elhomályosult tudat számára azonban a mennyország is pokolnak tűnik.

Érzékelésünket elhomályosítják a szennyeződések, ahogy a sárgaságban szenvedő beteg, a szemében felgyülemlett epe hatására a hófehér kagylót is sárgának látja. Tudatunk a ragaszkodás hatására vetíti rá saját illúzióit a jelenségekre. A tudat azonnal rátapad az érzékelt jelenségekre, s kívánatosnak, ellenségesnek vagy semlegesnek bélyegzi őket. E torz kép alapján választ a vágy, a gyűlölet vagy a közömbösség táplálta cselekedetek közül, s ezzel karmát halmoz fel.

A ragaszkodás meghaladása érdekében fontos, hogy világosan megértsük az összes jelenség üresség-természetét. A jelenségek olyanok, mint a délibáb, amiről az ember azt hiszi, hogy víz. A tudatot a gyönyörű formák nem gazdagítják, a visszataszító jelenségek pedig nem sérthetik. Vágjuk el a remény és félelem, valamint a ragaszkodás és ellenszenv kötelékeit, s miután megértettük, hogy a jelenségek csupán saját tudatunk kivetítései, legyünk mindig elfogulatlanok.“

Forrás: Patrul Rinpocse: A megvilágosodás ékköve, 42. v., 126-127. o., Erdődy Gábor ford.

A három világ csak az elme

„Hasonlatokkal megvilágítottam az üresség jelentését,
Ezért tudd: a három világ csak az elme.
Az elme nagy erejétől keletkeznek világrendszerek,
Szabadon képes az átváltoztatásokat uralni.
Gonosz gondolat és jó szív tovább alakít és halmoz,
Születés és halál oka múltban, jövőben, és jelenleg.
Téves tetteken támaszkodva van a világ,
Kedvelt és nem kedvelt eredményekben folytatódik.
Az elme, mint vízfolyás, sosem áll,
Az elme, mint szélfúvás, suhan át.
Olyan, mint fákon függve játszó majom,
És mint káprázattól függő káprázat;
Mint égen akadálytalanul szálló madár,
Mint üres faluban futkározó emberek.
Így az elme eredendően nem létezik,
Közönséges emberek zavarukba kapaszkodva mondják: nem nincs.
Aki képes meglátni, hogy az elme lényegi természete üres,
Annak tudatlanság akadálya nem keletkezik és megszabadul.“

Forrás: The Mahayana Sutra of Previous Lives and Contemplation of the Mind-ground, p 191-192; T3n159p328a16-24

Az ősi buddhák tudata

  • Mi az ősi buddhák tudata? - kérdezte egy szerzetes.

  • Végül föld, fa, cserép, kavics nem elmondható - válaszolta Jan-mao.

  • Nyugati hegyek mögé bukó nap idején mi a helyzet az erdőben?

  • Az elülső udvar vörös virágai gyönyörűek, a házban nem tudni a tavaszról.

Forrás: Records of the Transmission of the Lamp, vol 4, 17.464; T51n2076p342b25-27

A világ kielégíthetetlen, a sóvárgás rabja

  • Azt mondta, hogy a világ nélkülöző, kielégíthetetlen, a sóvárgás rabja. Hogy értsem ezt a kijelentést?

  • Mit gondol, nagy király, maga uralkodik Kuru gazdag országán?

  • Úgy van.

  • Mit gondol, nagy király, mit tenne akkor, ha egy megbízható és beszámítható ember jönne keletről, aki a következőket mondja magának: „Kérem, nagy király, tudnia kell erről! Keletről jövök, ahol láttam egy nagy országot, ami sikeres és gazdag, népes és tele emberekkel. Sok elefántos, lovas, szekeres, és gyalogos hadosztálya van, és rengeteg pénzzel és gabonával, rengeteg vert és veretlen, megmunkált és megmunkálatlan arannyal, rengeteg megszerezhető nővel rendelkezik. A jelenlegi haderejével le tudja igázni. Igázza le, nagy király!“

  • Leigáznám és uralkodnék felette.

  • Mit gondol, nagy király, mit tenne akkor, ha egy megbízható és beszámítható ember jönne nyugatról … keletről … délről … vagy a tengeren túlról, s ugyanazokat mondja magának?

  • Leigáznám és uralkodnék felette.

  • Erre utalt a Buddha, amikor azt mondta, hogy a világ nélkülöző, kielégíthetetlen, a sóvárgás rabja.

Forrás: Raṭṭhapālasutta, MN 82

Pszichoszomatikus kondíciók halmaza

„Minden testi jelenség egynél több ok eredménye. Ami fontos itt, hogy a testben semmi sem áll magában, úgy, hogy az ne okok következménye lenne. Az olvasó esetleg nem ért azonnal egyet azzal, hogy az elménk (tudatunk) minden része csupán okok kombinációjának eredménye, de a lényegi értelme ennek, hogy az elme egy része sem áll magában ok nélkül. Ha ezt elfogadjuk, akkor látjuk, hogy az emberek egyszerűen pszichoszomatikus kondíciók halmazai. Amikor az instabil pszichoszomatikus kondíciók e halmaza tudatlanul fogja fel magát, létrejön az én és az enyém fogalma.

Az én sóvárog és viszolyog. Amikor a sóvárgást kielégítik, az eredmény boldogság. Amikor a sóvárgást nem elégítik ki, az eredmény szenvedés. De amikor felismerszik, hogy ez az én csupán instabil pszichoszomatikus kondíciók halmaza, az énről való tudatlanság elmúlik. Az ilyen elme nem úgy látja a dolgokat, mint amiket akarni vagy elutasítani kéne. Helyette elfogad bármit, ami történik, úgy, ahogy van, és megfelelően cselekszik, bármiféle belső küzdelem nélkül. Akkor se sóvárgás, se viszolygás nem győzi le többé az elmét. Minthogy az elme mentes minden tisztátlanságtól, stabilan marad alaptermészeténél, mindig nyugodt és békés.“

Forrás: A Buddhist Perspective on Pain, Stress and Illness by Bhikkhu Sumedha (buddhasasana.net), ch 1

Érintés a ragaszkodástól függ

„Jó vagy fájó érint falun és kívül:
Ne magadtól vagy mástól valónak vedd!
A ragaszkodástól függőn érint meg.
Hogy érinthetne ragaszkodás nélkül?“

Forrás: Sakkārasutta, Ud 2.4

A helyes nézet öt támogató tényezője

„Ha a helyes nézetet öt tényező támogat, a gyümölcse és haszna a tudat szabadsága és a bölcsességgel megszabadulás. Milyen öt? Az, amikor a helyes nézetet erényesség, tanulás, megbeszélés, nyugalom, és belátás támogat. Ha a helyes nézetet ez az öt tényező támogatja, a gyümölcse és haszna a tudat szabadsága és a bölcsességgel megszabadulás.“

Forrás: Anuggahitasutta, AN 5.25

A kifejezhetőn túl

„Kifejezhetőt észlelő lényeknek
A kifejezhető lesz támasztékuk.
A kifejezhetőt meg nem értve,
Igájába hajtja őket a halál.
De a kifejezhetőt megértve
Egy kifejezőt nem gondolnak el,
Mert elméjük szabaduláshoz ért,
A békesség legfőbb állapotához.
Kifejezhetőben kiteljesedett,
Békés, béke állapotát szerető,
Mérlegelve használó, elvben szilárd,
A tudás urát nem lehet felmérni.“

Forrás: Addhāsutta, Iti 63; vö. SN 1.20

Egyetlen tárgyon szemlélődő szív

„Olyan, mint egy fatönk: csak egyetlen ember ülhet rá. Ha már valaki ül rajta, hiába vannak ott sokan mások, nem tudnak sehova ülni. Az élőlények természete szintén egyetlen: ha az egyetlen szív egyetlen tárgyon szemlélődik, hiába vannak sokan a szív szennyeződései, nem szennyezhetik azon a szinten a szívet.

Ezért kell megtisztítani a szívünket egyetlen kammaṭṭhānán való meditációval.“

Forrás: Saṅkhittʼovād: Discourses in Brief by Somdet Phra Wanrut (Tup Buddhasiri) (vimokkharam.org), p 15

Mi a kialvás?

Egyszer Magadha országában, a Nálaka falu közelében tartózkodott a tisztelendő Száriputta, amikor a vándor Dzsambukhádaka odament hozzá, köszöntötték egymást, majd miután az üdvözlésnek és udvarias beszélgetésnek vége volt, leült az egyik oldalra és így szólt Száriputtához:

  • Tisztelendő Száriputta! Beszélnek erről a kialvásról. Mi a kialvás?

  • Tisztelendő! A kapzsiság, utálat, és zavarodottság vége az, amit kialvásnak mondanak.

  • De tisztelendő, van a kialvás megéléséhez út és gyakorlat?

  • Van, tisztelendő.

  • És mi az?

  • Egyszerűen a nemes nyolcas út, vagyis a helyes nézet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekvés, helyes életvitel, helyes erőfeszítés, helyes éberség, és helyes összeszedettség. Ez a kialvás megéléséhez az út és a gyakorlat.

  • Tisztelendő! Ez egy remek út, egy remek gyakorlat a kialvás megéléséhez. Ennyi elegendő szorgosnak lenni.

Forrás: Nibbānapañhāsutta, SN 38.1

Remetelátogatás a fenyvesben

(Csongho Hjudzsong)

Fenyvesben házával elégedett,
És a fenyvesben van egy udvara.
Vendég jöttekor nem söpör követ,
Nehogy sérüljön a mélyzöld moha.

Forrás: Collected Works of Korean Buddhism, vol 9, p 332

A szennyeződések eltávolíthatók

„A képzetlen elme sokféle olyan tudatállapotnak esik áldozatul, amik beszennyezik természetes ragyogását. Ezek közé tartoznak a kapzsiság, irigység, harag, utálat és ellenségesség, tompaság és zaklatottság, önelégültség, zavarodottság, önteltség, megvetés és önhittség, és a nézetekhez és hiedelmekhez való vak ragaszkodás különböző formái. Szerencsére ezen tudatállapotok egyike sincs bevésve az elmébe, mindegyik eltávolítható a nyolcrétű út gyakorlásával. Ezeket a negatív, káros tudatállapotokat hívják páliul kilészának, amit szennyeződéseknek szokás fordítani.“

Forrás: Without and Within – Questions and Answers on the Teachings of Theravāda Buddhism by Ajahn Jayasaro, p 66

A hívő tanítvány erőfeszítése

„A nemes tanítvány, aki biztos és odaadó a Beérkezett iránt, kétely és bizonytalanság nélkül van a Beérkezett és az útmutatásai felé. Egy ilyen hívő nemes tanítványtól elvárható, hogy erőfeszítést tesz a káros minőségek feladásáért és az üdvös minőségek gyarapításáért. Hogy erős, rendületlenül erélyes, nem renyhe az üdvös minőségek kifejlesztésében.“

Forrás: Āpaṇasutta, SN 48.50

A helyes gyakorlás

„Hibás gyakorlás miatt nem sikeresek sem világiak, sem világról lemondottak az üdvös tanítás rendszerében. A helyes gyakorlást dicsérem világiaknak és világról lemondottaknak. Helyes gyakorlás miatt sikeresek világiak és világról lemondottak az üdvös tanítás rendszerében. És mi a helyes gyakorlás? Helyes nézet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekvés, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes éberség, helyes összeszedettség. Ezt hívják helyes gyakorlásnak.“

Forrás: Dutiyapaṭipadāsutta, SN 45.24

Otthonlakó és hontalan a helyes tanban

„Otthon lakó és hontalan
Rosszul végzett gyakorlatban
Végül nem lehet boldogan
E legfőbb és helyes tanban.
Otthon lakó és hontalan
A jól végzett gyakorlatban
Szíve mindig boldogan van
E legfőbb és helyes tanban.“

Forrás: Saṁyuktāgama 751, T2n99p198c22-25

Amit a világ boldogságnak lát, a nemesek szenvedésnek

„Látvány, hangok, ízek, szagok,
Érintés, gondolat - mindük
Kedvelt, vágyott, és kellemes,
Míg létezőknek mondhatod.
Világnak, s isteneinek
A boldogságot jelentik,
De ahol létük megszűnik,
Azt tartják ők szenvedésnek.
Boldognak látják nemesek
A lényegiség megszűntét.
Látók e felismerése
Egész világgal szembe megy.
Mások boldogságnak mondják,
Nemesek azt szenvedésnek.
Mások szenvedésnek mondják,
Nemesek boldognak tudják.
Lám, e tan nehezen érthető,
Tudatlant összezavarja.
Befedetteknek sötétség,
Nem látóknak feketeség.
Ám a jók számára nyitott,
Ahogy a fény a látóknak.
Közeli, mégsem értik meg
Tanban járatlan keresők.
A létvágyba süppedteknek,
Létfolyammal sodródóknak,
Mára földjébe süllyedteknek
Nem könnyen érthető e tan.
Nemeseken kívül ezt az
Állapotot ki érthetné?
Ez állapotot jól értve
A szennyezetlen kialudt.“

Forrás: Paṭhamarūpārāmasutta, SN 35.136

Soha nem elégít ki semmi látott alak

„A korszak végén, mikor éget a nap,
Még az óceánok is kiszáradnak,
De soha százmillió korszak alatt
Nem elégít ki semmi látott alak.“

Forrás: The Application of Mindfulness of the Sacred Dharma, 4.B.477

Minden csak elme-találmány

„Mint esőfelhők tornyai,
Égi várak és szivárvány,
Délibáb, szemben vélt hajszál:
Minden csak elme találmány.“

Forrás: Lankávatára szútra, 10.682; T16n671p581b24-25

Megjelenő, mégis üres, mint a szivárvány

„Minden úgy keletkezik, mint egy álomban vagy bűvésztrükkben. Olyan, mint a szivárvány, ami, bár tisztán megjelenik az égen, nem szilárd. Megjelenő, mégis üres. De üressége és megjelenése nem két külön jelleg. Nem az van, hogy egyrészt jelen van a szivárvány, és másrészt üres. A szivárvány egyszerre megjelenő és üres, és nincs másik üresség, mint maga a szivárvány. Ugyanez igaz szamszára és nirvána minden jelenségére: megjelenésük pillanatától fogva üresek.“

Forrás: Zurchungpa’s Testament by Dilgo Khyentse Rinpohce, p 161-162

Az oroszlán kölyke

Egy látogató szerzeteshez így szólt Liaoran:

  • Nagyon szakadt rongyok.

  • Attól még oroszlán kölyke vagyok - mondta a szerzetes.

  • Ha oroszlán kölyke vagy, miért lovagol meg Manydzsusrí?

A szerzetes nem válaszolt.

Forrás: Records of the Transmission of the Lamp, vol 3, 11.255; T51n2076p289a9-12

A tíz erény és a hat tökéletesség

„A dharma, amit meg szeretnék osztani veletek: ahhoz, hogy valóban gyakoroljuk a dharmát, ebben az időben, jelen elménkkel, elnyertük az emberi testet, mint alapot. Rendelkezünk az öt érzékszervvel. Olyan helyen születtünk, ahol az igaz dharma elterjedt. Ilyen alap a múltbeli életeinkben felhalmozott érdemekből született. Mielőtt halálos betegség sújtana minket, gyakorolnunk kell valamennyi dharmát. Ami fontos számunkra, az a tíz erénytelenség elhagyása és a tíz erény megvalósítása.

A tíz erénytelenség elhagyása a test három, a beszéd négy és az elme három hibájának elhagyását jelenti. A tíz erény tekintetében: testeddel hagyd el az élet elvételét, és ezen felül ments meg annyi életet, amennyit csak tudsz. Hagyd el a nem adott elvételét, és ezen felül adj annyit, amennyit tudsz. Hagyd el a helytelen szexuális viselkedést, és ezen felül tartsd meg az önmegtartóztatás fogadalmát.

Beszédeddel hagyd el a hazugságot, és ezen felül tanítsd a dharmát. A megosztó beszédnek három fajtája van: erőszakos, célozgató és titkos. Az erőszakos megosztó beszéd az, amikor két fél közé állsz. A célozgató megosztó beszéd az, amikor módot találsz a szétválasztásukra. A titkos megosztó beszéd az, amikor rejtve avatkozol közbe. Hagyd el mindhárom fajtát, és ezen felül szólj szelíd szavakkal. Hagyd el az üres fecsegést, és ezen felül gyakorold a csendet. Hagyd el a mohóságot, és ezen felül örülj mások gazdagságának. Hagyd el a rosszindulatot, és ezen felül tégy meg mindent, amit tudsz, hogy segíts másoknak. Hagyd el a téves nézetet, és ezen felül valljad meg a rossz cselekedeteidet, és meditálj az erényes tettekben való örvendezésen.

Így hagyd el a tíz erénytelenséget, és gyakorold az ellenszereket: a tíz erényt és a hat tökéletességet. Ezeket nem szabad szétválasztani; mind a hatnak teljesnek kell lennie mindegyikben. A bölcsesség és az eszközök egységben vannak, így amikor adományt adsz, tudd, hogy az érés és a karma álomszerű és illuzórikus. Tudd, hogy mind a hat álomszerű és illuzórikus. A Győztes szavai szerint, amikor a tökéletes bőkezűséget gyakorlod, úgy gyakorold, hogy még a tökéletes bőkezűség se legyen észlelhető, és hogy az ösvénynek ne legyenek tulajdonságai. Ezt tanította mind a hat tökéletességre. Mivel így van, minden dharma gyökere, avagy alapja a tíz erénytelenség elhagyása és a tíz erény megvalósítása, a hat tökéletesség gyakorlása mások javára.

Nincs más dharmám, csak ez.“

Forrás: A String of Pearls: A Collection of Dharma Talks by Lord Gampopa Sönam Rinchen, p 53-54

A valódi gyakorlás helye

„A legtöbben még mindig nem ismerik a meditációs gyakorlat lényegét. Azt gondolják, hogy a sétáló meditáció, az ülő meditáció, és a Dhamma beszédek hallgatása a gyakorlat. Ezek csak a gyakorlat külső formái. A valódi gyakorlat akkor történik, amikor az elme találkozik az érzéktárggyal. Itt kell gyakorolni, ahol az érzéki benyomás történik. Amikor olyat mondanak nekünk, amit nem szeretünk, akkor megsértődünk; ha pedig olyat mondanak, amit szeretünk, akkor örülünk. Ez a gyakorlat helye. Hogyan fogunk ezekkel gyakorolni? Ez a lényegi pont. Ha mindig csak futunk a boldogság után és a szenvedés elől, akkor halálunkig is gyakorolhatunk, soha nem látjuk meg a Dhammát. Ez haszontalan. Amikor megjelenik az élvezet és a fájdalom, hogyan fogjuk használni a Dhammát, hogy megszabaduljunk tőlük? Ez a gyakorlat értelme.“

Forrás: The Collected Teachings of Ajahn Chah, p 169

Öt fontos szutta a megvilágosodáshoz

  • A Szuttapitaka számos szuttát tartalmaz. Az ember nem képes mindet elolvasni, mert szutták ezreit tartalmazza. Tudna ajánlani néhány szuttát, amiket olvasva elérhető a nirvána, úgy értem, ami segít az útra lépésben? Tudna mondani párat?

  • Igen, van is egy könyvem thaiul: Öt fontos szutta gyűjteménye. Az első a Mangala szutta, a harmincnyolc lépés a nibbánához. Ha követed a Buddha tanította harmincnyolc lépést, megvilágosodhatsz. Úgy hívják: a Mangala szutta.

A következő a Dhamma-csakka-ppavattana szutta, ami a Buddha legelső beszéde. Ebben a négy nemes igazságról és a nemes nyolcas útról tanított.

A következő az Anatta-lakkhana szutta. Ebben az anatta elméletéről tanított, nem semmiről, hanem hogy nincs semmiben én, minden természetes jelenség. Ez az Anatta-lakkhana szutta.

A negyedik az Áditta-parijája szutta. Ebben a tűzről beszél. Azt mondta, minden érzéki tárgy tűzszerű. Amikor látsz valamit, attól a szíved, az elméd lángra kap, ég a haragtól, félelemtől, gyűlölettől, vagy szerelemtől. Tehát ez a negyedik szutta, amit ajánlok.

Az utolsó az éberség négyes alapja. Ez a szutta megtanít, hogyan gyakorold az éberséget; hogyan meditálj, hogy elérd a dzshánát; hogyan vizsgáld a test, az érzés, és az elme természetét.

Ez az öt szutta az, amit tanulmányozz, ha meg akarsz világosodni.

Forrás: Dhamma chat via Zoom by Ajahn Suchart Abhijato (youtube.com), 2:09:24-2:11:30, April 30, 2024

A gondolat felismerése keletkezésekor

„Ahogy [Jen-sou] mondta: »Ne a gondolatok keletkezésétől tarts, csak az érdekeljen, nehogy későn vedd észre őket!«

[Cung-mi] pedig azt mondta: »Ha észrevesszük a gondolatot abban a pillanatban, amikor keletkezik, akkor abban a figyelemben eltűnik.«

Azon személyek esetben, akiknek volt felébredésük, bár még vannak ideiglenes szennyeződéseik, azok tisztított vajjá finomodtak. Ha csupán ama tényen szemlélődnek, hogy a zavarodottság alaptalan, akkor a három világ égvirághoz, szélben szálló füsthöz hasonló, és a hat árny érzéktárgy olyan, mint forró vízben olvadó jég. Ha gondolat-pillanatról gondolat-pillanatra így folytatják a gyakorlást, figyelmük nem lankad, és egyenlően fenntartják a szamádhit és a pradnyát, akkor sóvárgás és utálat természetszerűen eltűnik, és az együttérzés és bölcsesség természetszerűen nő ragyogásában; a káros tettek természetszerűen megszűnnek, és az erényes gyakorlatok természetszerűen megsokszorozódnak. Amikor a szennyeződések kimerülnek, születés és halál véget ér.“

Forrás: Moguja’s Secrets on Cultivating the Mind, in Collected Works of Korean Buddhism, vol 2, p 228-229

Csak tetteid követnek a halálban

„Gabona, pénz, ezüst, arany,
És egyéb vagyonod mi van;
Szolgák, munkások, cselédek,
És kik tőled függőn élnek:
Léted tovább nélkülük halad,
Mindened végül hátramarad.
De amiket megcselekszel
Tudattal, szóval, és testtel:
Magadénak nevezheted,
Magaddal azokat viszed.
Veled majd csak azok mennek,
És mint az árnyék követnek.
Ezért ami jó, azt tegyél;
A jövődbe így fektessél!
Túlvilágon az érdemek
Támogatják a lényeket.“

Forrás: Dutiya aputtaka sutta, SN 3.20

A négy nemes igazság: mi micsoda

„Lényegében a Buddha tanítása, ahogyan az megvan a Tipiṭakában, semmi más, mint annak tudása, hogy mi micsoda, mi a dolgok valódi természete – csak ennyi. Tartsuk magunk ehhez a meghatározáshoz. Ez így megfelelő, és jó észben tartani, amíg gyakorlók vagyunk. Most bemutatjuk e meghatározás érvényességét a négy nemes igazság példájával.

Az első nemes igazság, ami rámutat, hogy minden szenvedés, pontosan elmondja, hogy milyenek a dolgok. De nem sikerül felismernünk, hogy minden a szenvedés forrása, és ezért vágyunk rájuk. Ha felismernénk azokat, mint a szenvedés forrása, amire nem éri meg vágyni, nem éri meg megragadni és kötődni hozzá, nem éri meg hozzá tapadnunk, akkor biztos nem vágynánk rájuk. A második nemes igazság rámutat, hogy a vágy a szenvedés oka. Az emberek még mindig nem tudják, nem látják, nem értik ezt, hogy a vágyak a szenvedés oka. Vágynak erre, arra, amarra, csak mert nem értik a vágy természetét. A harmadik nemes igazság rámutat, hogy a megszabadulás, a szenvedéstől szabadság, a nirvāṇa a vágy teljes kialvásából áll. Az emberek egyáltalán nem ismerik fel, hogy a nirvāṇa bárhol és bármikor megszerezhető, hogy elérhető amint a vágy teljesen kialszik. Tehát, nem ismerve az élet tényeit, az embereket nem érdekli a vágy kialvása. Nem érdekli őket a nirvāṇa, mert nem tudják mi az.

A negyedik nemes igazságot hívják az útnak, és ez alkotja a vágy kioltásának módszerét. Senki nem érti úgy, mint ami a vágy kioltásának módszere. Senkit nem érdekel a vágyat kioltó nemes nyolcrétű út. Az emberek nem ismerik fel, mint a támasztékuk, az alapzatuk, amit a legaktívabban kéne megerősíteniük. Nem érdekli őket a Buddha nemes útja, ami a legkiválóbb és legértékesebb minden emberi tudás közt, ezen vagy bármely más világon. Ez a legijesztőbb tudatlanság. Láthatjuk tehát, hogy a négy nemes igazság olyan információ, ami világosan megmondja nekünk, hogy mi micsoda. Elmondja nekünk, ha a vággyal játszunk, szenvedést hozunk létre, és mi mégis ragaszkodunk ahhoz, hogy játsszunk vele, ameddig színültig nem vagyunk szenvedéssel. Ez ostobaság. Nem tudva mi micsoda, avagy a dolgok igaz természetét, mindenhogy helytelenül cselekszünk. Cselekedeteink túl ritkán helyénvalók. Általában csak abban az értelemben »helyénvaló«, ahogy a sóvárgásnak alávetett emberek értékelik, akik szerint ha valaki megkapja, amit akar, akkor a cselekvése igazolható. De szellemi értelemben az a cselekvés igazolhatatlan.“

Forrás: Handbook for Mankind by Buddhadāsa Bhikkhu, p 17-18

Tekints a világra úgy, mint az időjárásra

  • Milyen tanácsot adna azoknak, akik aggódnak a hírek, a választás, a globális felmelegedés miatt? Minthogy sok ilyen ember van, mit mondana nekik?

  • Nézzék úgy azokat, mint az időjárást! Nem tudod irányítani az időjárást, vagyis nem tudsz mindent irányítani, ami a világban történik. Csak tudj róla és fogadd el annak, ami! És értsd meg, hogy ez a világ természete! A dolgok változnak. Néha jól alakulnak a dolgok, néha rosszul, és ezzel nem tudsz semmit se kezdeni. Amit magadért tehetsz, hogy ne legyél zaklatott miatta, azáltal, hogy egyszerűen elfogadod az igazságot. Ne próbálj vágyakozni vagy sóvárogni utánuk, hogy ilyenek vagy olyanok legyenek! Lásd, hogy a zaklatottságot a kívánságunk teremti! Szereted, ha a dolgok ilyenek és ha a dolgok olyanok. Amikor a dolgok nem a kívánságok szerint alakulnak, rosszul érezzük magunk, szomorúak vagyunk. Ezért meg kell értenünk, hogy a dolgok nem a kívánságaink szerint alakulnak, hanem a feltételek szerint, amik okozzák őket, illetve amik hatnak rájuk. Csak az elménket védhetjük meg. Tanítjuk az elménket, hogy engedje el a kívánságainkat, és ahogy jönnek, úgy fogadja a dolgokat: jót és rosszat, helyest és hibást. Tekints a világra, mint egy ideiglenes hely, ahova jöttünk, amit meglátogatunk, mint egy idegen. Nem vagyunk itt örökre. Egy nap elhagyjuk ezt a világot, amikor a test meghal. Lehet, egy új bolygóra kerülünk legközelebb, jobb világi körülményekkel a következő születéskor. De még visszatérünk. Viszont a legjobb nem visszatérni, mert mindegy, mennyire jól vannak a dolgok, egy nap megszűnnek. Nem maradhatnak mindig jók, minden jó rosszá változik.

Forrás: Elements: Body, Knowing, Nibbāna by Ajahn Suchart (youtube.com), 54:22-56:28

A dukkha, ami megszünteti a dukkhát

„Olyan könnyű módját találni a szórakozásnak, és ez annyira normális. Lehet, most is azt csinálod. »Nem tudom miről beszél. Ez unalmas. Inkább gondolok erre, vagy arra, vagy akármire.« Ez elég szomorú, mert ilyenkor ellenébe megyünk a lehetőségnek, hogy meglássuk a Dhammát abban, ami megjelenik. Nem kell valami üdvösnek lennie. Láthatjuk, amikor valami káros jelent meg. Ha észrevesszük a kegyetlenség, vagy félelem, vagy vágyódás gondolatát, és látjuk azt, akkor az a Dhamma. Itt van jelen, ez a tanítónk, s ezért nem akarunk elhúzódni tőle vagy más szórakozást találni.“

„Amikor végül meglátjuk, hogy nincs szükségünk semmilyen nyereségre az érzékekből, akkor ott van az, ahol az igazi boldogság megjelenik. Mert látjuk, hogy a vágyódás hazug. A vágyódás nem segít rajtunk. Az csak egy trükk. Csak egy káprázat, mint egy bűvésztrükk, ami folyton becsap minket. Olyan, mint egy beakadt lemez, újra és újra ugyanazt játssza. Ezért azt gondolom, segít időnként alaposan átgondolni, mennyi időnk van hátra, ami egyike a buddhista szemlélődési témáknak, hogy lássuk, a nappalok és éjjelek könyörtelenül elmúlnak, s mi az, amit kezdünk az időnkkel. Mennyire jól töltjük az időnk? Segít nekünk, ha bizonyos embereket, embercsoportokat, vagy egy adott embert utálunk, vagy kizárunk? Segít nekünk, hogy olyan sokféle dolgon függünk, s azt ismételgetjük, hogy nincs erőnk ellene tenni? Csak olyan »foglalkozom a magam dolgával«, vagy ahogy mondják: »én ilyen vagyok«. Annyi furcsaságot mondanak manapság kifogásként arra, hogy mindenki csinál, amit akar, és közben nincs jól. Ezért nézzünk rá újra és újra, hogy hogyan jelenik ez meg, majd szedjük össze magunkat, s legyünk hajlandóak némi kellemetlenségen átmenni! Ezt a hagyományunkban úgy hívják: a dukkha, ami megszünteti a dukkhát. Nem a dukkha, ami még több dukkhát teremt. Ez annyit tesz, hogy némi nehézség, némi erőfeszítés szükséges, hogy valóban képesek legyünk meglátni és megérteni a dukkhát. Foglalkozva vele, még ha nehéz is, eljutunk a szenvedés megszűnéséhez.“

Forrás: If This Was My Last Talk: What is Most Important to Our Practice by Ajahn Cunda (youtube.com), 10:42-11:34, 22:18-24:18

A négy fény közül legjobb a bölcsesség

„Négy fény van. Milyen négy? A Hold fénye, a Nap fénye, a tűz fénye, és a bölcsesség fénye. Ez a négy fény. A négy fény közül legjobb a bölcsesség fénye.“

Forrás: Ālokasutta, AN 4.143

A bölcsesség fénye eljött a világba

„Mindenki javára
Szabadságra vezetni
Eljött a világba
A Buddha felfedni
A végső igazságot
Minden érző lénynek
Hogy nyerjen tanúságot
A bölcsesség fénye“

Forrás: Uruvela Kassapa Performs Miracles, SA-2 13, T2n100p377b16-18

A Buddha testének bölcsesség-fénye

„Ha bármely lény megérinti a Buddha testének ékkövéből sugárzó bölcsesség fényt, ugyanolyan színűek lesznek, és már ha csak látják, akkor is a Dharma-szemük megtisztul. Bárhova ragyog fénye, minden lény elhagyja tőle a szegénység szenvedését és végül képessé teszi őket a Buddha felébredésének gyönyörét teljesen birtokolni.“

Forrás: The Flower Adornment Sutra, ch 37, p 1328; T10n279p267b12-15

Mulandóság, szenvedés, üresség

„Az, ahogy a dolgok valójában vannak, a mulandóságot, szenvedést, és ürességet jelenti. Minden feltételes dolog, minden halmaz mulandó: az elme mulandó, a test mulandó… És mert mulandók, van szenvedés. A mulandóság automatikusan szenvedésre utal, ezért beszélünk mindent átható szenvedésről. Végül, az üresség arra a tényre utal, hogy minden lényegi létezés nélküli. Aki gyakorolja a Dharmát, megfigyeli a tapasztalataid - az is lényegi létezés nélküli, ezért mondjuk, hogy természeténél fogva tiszta. Amikor ezt tudod, megérint a buddhák fénye.“

Forrás: Pithy Guidelines for Your Practice by Phakchok Rinpoche (samyeinstitute.org)

A tanító megütötte

Hszüe-feng felment a csarnokban, megemelte a hessegetőjét és így szólt:

  • Ez a közepes és alsórendűeknek való.

  • Mi van a felsőrendűekkel? – kérdezte egy szerzetes.

A tanító megemelte a hessegetőjét.

  • Ez a közepes és alsórendűeknek való - mondta a szerzetes.

A tanító megütötte.

Forrás: Records of the Transmission of the Lamp, vol 4, 16.389; T51n2076p328a23-25

Az igazi én a nem-én

Thich Nhat Hanh: Meditálni azt jelenti: hazatérni önmagadhoz. Akkor tudod, hogyan törődj a dolgokkal, amik benned történnek, és tudod, hogyan törődj a dolgokkal, amik körülötted történnek. Minden meditációs gyakorlat célja visszavinni az igazi otthonodhoz: önmagadhoz. Anélkül, hogy visszaállítanád a békéd és nyugalmad, és segítenél a világnak visszaállítani a békét és nyugalmat, nem tudsz túl messzire jutni a gyakorlatban.

Melvin McLeod: Mi a különbség az igazi én – az én, amihez hazatérsz – között, és aközött, ahogy normálisan gondolkozunk magunkról?

Thich Nhat Hanh: Az igazi én a nem-én; a tudatosság, hogy az én csak nem-én elemekből áll. Nincs elválasztás én és más közt, és minden összekapcsolódik. Amint tudatában vagy ennek, többé nem ragadsz bele a képzetbe, hogy egy különálló létező vagy.

Melvin McLeod: Mi történik, amikor felismered, hogy az igazi természete az énnek a nem-én?

Thich Nhat Hanh: Belátást ad. Tudod, hogy a boldogságod és szenvedésed mások boldogságától és szenvedésétől függ. Ez a belátás segít, hogy ne tegyél rosszat, ami szenvedést hoz neked és másoknak. Ha próbálsz segíteni apádnak kevesebbet szenvedni, esélyed van neked kevesebbet szenvedni. Ha segíteni tudsz a fiadnak kevesebbet szenvedni, akkor te, mint apa, kevesebbet szenvedsz. Köszönhetően a felismerésnek, hogy nincs különálló én, felismered, hogy a boldogság és szenvedés nem magánügy. Látod az összekapcsolódottság természetét, és tudod, hogy önmagad megvédéséhez a körülötted lévő embereket kell megvédened.

Ez a gyakorlat célja: felismerni a nem-ént és az összekapcsolódottságot. Ez nem csak egy eszme vagy valami, amit ésszel megértesz. Alkalmaznod kell a mindennapi életedre! Ezért szükséged van az összeszedettségre, hogy fenntartsd a nem-én belátását, hogy az vezethessen minden pillanatban. Manapság a tudósok képesek látni a nem-én természetét az agyban, a testben, mindenben. De amit találtak, nem segít nekik, mert nem tudják alkalmazni ezt a belátást a mindennapi életükben. Így tovább szenvednek. Ezért beszélünk a buddhizmusban az összeszedettségről. Ha belátod a nem-ént, ha belátod a mulandóságot, alakítsd a belátást összeszedettséggé, amit életben tartasz egész nap! Akkor amit mondasz, amit gondolsz, és amit teszel, ennek a bölcsességben a fényében lesz, és elkerülöd a hibázást és a szenvedés létrehozását.

Melvin McLeod: Tehát a tudatosság gyakorlata megpróbálni fenntartani a nem-én és az összekapcsolódottság belátását minden időben?

Thich Nhat Hanh: Igen, pontosan.

Forrás: Shambhala Sun interview with Thich Nhat Hanh (plumvillage.org), March 2006

Egy ember csontjainak hegye

„Egy koron át gyűjtve egy
Embernek összes csontja
Hegynyi halmot képezne,
A nagy látó ezt mondta.
Magadha hegyei közt,
Mint Vépulla, nagy lenne,
Keselyű-bércnél nagyobb,
Ahogy kijelentette.
Nemes igazságokat
Ha látja jól értően:
Szenvedést, eredetét,
Túljutást szenvedésen,
Szenvedés nyugvásához
Vezető nyolcas utat;
Akkor legfeljebb hétszer
Sújtja még létfordulat,
Hogy béklyóit elnyesve
Szenvedését bevégezze.“

Forrás: Puggalasutta, SN 15.10 & Aṭṭhipuñjasutta, Iti 24

Az öt halmaz elengedése

Meghallgattad a Dhammát, mégsem sikerült átlátnod, avagy megvalósítást elérned, az összeszedettség hiánya miatt. Át tudod látni, ha az elméd összeszedett. Ha nem tudod összeszedni az elméd, nem leszel képes hozzáférni a tudati alaphoz (citta). Nem fogsz tudni eljutni a sóvárgásod és vágyad gyökeréhez (kilesa-taṇhā), és nem leszel képes átlátni a négy nemes igazságot.

A Dhamma hallgatásával azonnal képes leszel megszüntetni a szennyeződéseid, ha az elméd teljesen összeszedett az egyhegyűség szintjéig. Vegyük példának az öt remetét (pañcavaggiyā). Alaposan kiművelték magukat szellemileg az előírásokban (sīla) és az összeszedettségen (samādhi), de a bölcsességük (paññā) hiányos volt. Nem tudtak a lét három jellegéről (tilakkhaṇa), ami a mulandóság (anicca), az elégtelenség (dukkha), és a nem én (anattā). Korábban senki sem találta ki vagy tanította ezeket. Hallva róluk a Buddhától, azonnal el tudták hagyni az én hiedelmét (sakkāya-diṭṭhi), ami egyike a mély szennyeződéseknek [avagy a tíz béklyónak].

Az én hiedelme a képzet, hogy az öt halmaz (khandha) – formák (rūpa), érzetek (vedanā), emlékek (saññā), gondolatok (saṅkhāra), és tudat (viññāṇa) – önmagunk és önmagunkhoz tartozó. A Buddha megmutatta nekik, hogy szenvedni fognak, ha ragaszkodnak az öt halmazhoz, amik mulandók: anicca, elégtelenek: dukkha, és nem én: anattā. Ez a fajta szenvedés vagy elégedetlenség, ami a négy nemes igazsághoz tartozik, a sóvárgásodból és vágyadból ered. A vágyódásból, hogy az öt khandha megmaradjon és a kívánságaid szerint legyen, és elviselhetetlennek érzed, amikor nem úgy vannak. A sóvárgásból való szenvedés az, amiről a négy nemes igazságban szó van; semmi köze az öt halmazhoz, a testhez, és az érzésekhez, avagy vedanāhoz.

A sóvárgásodból és vágyadból eredő elégedetlenség érzése a tudatlanságodból (avijjā) fakad. Annak eredménye, hogy nem vagy tudatában, hogy ezek a tudati késztetések a saját tudatlanságodból születnek – „avijjā paccayā saṅkhārā“. Ez a tudatlanság annyi, mint nem tudatában lenni annak, hogy az öt halmaz mulandó, elégtelen, és nem én.

Az öt khandha nem te és nem a tied; csupán természetes jelenségek, amik keletkeznek, tartanak egy darabig, és végül megszűnnek. A tested, vagy formád – rūpa-khandha – a négy elem (föld, víz, szél, tűz) kombinációja, ami keletkezik, tart egy darabig, és megszűnik. A tudati halmazaid – nāma-khandha – természetes jelenségek és kondíciók, amik felmerülnek az elmédben és idővel távoznak. E halmazok egyike sem állandó létező. Az öt remete azonnal képes volt átlátni ezt az igazságot, miután megismerték a Buddhától.

Összeszedett és nyugodt elmével képes leszel észrevenni a szívedben a négy nemes igazság keletkezését. Az elégedetlenség érzése akkor keletkezik, amikor sóvárogsz azután, hogy a tested, érzéseid, emlékeid, gondolataid, és tudatod bizonyos módon legyen. A sóvárgásod a szenvedésed oka (samudaya), aminek semmi köze a testedhez és érzeteidhez. Az elméd már attól zaklatott lesz, hogy az öregedésre, betegségre, és halálra gondol. A szenvedésed a samudaya miatt van: a sóvárgástól, hogy az öt halmaz a kívánságaid szerint legyenek, és a fel nem ismerésétől, hogy azok nem te vagy és nem hozzád tartoznak.

Amikor boldog vagy, azt akarod, addig tartson, ameddig csak lehet. Amikor pedig szenvedés van, azt akarod, tűnjön el amint lehet. Azt akarod, a tested megmaradjon és ne sújtsák betegségek. Ezek mind sóvárgások és vágyak, amik samudaya, avagy a szenvedés okai. Átlátni a Dhammát annyi, mint ezeket az igazságokat felfogni, vagyis teljesen tudatában lenni a négy nemes igazságnak a szívünkben a szenvedésnek és annak eredetének megértése által.

Úgy tartják, meghallgatni a Dhammát az út (magga). A megértésed, hogy az öt halmaz mulandó, elégtelen, és nem én, lehetővé teszi, hogy megszabadítsd magad tőlük. Képessé válsz feladni a vágyad, hogy bizonyos módon legyenek, azzal, hogy tudomásul veszed: nem harcolhatsz az öt halmaz igazságával. Képessé válsz elfogadni, bárhogyan vannak.

Amint elfogadod ezt a valóságot, az elmédből azonnal eltűnik a szenvedés. Ez azért van, mert véget vetettél az okának, avagy a samudayának. Végeztél az azután való sóvárgásoddal, hogy ne öregedj, ne betegedj, és ne halj meg. Ez annyi, mint csak tudatában lenni és hagyni, ahogy van, bárhogy legyen is. Bizonyos fokú megértéssel figyeled, használva a tudatosságod és belátásod, észben tartva, hogy mindent eleve jellemez a mulandóság, elégtelenség, és nem én. Tudatában vagy, hogy el kell engedned és hagynod úgy, ahogy van. És amint meg tudod csinálni, a szenvedés eltűnik.

Forrás: Letting Go of Self and Other Fetters, in Essential Teachings by Phra Ajahn Suchart Abhijāto (phrasuchart.com), p 128-132

Az »én« és az »enyém« téves hiedelme

„Számos nem buddhista hagyomány nem veszi figyelembe az én hiányát. A buddhizmusban azonban az én hiányát nagyon fontosnak tartják, és [egyike] a »négy pecsétnek«, amelyek egy tant Buddha szavaként jelölnek meg. Az éntelenség kiemelkedő helyet foglal el, mert az éntelenség megvalósításával a békétlen elme békéssé és megszelídíthetővé tehető. Ezért az éntelenség felismerése és megvalósítása rendkívül fontosnak tekinthető, és a buddhista hagyomány megkülönböztető jegye.

Az én fogalmának két aspektusa van: az »én« és az »enyém« fogalmai. Az én fogalmának e két aspektusa közül a fő téves hiedelem az »én« felfogása. Könnyebb azonban az »enyém« fogalmát tárgyalni. Mindannyiunknak van egy olyan elképzelése, hogy bizonyos dolgok »enyémek«. Például néha azt gondoljuk, hogy »az elmém«, máskor pedig azt, hogy »a testem«. Ezen a ponton kiszélesítettük az »enyém« fogalmát, hogy az magában foglalja az egész testünket. Tovább bővíthetjük ezt az »én házam«, az »én földem« vagy az »én országom« kifejezésekkel. Máskor ezeket a dolgokat úgy tekintjük, hogy »nem hozzám tartoznak«, hanem »valaki máshoz tartoznak«, például: »ez nem az én földem«. Kevés a stabilitás ebben az »enyém« fogalomban. Például, ha tibetiekről és Tibetről beszélünk, bármennyire is azt gondoljuk, hogy »az én országom«, mégsem uraljuk; nem a miénk.

Az »enyém« fogalma nehézségek, szenvedés és viszontagságok forrása. Vegyük például, hogy itt sok vadzsrát és harangot árusító üzlet van. Ha bemegyünk az egyik boltba, ahol harangot árulnak, és látjuk, hogy egy harang a földre esik és eltörik, csak azt gondoljuk: »Ó, egy harang a földre esett és eltört.« Ha azonban a saját harangunk a földre esik és eltörik, az nagyon fájdalmas. Miért van szenvedés az egyik példában, és miért nincs szenvedés a másikban? Ez egyszerűen visszavezet ahhoz, hogy vajon tekintünk-e valamit a magunkénak vagy sem. Ha azt gondoljuk, hogy »enyém«, akkor van szenvedés; ha azt gondoljuk, hogy nem az »enyém«, akkor nincs szenvedés.

Nem számít, mennyire gondolunk valamire »enyémként«, ez egy téves hiedelem. A boltban a földre esett csengő és a saját eltört csengőnk között valójában nincs különbség. Nincs semmi a csengőn belül vagy kívül, ami valamiért a mi csengőnkké tenné. Ez egyszerűen csak a tudatunkban lévő zavarodottság, és ez a zavarodottság szenvedéshez vezet. Ahhoz, hogy megszabaduljunk ettől a szenvedéstől, fel kell ismernünk, hogy az »enyém« valójában nem létezik. Ha megértjük az »enyém« eredendő valóságának teljes hiányát, akkor az »enyémről« alkotott felfogásunk ereje gyengülni fog. Ahogy ez a fogalom gyengül, úgy csökken a szenvedésünk is.

Az »enyém« fogalma egyszer az egyik, majd a másik tárgyra irányul, így az ilyen fogalom tárgya rendkívül instabil. Hasonlóképpen, az »én« fogalma is instabil. Néha az elménkkel kapcsolatban gondolunk »énre«, néha pedig a testünkkel kapcsolatban. Amikor az »én«-re gondolunk az elménkkel kapcsolatban, néha mind a hat tudatra vonatkozik, és néha csak a hatodik elme tudatra. Így az »én« fogalma nem stabil. A testünk számos különböző anyagi szubsztancia gyűjteménye, és nem mutathatunk rá egyetlen részre azt mondva, hogy ez a rész az »én«. Hasonlóképpen, az elménk számos különböző tudatpillanat gyűjteménye. Nem csak egyetlen dolog. Csak a múlt, a jelen és a jövő érzetének összességén keresztül gondoljuk az elme adott időszakon belüli folytonosságát »énnek«. Azonban, akár a múltba, a jelenbe vagy a jövőbe nézünk, egyetlen dolgot sem fogunk találni, ami az én. Ha felismerjük az én hiányát, akkor az agressziónk, a ragaszkodásunk, a büszkeség és a féltékenység zavaró érzelmei fokozatosan csökkenni fognak. Tehát először az én hiányát meg kell ismerni, avagy meg kell érteni; másodszor, meditálni kell rajta; és harmadszor, ténylegesen fel kell ismerni. Amikor felismertük, akkor elhagyjuk a zavaró érzelmeket.“

Forrás: Distinguishing Dharma and Dharmata commentary by Thrangu Rinpoche, p 20-21

Betekintés a tudat lényegébe

„Amit tudatnak hívunk, az az, ami végeláthatatlanul gondol a világon mindenre. Amikor a lényegét keressük, hogy meghatározzuk igazi természetét, megvizsgálunk mindegyik keletkező, fennálló, elmúló gondolatot. Utánajárunk, hogy hol lehet a keletkezés és megnézzük a keletkezés helyét, illetve forrását. Kinyomozzuk a fennállás helyét és a fennálló természetét, továbbá az elmúláshoz a megszűnő természetét és a megszűnés helyét. Mindegyik alkalommal rákérdezünk, milyenek lényegükben. Ezáltal felismerjük, hogy még egy részecskényi igaz valóságuk sincsen. A valótlanság ellenére mégis van, ami tud, avagy tudatában van jónak és rossznak, és ami szüntelen jelen van. A gondolatokat nem előhívva vagy követve, változtatása vagy alakítása nélkül hagyjuk magától megállapodni, így természetesen megtapasztalhatunk egy minden kifejezésen túli állapotot, ami a világosság, tudatosság és üresség szétválaszthatatlansága. Ennek folytonosságát fenntartani az, amit a tudat lényegébe tekintésnek hívunk.

Ettől még nagyon fontos előkészítőként megtisztítani az elhomályosulásokat, mély odaadással imádkozni a guruhoz, és megerőltetni magunk, hogy felhatalmazást kapjunk. Amikor jól értjük a tudat lényegét, nem lesz annyi ragaszkodásunk és ellenszenvünk barátokkal és ellenségekkel szemben, illetve reményünk és félelmünk élvezet és fájdalom kapcsán. Ezt nehéz megvalósítani, bárkik is legyünk.

Csökji Lodrö ezt ajánlotta fel, hogy ne utasítson el egy kérést.“

Forrás: Recognizing the Nature of Mind by Jamyang Khyentse Chökyi Lodrö (lotsawahouse.org)

Az érzékszervek mind tanítóvá válnak

„Valaki egyszer megkérdezte ácsán Mánt: »Az erdei meditáló szerzetesek milyen könyvekből tanulnak?« Erre azt válaszolta: »Csukott szemmel, de éber elmével tanulnak.« Amint felébredek reggel, formák bombázzák a szemeim, ezért megvizsgálom a kapcsolatot szem és forma közt. A füleimet hangok sújtják, az orromat szagok, és a nyelvemet ízek; a testem meleget és hideget, keményet és puhát érez, miközben a szívemet gondolatok és érzelmek rohamozzák. Folyamatosan megvizsgálom mindezt. Így az összes érzékszervem tanítóvá válik, és egész nap szünet nélkül a Dhammát tanulom. Rajtam áll, hogy melyik érzékszervre akarok összpontosítani. Amint összeszedett vagyok, igyekszem átlátni az igazságát. Ácsán Mán engem így tanított meditálni.“

Forrás: Mae Chee Kaew: Her Journey to Spiritual Awakening and Enlightenment by Bhikkhu Dick Sīlaratano, p 237

Az érzékterületek: a buddhizmus ábécéje

„A buddhista tanítások helyes tanulmányozása az érzékterületekkel (ájatanákkal) kezdődik. Ez a buddhizmus ábécéje, amit minden más előtt kell megérteni. A Buddha azt tanította, hogy a gyönyör és fájdalom (szukha és dukkha) érzései, továbbá a sóvárgások és romlottságok mind a hat érzékre adott reakció során alakul ki. Ezért fedezzük fel, hogyan hoz létre érzeteket, sóvárgást, és ragaszkodást – és így kilészákat és azok keserű gyümölcsét, a dukkhát – a szem, fül, orr, nyelv, test, és tudat együtt a párjaikkal, a formákkal, hangokkal, szagokkal, ízekkel, tapinthatókkal, és tudati tárgyakkal! Ha nem ismerjük tisztán, hogyan történik ez, akkor a megértésünk másodkézből való lesz és bajosan tudjuk majd megérteni helyesen a buddhizmust. Amikor nincs valódi megértés, akkor nincs tisztán látás és nincs valódi haszna a tanulásunknak. Ezért először ismerd meg a szemet, fület, orrot, nyelvet, testet, és tudatot!“

Forrás: Seeing with the Eye of Dhamma by Buddhadasa Bhikkhu, p 32

Üresség az itt lévő dolgokban

„Időtől és tértől függetlenül, a Dhamma gyakorlásának egésze ott teljesül be, ahol nincs semmi. Az a feladás, az üresség, a teher lerakásának helye. Ez a végcél. Nem olyan, mint aki azt mondja: »Miért lobog a szélben a zászló? Azt mondom, a szél miatt.« Egy másik azt mondja, a zászló miatt. De visszavágnak neki, hogy a szél miatt. Ennek sosincs vége. Ugyanaz, mint a régi találóskérdés: »Melyik volt előbb, a csirke vagy a tojás?« Nem lehet végeredményre jutni, ez csupán a természet.

Mindezek, amiket mondunk, csupán konvenciók, mi magunk állapítjuk meg őket. Ha bölcsességgel ismered meg ezeket, akkor megismered a mulandóságot, a szenvedést és a nem ént. Ez a szemlélet az, ami elvezet a megvilágosodáshoz.“

„Ez az üresség olyan, amit általában nem értenek az emberek; csak azok látják igazi értékét, akik elérik. Ez nem a semmit sem birtoklás üressége, ez az üresség az itt lévő dolgokban. Mint ez az elemlámpa - ezt az elemlámpát lássuk üresnek, az elemlámpa miatt van üresség. Ez nem az üresség, ahol nem látunk semmit, nem olyan. Akik úgy értik, azok teljesen rosszul fogják fel. Az ürességet az itt lévő dolgokban értsd meg!“

Forrás: The Collected Teachings of Ajahn Chah, p 25-26, 32

Támaszkodj a szellemi barátra!

„Ha a szív javára van, az egy útmutatás;
Aki gyakorlatba ülteti, az alkalmas edény.
Aki jól felfedi a megszabadulás minőségeit,
Aki jól felfedi a létforgatag hibáit,
Aki felfedi az állítás és tagadás szabványait,
Ő egy szellemi barát, ezért támaszkodj rá!
Aki felfedi a menedékvétel mély Dharmáját
És a megvilágosodás tudatának létrehozását,
Bárki legyen is az,
Ő egy szellemi barát, ezért támaszkodj rá!
Aki felfedi a rossz barátok tanította
Utaknak az ellentétjét,
Ő a legkiválóbb szellemi barát,
Ezért támaszkodj rá, mint aki tisztelendő!
Aki felfedi a hat tökéletességet
A négy mérhetetlen gondolattal együtt
Kiváló ügyes eszközök és bölcsesség által,
Ő egy szellemi barát, ezért támaszkodj rá!
Ez hosszú távon javadra válik.“

Forrás: The Jewel Garland of Dialogues, ch 11, in The Book of Kadam, p 175

Az erényes szellemi barát

„Egy erényes szellemi barát, egy erényes társ, egy erényes támasz az egész, a romlatlan, a teljes, a tiszta, a teljesen megtisztított szent élet, de egy erénytelen szellemi barát, egy erénytelen társ, egy erénytelen támasz nem az.“

Forrás: The Noble Sūtra on Reliance upon a Virtuous Spiritual Friend, 1.5

Miért imádkozunk a bódhiszattvákhoz?

„Az érző lényeket az kell segítse, amit képesek megérteni, ami el tudja érni őket a szinten, amin épp vannak. Lehet, nincs semmi a Buddha vagy Kvan-jin elméjében, de az érző lények imádkozhatnak hozzájuk szinte bármiért. Nincs határa, hogy mit kérhetnek és mit érhetnek el saját erejükből. Az érdemeik és erényeik teszik lehetővé az érző lényeknek, hogy elérjék, amiért küzdenek. De ha ez tényleg így van, miért nem tudjuk megvalósítani céljainkat csupán saját nevünk szólításával? Miért van szükség Kvan-jinhez imádkozni? Miért nem mondjuk »Hé, én! Hiszek magamban. Van hitem magamban. Legyen meg, amit akarok!« Ez működne? Bizonyosan nem. A buddhák és bódhiszattvák elméje világos, megvilágosodott. A miénk még nem. Ameddig nem vagyunk megvilágosodottak, hinnünk kell a buddhákban és a bódhiszattvákban. Erre hasonlat, amikor magunkra néznénk tükör nélkül. Szükség van a tükörre, hogy lássuk a képünk. Senki nem tudja kiemelni a szemét a helyéről, visszafordítani, és a saját arcára nézni.“

Forrás: Until We Reach Buddhahood – Lectures on the Shurangama Sutra by Master Sheng Yen, vol 2, p 105-106

Az érzéki élvezetek csekély kielégülése

„Az érzéki élvezetek csekély kielégülést, de sok szenvedést és gyötrelmet adnak, s annál inkább tele vannak hátrányokkal. Ezért, Mahánáma, bár a nemes tanítvány helyes bölcsességgel világosan belátta ezt, ameddig nem éri el az érzéki élvezetektől és káros minőségektől különálló örömöt és boldogságot, vagy valami azoknál még békésebbet, visszatérhet az érzéki élvezetekhez. De amikor eléri azt az örömöt és boldogságot, vagy valami annál békésebbet, nem tér vissza az érzéki élvezetekhez.“

Forrás: Cūḷadukkhakkhandhasutta, MN 14:4

A formátlannál a megszűnés békésebb

„A formánál a formátlan békésebb, a formátlannál a megszűnés még békésebb.“

Forrás: Santatarasutta, Iti 73:2.1

Még a »kialudt vagyok« is ragaszkodás

„Amikor így tekintenek magukra: »békés vagyok, kialudt vagyok, nem ragaszkodó vagyok«, azt is a ragaszkodásuknak hívják. »Mindez feltételes és durva. De a feltételek megszűnnek – ez valódi.« Ezt megértve, és látva a menekülést belőle, a Beérkezett túljutott mindezen.“

Forrás: Pañcattayasutta, MN 102:24.6-9

Az otthonlakó kötelessége

„Elmondom az otthonlakó kötelességét,
Amitől jó tanítvánnyá lesz.
Mert kinek birtoka van, nem végzi
A szerzetes gyakorlatának egészét.
Nem öl egy lényt se, nem ölet,
És nem engedélyez ölni.
Elhagyja minden lény bántalmazását
A világban, gyengét és erősét.
Továbbá, a tanítvány kerüli szándékos
Elvételét bárminek, amit nem adtak,
Másokkal el nem veteti, és nem engedélyezi,
A lopás minden formáját kerüli.
Az értelmes kerüli a nem megtartóztató életet,
Mint az izzó szénnel teli vermet.
De ha képtelen megtartóztatni magát,
Más társával nem vétkezik.
Tanácsban, vagy gyűlésen,
Vagy kettesben nem hazudik.
Másokat nem vesz hazugságra, és nem engedélyezi,
A hamisság miden formáját kerüli.
E tanítást követő otthonlakó
Nem fogyaszt szeszesitalt.
Másokat nem vesz ivásra, és nem engedélyezi,
Tudván, hogy részegséghez vezet.
Mert ittas ostobák rosszat tesznek
És bátorítanak más figyelmetleneket,
Utasítsd el az érdemtelenség e mezejét,
Az ostobák őrjítő, kábító szórakozását!“

Forrás: Dhammikasutta, Snp 2.14:19.1-25.4

Két hibás nézet az okok nem-látásáról

„Ha anélkül látod a dolgokat keletkezni és elmúlni, hogy értenéd vagy látnád keletkezésük és elmúlásuk mögöttes okait és feltételeit, az kétféle hibás nézethez vezethet. Az egyik, mivel nem látod az okokat és feltételeket, azt gondolhatod, hogy véletlenszerűek. Csak keletkeznek és elmúlnak; okság nélkül. Ez az ahetuka-micchā-diṭṭhi, az ok nélküliség hibás nézete, ami elterjedt volt a Buddha idejében.

A másik szélsőséges hibás nézet: »Mivel nincs ok, nincs feltétel, és nem én hoztam elő azokat a gondolatokat, kel lennie valakinek odafenn, aki szórakozik velem – egy teremtő isten vagy valamiféle magasságos lény, aki dróton rángat.« Ez a másikfajta hibás nézet.

Amikor látod az okot és a feltételt, nincs helye e két hibás nézetnek. Nem mondhatod, hogy véletlenszerűen történnek a dolgok, mert az elmédben felmerülő minden gondolat mögött vannak okok és feltételek; és nem mondhatod, hogy valaki odafentről irányítja mindezeket, mert az okok és feltételek nyilvánvalók.

Ez a Buddha tanításainak sarokköve. A Buddha gyakran beszélt a feltételekről: »amikor ez van, az történik; ennek keletkezéséből az keletkezik«. Amikor megérted a feltételességet, a szellemi érettséged függvényében még arahanttá is válhatsz.“

Forrás: Anatta & Self-Responsibility in Theory and Practice by Aggacitta Bhikkhu (sasanarakkha.org), p 18

A gondolatok mint múló jelenségek

„Ahogy folyamatosan próbálod figyelni a gondolataid és érzelmeid, az egyik első belátás, amire rájössz, hogy mennyire illékony és fegyelmezetlen az elme. Valóban elgondolkoztat: »Ki vagyok én?« Jobban meg fogod érteni, hogy mire gondolt a Buddha a »nem én« (anattā) alatt, ha képes vagy tisztán látni, hogyan keletkeznek a gondolatok és érzelmek különféle sajátos feltételek szerint. Múló jelenségek áramlásaként tapasztalod őket, amik különállók, mégis oksági viszonyban vannak. Az énképed (énérzeted) látszólagos szilárdsága elkezd olvadni. Nézheted őket, mint egy külső megfigyelő, anélkül, hogy azonosulnál velük. Aztán még a »megfigyelő« is látható úgy, mint különálló tudatosság pillanatok, amik keletkeznek és eltűnnek sajátos feltételek következtében. Ez nagyon felszabadító lehet, mivel általában azonosulunk a gondolatainkkal, érzelmeinkkel, és tudatosságunkkal, mint az »énünkel«.“

Forrás: Wherever You Are, Whatever You’re Doing, Whenever You Can Be Present by Aggacitta Bhikkhu (sasanarakkha.org), p 11

Hirtelen felébredés, fokozatos gyakorlás

„Azt mondják az emberek: »Elméd a Tiszta föld, tehát nem születhetsz a Tiszta földön. Természeted Amitábha, tehát Amitábha nem látható.« Igaz szavaknak tűnnek, mégis hibásak. Az a buddha nem sóvárog és nem haragszik, akkor én se sóvárgok és haragszok? Az a buddha oly könnyedén változtatja a poklot lótuszok (országává), ahogy megfordítja a kezét, viszont én mindig félek a karma következtében pokolra zuhanástól, tehát hogyan is van ez a lótuszok (országává) változtatás? Az a buddha úgy szemlélődik a végtelen világok felett, mintha a szeme előtt lennének, de én még az elválasztó falon túli dolgokról se tudok, tehát hogyan láthatnám az összes égtáj világait, mintha a szemem előtt lennének? Ezért, bár mindenki természete buddha, mivel gyakorlatban érző lények, ha tulajdonságaikról és működésükről van szó, a különbség köztük ég és föld.

Kuj-feng azt mondta: »Még ha tényleg hirtelen meg is világosodsz, végül fokozatosan kell gyakorolnod.« Mennyire igaz szavak! Tehát miközben a »természeted Amitábha« szavakra hagyatkozol, hogy lenne (értelme) mennyben született Sákjának vagy természetesen (született) Amitábhának? Vizsgáld meg magad! Miért nem tudják ezt az emberek? Halálos ágyadon, a születés és halál átmenetének pillanatát szenvedve, biztosan képes vagy szabad lenni, vagy nem? Ha nem, egy pillanatra se legyél győzelemittas és büszke, mert attól biztos végtelen világkorszakokra alásüllyedsz (a pokolba). Továbbá, Asvaghósa, Nágárdzsuna, és az ősi tanítók mind tisztán átadták a szóbeli tanításokat és erősen szorgalmazták a születést, így miféle ember vagyok én, hogy ne akarjak születést?“

Forrás: Hyujeong: Seonga gwigam, ch 52, in Collected Works of Korean Buddhism, vol 3, p 123-125

A hanyatlás és a felemelkedés elvei

„A világi, aki kihagyja
Gyakorlottak látogatását;
És nemes tanok hallgatását;
Felsőbb erényt nem gyakorolja;
Szerzetesekre gyanakvása
Csak nőttön-nő;
Hibakereső elmével akarja
Hallgatni az igaz tant;
Kívül keres más
Adományra méltót;
Az ilyen világi
Azokat szolgálja először.
E hanyatlásra vezető
Hét elvet jól tanították,
Az ezeket követő világi
Elbukik az igaz tantól.

A világi, ki nem hagyja ki
Gyakorlottak látogatását;
És nemes tanok hallgatását;
A felsőbb erényt gyakorolja;
Szerzetesekben bizodalma
Csak nőttön-nő;
Nem hibakereső elmével akarja
Hallgatni az igaz tant;
Nem keres kívül más
Adományra méltót;
Az ilyen világi
Ezeket szolgálja először.
E hanyatlást megelőző
Hét elvet jól tanították,
Az ezeket követő világi
El nem bukik az igaz tantól.“

Forrás: Parābhavasutta, AN 7.31

Hátráltató és előrevivő beszéd témák

Hátráltató: alantas beszéd (tiracchānakathā - SN 56.10, AN 10.69):

  • királyokról, rablókról, miniszterekről;
  • seregekről, fenyegetésekről, háborúkról;
  • ételekről, italokról, ruhákról, ágyakról;
  • füzérekről, illatokról;
  • családról, járművekről, településekről, városokról, országokról;
  • nőkről, hősökről;
  • utcai, kút menti;
  • elhunytakról;
  • mindenféle;
  • földről, tengerről;
  • újraszületésről ilyen-olyan helyen.

Előrevivő: beszéd önsanyargatásról (kathā abhisallekhikā - MN 122, AN 5.97, AN 9.1, AN 10.69, Ud 4.1)

  • kevés vágyról,
  • elégedettségről,
  • elvonulásról,
  • visszahúzódásról,
  • erőkifejtésről,
  • erényről,
  • összeszedettségről,
  • bölcsességről,
  • megszabadulásról,
  • a megszabadulás tudásáról és látásáról.

A gyakorlás az elengedéshez vezet

„Sok időt tölthetünk térképek olvasásával. Vitázhatunk rajta, melyik térképet gondoljuk pontosabbnak. Összehasonlíthatunk térképeket. De még nem vagyunk a célnál. A leírások és útmutatások értelme, hogy gyakoroljunk, ameddig belátásra jutunk, ameddig megtapasztaljuk a szamádhit. Akkor tudod, milyen a higgadt és összeszedett elme. Akkor tudod, hogy képes vagy egy higgadt és összeszedett elmét elérni.

Ha kitartó vagy a tudatosságodban, és nem hagysz fel az erőfeszítéseddel, akkor észreveszed, hogy az én nézete, ami megragad: »ez az én testem, az én gondolatom, az én jövőm, az én múltam, az én barátaim, az én ellenségeim, az én terveim«. Tehát amikor ez egy időre elmúlik, mert kitartóan tudatos voltál egy üdvös meditációs tárgyra, és nem tápláltad a tudatlanságot, nem tápláltad az én nézetét; amikor ez eltűnik, és csak a légzésre tudatosság van, vagy csak az elégedettség a tudattal, ami úgy tud a dolgokról, mint nem önmagam, nem én, a gondolatokat gondolatokként. Akkor észreveszed, hogy amikor nincs egy erős énérzet, akkor nincs semmi, ami szenved, tehát nincs szenvedés. Ez az, ahova a gyakorlásunk vezet, és erre mutat a gyakorlásunk.

Amikor az első nemes igazságra tekintünk, a különféle módokra, ahogy szenvedünk a ragaszkodás miatt. Amikor ránézünk erre a ragaszkodásra és megkérdezzük magunktól: »El tudom engedni? Tudok csak tovább gyakorolni, bár fel akarok kelni? Tudok tovább gyakorolni, bár aludni akarok? Nem követni a valamit akarást és valamit nem akarást? Követni a nemes nyolcas utat, kitartóan tudatosnak lenni a meditációs tárgyra?« Akkor meglesznek ezek a tapasztalatok, mert amikor kitartóan tudatos vagy, az a tudatlanság és zavarodottság ellentéte. Amikor következetesen megalapozod a világosságot, az a zavarodottság és tudatlanság sötétségének ellentéte.“

Forrás: True Peace, the Outwards and Inner Journey (youtube.com), Retreat Mar 2025, Ajahn Achalo; 25:13-27:15

Az emberi élet rövidsége

„Helytálló lenne azt mondani manapság: »Az emberi élet rövid, kevés, és illékony, tele szenvedéssel és nehézséggel. Légy meggondolt és ébredj fel! Tedd a jót és szellemi életet élj, mert senki született nem menekülhet a haláltól!«

Mert manapság a hosszú élet száz év vagy kicsit több. Száz évnyi élet alatt csak háromszáz évszak van: száz fagyos, száz forró, és száz esős. Háromszáz évszaknyi élet alatt csak ezerkétszáz hónap van: négyszáz fagyos, négyszáz forró, és négyszáz esős. Ezerkétszáz hónapnyi élet alatt csak kettőezernégyszáz fél hónap van: nyolcszáz fagyos, nyolcszáz forró, és nyolcszáz esős. Kettőezernégyszáz félhavi élet alatt csak harminchatezer nap van: tizenkétezer fagyos, tizenkétezer forró, és tizenkétezer esős. Harminchatezer napnyi élet alatt csak hetvenkétezer étkezés van: huszonnégyezer fagyos, huszonnégyezer forró, huszonnégyezer esős, beleértve azt is, amikor csecsemő és amikor étkezésben akadályoztatott valaki. Étkezésben akadályozhat harag, fájdalom, betegség, böjt, vagy ételhez nem jutás.

Íme, szerzetesek, egy száz évet élő embernek megszámoltam az élettartamát, az élettartam határát, az évszakokat, az éveket, a hónapokat, a fél hónapokat, az éjszakákat, a nappalokat, az étkezéseket, és az étkezésben akadályozókat. Együttérzésből megtettem, amit egy tanítónak tennie kell, ha a legjobbat akarja tanítványainak. Itt vannak a fák gyökerei, itt vannak az üres kunyhók. Mélyedjetek el, szerzetesek! Ne legyetek hanyagok! Ne bánjátok meg később! Ez az útmutatásom számotokra.“

Forrás: Arakasutta, AN 7.74

Szeretettel minden lény iránt

„Ne gyilkolj és ne öless!
Ne hódíts és ne hódíttass!
Szeretettel minden lény iránt
Senkivel sem leszel ellenséges.“\

Forrás: Mettāsutta, AN 8.1

Minden lény halandó – tégy jót!

„Minden lény halandó,
Életük vége halál.
Tetteik szerint mennek tovább,
Jó és rossz gyümölcsét aratják.
Gonosztevők pokolra,
Jótevők a mennybe.
Ezért tégy jót,
Jövődbe fektetve!
A lényeket jó tetteik
A másvilágon segítik.“

Forrás: Ayyikāsutta, SN 3.22

A feltételek megbízhatatlansága

„Olyan, mint mikor a finomított vaj vagy olaj lángol és elég: se hamvát, se kormát nem találni. Ugyanígy, amikor a nagy föld és a hegyek királya Szinéru lángol és elég: se hamvát, se kormát nem találni.

A feltételek oly mulandók,
A feltételek oly bizonytalanok,
A feltételek oly megbízhatatlanok.
Ez elegendő, hogy kiábránduljatok, szenvtelenné váljatok, és megszabaduljatok minden feltétel kapcsán.“

Forrás: Sattasūriyasutta, AN 7.66:9.6-11

A valódi ellenség: a harag

„Minden bódhiszattva gyakorlata az elme legyőzése
A szerető kedvesség és az együttérzés haderőivel.
Ha nem verem le a valódi ellenséget: a haragomat,
Bár külső ellenségeim legyőzöm, újra megjelennek.“

Forrás: The Thirty-Seven Practices of All the Bodhisattvas by Gyalse Tokme Zangpo, v 20, tr Adam Pearcey

A hét nemes kincs

„Vagyon: a hit és az erény,
Lelkiismeret, óvatosság,
Tanultság és bőkezűség,
És hetedik a bölcsesség.
Mikor nőnek vagy férfinak
Ilyen kincsei vannak,
Őt mondják gazdagnak,
Élete nem hasztalan.
A hitre, erényességre,
Bizalomra, a tan látására
Köteleződjön az eszes,
Emlékezve a buddhák útmutatására!“

Forrás: Vitthatadhanasutta, AN 7.6

Az én, mint a meddő nő fia

„Mivel születetlen, mint egy meddő nő fia,
Nem létezhet olyan én, amiről beszélsz,
Nem lehet az énérzet alapja,
Még viszonylagosként sem lehetséges.“

Forrás: Candrakīrti: Madhyamakāvatāra 6.122

A nem buddhista én cáfolata

„A nem buddhista iskolák tanította én egyáltalán nem létezik; születetlen, mint egy meddő nő gyereke. Mivel születetlen, természetesen nem szolgálhat a közönséges tapasztalat eredendő én-kötődésnek alapjául. Nem csak a végső szinten nem képezi az én-kötődés alapját, még a konvencionális valóság szintjén sem létezik. Ami születetlen, az olyan, mint a gyerektelen nő gyereke: egyáltalán nem létezik. Ami korábban soha nem jött létre, az nem létezhet itt és most. Lehetetlen létezőnek tulajdonítani azt, ami sosem keletkezett. Az én jellemzőit, miként azt a vaisésikák és más nem buddhista iskolák értekezéseiben (amik valamennyire eltérnek a szánkhja leírásoktól) kifejtenek, cáfolja a kezdet nélküliség érve, amit ők maguk állítanak. Ha az alap (ez esetben az én) nem létezik, a jellemzői sem léteznek. Ezért nem létezhet én a halmazoktól külön. Ha létezne, fel lehetne fogni a halmazoktól függetlenül, viszont ténylegesen ilyen sosincs.“

Forrás: Introduction to the Middle Way: Chandrakirti’s Madhyamakavatara with Commentary by Ju Mipham, p 284

A világi ember nyolc minősége

„Munkájában vállalkozó,
Szorgos szervező;
Költségvetése egyensúlyban,
Vagyonát megőrző.
Hívő, erényben teljes,
Bőkezű, nem zsugori,
Mindig tisztítja útját
Leendő jólétéért.
E nyolc minőségét
A hívő polgárnak
Ő mondta, kit jogosan hívnak
Két téren jóhoz vezetőnek:
Jólétre ebben az életben,
És boldogságra a következőkben.
Így van az, hogy a polgár
Érdemei adakozással növekednek.“

Forrás: Paṭhamasampadāsutta, AN 8.75; lásd még: AN 8.54-55, AN 8.76

Öt szemlélődés a kiábránduláshoz

A nyolc minőség: vállalkozókészség, megőrzés, jó barátság, kiegyensúlyozott költségvetés, hit, erény, bőkezűség, bölcsesség.

„Ez az öt dolog, amikor fejlesztik és gyakorolják, egyedül kiábránduláshoz, szenvtelenséghez, megszűnéshez, békéhez, belátáshoz, felébredéshez, és kialváshoz vezet. Milyen öt?

A test csúfságán szemlélődő meditáció, az étel visszataszítóságának észlelése, az egész világgal elégedetlenség észlelése, minden összetett mulandóságának szemlélése, és saját halálunk szemlélésének jól megalapozottsága.

Ez az öt dolog, amikor fejlesztik és gyakorolják, egyedül kiábránduláshoz, szenvtelenséghez, megszűnéshez, békéhez, belátáshoz, felébredéshez, és kialváshoz vezet.“

Forrás: Nibbidāsutta, AN 5.69

Csak zuhogjatok, ti mennyek!

„Egek esője édes ének
Kunyhócskám kellemes, szélvédett
Ott meditálok, megbékélten
Hát csak zuhogjatok ti mennyek

Egek esője édes ének
Kunyhócskám kellemes, szélvédett
Ott meditálok, elmém békében
Hát csak zuhogjatok ti mennyek

Egek esője édes ének
Kunyhócskám kellemes, szélvédett
Ott meditálok, vágyak nélkül
Hát csak zuhogjatok ti mennyek

Egek esője édes ének
Kunyhócskám kellemes, szélvédett
Ott meditálok, harag nélkül
Hát csak zuhogjatok ti mennyek

Egek esője édes ének
Kunyhócskám kellemes, szélvédett
Ott meditálok, zavar nélkül
Hát csak zuhogjatok ti mennyek“

Forrás: Girimānandattheragāthā, Thag 5.3

Ahogy jöttek, úgy mentek – minek bánkódni?

A Girimánanda korábbi életeiről szóló versben (amiben megjelenik a théra saját költeményének képe együtt Patacsára (Thig 6.1) szavaival) Szumédha buddha így vigasztalja:

„Hívatlanul jöttek onnan,
Engedély nélkül mentek innen.
Ahogy jöttek, úgy mentek;
Mi haszna bánkódni miatta?
Mint mikor eső hullik,
Az emberek az útról
Viszik dolgaik oda,
Ahol az eső nem hullik,
És mikor már nem esik,
Haladnak tervük szerint tova;
Így tett anyád és apád is,
Mi haszna bánkódni miatta?“

Forrás: Girimānandattheraapadāna, Tha Ap 399

Bizalom a legjobbban

„Akik bíznak a legjobban,
Tudják a legjobb tant;
Bíznak a legjobb felébredtben,
Adományra legérdemesebben;
Bíznak a legjobb tanban,
Boldog szenvtelen nyugalomban;
Bíznak a legjobb közösségben,
Az érdem legfőbb mezejében,
Adakoznak a legjobbnak,
A legjobb érdemek gyarapodnak:
Legjobb élethossz, szépség,
Boldogság, erő, hírnév, ismertség.
Az értelmes a legjobbnak ad,
Megállapodott a legjobb tanban.
Mikor isten vagy ember lesz,
A legjobb elérésének örvendez.“

Forrás: Aggappasādasutta, Iti 90; AN 4.34, AN 5.32

Négy dolog, amit senki sem biztosíthat

„Négy dolgot nem biztosíthat senki, sem szamana, sem bráhmana, sem déva, sem mára, sem brahmá, sem senki a világon. Mi az a négy? Senki sem biztosíthatja, hogy az öregedésre hajlamos nem lesz öreg. Senki sem biztosíthatja, hogy a betegségre hajlamos nem lesz beteg. Senki sem biztosíthatja, hogy a halálra hajlamos nem lesz halott. Senki sem biztosíthatja, hogy korábbi életekben elkövetett gonosz tettek – amik megrontanak, jövőbeli életekhez vezetnek, bántók, szenvedést és jövőbeli születést, öregséget, és halált okoznak – nem teremtik meg eredményüket. Ez az a négy dolog, amit nem biztosíthat senki, sem szamana, sem bráhmana, sem déva, sem mára, sem brahmá, sem senki a világon.“

Forrás: Pāṭibhogasutta, AN 4.182; lásd még: SN 3.3 & AN 5.48

A meditáció: az elme megszelídítése

„Általánosan a meditáció, és konkrétan a dharma útja semmi más, mint az elménk megszelídítésének folyamata. Az egész út az elmével dolgozásról szól. Egyáltalán nem több ennél, bármennyi szintje és módszere is legyen az elme szelídítésének. Van a théraváda hagyomány, a mahájána hagyomány, és a mély, mégis botrányos vadzsrajána hagyomány. A buddhista családban a vadzsrajánások a család fekete bárányai, de amerikaiként büszkék vagyunk erre a státuszra, mert a büszkeség fontos nekünk. Ha nem vagyunk elég büszkék, akkor matricákat veszünk. Akárhogy is, a három jána útján először az elme és a tudati bántalmak szelídítésének folyamatával foglalkozunk. Ha az elméd nem szelíd, nem tudod képezni. Például, ha nem szelíd az elméd, amikor a lodzsong mondásokat gyakorlod, akkor csak becsapod magad.

Ahogy beszéltük, a samatha meditációval szelídítjük meg az elménket. A samatha meditáció gyakorlása kicsit olyan, mint amikor a hadseregben a kiképző őrmester megtör téged. Elengedni a ragaszkodást és a komfortzónád kicsit olyan, nem? Gyakran úgy gondolok a bódhiszattvákra, mint kiképzőtisztekre, mert segítenek nekünk elengedni a kötődésünket és ragaszkodásunkat ehhez az élethez és a szamszárikus jóléthez. Szükségünk van olyan kiképzőtisztekre, mint a lámák, ácsárják, tanítók, és a többiek. Gyakran gondolom, a tanítóink túl gyöngédek és kedvesek, és picit többet kéne szitkozódniuk és kiabálniuk velünk. Nem, csak viccelek! Ez csak az én személyes preferenciám. Élveztem azt a fajta bánásmódot a tanítóimtól. Akárhogy is, a meditáció útja az elménk megszelídítésének folyamata.

Ahogy a szútrákban mondják, teljesen megszelídíteni az elménket a Buddha tanítása. A módszer, ami lehetővé teszi, hogy teljesen megszelídítsük az elménket, az az igazi dharma. Először, hogy megszelídítsük a nagy számú durva gondolatokat, amik megzavarják az elmét, a légzésen való samatha módszerére támaszkodunk, és ez minden más alapja. Ha nem gyakoroltuk a samatha meditációt, akkor nem számít, milyen meditációt végzünk később, nem fogjuk tudni megvalósítani a mély és különleges gyakorlatok egyikét sem. Mind csak egy nagy pazarlás lesz. Minden próbálkozásunk, hogy mahámudrát, mahászandhit, vagy mahámadhjamakát gyakoroljunk, semmire sem lesz jó. Ezért a samatha gyakorlása nagyon fontos az elején.“

Forrás: Analytical Meditation: Taming the Mind by Dzogchen Ponlop Rinpoche, p 10

Nem vagyok az a múlt – a változás szabadsága

„Mindannyiunknak van az az érzése, hogy különálló lények vagyunk. Ez mondatja velünk: vagyok. Azonban, ha figyelmesen magunkra tekintünk, felfedezzük, hogy sok összetevőből állunk, és hogy nincs semmi a testünkben vagy tudatunkban, amit rögzíthetnénk és azonosíthatnánk, mint én. Van bármi abban, amit látunk, bármi, amire tudunk gondolni, bármilyen anyagi vagy anyagtalan dolog, ami teljességgel egy, állandó, és független? Tudunk találni csak egy dolgot is, aminek ezek a jellemzői? Ha nem tudunk, az azt jelenti, hogy semmi sem állandó, hogy minden mindig változik. Azt jelenti, hogy minden összetett, sok részből áll. Azt gondolhatjuk, hogy ez a könyv egy, pedig sok oldalból áll. Mindegyik oldal különböző anyagokból készült, s tintával nyomott jelképek fedik be. A tinta és a papír megint csak különféle anyagok keveréke. Mindent szét lehet szedni addig, amíg szinte semmi sem marad. Ez azt jelenti, hogy semmi sem független. Minden sok más dolog segítségével létezik. Ha csak egy elem is hiányzik, az egész megváltozik vagy eltűnik. Minden jelenség, beleértve magunkat is, kölcsönösen függő.

Ez a dolgok igaz természete: világosan megjelennek bármilyen lényegi létezés nélkül. Ez nem valami, amit mi teremtünk, vagy valami buddhista elmélet vagy dogma, amit rá próbálunk kényszeríteni – hanem így vannak valójában a dolgok. Amikor dolgokat, amik nem egyek, egynek veszik, amikor amik függők, azt függetlennek veszik, amikor amik mulandók, azt állandónak veszik, ezt hívjuk tudatlanságnak vagy zavarodottságnak. Arra vagyunk kondicionálva, hogy a dolgokat ezen a tudatlan, zavart módon lássuk, és ennek a kondicionáltságnak megfelelően reagálunk azzal, hogy vágyat vagy ellenszenvet érzünk, hogy állandóan a dolgok után vagy elől futunk. A legfontosabb elhagyni ezt a hibás nézetet, hogy megszabadítsuk magunkat ezektől a szokásmintáktól.

…

A dolgok igaz természetének világosabb megértése, még ha nagyon korlátolt is, már most sokat segíthet nekünk. Lehet, még nincs tapasztalati megértésünk arról, ahogy a dolgok valójában vannak, de lehet, már kicsit gyanakvók lettünk azzal szemben, ahogyan a dolgok megjelennek számunkra. Kételkedhetünk az állandóságukban, abban, ahogyan különálló létezőknek tűnnek. Ez valamennyire lazítja a dolgokhoz való erős kötődésünket és kevésbé leszünk feszültek, szorongók.

Gondoljuk például arra, ahogyan a múlt emlékei hatnak ránk. Ha azt hisszük, hogy amik a múltban voltunk, amik most vagyunk, és amik holnap leszünk, az egy és ugyanaz a lény, ha feltételezzük az én azonosságát múltban, jelenben, és jövőben, akkor bármi is hatott ránk a múltban, még mindig hat ránk most és hatni fog ránk a jövőben. Talán azt gondoljuk, a szüleink rosszul bántak velünk, amikor gyerekek voltunk, és még ma is neheztelünk a bántalmazás miatt, ámbár senki nem ismerne meg minket annak a gyereknek a fényképéről, akik akkor voltunk. Mindig azt szoktuk gondolni, hogy ugyanazok vagyunk, mint harminc évvel ezelőtt, mint tegnap és holnap. Még akkor is, amikor meghalunk, azt gondoljuk, hogy ugyanazok az emberek vagyunk. Emiatt az azonosulás miatt, ami fiatalkorunkban történt továbbra is hatással lehet ránk. Természetesen ami most vagyok azt az is okozta, ami tegnap voltam, de nem vagyok pontosan ugyanaz, mint tegnap. Ha világosabban megértem, hogy mindig változom, akkor bármi is történt a múltamban, nem lesz hatással rám most. Ha sok baj és fájó dolog történt velem, rendben, most már elmúlt. Igaz, a múlt miatt vagyok az, aki; a múltam okozott engem – ezt hívjuk karmának, és a karma nem valami a homlokomra írva. A karmám vagyok; mindannak eredménye vagyok, ami korábban történt velem; de mégsem vagyok az a múlt. Ami tegnap volt az tegnap volt. Ami ma van az ma van. A mai folyó nem a tegnapi folyó, és a tegnap folyt vízből már semmi nincs ma itt. Minden változik egyik másodpercről a másikra, de ha azonosulunk a múltunkkal, akkor még mindig hat ránk mindaz, ami velünk történt, és cipeljük egész múltunk óriási terhét. Amikor megértjük, hogy többé nem az a gyerek vagyunk, aki annyit szenvedett, letehetjük a terhünket és szabadok lehetünk.

Minden nap döntésekkel és választásokkal szembesülünk, és mindannyian szeretnénk jó döntést hozni, a legbölcsebb választ adni. Ebben is segíthet az éntelenség megértése, hogy konkrét helyzeteket kezeljünk. Amikor azt mondjuk, hogy az én nem létezik, az nem jelenti, hogy egyáltalán nem létezünk, hanem hogy nem úgy létezünk, ahogy gondoljuk. Nem jelenti, hogy nincs semmi: ti láttok engem, én látlak titeket. Ha valóban mélyen megértjük, hogy amit énnek hívunk, az nem csak egy állandó azonosság, hanem sok különböző dolog, amik mindig változnak, akkor ennek melléktermékeként kevésbé leszünk önközpontúak, önzők, feszültek. Hogy konkrét helyzetekre alkalmazzuk a megértésünket, először be kell építenünk ezt a megértést. Az, hogy miként látjuk a dolgokat, apránként változik. Természetesen halad. Ha valaki valami kellemetlent mond nekem, miért legyek mérges? Tegyük fel, valaki azt kiabálja nekem: »Te kutya!«, és mérges leszek, azt gondolva: »Hogy meri mondani, hogy kutya vagyok? Nem vagyok!« De miért legyek ilyen zaklatott? A sértése nem változtat kutyává. Nem kezdek el ugatni és szőrt növeszteni mindenhol. A harag abból az erős meggyőződésemből jön, hogy engem ne sértsenek meg, hogy engem dicsérni és tisztelni kell. Ha ezt egyre jobban megértjük, többé nem fog érdekelni annyira és nem gurulunk dühbe olyan könnyen, még akkor sem, ha megsértenek. Persze, ha csak egy pár tanítást hallgatsz, a megértésed felszínes marad, és amikor tényleg mérges vagy, akkor csak annyit gondolni, hogy »Nem vagyok, az ellenfelem nincs.« egyáltalán nem működik. Most kell elmélyítened a megértésed, amikor nem erős érzelmek irányítanak. Tanulnod, értelmezned, gyakorolnod, és képezned kell magad, hogy ne legyél mérges, amikor provokálnak. A gyakorlással kifejlesztett szokás tudatossá tesz a helyzetre, és lehetővé teszi, hogy ellenőrizd az ösztönös reakciód. A rendszeres gyakorlás csökkenti a büszkeséged és önközpontúságod. Kevésbé büszkén nem bántódsz meg olyan könnyen és nem borulsz ki dühösen az első kellemetlen szóra.“

Forrás: Path to Buddhahood: Teachings on Gampopa’s Jewel Ornament of Liberation by Ringu Tulku, p 112-115

Éberség az evésben és az ízen

„Kevesen meditálnak az evésen és az ízen. A közönséges világiak nem igazán ismerik ezt a meditációs gyakorlatot. Még tanult emberek sem foglalkoznak vele, feltételezve, hogy az evés közben érzett ízt nem szükséges éberen észlelni. Ez felér egy tiszteletlenséggel a belátás meditáció tanításaival szemben. Mások odáig mennek, hogy azt mondják, az ízen meditálás puszta időpocsékolás. Azt mondják, az evéssel gyorsan kell végezni, hogy több idő legyen a meditációra.

A meditálók többsége bűnös az éberség nélküli evésben. Amint nem észlelik az ízt evéskor, elvesztik az éberséget és kötődni kezdenek hozzá. Ez azt jelenti, hogy dédelgetik a vágyat és élvezik az evés örömét.

Minden ételt és élelmet ízletesnek készítenek. Amikor világiak ételt ajánlanak fel a szerzeteseknek, különös gondossággal ínycsiklandóra főzik az ételt. Ez mutatja, mekkora jelentőséget tulajdonítanak az íznek. Emlékszem egy molamjajni szejádó megjegyzésére. Egyszer az egyik hívét arról tanította, hogy szerzetesnek megszokott olyan éberséggel étkezni, ami figyelmen kívül hagyja az ízt, mintha ami ízletes, az visszataszító volna. A hívőből ez ellenkezést váltott ki: »Tisztelendő! Felettébb helytelen lenne, ha az ízletes ételt, amit a maga élvezetére készítettem, azt visszataszítónak tekintené. « Elég érthető, hogy ezt mondta, mert a szerzeteseknek készült ételeket az adományozók olyanra csinálják, hogy a fogadó személy jóízűen ehesse. Az ízletes étel készítése az adakozó felelőssége, de a szerzetesek minden ételt visszataszítóként kell szemléljenek, hogy ne uralják el őket a szennyeződések.

A kolostori képzés elvárása, hogy a szerzetesek bölcs megfontolással egyenek. Szemben a világiakkal, a szerzetesek ételt nem szórakozásból, nem élvezetért, nem hízásért, hanem csak a test fenntartásáért, a szent élet támogatásáért, az éhség és szomj fájdalmának kioltásáért kellene magukhoz venniük, hogy hatékonyan művelhessék a meditáció gyakorlását. Ha valaki tud az étel visszataszítóságán meditálni (āhāre paṭikūlassaññā), az még dicséretesebb.“

Forrás: A Discourse on the Mālukyaputta Sutta by Mahāsi Sayādaw (aimwell.org)

Az egész tanítás megtartása

„A gyakorlók időnként szektariánus érzelmeket dédelgetnek a négy tibeti buddhista iskola közti különbségek miatt. Ha megérted mindegyik hagyomány sajátos jellegeit – megközelítési módjaikat, tanításukat és különféle gyakorlataikat – akkor értékelni fogod e sokféleség jelentőségét és fontosságát. Tényleg lehetséges egyetlen embernek az összes különféle tanítást integrálni személyes gyakorlatába. Ahogy a kadampa mesterek mondták: »Tudni kell, hogyan tartsuk fenn a Buddha egész tanítását, ahogyan egy ruhadarab egészét felemeljük a sarkánál fogva!«

Egyes mahájána gyakorlók különbséget tesznek a kisebb és a nagyobb járművek közt, s hajlamosak elutasítani a kisebb jármű tanításait, különösképp a théravádát. Ennek az egyik következménye, hogy a théravádinok elkezdik megkérdőjelezni a mahájána hagyomány hitelességét. Ténylegesen azonban a páli hagyományt, amiből a théraváda tanítások jöttek létre, úgy kéne tekinteni, mint ami a mahájána forrása is, különösképpen a négy nemes igazságról és a felébredés útjának harminchét aspektusáról való tanításokat.

Ezek valóban az alapjai és sarokkövei a buddhista gyakorlatnak. Ezekhez hozzáadod a hat tökéletesség gyakorlatát és a többit, úgy mint az alapvető gyakorlatok bizonyos aspektusainak finomítása, és végül hozzáadod a vadzsrajána buddhizmus gyakorlatát. Ezért, bár hozzáadhatsz a bódhiszattva és vadzsrajána tanításokból, a páli kánon valóban egy teljes tanítás önmagában. A kisebb jármű alapvető tanításai nélkül a páramitájána és a vadzsrajána tanításai nem teljesek, mert hiányzik az alapjuk.“

Forrás: Illuminating the Path to Enlightenment by His Holiness the Dalai Lama, p 41-42

Közvetlen tudással tanítok

Egyszer a Magasztos Vészálinál, a Gótamaka szentélynél lakozott.

  • Szerzetesek! - szólította meg a szerzeteseket.

  • Tisztelendő!

  • Szerzetesek! Közvetlen tudással (abhiññā) tanítok, nem közvetlen tudás nélkül. Okkal (nidāna) tanítok, nem ok nélkül. Bemutatással (pāṭihāriya) tanítok, nem bemutatás nélkül. Ezért kövessétek tanácsomat és útmutatásomat! Ez elegendő nektek ahhoz, hogy örömet, elégedettséget, boldogságot érezzetek, hogy a Magasztos teljesen felébredt, a tanítás jól kifejtett, a közösség jól gyakorol.

Ezt mondta a Magasztos. Megelégedetten, a szerzetesek egyetértettek a Magasztos beszédével. És miközben elhangzott ez a beszéd, az ezerszeres világrendszer rázkódott.

Forrás: Gotamakacetiyasutta, AN 3.125

A két igazság

„A minden jelenség kifejezés az öt halmazra utal.
Mivel keletkeznek, elmúlnak, és ideiglenesek:
nem nemlétezők, állandók, vagy ok nélküliek.

Minthogy okok és feltételek függvényében keletkeznek,
Ezért függőn keletkezők. Konvencionálisak,
mert nem állják ki a vizsgálatot.

Igazak, mert hatékonynak tűnnek a nem vizsgáló elmének.
Mikor tér és idő szerint elemzik, nem egyrétűek.
Nem is sokrétűek, mert összetevőik nincsenek. Ezért nem nemlétezők.
Mert ellentmondásos lenne, nem mindkettő, és bizonyíték híján
Nem is egyik sem, így megvizsgálva nem megállapodottak.

Ez maga a természetük;
A végső jelentés, mert nem aláásható.
Az igazság, mert nem megtévesztő.
Megkülönböztetve ezt a két igazságot
E tanítás a nem kettősségről
A Bölcs tanításának lényege.
Minden jelenséget így elemezz!“

Forrás: Ascertaining the Two Truths by Chögyal Pakpa Lodrö Gyaltsen (lotsawahouse.org)

Boldogság! Szenvedés!

Tien-huang egész életében így kiáltott fel: „Boldogság! Boldogság!“ De halálos ágyán ezt mondta:

  • Szenvedés! Szenvedés! Kolostorfőnök, hozz bort innom! Hozz húst ennem! Jön értem az öreg Jama!

  • Tisztelendő! Egész életedben azt kiabáltad, milyen boldog vagy. Most miért kiabálsz a szenvedésedről? – kérdezte a kolostorfőnök.

  • Mondd csak, akkor volt igazam, vagy most van?

A kolostorfőnök szótlan maradt. A tanító ellökte favánkosát és távozott a kialvásba.

Forrás: Seonmun Yeomsong Seolhwa, case 351, in Collected Works of Korean Buddhism, vol 7, p 436

A testet ragadó gondolat szenvedést hoz

„Születés-halál unalom
Jövés-menés bajos
Testet ragadó gondolat
Végtelen szenvedést hoz“

Forrás: Dharmapada 19.8; T4n210p565c7-8

A megkötők: élvezetesnek vagy unalmasnak látni

„Amikor a megkötőket élvezetesnek látod, nem hagysz fel a kapzsisággal, utálattal, és zavarodottsággal. Amikor nem hagysz fel velük, nem vagy szabad a születéstől, öregségtől, haláltól, bútól, bánattól, fájdalomtól, szomorúságtól, és gyötrelemtől. Azt mondom: nem vagy szabad a szenvedéstől.

Amikor a megkötőket unalmasnak látod, felhagysz a kapzsisággal, utálattal, és zavarodottsággal. Amikor felhagysz velük, szabad vagy a születéstől, öregségtől, haláltól, bútól, bánattól, fájdalomtól, szomorúságtól, és gyötrelemtől. Azt mondom: szabad vagy a szenvedéstől.“

Forrás: Saññojana sutta, AN 2.6; vö. SN 12.53-54, SN 12.57-59

Az éberség és a helyes erőfeszítés kertje

„Annyi tanító, annyi világi tanító, és még szerzetesek is tanítják az éberséget (mindfulness), de egy olyan fajta éberséget, amit kiemeltek az útból, az út nagyon hasznos és szép tanácsaiból, és ha nem nézted meg alaposan, hogy mit mond a Buddha helyes erőfeszítésként, akkor valójában nem fogod learatni az éberség minden hasznát, az nem lesz helyes éberség. Igazából a hatodik tényező, a helyes erőfeszítés az, ami tanácsot ad neked az érzelmekről és hogy miként kezeld az érzelmeidet.

Mindfulness körökben sokat beszélnek a nézésről, hogy az éberség az nézés, az figyelés és nézés. Sajnos nem ezt mondta a Buddha. Amit a Buddha mondott, hogy szükség van a figyelmedre ahhoz, hogy megértsd, miféle gondolatoknak és érzéseknek kell menniük, és melyik gondolatokat és érzéseket kell megtartani, és melyik gondolatokat és érzéseket kell gyarapítani, és fenntartani, és képezni. Tehát nem csak nézés, hanem művelés. Tehát ahelyett, hogy néznél egy mezőt vagy erdőt növekedni, valójában egy kertet ültetsz, és egy kert nem olyan, amit nézel, hanem amit művelsz. Tehát a tényleges érzelmi szerkezetedre vonatkozóan ébernek kell lenned arra, hogy mit gondolsz, mit érzel épp most, de ennyi nem elég.

Olyan útmutatást adnak a mindfulnesshez, hogy legyél tudatában, amikor haragot érzel, hogy figyeld, amikor haragot érzel, és hasonlók. És? És ennyi? Ez az első mondat az útmutatóban. Mi van a következővel, és a következővel, és a következővel? Mit kéne csinálnod? Nézned kéne? Nem, buddhista szempontból nem. Hanem kezdened kéne vele valamit. Kezdened kéne valamit a kapzsisággal, a gyűlölettel és a zavarodottsággal. Ezekkel kezdened kéne valamit. Nem nézned, hanem csinálnod kéne valamit. Amikor bőkezűség, kedvesség, és világosság keletkezik, azokkal is kezdened kéne valamit. Nem csak nézned, hanem megőrizned, mélyítened kéne őket. És amikor nincsenek ott, akkor létre kéne hoznod.

Tehát itt sok erőfeszítés van, sok trágyázás, és öntözés, és ültetés, és gazolás, és olvasás arról, hogy mire van a növényeknek szüksége. Egyes növények szeretik a napfényt, egyesek az árnyékot szeretik, és így tovább. Ez a folyamat az érzelmek művelése, és nagyon szép kerted lesz, ha követed az útmutatásokat. De ha nem jutsz hozzá ehhez a megértéshez arról, hogy mi van az éberség előtt, akkor nem jól irányul az éberséged. Továbbá, ha jól irányul az éberség, úgy jutsz a nyolcadik tényezőhöz, a szamádhihoz, a dzshánához. Nem juthatsz odáig, ha nincs helyes éberséged, de az nem helyes éberség, ha nincs helyes erőfeszítésed.

Az egész gyakorlat értelmét a helyes nézet magyarázza. És mi a helyes nézet? A helyes nézet a hozzáállás, hogy lehetek ebben a világban, pont most – nem a 2500 évvel ezelőtti Indiában – pont most, az összes villódzó számítógéppel és mindenféle technológiával, és a dolgok felgyorsulásával, stb., konkrétan ebben a világban – és ez a gyakorlat értelme – hogy lehetséges érzelmi nyugalmat tapasztalni.

Lehet érzelmi nyugalmad pont ebben a világban, folyamatosan, onnantól hogy felébredsz, addig, hogy aludni mész. És amúgy ha folyamatos, akkor alvás közben is tart, még az álmaidban is, és ez a gyakorlat értelme. Ez a Buddha nagy életterve, és mert ő egy nagyszerű elme, egy nagyszerű szív, tudja, hogy ez mennyire fontos, a legfontosabb információ, amit valaha felfedtek az emberi társadalomban.“

Forrás: The Dhamma is a Strategy for Emotional Ease in the Midst of This Very World by Ajahn Sona (youtube.com), 32:43-38:27

Rossz tettből nem jön kellemes következmény

„Lehetetlen, szerzetesek, nem történhet, hogy egy kellemes, kívánatos, elfogadható következmény jöjjön rossz testi, szóbeli, tudati cselekedetből. De lehetséges, hogy egy kellemetlen, nem kívánatos, el nem fogadható következmény jöjjön rossz testi, szóbeli, tudati cselekedetből.“

Forrás: AN 1.284-286

Tett és eredmény elkerülhetetlen megfelelése

„Azt mondják, minden erényes tett következménye boldogság és minden erénytelen tett következménye szenvedés. Egyesek azt gondolhatják, ez az általános szabály, de vannak kivételek. Azt gondolhatják, hogy egyes erényes tettek valószínűleg szenvedést okoznak, és hogy talán egyes erénytelen tettek boldogságot. Tényleg nincs kivétel a megfelelés szabálya alól. Amikor a szándék és a tett tiszta, akkor minden abból keletkező csak boldogság és sosem szenvedés. De amikor a szándék és a tett tisztátalan, minden abból keletkező csak szenvedés lehet és semmi más. Ez az elkerülhetetlen megfelelés tett és eredmény közt, ugyanaz a minőség lesz a következményben, mint a tettben.“

Forrás: Je Gampopa’s The Jewel Ornament of Liberation by Khenchen Thrangu Rinpoche, p 87-88

Egykedvűség: se pesszimizmus, se optimizmus

„Egyáltalán nem meglepő, ha az olvasó arra a következtetésre jut, hogy a szenvedés buddhista fogalma nagyon nem hívogató. Miként a Buddha rámutatott, minden lény a kellemes és élvezetes után sóvárog. Utálják a kellemetlent és nem élvezetest. A bánatosak élvezetet keresnek, míg akik már boldogok, azok még többet és többet.

Azonban téves lenne azt képzelni, hogy a buddhista szemlélet az életről és a világról borúlátó, és hogy a buddhista elkeseredett. Épp ellenkezőleg, mosollyal halad az életen át. Aki megérti az élet igaz természetét, az a legboldogabb egyén, mert nem zaklatja fel a dolgok illékony jellege. Próbálja úgy látni a dolgokat, ahogy vannak, és nem ahogy látszanak. Zavar kél abban, aki szembe találja magát az élet tényeivel, mint az öregség, betegség, halál, és a többi. De nem gyötri kiábrándultság és csalódás azt, aki készen áll bátor szívvel szembe nézni velük. Ez a nézet nem pesszimista és nem optimista, hanem realista. Aki figyelmen kívül hagyja a dolgok nyugtalanságának elvét, a szenvedés eredendő természetét, az zaklatott lesz, amikor szembesül az élet változásaival, mert nem képezte elméjét, hogy úgy lássa a dolgokat, ahogy vannak. Az élvezetek maradandónak tekintése sok gyötrelemhez vezet, mikor az elvárásokkal ellentétesen alakulnak a dolgok. Ezért szükséges az élet és az élet dolgainak közönyös szemlélete. A közönyösség nem tud kiábrándulást, csalódást és lelki gyötrelmet okozni, mert nincs ehhez vagy ahhoz ragaszkodás, hanem elengedés van. Ez valóban nem könnyű, de a biztos orvosság az elégedetlenség uralására, vagy akár a megsemmisítésére.

A Buddha a szenvedést szenvedésként, a boldogságot boldogságként látja, és kifejti, hogy a világ minden élvezete, miként minden egyéb feltételes dolog, illékony, múló jelenség. Óva int az elröppenő élvezetekhez túl nagy jelentőséget tulajdonítástól, mert előbb-utóbb elégedetlenséget szülnek. Az egykedvűség a legjobb ellenszer a pesszimizmus és az optimizmus ellen. Az egykedvűség az elme higgadtsága, és nem komor érdektelenség. A nyugodt, összeszedett elme eredménye. Tényleg nehéz zavartalan maradni, amikor megérintenek az élet változásai, de aki gyakorolja az egykedvűséget, azt nem zaklatják fel.

Megkérdeztek egy anyát, miért nem siránkozik szeretett fia halála miatt. Válasza filozofikus volt: „Hívatlanul jött, hívatlanul távozott, ahogy jött, úgy ment, mi haszna siránkozni, bőgni és jajgatni?“ (Uragajātaka, Ja 354; vö.: Thig 6.1, Snp 3.8 ) Így az ember egykedvűen viseli a szerencsétlenséget. Ilyen a nyugodt tudat előnye. Nem rázza meg veszteség és nyereség, szidalom és dicséret, és nem zavarják meg a viszontagságok. Ezt a tudatállapotot hozza létre az érző lények világának helyénvaló szemszögből látása. Így az elme nyugalma, avagy higgadtsága elvezet a megvilágosodáshoz és a szenvedéstől megmeneküléshez.“

Forrás: The Buddha’s Ancient Path by Piyadassi Thera (store.pariyatti.org), BPS Pariyatti Edition, 2017, p 41-42

Rövid szünetek a jelen pillanatba

„A rendszeres meditációs gyakorlás megadja nekünk a képességet, hogy felismerjük és elengedjük a krónikus feszültség mögött húzódó mérgező hangulatokat és gondolatokat. Például, a magunkkal és a körülöttünk lévőkkel szembeni irreális elvárások bénítóak lehetnek. A hétköznapokban rendszeres rövid szüneteket tartani, hogy lenyugtassuk és összeszedjük az elmét, segít megelőzni a stressz felhalmozódását a nap folyamán. Ezek a szünetek lehetnek a számítógép előtti hatvan másodperces légző gyakorlatok, vagy csak pár mély leföldelő lélegzet, mielőtt felvesszük a csörgő telefont. A képesség kifejlesztése, hogy rendszeresen visszatérjünk a jelen pillanatba és visszaállítsuk a nyugodt figyelmet, jelentős változásokat hozhat az életminőségünkben.“

Forrás: Without and Within by Ajahn Jayasaro, p 153

Csen tartományban nagy retek terem

  • Úgy hallottam, a tisztelendő személyesen látta Nan-csüant. Ez igaz? – kérdezte egy szerzetes Csao-csout.
  • Csen tartományban nagy retek terem – válaszolta Csao-csou.

Forrás: Biyanlu 碧巖錄, 30

u.i.: Nan-csüan (南泉) tanítványa volt Csao-csou (趙州), s a kérdés idején a Csen tartományi (鎮州) Csen-csi kolostor (真際禪院) apátja volt.

Az igazi buddha odabent ül

Hszüe-tou verse:

„Hogy Csen tartományban nagy retek terem,
A szerzetesek mind alapelvnek veszik,
S csak úgy tudják, mint régről létező.
Hattyú fehér, holló fekete - hogy értik meg?
Tolvaj! Tolvaj!
Elkapta a szerzetesek orrlyukát.“

Jüan-vu: „Csao-csou egy szabad ember. Ha óvatlanul kérdezed, kikapja a szemeid. Ha tudod, mi van, óvatosan megrágod és lenyeled. Ha nem tudod, mi van, az olyan, mintha egyben nyelnél datolyát.“

Dógen: „Nem van rá szavad, nem nincs rá szavad, nem hozzáfűzés, nem közmondás.“

Hakuin: „Múltban és jelenben az emberek képtelenek megkülönböztetni a hattyú fehérét a holló feketéjétől. Hattyú fehér, holló fekete – hogy értik meg? Ha ismernéd a Csen tartományi óriás retek ízét, ismerd meg a hattyú fehérének és a holló feketéjének gyökérforrását.“

Tenkej: „A darvak fehérek, a hollók feketék, a szemek vízszintesek, az orrok függőlegesek – ezt mindenki tudja. Nem kapott, nem adott, buddhák és zen mesterek nem egyenesítették ki számunkra; ezt tudva sem tudják igazán.“

Szuzuki Sunrjú: „Természetes, hogy egy hattyú fehér és egy holló fekete. Ez a buddha természet. Ne mondd, hogy nem kell gyakorolni a buddhizmust, mert eredendően buddha természetünk van. Csak akkor van buddha természet, amikor a hattyú fehér, a holló fekete, az ember ember, és a buddhista gyakorolja a Buddha életmódját.“

„A fém buddha nem jut át a kohón. A fa buddha nem jut át a tűzön. Az agyag buddha nem jut át a vízen. Az igazi buddha odabent ül. Bódhi, nirvána, olyanság, buddha természet: testhez tapadt ruhák, amiket bántalmaknak is neveznek. Nem kérdezni róluk annyi, mint a bántalmak hiánya. A valódi olyanság hol van? »Ha egy tudat sem keletkezik, a tízezer dharma hibátlan.« Csak vizsgáld és ülj húsz-harminc évig! Ha nem jársz sikerrel, levághatod a fejem.“

Forrás: Csao-csou mester feljegyzett beszédei, 209; 趙州和尚語錄 J24nB137p363c2-6

Nincs senki a gondolatok mögött

„Ha gondolkodás közben nem vagyunk éberek, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy van valaki a folyamat mögött. De ha éberek vagyunk, akkor tudjuk, hogy ténylegesen nincs senki, nincs én vagy lélek, aki gondolkozik. Ezek csak tudati jelenségek, amik saját igazi természetük szerint viselkednek: mulandók, elégtelenek, személytelenek.“

Forrás: The Way to Happiness of Peace: Understanding the Basics of Insight Meditation by Sayadaw U Pandita (bps.lk), p 38

Úgy látni a dolgokat, ahogy vannak

„Élvezet és irtózat valamely adott érzet függvényében keletkezik. Például, ha látunk valami tetszőt, az elme a tetszés körül bonyolít. Ha elural az élvezet vagy az irtózat, az elme máshogy bonyolít. Más szóval, az elme nem úgy látja a dolgokat, ahogy vannak. Amikor azt mondjuk, az elme nem úgy látja a dolgokat, ahogy vannak, azt úgy értjük, hogy az elme az élvezet és irtózat befolyása alatt áll, amitől az elme vagy a múltba zuhan, vagy a jövőbe száll el. Azt mondani, hogy az elme élvezetbe és irtózatba zuhan, vagy azt, hogy az elme nem úgy látja a dolgokat, ahogy vannak, az egy és ugyanaz. Mindkét esetben az elme nem tudatos az egyes érzetekre, ahogy keletkeznek.

Ha a jelen pillanatban egy érzetet tapasztalunk, de nem ragaszkodunk hozzá élvezettel vagy irtózattal, akkor az elme csupán tudatosan követ minden egyes érzetet. Élvezetnek és irtózatnak nincs esélye keletkezni az sati (éberség) miatt, amitől az elme a jelen pillanatban marad.

Amikor az elme nem bonyolít élvezet és irtózat hatására, akkor a dolgokat nem saját vonzódásunk és viszolygásunk szemüvegén keresztül látjuk. Úgy látjuk a dolgokat, ahogy vannak. Azt mondják, a világon minden egyszerűen úgy van, ahogy önmagában van, semmi több. De az élvezettel és irtózattal szennyezett elme többnek festi le a dolgokat, mint amik. Nem úgy látjuk a dolgokat, ahogy vannak. A vágy és ellenszenv torzító hatása nélkül úgy látjuk a dolgokat, ahogy vannak.

Így a sati megkönnyíti a bölcsesség keletkezését, segíti elménket, hogy ne zuhanjon a múltba vagy szálljon el a jövőbe az élvezettel és irtózattal, hanem lássa a dolgokat, ahogy vannak, ami a paññā, a bölcsesség működése.

A satipaṭṭhāna gyakorlata segít eltörölni a vágyat és ellenszenvet, és úgy látni a dolgokat, ahogy vannak. Amikor már jártasabbak vagyunk látni a dolgokat, ahogy keletkeznek, akkor észre vesszük keletkezésüket, létezésüket és megszűnésüket. Amikor észleljük a különféle érzeteket, ahogy jönnek és mennek, akkor látjuk a folyamatot, ahogy működnek, látjuk, hogy állandóan keletkeznek és megszűnnek. Állandótlanok. Látva a mulandóságot (anicca) meglátjuk a szenvedést (dukkha) és az éntelenséget (anattā) is, a három jelleget. Tehát a satipaṭṭhāna gyakorlata mélyebb szinteken képessé tesz látni minden keletkezését, változását és eloszlását. Ez a feltételes létezés három jellegének látása, ami a bölcsesség keletkezése. Az elme többé nem kapaszkodik külső érzetekbe, illetve azok nem befolyásolják. Az elme önmaga ura lesz és kiszabadul, és ez a szabadság a bölcsesség kifejlesztésének gyümölcse.

Ahogy ennek a beszédnek az elején mondtam, ha az elme ismeri az élet igazságát, a tudatlanság (avijjā) kórsága nem jön létre. Az elme betegségét az avijjā okozza, amitől az elme bonyolít.

Ez a buddhizmus gyakorlata. Vegyük észre, hogy mind ránk vonatkozik. A gyakorlat, amiről itt beszéltem, ezen az ölnyi testen alapszik. Az igazság itt helyben meglátható. Ebben a világban élve a környezetet érzetekként tapasztaljuk. Ha nem megfelelően gyakorlunk ezen érzetek viszonyában, akkor bajokat tapasztalunk.“

Forrás: Helping Yourself to Help Others by Somdet Phra Buddhaghosacariya (P. A. Payutto), p 21-23 / Keeping awareness in the present

Az érzéstől a viszálykodásig

„Úgy van, Ánanda, hogy az érzés a sóvárgás oka. A sóvárgás a keresés oka. A keresés az anyagi javak szerzésének oka. Az anyagi javak szerzése az értékelés oka. Az értékelés a vágy és kívánás oka. A vágy és kívánás a ragaszkodás oka. A ragaszkodás a birtoklás oka. A birtoklás a zsugoriság oka. A zsugoriság a védelmezés oka. A védelmezés okán sok rossz, káros dolog keletkezik: bot és kard ragadása, veszekedések, vitatkozások, vádaskodások, megosztó beszéd, és hazugság.“

Forrás: Mahānidānasutta, DN 15

A vedanā szemlélése

„A védanának a tapasztalás folyamatában betöltött befolyásoló nyomása miatt annak éber megfigyelése jelentős hatással lehet a gondolatok és reakciók kialakulásának kezdeti szakaszában, lehetővé téve a káros tényezők észlelését és kezelését azok megjelenésekor, amikor még nem annyira erősödtek meg.

Továbbá, a védanák tényleges szemlélése az állandótlanság olyan tapintható és közvetlen tapasztalatát nyújtja, ami alapján a másik két jelleg, a dukkha és nem én, természetesen a helyére kerül. Mindezen összekapcsolódó módokon a védanák szemlélése megérdemli, hogy úgy tartsuk számon, mint a megszabadító belátás gyakorlásának különösen hatékony megközelítése.“

Forrás: Deepening Insight: Teachings on vedanā in the Early Buddhist Discourses by Bhikkhu Anālayo (buddhismuskunde.uni-hamburg.de), p 89

A szenvedés vége: az üresség felismerése

„Semmi sem marad ugyanaz, minden folyamatos áramlásban van. Változik a viselkedésünk, változik a környezetünk - a világ és a politika. Ez a mulandóság természete. Bár felszínesen képesek vagyunk megérteni, hogy semmi sem marad ugyanaz és minden változik, amit nem értékelünk, az a mély szintű mulandóság. És mert nem értékeljük a mély szintű mulandóságot, ezért nem ismerjük fel az ürességet, és mert nem ismerjük fel az ürességet, továbbra is szenvedünk a szamszárában. Az üresség felismerésével együtt jár a teljes felszámolása a ragaszkodásnak a valósághoz, a dolgokhoz, mint lényeggel bírók és valami módon rögzültek vagy állandók. Értjük, hogy egy nap meghalunk, de nem értjük, hogy pillanatról pillanatra minden, amit igaznak és valódinak tartunk, elmúlik és soha többé nem tér vissza. Ez az az értékelése a valóság mulandó természetének, aminek hiánya miatt annyit szenvedünk.

…

Igazából a meditáció semmi más, mint elengedni. Nem valamilyen különleges tapasztalat, valamiféle magasabb tudatosság. Csupán jelenségek és észlelések, amik teljesen mentesek a ragaszkodástól és azonosulástól. De ha azt mondom neked, hogy oké, most meditálj, csak ülj le és engedd el minden ragaszkodásod, nem mintha képesek lennénk megtenni ezt. Még amikor próbáljuk is elengedni a ragaszkodásunkat, csak még erősebben ragaszkodunk a valósághoz, a szenvedés valóságához, az öröm és boldogság tapasztalataihoz, a megszabadulás fogalmaihoz, a kötöttség fogalmaihoz. De azt kell megértsd, hogy ez a szabadság a ragaszkodástól maga a mélységes béke állapota, nem bonyolított, szennyezetlen a valóság művi fogalmaitól. És ha eléred ezt az állapotot, akkor eléred a megszabadulást is, a szenvedéstől megszabadulást ebben a közönséges világban.“

Forrás: The End of all Suffering is the Realisation of the Truth of Emptiness! by Lama Choga, 0:40-3:15, 4:26-6:27

Aki nem szegény

Akinek hite a Beérkezettben
Jól megállapodott és rendületlen;
Kinek erkölcsös viselkedése jó,
Nemeseknek kedvelt, dicsérni való;
Kinek bizalma van a Közösségben,
Kiegyenesíttetett nézetében,
Ő az, akit szegénynek nem neveznek,
Sem annak életét feleslegesnek.
Ezért az okos elköteleződjön
Hitre és erkölcsös viselkedésre,
Bizalomra és a tan látására;
A buddhák szavaira emlékezve.

Forrás: Ariyadhanagāthā; pl. AN 5.47, SN 55.51

Ne hozzám járulj menedékért!

„Ne hozzám járulj menedékért! Járulj menedékért ugyanahhoz a magasztoshoz, akihez én járultam menedékért!“

Forrás: Madhurasutta, MN 84

A folytonosság félreértése

„A folytonosságot félreértve
Állandónak mondják a dolgokat.
Hasonlóan, az összetetteket félreértve
Létezőnek mondják a dolgokat.“

Forrás: Āryadeva: Catuḥśataka 14.22/347

A halmaz valótlan, mint a füzér

„Amit folytonosságnak neveznek, mint egy füzér, valótlan
A halmaz, így a hadsereg és a többi fogalmához hasonlóan.“

Forrás: Śāntideva: Bodhicaryāvatāra 8.101, Végh J. ford.

A folytonosság káprázata

„A folytonosság egy káprázat, mert a dolgok olyan gyorsan keletkeznek és elmúlnak. Egy káprázat, ami úgy elvakít minket, hogy nem látjuk, mi történik igazából. Ha egy nap tisztán látjuk a tapasztalatunkban, hogy a tudat nem mi vagyunk, akkor a világon soha többé nem értünk félre semmit se önmagunkként.

Éberségünk fejlődésében sokkal korábban tapasztaljuk, hogy a test nem mi vagyunk. Amikor a tudat éber és figyelmes, a testet különállóként látja. Amit még fel kell fedezni, az az, hogy a tudat sem mi vagyunk. Először látni fogjuk, hogy ide-oda rohan, és ahogy növekszik az éberségünk, tisztábban látjuk, hogy valójában nem rohan, hanem keletkezik és megszűnik mindegyik helyen, úgy mint a szem, a fül, vagy a gondolkodás. Amikor a folytonosság így megtörik, mondhatjuk, hogy igazán a vipasszaná szintjén vagyunk. Ha még folytonosság van, akkor az nem igazi vipasszaná.“

Forrás: Walk to Be the Knower by Phra Anek Thanissarapoti (wattamwua.com), p 127

A három érzés és a rejtett hajlamok

„Élvezetet érezve
Az érzést ha nem érted,
Kapzsi hajlamod jelen,
Nem látod menekvésed.

Ha fájdalmat érezve
Az érzést meg nem érted,
Mérges hajlamod jelen,
Nem látod menekvésed.

A békés semlegesre
Nagy Bölcs kijelentette:
Hogy ha élvezkedsz benne,
Bajtól nem vagy megmentve.

Figyelmében nem hanyag
Szerzetes ha eltökélt,
Akkor az összes érzést
Az okos teljesen ért.

Érzéseket megértve
Szennytelen életében.
Mikor teste szétesett,
A bölcs kimérhetetlen.“

Forrás: Pahānasutta, SN 36.3

A függő keletkezés és a figyelmesség

„A bölcs bódhiszattva,
Buddha felébredését akarva,
A figyelmetlen viselkedést elhagyja
És mindig törekedjen figyelmességre!

Függő jelenségekről meggyőződött bölcs
Nem lakozik szélsőséges nézetekben;
Tudja: nincs jelenség feltétel nélkül,
Hanem okok és feltételek szerint keletkeznek.

A feltételekből keletkező születetlen,
Keletkezésének nincs eredendő lényege.
Feltételektől függőt tanítják üresként.
Aki érti az ürességet, az figyelmes.

Ami feltételes az jeltelen,
Reménytelen és békés.
Az élettelen, mint a fű és fa,
Nincs a márák befolyása alatt.

A feltételektől függőséget tudóban
Nem keletkezik én és enyém fogalma.
Kiben nem létezik valaki és valakié,
Ő figyelmes.

Nem ural, nem birtokol,
Nem megragad, nem elhagy,
Jelenségeket mindig világosként ismeri,
Ő figyelmes.

…

A függő keletkezést értő
Négy tulajdonsága:
Jelentés, bölcsesség, valóság, végső értelem
Ismerete - ez a figyelmesség.

Jelenségek függőségét értő
Látja a Dharmát és a Tathágatát.
A valóság és függő keletkezés azonossága
A valóság elérése, örökké vágytalan.

Függő keletkezésen maradásból jön elérés.
A jelenségek szavak és hang nélküliek.
Aki ezt érti, azt hívják
Buddhának vagy tathágatának.

Belátás szemével látja a függőséget;
Látni, hogy nincs mit látni, a Dharma látása.
Aki a belátás szemével látja a függőséget,
Arról mondják, hogy látja a Buddhát.

Az eredmény: szennybe sose merül.
A nemesekben bizalma állandó,
A széteső jelenségeket el nem hagyja,
És védelmezi a nemesek vonalát.“

Forrás: The Questions of the Nāga King Anavatapta 1.189-194 / 佛說弘道廣顯三昧經 T15n635p497a28-b10; 1.219-223 / T15n635p498a3-12

A három Dharma-pecsét

A három Dharma pecsét (dharmamudrā trilakṣaṇā 三法印):

  1. Minden összetett állandótlan (sarvasaṃskārā anityāḥ 諸行無常)
  2. Minden dharma éntelen (sarvadharmā anātmānaḥ 諸法無我)
  3. A nyugalom nirvána (śāntaṃ nirvāṇaṃ 寂滅涅槃)

„A három Dharma pecsét (Dharma mudrá) az állandótlanság (anitjá), az éntelenség (anátman), és a nirvána. Bármely tanítás, amelyik nem viseli ezt a három pecsétet, nem mondható a Buddha tanításának.“

Forrás: The Heart of the Buddha’s Teaching by Thich Nhat Hanh, p 131

A három pecsét: az én elpusztítása

„Minden összetett dharma állandótlan: ez elpusztítja az énhez tartozó öt külső kívánnivalót. Minden dharma éntelen: ez elpusztítja a belső ént. Az én és az enyém elpusztulása: ez a nirvána nyugalma.“

Forrás: Mahāprajñāpāramitāśāstra, XXXVI.2.II.6; 大智度論 卷22, T25n1509p222b18-20

Az összetett dharmák állandótlanok

„Továbbá, az összetett dharmák állandótlanok, mert pillanatonként keletkeznek és megszűnnek. Mind okok és feltételek szerint összeállnak, nincs önállóságuk. Mivel nincs önállóságuk, ezért éntelenek. Mert állandótlanok, éntelenek, jellegtelenek, ezért a tudat nem ragaszkodik. Mert nincs jelleg, sem ragaszkodás, ezért ez a nirvána nyugalma.“

Forrás: Mahāprajñāpāramitāśāstra, XXXVI.2.II.7; T25n1509p223b8-10

Boldog vég dal

„Amikor meghalok, az emberek ne vegyék észre
Bomló hullám ne lássák a madarak az égen
Ha meghalhatok itt elvonultan a hegyen
Az teljesíti amit akarok hogy legyen

Rohadó húsom szívják nyüvek, férgek
Inaim és ereim: kukacok emésszenek
Ha meghalhatok itt elvonultan a hegyen
Az teljesíti amit akarok hogy legyen

Ajtómon túl emberi lépés ne hallatsszon
Belül a vérnek apró nyoma se maradjon
Ha meghalhatok itt elvonultan a hegyen
Az teljesíti amit akarok hogy legyen

Holttestemnél gyászolók ne virrasszanak
Eltávoztamkor ne sírjanak, jajongjanak
Ha meghalhatok itt elvonultan a hegyen
Az teljesíti amit akarok hogy legyen

Hol vagyok, hova lettem - ne kérdje senki
Hol vagyok, hol lehetek: nyoma nincs semmi
Ha meghalhatok itt elvonultan a hegyen
Az teljesíti amit akarok hogy legyen

Sziklabarlang emberek nélküli völgyben
Itt halállal viszonyomat megköltöttem
Imám teljesítse szükségét minden lénynek
Azzal akaratom tényleg beteljesülhet“

Forrás: Boldog vég dal (Happy Ending Song) by Khenpo Cültrim Gyamco Rinpocse (1934-2024) (ktgrinpoche.org), részlet

A négy pecsét: a tanítás jelei

„Mindenesetre, ha a buddhadharma leglényegét akarjuk leszűrni, akkor azt a függő keletkezés nézete és a nem ártó viselkedés tartalmazza. A nem ártó viselkedés nem csupán az ártalom okozásától tartózkodás. Sokkal inkább az együttérzés álláspontjából a mások javára és boldogságáért való tevékeny munkálkodásra utal. Még ha erre nem is vagy képes, akkor legalább annyiban áll a jelentése, hogy tudatosan kerülöd a másoknak ártást. Ez a nem ártó viselkedés jelentése. Továbbá, a nem ártó viselkedést adott tanrendszer, avagy egy látásmód alapján kell betartani. Nem elegendő csupán könnyelműen tartózkodni az ártalom okozásától.

E szerint mi az az adott tanrendszer? A függő keletkezés nézete. Ez a nézet a buddhadharma különlegessége, nem tanítják sehol máshol. A Bhagavan tanításaiban van egy specifikus tanítás: a négy pecsét nézete, ami a buddhadharma fémjele. Ezek pedig:

  1. Minden feltételes mulandó.
  2. Minden szennyezett szenvedés.
  3. Minden jelenség üres és éntelen.
  4. A nirvána béke.

Ezek úgy ismeretesek, mint a négy pecsét, amik a tanítás jelei. A pecsét szó arra utal, hogy miként a hivatalos pecsét esetében, nem szabad piszkálni. Ezek a buddhadharma egész tanrendszerének a négy gyökere.“

Forrás: A Lamp Illuminating the Path to Liberation: An Explanation of Essential Topics for Dharma Students by Khenpo Gyaltsen, p 41-42

Az üresség széttörése

  • Mi van akkor, ha egy bottal széttörik az ürességet?

  • Hozz egy darabot! - válaszolta Feng-hua.

Forrás: Records of the Transmission of the Lamp, vol 5, 20.529; T51n2076p362c25-26

A világ hatban keletkezett

„Miben keletkezett a világ?
Mihez közelít?
Mit megragadva
Miben van bajban a világ?“

„A világ hatban keletkezett.
Hathoz közelít.
Ezt a hatot megragadva,
Hatban van bajban a világ.“

„Mi a megragadás,
Amitől bajlódik a világ?
Mondd meg a kijáratot, mikor kérdeznek:
Hogyan szabadulunk minden szenvedéstől?“

„A világ érzékisége öt,
Tudatot mondják hatodiknak.
Vágyat irántuk elhagyva
Szabadulsz minden szenvedéstől.

Ez a kijárat a világból,
Az igazság szerint magyarázva.
Ahogyan elmagyaráztam, akként
Szabadulsz minden szenvedéstől.“

Forrás: Hemavatasutta, Snp 1.9

A jól mondott beszéd

„Csak olyan szavakat szólj,
Mik téged nem bántanak,
Másnak nem ártanak!
Ilyen beszéd szól jól.

Csak kedves szavakat szólj,
Mit örömmel fogadnak!
Gonoszt nem hordanak
Másnak kedves szavak.

A haláltalan beszéd:
Igazság – ez örök elv.
Békések alapja
Az igazság tana.

A Buddha mondta szavak
Kialvás menhelyéhez,
Baj békéléséhez:
A legjobb beszéd.“

Forrás: Subhāsitasutta, SN 8.5; Snp 3.3

Kedves és nem kedves hangok

„Kedves és nem kedves hangokat hallva
Ne ejtsenek rabul a kedves hangok,
Űzd el a haragot a nem kedves iránt,
Nem kedvelt gondolatával elméd ne rontsd!“

Forrás: Adantaaguttasutta, SN 35.94

Ki hallja a zajt?

„A »nem fogalmi« azt jelenti: a dolgokat úgy hagyjuk, ahogy vannak, anélkül, hogy hozzátennénk vagy elvennénk bármit. A »nem kettős« jelentése szinte ugyanaz. Azt mondani »ez az én gondolatom« vagy »ez zavar engem« kettős megközelítést tükröz. Hogy egy kocsi hangja zavar, ebből az jön, hogy egy »én« létét tételezem, amit zavar egy »zaj« hallása. Ki hallja valójában a zajt? A zaj külön van a személytől, aki hallja, vagy nem? Ha a zaj és a halló elválaszthatatlan, akkor hogyan zavarhat? Hogyan zavarhat engem a hang, ha nem vagyok külön tőle? Ez csak akkor lehet, ha azt gondolom, van valami vagy valaki külön a hangtól. Ha meg tudunk maradni egy tudatállapotban, amiben nem különböztetjük meg a hangot és önmagunkat, többé nem zavarnak a zajok, mindegy, mennyi kocsi halad el.“

Forrás: Path to Buddhahood: Teachings on Gampopa’s Jewel Ornament of Liberation by Ringu Tulku, p 151

A harag levágása

„Haragot levágva jól alszol.
Haragot levágva nem bánkódsz.
Méreg gyökerű, édes hegyű
Haragot, bráhmana,
Megölni nemesek dicsérik,
Mert azt levágva nem bánkódsz.“

Forrás: Dhanañjānīsutta, SN 7.1

Oda, ahol nincs változás

Cao-san elbúcsúzott Tung-santól, amikor Tung-san megkérdezte:

  • Hova mész?

  • Oda, ahol nincs változás.

  • Hogy mész oda, ahol nincs változás?

  • Ha megyek, akkor sincs változás - mondta Cao-san és távozott.

Forrás: Records of the Transmission of the Lamp, 17.427; T51n2076p336a10-12

Aludj hangban és formában!

Tan-hszia magyarázatából:

Ha nyomok nélküli, és hangokon és formákon túli helyet keresel, akkor csak beleragadsz és beleesel egy nyomok nélküli helybe. Ezért mondta ezt. Így hát ülj és feküdj hangban és formában, aludj hangban és formában!

Forrás: Collected Works of Korean Buddhism, vol 7.2, p 70

Ne kövesd a tárgyakat, ne maradj az ürességben!

„Például, amikor zazenben ülsz, ha tudatod nem keletkezik és nem működik, és ha nem látsz semmit, nem hallasz semmit, nem érzel semmi fájdalmat vagy viszketést, akkor csak az ürességben vesztegelsz. Ezzel szemben, ha látsz vagy hallasz valamit odakint és gondolkozol rajta, vagy fájdalmat vagy viszketést érzel, akkor csak az alany és tárgy kettőssége okozta elterelődésben vesztegelsz. Mindkét állapotot korlátozzák a megtévedt gondolatok. Ezért a harmadik ős így mondta: »Ne kövesd a tárgyakat és ne maradj az ürességben!« Ezt tanulmányozd közelről és tisztán értsd meg! Csak megvilágítani a színt, alakot, hangot, stb., és nem hozzáadni semmi megkülönböztetést, ez a Buddha bölcsessége.“

Forrás: Samadhi of the Self (Jijuyū-Zanmai) by Menzan Zuihō (sotozen.com), in Heart of Zen: Practice without Gaining-mind, p 49-50

A megvetés feladása

“Megvetéssel telve
Jutnak rossz helyre
A lények, de jól értve
Az értő feladja,
És ha azt feladta,
Már nem jön e világra.”

Forrás: Iti 5 & 13

A tudat: pillanatnyi folyamatok sorozata

„A tudat, ami a legfontosabb egy lényben, az a tudatosság és a tudati tényezők. A tudatosság csupán a tudomás képessége, ami tud a tárgyról. Általában az emberek azt képzelik, hogy a tudat valahol az agyban vagy a szívben van, mint szilárd létező. De ténylegesen nincs így. Az úgynevezett tudat semmi más, mint egymást követő pillanatnyi gondolatok vagy tudatosság folyamatok sorozata, amik az érzéktárgy és az érzékszerv közti benyomás terméke. A szem és a látható tárgy találkozásából keletkezik a szem-tudatosság (viññāṇa), és ezzel egyidejűleg keletkeznek a tudati összetevők (cetasika), úgy mint bármiféle érzés vagy érzet (vedanā), az érzéktárgyak észlelete (saññā), és a hajlamokba vagy késztetésekbe (saṅkhāra) tartozó ötven fajta tudati tényező. Tehát az úgynevezett tudat a négy tudati halmazból áll.“

Forrás: Sayadaw U Pannadipa: The Essential Principles of Enlightenment III.9

A tudat keletkezése: szemtől és alaktól függ

„Ahogyan egy gyermek születését
Apától és anyától függőnek mondják,
Úgy egy tudatosság keletkezését
Szemtől és alaktól függőnek mondják.“

Forrás: Nāgārjuna: Ratnāvalī 4.355

A tudat, mint káprázat

„Szemtől és alaktól függőn
Káprázatként keletkezik a tudat.
Nem értelmes káprázatnak
Hívni azt, aminek létezése van.“

Forrás: Āryadeva: Catuḥśataka 13.323

Három tanító nézete az énről

„Szénija! Az első tanító, akinek a nézete, hogy a jelen világban igazán létezik én, és aki megértése szerint beszél, ő úgy ismerszik, mint akinek a nézete a megsemmisülés.

A második tanító, akinek a nézete, hogy a jelen világban és az eljövendő világban igazán létezik én, és aki megértése szerint beszél, ő úgy ismerszik, mint akinek a nézete az örökkévalóság.

A harmadik tanító, akinek nincs az a nézete, hogy a jelen világban igazán létezik én, és akinek nincs az a nézete se, hogy a túlvilágon létezik én: ő a Tathágata, az arahant, a teljesen felébredt, aki a jelenben elhagyta a sóvárgást, elvált a vágytól, megszüntette azokat, és elérte a nirvánát.“

Forrás: Discourse to Seniya, Saṁyuktāgama 105 (T2n99p32a9-14), tr Bhikkhu Anālayo

Az öt előírás: az erény kifejlesztése

„Az öt előírás egy eszköz pozitív minőségek kifejlesztésére erkölcsös cselekvéssel. A legkevesebb megfogadásával kezdjük: tartózkodni a másoknak különféle módokon ártástól. Ennyit elkerülni jó, de végső soron nem elég. Igazán aktívan keresnünk kéne mások javát! Nem ölünk vagy bántunk élőlényeket, mint az első lépés az együttérzés kifejlesztéséhez. Amikor tartózkodunk a lopástól, elismerjük, mennyire ragaszkodnak az emberek tulajdonaikhoz, aztán tovább megyünk a bőkezűség kifejlesztésére, akár addig, hogy életünk adjuk másokért. Ugyanígy, nem engedjük, hogy kapzsiságunk vagy kéjvágyunk ártson a társadalomnak vagy rombolja a környezetet. Tisztes tagjai próbálunk lenni a társadalomnak, s abban békéltetőként fellépni. Igyekszünk nem gyengíteni az ehhez a képzéshez szükséges önuralmat puszta élvhajhászásból. Ahogy megértjük a jóságot, ami ezekkel a minőségekkel jár, több erőfeszítést teszünk a kifejlesztésükért.“

Forrás: Rewata Dhamma: Emptying the Rose-Apple Seat, p 9

Mennyei dicséret a Buddhának

Számtalan mennyei tündér fenn az égben
Együtt zenét és dalt ajánlott a Buddha dicséretére,
Amikből ezeket a szavakat lehetett hallani:
„A Buddha beszéde elűzi a bántalmak kórját.

A dharmák természete eredendően csendes, jeltelen,
És mint üres térben nem tesznek különbséget bennük.
Meghalad minden ragaszkodást, a szavak útján túli,
Igaz, egyformán egyenlő, és örökké tiszta.

Ha valaki teljesen megérti a dharmák természetét,
Tudatát nem mozdítja sem létező sem nemlétező,
Miközben szorgosan gyakorolja a világlakók megmentését.
Ilyen a Buddha igaz fia, ki a Buddha szájából született.

Nem ragadja meg a különféle jeleket az adakozás gyakorlatában,
Minden gonoszt alapjában elvág és szilárdan tartja az előírásokat.
A Dharmát ismerve mentes az ártástól és mindig türelmes.
Ismerve a dharmákat, mint természetszerűen meghaladók, erőfeszítésben tökéletes.

Megszüntetve a bántalmakat, belép az elmélyedésekbe és megkülönböztetve
A dharmákat, jól tudja, hogy üresek mindenféle természettől.
Bölcsesség erejében gazdagként képes széleskörűen lényeket menteni
És elhagyva a sok gonoszságot nagy kiválóként nyer hírnevet.“

Ilyen ezernyi és tízezernyi csodás hangot használva
Dicséret felajánlásához, elhallgattak és a Buddhára néztek.

Forrás: The Flower Adornment Sutra, ch 26, vol 2, p 957, tr Bhikshu Dharmamitra

Nincs tudat – üres, mint a délibáb

„Külső és belső érzékterületek függvényében keletkezik a tudat.
Ezért nincs tudat. Üres, mint a káprázat és a délibáb.“

Forrás: Śūnyatāsaptatiḥ, 56. v.

A buddhák tanítása (Ovāda-páṭimokkha)

Ovāda-pāṭimokkha

A szabályzat röviden

’Khantī paramaṁ tapo titikkhā, Nibbānaṁ paramaṁ vadanti buddhā;

Béketűrés a legfőbb vezeklés, kialvás a legfőbb, mondják a buddhák.

Na hi pabbajito parūpaghātī, na samaṇo hoti paraṁ viheṭhayanto.

A kivonult másnak nem árt, remete mást nem bánt.

Sabbapāpassa akaraṇaṁ, kusalassa upasampadā;

Semmi gonoszat nem tenni, az üdvöst végrehajtani,

Sacittapariyodapanaṁ, etaṁ buddhānasāsanaṁ.

Saját tudatod tisztítani, ez a buddhák tanítása.

Anūpavādo anūpaghāto, Pātimokkhe ca saṁvaro;

Nem gyalázni, nem támadni, szabályzatban fegyelmezettnek lenni,

Mattaññutā ca bhattasmiṁ, pantañca sayanāsanaṁ;

Étkezésben mértékletesség, távoli lakhely,

Adhicitte ca āyogo, etaṁ buddhānasāsanan’ti.

Felsőbb tudatnak elköteleződés: ez a buddhák tanítása.

Forrás: Ovāda-pāṭimokkha (vö. Dhammapada 183–185)

A hang elvágva

  • Mi van, amikor a nagy harangot még nem kongatták? - kérdezte egy szerzetes.

  • A hang elvágva - mondta Tao-csien.

  • És miután kongatták?

  • A hang elvágva.

Forrás: Records of the Transmission of the Lamp, vol 6, 23.772; T51n2076p394c26-28

Még több jég a hóra

  • Mit jelent hirtelen elérni az összes karma megszűnését?

  • Még több jég a hóra - mondta Suang-csüen Jung.

Forrás: Records of the Transmission of the Lamp, vol 5, 19.518; T51n2076p359c19-20

Még Mahábrahmá is átalakul

„Ameddig ez az ezerszeres világrendszer kiterjed, Mahábrahmá a legfőbb rangú. De még Mahábrahmá is átalakul és megváltozik. Ezt látva a tanult nemes tanítvány kiábrándul belőle. Kiábrándulva belőle szenvtelenné válik a legfőbb iránt, nem beszélve arról, ami alsóbbrendű.“

Forrás: Paṭhamakosalasutta, AN 10.29

A holdra mutató ujj

„A szútrák tanításai olyanok, mint a holdra mutató ujj. Ha még nem láttuk a holdat, az ujjra kell támaszkodnunk; ha már láttuk a holdat, az ujjnak nincs haszna. Ha még rá kell ébrednünk a buddha tudatra, a tanításokra kell támaszkodnunk; ha felismerjük a buddha tudatot, a nyolcvanezer dharma kapu mind világosan megjelenik az egy tudatban.“

Forrás: A Vernacular Dharma Talk by the National Teacher Shoichi of Tofuku (聖一国師仮名法語), in Buddhism in Practice: Abridged Edition, p 154

Az összetett jelenségek szemlélése

„Az összetett jelenségek azokat jelentik, amik okok és feltételek összeállásából keletkeznek. Mert okok és feltételek összeállásából vannak, nincs bennük semmi énhez tartozó. Mert összetettek, ezért mulandók. Ha mulandók, akkor más tényezők kényszerítik, és ezért szenvedés a jellemzőjük. Ha szenvedés a jellemzőjük és nem függetlenek átalakulásukban, nincs énjük. Így szemlélődj az összetett jelenségeken!“

Forrás: The Bodhisaṃbhāra Treatise Commentary, p 303; T32n1660p535b4-7

Tíz fiút szültem, majd szabaddá lettem

„Tíz fiat szültem e formában, e csontzsákban;
Majd gyengén és öregen egy apácához mentem.
Megtanította a Dhammát: halmazokat, területeket, elemeket.
Tanítását hallva hajam levágtam és eltávoztam.
Novíciaként az isteni szem kitisztult,
Megismertem múlt életeim, a helyeket ahol éltem.
A jeltelenen meditálva tudatom egyhegyű és derűs.
Elértem a közvetlen szabadulást, nem ragaszkodással kialudtam.
Az öt halmaz teljesen értve; maradnak, de gyökerük elvágva.
Légy átkozott, nyomorult öregség! Már nincs több újraszületés.“

Forrás: Soṇātherīgāthā, Thig 5.8

A tavasz tavasznak érződik

„A tavasz tavasznak érződik, és az ősz ősznek néz ki; nincs tőle menekvés. Így amikor a tavaszt vagy őszt másnak akarod, mint ami, vedd észre, hogy csak úgy lehet, ahogy van. Vagy amikor a tavaszt vagy őszt meg akarod tartani, ahogy van, szemlélődj rajta, hogy nincs változatlan természete.

Ami összegyűlt, az én nélküli, és semmilyen tudati tevékenységnek nincs énje. Az oka, hogy a négy nagy elem vagy az öt halmaz egyike sem érthető énként vagy azonosítható énként. Ezért a virágok vagy a hold alakját a tudatodban ne értsd énként, még ha énnek is gondolod. Mindazonáltal, ha tisztázod, hogy nincs mivel ellenkezni vagy valami után sóvárogni, akkor az eredeti arc megnyilvánul azáltal, hogy gyakorlod az utat.“

Forrás: Dógen: Csak egy buddha és egy buddha, in Treasury of the True Dharma Eye, ch 92, ed. Kazuaki Tanahashi

Adj a békéseknek!

A házigazda Anáthapindika és ötszáz világi követője látogatásakor a Buddha a következő verset szavalta Száriputtának (Gihisutta, AN 5.179):

„Poklok veszélyét látva,
Gonoszságokat kerüld!
Nemesek tanát felvéve,
Okos azokat kerülje!
Élőlényeket ne bántsd,
Amíg van erőd rá!
Ne szólj hamist,
vagy végy nem adottat!
Pároddal elégedetten,
Mások párját kerüld!
Szeszt vagy bort ne igyál,
Mert az elmét megzavarják!
Idézd fel a Buddhát,
És a tanításon gondolkodj!
Kedves tudatot fejlessz,
Istenek világába vezetőt!
Ha megfelelő ajándéka van
Az érdemet keresőnek,
A felajánlás bőséges,
Ha először a békéseknek adják.
Szólok a békésekről,
Száriputta, figyelj!
Tehén lehet fekete vagy fehér,
Vörös vagy barna,
Foltos vagy egyszínű,
vagy galamb színű.
De közéjük születve
A szelídített bika,
A hatalmas, erős,
Jó ütemben húzó:
Igavonó csak ő lesz,
Színétől függetlenül.
Így van az emberekkel is,
Bárhol szülessenek:
Nemesnek, papnak, parasztnak,
Szolgának, kitaszítottnak, guberálónak;
De közéjük születve,
A szelíd, esküjét követő,
Az elvben szilárd, erkölcsben teljes,
Igazmondó, lelkiismeretes;
Ki életet és halált feladta,
És a szellemi utat bejárta,
Terhét letette, eloldódott,
Feladatával kész, szennyektől mentes,
Mindenen túljutott,
Nem ragaszkodással kialudt.
Az ilyen hibátlan mezőn
A felajánlás bőséges.
A nem értő ostoba,
Buta, tanulatlan,
Ajándékát külsősöknek adja,
És nem a békésekhez jár.
De aki a békésekhez jár,
Értelmesekhez, bölcsként tiszteltekhez,
És akinek hite a Jólmentben
Mélyen gyökerezik,
Az istenek világába megy,
Vagy itt jó családban születik.
Az okos fokozatosan
Eléri a kialvást.“

Forrás: Gihisutta, AN 5.179

A sárkányok és a felébredési tényezők

„A sárkányok a Himalájának, a hegyek királyának köszönhetően nagyok és erősek lesznek. Amikor erősek, tavakba merülnek. Aztán nagy tavakba, patakokba, folyókba, és végül a tengerbe merülnek. Ott óriási és gazdag testük lesz.

Ugyanígy, egy szerzetes kifejleszti és gyakorolja a nemes nyolcas utat … a hét felébredési tényezőt az erényességen alapulva, így óriási és gazdag jó tulajdonságai lesznek.“

Forrás: Nāgasutta, SN 45.151; Himavantasutta, SN 46.1

A hét felébredési tényező

„Ez a hét felébredési tényező nem akadálya, nem gátja, nem megrontója a tudatnak. Amikor gyakorolják és kifejlesztik, a tudás és megszabadulás gyümölcsének megtapasztalásához vezetnek. Mi ez a hét felébredési tényező? Az éberség, az elvek vizsgálata, erősség, öröm, derű, összeszedettség, egykedvűség. Ez a hét felébredési tényező nem akadálya, nem gátja, nem megrontója a tudatnak. Amikor gyakorolják és kifejlesztik, a tudás és megszabadulás gyümölcsének megtapasztalásához vezetnek.“

Forrás: Anupakkilesasutta, SN 46.34

Az oroszlán bömbölése

„A tanító, kinek nincs párja
Istenek közt, se az egész világba’,
Belátásából a Buddha
A Dhamma kerekét elindítja:
Egyéniség, a megszűnése,
Az egyéniség születése,
És a nemes nyolcas út,
Kín nyugvásához vezető.
S akkor a hosszúéltű istenek,
Kik oly szépek és dicsőségesek,
Megrémülnek és megrettennek,
Mint az oroszlánt halló állatok.
Egyéniségen nem vagyunk túl!
Kiderült, hogy mi is elmúlunk!
Így mondják, mikor meghallják
A megszabadult Arahant szavát.“

Forrás: Sīhasutta, AN 4.33

Minden dharma célja: az énhez ragaszkodás csökkentése

„Az első útmutatás, hogy minden dharmának, a hínajána és a mahájána összes tanításának egy közös célja van: csökkenteni és felszámolni az énhez ragaszkodást. Bármilyen dharmát gyakorlunk, bármilyen tudat képzésen meditálunk, a cél ennek a ragaszkodásnak a leépítése. Ha ragaszkodásunk nem csökken, akkor nem jól működik a gyakorlásunk. Ha észre vesszük, hogy önmagunk fontosnak gondolása egyre kevesebb, az egy jel, hogy a tudat képzésünk működik.

Ha tudni akarjuk, hogy működik-e a dharma gyakorlásunk vagy sem, vizsgáljuk meg a kérdéssel: „Még fontosnak tartom magam? Még ragaszkodom az énemhez, mint valami értékeshez?“ Például, ha lenne egy darab aranyunk és meg akarnánk tudni, hogy mennyink van, akkor csak ránézésre nem tudnánk. Mérlegre kéne helyeznünk és megmérnünk. Hasonlóképp, az énhez ragaszkodásunk megmérése egy módja eldönteni, hogy működik-e a dharma gyakorlásunk. Növekszik vagy csökken az énhez ragaszkodásunk?

Azt mondják, nyolcvannégyezer fajta dharma van, ami túl sok ahhoz, hogy egészen megértsük és gyakoroljuk. Például, ha a főbb járművek, a hínajána, a mahájána, és a vadzsrajána gyakorlóinak nincs alapos megértése, akkor az a benyomásuk lehet, hogy a hínajána vagy srávakajána nagyon más, mint a mahájána, és még inkább különbözik a vadzsrajánától. Ez nem helyes nézet, mert a Buddha minden tanítása egyezik.“

Forrás: The Seven Points of Mind Training by Khenchen Thrangu Rinpoche, p 77-78

Sem létesüléssel, sem nemlétesüléssel nem szabadulsz

„A remeték és bráhminok közül, akik azt mondják, hogy a létesülésből létesüléssel szabadulunk, azt mondom: egyikük sem szabad a létesüléstől. A remeték és bráhminok közül, akik azt mondják, hogy a létesülésből nemlétesüléssel szabadulunk, azt mondom: egyikük sem szabad a létesüléstől. Mert e szenvedés minden ragaszkodástól függően keletkezik. Minden ragaszkodás végével nem keletkezik szenvedés. Nézzetek e világra! Mindenféle tudatlanságba merülve a létbe szerelmes lények nem menekülnek a létesülésből. Bármiféle létállapot is legyen - mindenhol, mindenfele - mind mulandó, szenvedés, és változó.

Aki valóban így látja,
Helyes bölcsességgel,
Feladja a létesülésre vágyást,
S nem várja a létesülés végét.
Kialvás minden sóvárgás végével,
Szenvtelenséggel, s maradéktalan elmúlással jön.“

Forrás: Lokasutta, Ud 3.10

A tudat eleve üres

„A közönséges emberek többsége nem akarja kiüresíteni a tudatát, attól tartva, hogy belezuhannak az ürességbe. Nem tudják, hogy tudatuk eleve üres.“

Forrás: Huang-po Hszi-jün: A tudat-törvény átadásának lényege, T48n2012Ap382a3-4

A Buddha felidézése

„Amikor egy nemes tanítvány felidézi a Buddhát, tudatát nem ragadja el a sóvárgás, gyűlölet és zavarodottság. Ekkor a tudata egyenes, a Buddhán alapszik. Egy nemes tanítvány, akinek tudata egyenes, ihletet nyer a jelentésből, ihletet nyer a Dhammából, a Dhammával kapcsolatos vidámságot nyer. Amikor vidám, öröm keletkezik. Akinek örömteli a tudata, annak a teste megnyugszik. Akinek a teste nyugodt, az boldogságot érez. Aki boldogságot érez, annak a tudata összeszedett lesz.

Az ilyet hívják egy nemes tanítványnak, aki egyensúlyban van a nem egyensúlyban levők közt, aki gondtalanul van a gondban levők közt. Miként a Dhamma folyamába belépett, a Buddha felidézését gyakorolja. … Gyakorold a Buddha felidézését amikor sétálsz, állsz, ülsz, fekszel, dolgozol, s amikor otthon vagy gyerekekkel teli házadban!“

Forrás: Mahānāmasutta, AN 11.11-12

Helyesen látni az érzéseket

„A boldogat fájónak,
A fájdalmast tüskének,
A semleges békéset
Állandótlannak látó
Szerzetes helyesen lát,
Teljesen érti az érzéseket.
Az érzéseket teljesen értve,
A jelen életben szennyezetlen.
A tudás ura, dhammában álló,
Halálától el sem gondolható.“

Forrás: Daṭṭhabbasutta, SN 36.5

Lát, de nem vágyik

„A Magasztosnak van szeme,
És szemével lát alakot;
De nem vágyik és nem áhít,
Tudata jól megszabadult.

A Magasztosnak van füle,
És fülével hall hangot;
De nem vágyik és nem áhít,
Tudata jól megszabadult.

A magasztosnak van orra,
És orrával szagol szagot;
De nem vágyik és nem áhít,
Tudata jól megszabadult.

A Magasztosnak van nyelve,
És nyelvével ízlel ízt;
De nem vágyik és nem áhít,
Tudata jól megszabadult.

A Magasztosnak van teste,
És testével érez érintést;
De nem vágyik és nem áhít,
Tudata jól megszabadult.

A Magasztosnak van esze,
És eszével észlel eszmét;
De nem vágyik és nem áhít,
Tudata jól megszabadult.“

Forrás: Koṭṭhikasutta, SN 35.232

A bölcsesség: a három méreg elengedése

„Néha megkérnek, hogy mondjak még valamit arról, mit értek a bölcsesség szó alatt. Itt van egy válasz, amit adni szoktam.

Ahogy fenntartod a teljes, osztatlan figyelmed minden tapasztalatodon a testedben, érzeteidben, észleleteidben, késztetéseidben és tudatodban, mindaz, amit őszintén képes vagy látni lelki szemeiddel, hogy minden állandóan változik. Bizonyos tapasztalataid kellemesek; bizonyos dolgok kellemetlenek; és bizonyos dolgok sem-kellemes-sem-kellemetlenek. De mindegyikük, kivétel nélkül állandóan változik.

A hétköznapi tudatállapotod nincs tudatában ezeknek a változásoknak. Így, a változásaik ellenére, a tudatod, még a tudtod nélkül is, három dolgot tesz: ragaszkodik a kellemeshez, elutasítja a kellemetlent, és beszippantja a sem-kellemes-sem-kellemetlen.

Ez az utolsó különösen fontos. A sem-kellemes-sem-kellemetlen esete trükkös. Közönséges, mindennapi tapasztalat. Annyira ismerős, hogy ezt a sem-kellemes-sem-kellemetlen állapotot gondolod a lelked, vagy örök éned, vagy valódi önmagad tapasztalatának.

Ragaszkodni a kellemeshez, elutasítani a kellemetlent, és összetéveszteni a sem-kellemes-sem-kellemetlen tapasztalatokat a valósággal egy természetesen meglévő rendszer.

A ragaszkodás, az elutasítás és az összetévesztés is változik. Meditációval az intuíciód elárulja neked, hogy ez az ismétlődő változás – minden tapasztalatod keletkezése és elmúlása, a kellemeseké, a kellemetleneké, és a sem-kellemes-sem-kellemetleneké – nem kielégítő, nem egy boldog állapot.

Ezt a frusztráló helyzetet látva a tudatod megelégeli az összes tapasztalatot, még a kellemeseket is. Aztán a tudatod elhagyja a ragaszkodást minden kellemes élményhez; elenged minden kellemetlen tapasztalatot; elenged minden sem-kellemes-sem-kellemetlen tapasztalatot.

Aztán békét tapasztalsz magadban. Aztán a tudatod szabad lesz a mohóságtól, a gyűlölettől, és a zavarodottságtól. Ez a konkrét készség, uralom, képesség, vagy erő a tudat megszabadítására ettől a három méregtől, a három fegyvertől, avagy a háromféle tűztől az, amit a buddhisták igazi bölcsességnek hívnak.“

Forrás: Beyond Mindfulness in Plain English by Henepola Gunaratana, p 37-38

A félelemtől való szabadság ajándéka

„Ím, egy nemes tanítvány, felhagyva az élet elpusztításával, tartózkodik az élet elpusztításától. Mivel tartózkodik az élet elpusztításától, a nemes tanítvány mérhetetlen számú lénynek adja meg a félelemtől, ellenségességtől és bántalomtól való szabadságot. Így ő is élvezi a félelemtől, ellenségességtől és bántalomtól való mérhetetlen szabadságot. ... Továbbá, a nemes tanítvány, felhagyva a nem adott elvételével, tartózkodik a nem adott elvételétől ... tartózkodik a helytelen nemi viszonytól ... tartózkodik a hamis beszédtől ... tartózkodik a szesztől, bortól és bódító szerektől, amik hanyagságot okoznak. Mivel tartózkodik a szesztől, bortól és bódító szerektől, amik hanyagságot okoznak, a nemes tanítvány mérhetetlen számú lénynek adja meg a félelemtől, ellenségességtől és bántalomtól való szabadságot. Így ő is élvezi a félelemtől, ellenségességtől és bántalomtól való mérhetetlen szabadságot.“

Forrás: Abhisandasutta, AN 8.39

A tehénszarv fejése – a helytelen út

„Tegyük fel, hogy valaki, akinek tejre van szüksége, tejet keres, tej után kutat, egy nemrégiben ellett tehén szarvát húzná. Így, ha kívánta ... ha nem kívánta ... ha kívánta és nem kívánta ... ha sem kívánta sem nem kívánta és úgy tenne, akkor sem tudna tejhez jutni. Miért? Mert az nem a megfelelő módszer tejhez jutásra. Ugyanígy, bármely remete vagy pap, akinek helytelen nézete, helytelen szándéka, helytelen beszéde, helytelen tette, helytelen megélhetése, helytelen törekvése, helytelen ébersége és helytelen összeszedettsége van, ha kívánta ... ha nem kívánta ... ha kívánta és nem kívánta ... ha sem kívánta sem nem kívánta és szent életet él, akkor sem tudna semmilyen eredményre jutni. Miért? Mert az nem a megfelelő módszer az eredményre jutásra.“

Forrás: Bhūmijasutta, MN 126

Kétféle betegség: testi és tudati

„Kétféle betegség van. Milyen kettő? Testi betegség és tudati betegség. Találni olyan embereket, akik azt állítják, hogy a testi egészséget élvezik egy, kettő, három, négy vagy öt éven át; vagy tíz, húsz, harminc, vagy negyven éven át; vagy akár száz vagy még több éven át. De azokon kívül, akik elpusztították a szennyeket, nehéz találni olyan embereket a világon, akik azt állíthatják, hogy a tudati egészséget élvezik akár csak egy pillanatra is.“

Forrás: Rogasutta, AN 4.157

A függő keletkezés megértése

„A Buddha tanítása útmutatást nyújt saját tapasztalati világunk belső és külső dolgainak tárgyilagos megértéséhez úgy, ahogy igazából vannak. Tárgyilagosan megérteni valamit úgy, ahogy igazából van, azt jelenti, hogy felfedezzük azt, mint függőn keletkező dolog. Függő keletkező dologként felfedezni valamit azt jelenti, hogy megértjük: mulandó; hogy keletkezésnek, változásnak és megszűnésnek alávetett. Azt jelenti, helyes bölcsességgel látjuk a dolgokat, miközben nem ragaszkodó hozzáállást fejlesztünk ki tapasztalati világunk minden alkotórésze iránt; azzal a gondolattal, hogy „az nem az enyém“, „az nem én vagyok“, és „az nem az énem“. Hogy így értsük, meg kell értenünk a függő keletkezést. Így, aki megérti a függő keletkezést, az megérti minden dolog keletkezését és megszűnését is tapasztalati világában.“

Forrás: The Buddha’s Teaching: A Budhistic Analysis by G. A. Somaratne, p 68-69

Az erény és a bölcsesség

“Ahol erény, ott bölcsesség. Ahol bölcsesség, ott erény. Az erényes ember bölcs, a bölcs ember erényes. Az erényt és a bölcsességet mondják legjobbaknak a világon.”

Forrás: Soṇadaṇḍasutta, DN 4

Ahogy én, úgy ők

Ahogy én, úgy ők,
Ahogy ők, úgy én;
Magadból kiindulva:
Ne ölj és ne öless!

Forrás: Nālakasutta, Snp 3.11 / v705

Amit magadnak nem kívánsz

Jó család sarja! Valaki kérdezheti: „Mi az az egy minőség, amire a bódhiszattvák állandóan és folyamatosan vigyázzanak?“ Jó család sarja! Bármi, amit a bódhiszattvák nem kívánnak, ne tegyék másokkal! Jó család sarja! Azon bódhiszattvák, akik vigyáznak erre az egy minőségre, ezzel vigyáznak a tathágata képzésének minden alapjára. Miért van így? Jó család sarja! Bárki, aki fontosnak tartja saját életét, nem öl. Bárki, aki fontosnak tartja saját vagyonát, nem veszi el azt, amit nem adnak. Bárki, aki fontosnak tartja a feleségét, nem környékezi meg más feleségét. Jó család sarja! Elmagyaráztam, hogy akik így vagy hasonlóképp gondolkoznak és értenek: „A Tathágata tanításainak megfelelően kell cselekedjek!“, azok erre az egy minőségre kell vigyázzanak.

Miért van így? Jó család sarja! Mind, akik a felülmúlhatatlan, tökéletes és teljes felébredést keresik, azok saját boldogságuk okait keresik. Ez azt jelenti, hogy senki sem kívánja saját szenvedését; a lények boldogságot kívánnak. Azt mondom: „Ne tedd mással, amit magadnak nem kívánsz!“ Jó család sarja! Ez az egy minőség az, amire a bódhiszattvák állandóan és folyamatosan vigyázzanak!

Forrás: The Basket without Words, The Illuminator’s Matrix (read.84000.co), 1.15-16

Disszociáció vagy éberség?

„Egyesek úgy érkeznek a spirituális gyakorláshoz, hogy igen sok szenvedést tapasztaltak, és az egyik tipikus nem-spirituális módja a sok szenvedés kezelésének a disszociáció (elkülönülés). Ez a psziché egy túlélési technikája. Például, ha sok testi fájdalmunk van, elkülönülünk a testtől; ha sok érzelmi fájdalmunk van, elkülönülünk az érzelmektől. Ha sok tudati fájdalmat vagy zavart szenvedtünk el, elkülönülünk az elménktől. És amikor eljutunk a spirituális gyakorláshoz és hallunk az összeszedettség gyönyörteli állapotairól - áh, disszociáció! Ugyanazt a tünetet váltja ki; ülünk és elkülönülünk. Egyesek igen jók benne; meditálni kezdenek, hogy elkülönüljenek a meditációs tartásban, spirituális erénynek nevezve azt. Ha a mindennapi életben különülünk el, akkor egy kicsit elszálltnak tartanak, de ha a meditációs teremben különülünk el ülés közben, azt gyakran összetévesztik a spirituális haladással, és hacsak nincs egy nagyon jó tanítónk, a legtöbben nem is fogják tudni, mit csinálunk. Tehát egyeseknek eleve van egy meglévő hajlamuk, és a társadalomnak van egy értetlen irányultsága az elkülönült, testtől elvált spiritualitás felé. Azt gondolom azonban, hogy a Buddha tudatában volt ennek a gyakori hajlamnak. Ezért a felébredés hét tényezőjének és a nyolcas útnak a rendszerében az éberség tényezője az összeszedettség tényezője előtt szerepel. Vagyis azon van a hangsúly, hogy kifejlesszük a test, az érzések, és a tudati állapotok szilárdan megalapozott tudatosságát, még mielőtt nekilátnánk az összeszedettség kifejlesztésének, ami aztán a tudat, az észlelés és a valóság megváltozott állapotainak erőteljes tapasztalataihoz vezethet. Éberen és bölcsen ráhangolódva a testre, továbbá igazán tudatában lenni az érzések és tudatállapotok sokféléségének csökkenti a lehetőségét, hogy disszociációs állapotokba essünk.“

Forrás: Contemplations on the Seven Factors of Awakening by Ajahn Thiradhammo, p 111-112

A sehol sem időző tudat

„Aki nem tartózkodik semmilyen dharmában, annak tudata nem áll sehol. A tudatnak, ami nem áll sehol, nincs keletkezés. És aki így látja, annak nem jön létre torz tudat és tudati állapotok; akinek a tudata nem torzult, megvalósítása hiteles.

Akinek megvalósítása hiteles, az nem alkot bonyolításokat. Aki nem alkot bonyolításokat, az nem járkál. Aki nem járkál, az nem vándorol. Amikor nem vándorol, nem vezetik félre. Akit nem vezetnek félre, az nincs a dharmatá ellen. Aki nincs a dharmatá ellen, az mindennel összhangban van. Aki mindennel összhangban van, az nem mozdul el a dharmák természetétől. Aki nem mozdul el a dharmák természetétől, az megszerzi a dharmák természetét. Aki megszerzi a dharmák természetét, az nem alkot semmilyen bonyolítást. Miért? Mert okok és feltételek következtében született.

Aki okokból és feltételekből született, az teljesen születetlen. Aki teljesen születetlen, az bizonyosságot nyert. Aki bizonyosságot nyert, az nem lakik semmilyen dharmákkal való tudati foglalatossággal. Amikor nem lakik semmilyen dharmákkal való tudati foglalatossággal, akkor nem lakik a dharmákkal. Amikor nem lakik a dharmákkal, akkor nem jön létre és nem távozik a létből. Amikor nem jön létre és nem távozik a létből, akkor rögzül és megszerzi a Dharmát.

Amikor rögzül és megszerzi a Dharmát, akkor a helyes dharmával munkálkodik. Amikor a helyes dharmával munkálkodik, nincs dharma ami nem buddhadharma. És miért? Az üresség megértésének következtében. Az üresség megértése a felébredés.

A felébredés, mert így megérti az ürességet, a jeltelenséget, a kívánságtalanságot; a nem erőfeszítést, a nem tartózkodást, a nem létrejövést; a felfogás tárgytalanságát és a nem lakozást. A felébredés a helyes alkalmazás.

Amit helyes alkalmazásnak hívnak, az sem elvenni, sem hozzáadni. Az a nem cselekvés és nem változtatás alkalmazása, és nem összekapcsolt. Az a nem megszabadult alkalmazás, a sem egység, sem sokaság alkalmazása, és a majd létrejövő alkalmazása. Ez a helyes alkalmazás.

E tekintetben nincs alkalmazás, nincs mérték, és nincs egy eredmény közvetlen megértése. Miért? Mert a tudat természeténél fogva világos. Idegen bántalmak bántják, de természete nem bántódik.

A világosság természeténél fogva nem bántalom. A nem bántalomra nincs ellenanyag – olyan ellenanyag, ami elpusztítja a bántalmakat. Miért? Mert ami tiszta, az nem lesz tiszta; csak tiszta.

Ami tiszta az nem keletkezik. A nem keletkezés hibátlan. Ami hibátlan, az az örömök elpusztítása, amivel minden ragaszkodás megszűnik. Ahol minden ragaszkodás megszűnik, az a nem keletkezés. És a nem keletkezés a felébredés.“

Forrás: The Ornament of the Light of Awareness That Enters the Domain of All Buddhas, 1.63-66

A káros dolgok elhagyásáért tanítom

Nigródha, azt gondolhatod: „Gótama remete azért mondja ezt, hogy tanítványokat szerezzen“. De nem így kéne gondolnod. Aki a tanítód, maradjon a tanítód! Vagy azt gondolhatod: „Azt akarja, hogy elhagyjuk a szabályainkat“. De nem így kéne gondolnod. A szabályaid maradjanak, ahogy vannak! Vagy azt gondolhatod: „Azt akarja, hogy felhagyjunk az életvitelünkkel“. De nem így kéne gondolnod. Az életviteled maradjon, ahogy volt! Vagy azt gondolhatod: „Azt akarja, hogy olyanokat csináljunk, amik a tanításaink szerint, s szerintünk rosszak“. De nem így kéne gondolnod. Amik szerinted rosszak, tartsd továbbra is annak őket! Vagy azt gondolhatod: „Azt akarja, hogy ne csináljunk olyanokat, amik a tanításaink szerint, s szerintünk jók“. De nem így kéne gondolnod. Amik szerinted jók, tartsd továbbra is annak őket! Nigródha, nem ezek okán beszélek.

Vannak, Nigródha, el nem hagyott káros dolgok, szennyezettek, újraszületéshez vezetők, félelmetesek, fájdalmas jövőbeli eredményeket hozók, születéssel, öregedéssel és halállal kapcsolatosak. Ezek elhagyásáért tanítom a Dhammát. Ha annak megfelelően gyakorolsz, elhagyod ezeket a szennyezett dolgokat, és azok a dolgok, amik megtisztítanak, fejlődni és növekedni fognak, és ebben az életben, saját belátásodból és megértésedből eléred és megállapodsz a tökéletes bölcsesség teljességében.

Forrás: Udumbarika-Sīhanāda Sutta: The Great Lion’s Roar to the Udumbarikans, DN 25

Kútmélyi béka lenyeli a holdat

Egy szerzetes megkérdezte a Fehér Ló-hegyi Hszing-ai tisztelendőt:

  • Mi a tiszta Törvény test?

  • Kútmélyi béka lenyeli a holdat.

  • Mi Fehér Ló igaz szeme?

  • Délre tekintve a Sarkcsillagot nézi.

Forrás: Records of the Transmission of the Lamp, vol 6, 23.760 / Treasury of the Eye of the True Teaching, vol 1, case 355; T51n2076p394a18-20 / X67n1309p598c7-8

Miért nyeli le a béka a holdat?

Egy szerzetes megkérdezte Huang-lungot:

  • A kútmélyi béka miért nyeli le a holdat?

  • Nem a semmiért.

  • Tehát csak lenyeli.

  • Mindenképp lenyeli.

  • És miután lenyelte?

  • Jó béka lesz.

Forrás: Records of the Transmission of the Lamp, vol 4, 17.435; T51n2076p338c24-25

Az öt halmaz épp most a tiszta nirvána

„Mert a közönséges embereknek nincs megértésük, azt mondják: a múlt különbözik a jelentől, és hogy a jelen különbözik a múlttól. Továbbá azt mondják: a négy elemen kívül létezik a Dharma test is. Amikor megérted: az öt halmaz épp most a tökéletes, tiszta nirvána, és ez a test és tudat rendelkezik a tízezer gyakorlattal. Valóban, a nagy tételként ezt jelentik ki. Ha ilyen megértésed van, látod a ragyogó, tiszta gyöngyöt a szennyeződések tengerében, és képes vagy a sugárzásban megvilágítani minden érző lény sötétségét.“

Forrás: Huj-ko csan mester, in The Bodhidharma Anthology, p 49

A négy idő

Szerzetesek! Négy idő van. Milyen négy? A Dhamma hallgatásának ideje. A Dhamma megbeszélésének ideje. A nyugalom ideje. A belátás ideje. Ez a négy idő.

Forrás: Paṭhamakālasutta, AN 4.146

A Dhamma megfelelő időben való hallgatásának öt haszna

Amikor összegyűltök, e két dolog egyikét tegyétek: beszélgessetek a Dhammáról, vagy őrizzétek a nemes csendet!

…

Ez az öt haszna van a Dhamma megfelelő időben hallgatásának és a Dhamma megfelelő időben megbeszélésének. Milyen öt?

Először is, egy szerzetes tanítja a szerzeteseknek a Dhammát, ami jó az elején, jó a közepén, és jó a végén, értelmes és jól fogalmazott. Megmutat egy szellemi gyakorlást, ami egészen teljes és tiszta. Amikor így tesz, a Tanítót kedveli és egyetért vele, tiszteli és értékeli. Ez az első haszna a Dhamma megfelelő időben hallgatásának és a Dhamma megfelelő időben megbeszélésének.

Továbbá, egy szerzetes tanítja a szerzeteseknek a Dhammát... Amikor így tesz, a jelentésében ihletett lesz és a Dhammában ihletett lesz. Ez a második haszna...

Továbbá, egy szerzetes tanítja a szerzeteseknek a Dhammát... Amikor így tesz, a Dhamma egy mély és lényegi pontját látja meg átható bölcsességgel. Ez a harmadik haszna...

Továbbá, egy szerzetes tanítja a szerzeteseknek a Dhammát... Amikor így tesz, társai a szellemi életben jobban értékelik, azt gondolván: „Bizonnyal ez a tisztelendő elérte vagy el fogja érni.“ Ez a negyedik haszna...

Továbbá, egy szerzetes tanítja a szerzeteseknek a Dhammát... Amikor így tesz, lehetnek még gyakorló szerzetesek jelen, akik nem teljesítették szívük vágyát, de a kötelékektől való legfőbb biztonságra törekszenek. A tanítást hallva erő ébred bennük az el nem ért elérésére, a beteljesítetlen beteljesítésére, a megvalósítatlan megvalósítására. Lehetnek arahantok, akik végeztek a szennyeződésekkel, beteljesítették a szellemi utat, megtették, amit meg kellett tenni, letették a terhet, elérték céljukat, teljesen véget vetettek az újraszületés béklyóinak, és helyesen megszabadultak a végső tudással. Hallva a tanítást egyszerűen boldogan élnek a jelen életben. Ez az ötödik haszna...

Ez az öt haszna van a Dhamma megfelelő időben hallgatásának és a Dhamma megfelelő időben megbeszélésének.

Forrás: Nandakasutta, AN 9.4

Mindenki a boldogságot keresi

„Minden ember természeténél fogva keresi a szenvedéstől szabadulást és a boldogságot. Ez azonban illékony célnak bizonyul, mert a boldogság utáni vágyunk nem jár automatikusan annak tudásával, hogyan találjuk azt meg. Ha a boldogság megszerzésének tudása együtt járna a boldogságra való vággyal, nem lenne szükség egy buddhára, hogy megjelenjen a világban. Mindannyian képesek lennénk önállóan elérni a tökéletes boldogságot. Szükségünk van egy buddha útmutatására, mert bár természetszerűleg vágyunk a szenvedés elkerülésére és a boldogság elérésére, nincs világos fogalmunk az útról, ami elvezet ennek a vágynak a beteljesüléséhez.“

Forrás: The Good, The Beautiful, and The True by Bhikkhu Bodhi, p 4

A tudat figyelése

„Amikor tudatosak vagyunk a felmerült boldog vagy boldogtalan tudatállapotra, az a tudatállapot elmúlik. Ennek következtében a tudat semleges lesz, de ez csak egy ideiglenes semlegesség. Hamarosan a kellemes és kellemetlen állapotok egymás után újra megjelennek. Folyamatosan csak megfigyeljük őket. Amint a tudat semleges lesz, figyeld tovább, bármilyen állapot is keletkezzen és múljon el. Így meglátjuk az igazságot, hogy minden jelenség keletkezik és aztán elmúlik. Ez a tudat figyelésének az elve.

Összefoglalva, először úgy kell látnunk, ahogy van, nem ahogy feltételeznénk. Másodszor, pontosan kell megfigyelnünk. Ezt a következőképpen tehetjük meg.

A tudatot csupasz figyelemmel nézzük. Ne várd, hogy mi fog felmerülni. Csak hagyjuk, hogy bármilyen jelenség létrejöjjön, majd figyeljük ahogy van. Úgy figyeljük, mintha kívülről, a távolból néznénk. Tárgyilagosan figyeljük, nem időzünk rajta. Ha elégedettek vagyunk a megfigyelt tárggyal, akkor csak tudunk róla, ahogy van. Hasonlóképp, ha elégedetlenek vagyunk a megfigyelt tárggyal, akkor csak tudunk róla, ahogy van. Ez a tudat figyelésének alapelve, ami a bölcsességet ápolja.

A tudat figyelése nem a tudat mozdulatlanságát, vagy az ürességre összpontosítást jelenti. Az olyan gyakorlat a szamatha meditáció fejlesztésére van. Amennyire én látom, azok többségéről, akik azt állítják, hogy a tudatukat figyelik, kiderül, hogy tudtukon kívül szamathán dolgoznak. Majdnem mindenki, aki buddhista gyakorlásról adott ki könyvet, szamathát gyakorol. Igazából nem látják a jelenségeket egymás után keletkezni és megszűnni. Közülük néhányan tapasztalták a jelenségek keletkezését és elmúlását, de még mindig érintetlen maradt egy stabil dolog. Tapasztalták a boldog és boldogtalan tudatállapotok, továbbá az üdvös és káros állapotok keletkezését és megszűnését. Azonban úgy érezték, hogy a tudatuk állandó. Aktívan fenntartották ezt a stabil tudatállapotot. Az ilyen tettet úgy hívják: a stabil és kötetlen tudó, vagy figyelő, megőrzése. Akik próbálják megőrizni a tudót, azoknak az arckifejezése nem olyan, mint az átlag emberé. Hanem ilyen (Luangpo egy robotszerű arckifejezéssel mutatja be). Megtartják ezt a tudót és minden mást nem önmaguknak tekintenek. Minden keletkezik és megszűnik, kivéve a tudót, ami állandó. Ha a tudó még mindig így létezik, az nem helyes. A tudó ebben a kontextusban hamis és mesterkélt.

A tudó, amit az igazi bölcsesség gyakorlására használnak, olyan kell legyen, ami keletkezhet és megszűnhet. Nem szabad megőrizni. Ezért tanította a Buddha, hogy a viññāṇa (tudat) mulandó. A tudat szükségszerűen mulandó. Ami mulandó, az szenvedés. Ami szenvedés, az nem az énünk. Ha a tudó és a viññāṇa maradandó, az nem vezeti a gyakorlót a folyamba lépéshez. Bárki, aki úgy látja, hogy a tudat állandó, az nem érte el a folyamba lépett szintjét. Még mindig hibás megértéssel, avagy helytelen nézettel látja a dolgokat. Ezért amikor figyelünk, akkor megfigyeljük, hogy a jelenségek természetszerűleg keletkeznek és megszűnnek, anélkül, hogy megőriznénk bármiféle tudót. Bármit is figyelünk meg, az szükségszerűen keletkezik és megszűnik. Amikor a gyakorló folyamba lépett lesz, eljut a végkövetkeztetésre: ami keletkezik, az megszűnik. Minden dolog, ami keletkezik, az megszűnik. A tudó sem kivétel, mintha az egy állandó tartozék volna, ami nem szűnik meg.“

Forrás: The Principles of Observing the Mind, in Words of Wisdom: A Collection of Dhamma Talks by Venerable Luangpor Pramote Pamojjo (media.dhamma.com), p 92-96

Saját egészségünk apasztja a világ tüzeit

„Bizonyára saját beteljesedettségünk és egészségünk nem fog másokat meggyógyítani, legalábbis nem közvetlenül és nem minden esetben. Az ártalmatlanságunk csak néha fog másokat visszatartani az ártástól. De megnyerve a szellemi egészséget, legalább eggyel csökkentjük a világban a fertőzés forrásait és ártalmatlanságunk apasztja a világot sújtó gyűlölet tüzeit tápláló olajat.“

Forrás: Why End Suffering? by Nyanaponika Thera, in The Vision of Dhamma, p 308

A nézetekhez ragaszkodás kammája

„Üdvös és káros kammák valláshoz ragaszkodásból is születnek. Az emberek általában azt hiszik, hogy az övék az egyedüli igaz vallás, hogy az összes többi téves. Ezért aztán megpróbálják terjeszteni a vallásukat, megtéríteni másokat erőszakkal vagy üldözni a nem hívőket. Mindezek az igazságtalanságok a vallási ragaszkodásból erednek. Kamma politikai nézetekhez vagy ideológiákhoz történő ragaszkodásból is sarjadhat. Egyes emberek rá akarják erőszakolni másokra a véleményüket bárhogy, ahogy csak tudják. Különféleképp terjesztik azt és azokat, akik nem értenek egyet velük, hiteltelenítik, rágalmazzák, vagy aláássák az egységüket. Mindezen erőfeszítések és tevékenységek létesülés, ami a fanatizmusból fakad. Röviden, minden gyakorlattal és az én-hiten kívüli hitekkel való megszállottság nézetekhez ragaszkodás, ami kammához vezet.

Vannak emberek, akik azt hiszik, megváltást nyernek gyakorlatokkal, amiknek semmi köze a nemes nyolcas úthoz. Az ilyen hitet hívják sīlabbatupādānának.“

Forrás: A Discourse on Dependent Origination by Mahāsi Sayādaw (aimwell.org)

A gondolat tudatosítása megszünteti a gondolkodást

“Ha a gondolatok tartalmának vagy tudatában, akkor folytatódni szoktak. Ha magának a gondolatnak vagy tudatában, akkor a gondolkodás megszűnik.”

Forrás: Vipassana Meditation Guidelines by Chanmyay Sayadaw (buddhanet.net)

Csak föld, víz, tűz, szél

„Nincs valódi boldogság vagy valódi szenvedés. Ezek csupán csak létező állapotok: csak boldogság, csak szenvedés, csak meleg, csak hideg, csak egy lény vagy egy személy. Keress tovább, hogy lásd: a dolgok csak ennyi. Csak föld, csak víz, csak tűz, csak szél. „Olvassuk“ tovább ezeket a dolgokat és vizsgáljuk meg ezt a pontot. Végül a szemléletünk megváltozik, másként fogunk érezni a dolgokról. A szorosan őrzött meggyőződés, hogy van én és vannak az énhez tartozó dolgok fokozatosan eloszlik. Amikor a dolgok ezen érzete eltűnik, annak ellenkező szemlélete stabilan nőni fog.“

Forrás: It Can Be Done, in The Collected Teachings of Ajahn Chah, p 74

Belátás a három jellegbe

„Személyes tapasztalattal nyerünk belátást a mulandóságba, az elégtelenségbe, és a nem-énbe. Senki nem ismeri ezt a hármat, hacsak nem nézte meg magának. Nagyon szép szavak, amik a többségeteknek ismerős, de közvetlen belső tudással kell megértenetek. Bár minden egyes pillanatban tapasztaljuk őket, általában nem figyelünk eléggé.

Továbbá, minden egyes pillanatban meghalunk, de erre sem figyelünk. Ehhez precíz éberség szükséges, amit a meditációval igyekszünk megtanulni. Nézz alaposan és lásd a gondolkodási folyamat elégtelenségét, mint annak eredendő minősége!

Mindannyian megtapasztalhatjuk a valóságot - ahogyan a dolgok valóban vannak - ha kiterjesztjük odáig a figyelmünket, ahol ténylegesen látjuk. Pontosan azt tapasztaljuk, amiről a Buddha beszélt, de a jelentésének a mélyére kell hatolnunk.“

Forrás: Being Nobody, Going Nowhere by Ayya Khema, BPS ed, p 20-21

Nyugalom és különleges felismerés

„A nyugodt megállapodottság meditációjának ereje által az elmét nem zavarják többé a fogalmi gondolatok, és olyan lesz, akár egy mécses lángja, amit nem fúj a szél. A különleges felismerés a téves nézetek minden foltját eltávolítja, így nem lesznek rátok hatással mások (nézetei). A Holdlámpás szútra mondja: »A nyugodt és megállapodott elme meditációjának erejével az elme rendíthetetlenné válhat, a különleges felismerés pedig olyanná teszi, akár egy hegy.« Ezért folytassatok olyan jógikus gyakorlatot, amely mindkettőt magában foglalja.“

Forrás: Kamalasíla, in Dalai Láma: A meditáció szakaszai, Édesvíz kiadó, 103-104. o.

A Dhamma egy tó

„A Dhamma egy tó, erények a strandja,
Áttetsző, a jó jónak dicséri.
Itt fürdenek a tudás urai
És száraz lábbal jutnak a túlpartra.“

Forrás: Saṅgāravasutta, SN 7.21

A Buddhát a függő keletkezés látásával látjuk

„Most, hogy világszerte vannak buddha képmások, van bárki, aki igazán látja a Buddhát? Az emberek a Buddhát a testeként vagy az arról alkotott élettelen képmásokként látják, de azok nem az igazi Buddha. Az igazi Buddhát a Dhamma meglátásával látjuk, és a Dhammát a függő keletkezés látásával látjuk. A függő keletkezés látása azt jelenti, hogy látjuk ahogy a szenvedés megszületik és ahogy kialszik. Látni egyaránt a függő keletkezés és a függő kialvást - ezt jelenti a Dhamma látása és a valódi Buddha látása.

Nem kell Indiába vagy bárhova máshova mennünk, hogy megtaláljuk a Buddhát. Egyszerűen oda kell mennünk, ahol megtaláljuk a függő keletkezést, vagyis a saját szívünkben. Amikor látjuk a saját tudatunkban a függő keletkezést, akkor találkozunk a Buddhával. Jelenleg nem látjuk a Buddhát. A tudatlanság függönye akadályozza a látásunkat. Ha csak egy kicsit elhúzzuk a tudatlanság fátylát a szívünkben, felfedezzük, hogy a valódi Buddha épp itt ül és nem valahol másutt. Csak egy kicsit söpörd arrébb a fátylat, hogy lásd a Buddhát; ha ott hagyod a fátylat a helyén, akkor egyáltalán nem fogsz látni. Az igazi Buddha a tudatlanság fátyla mögött ül.

Az igazi tudás, amit a függöny mögött felfedezünk, az egyszerűen a feltételesség és függő keletkezés pillanatról pillanatra történő folyamának mélységes látványa. Amikor mindent, minden dhammát ennek fényében látunk, a tudatlanság nem árthat. Az ilyen igaz tudás leírható állandótlanságként és mulandóságként; elégtelenségként, szenvedésként, és megbízhatatlanságként; nem énként; minden jelenség feltételes természeteként; továbbá ürességként és olyanságként. Az igaz tudás leírásai különbözőek, de átfedik és áthatják egymást. Mélyen lásd át bármelyiket is - különösképpen a függő keletkezést és függő kialvást - és a többire is fény derül.“

Forrás: Under the Bodhi Tree by Buddhadasa Bhikkhu, p 108-109

Három feltétel a nibbána tapasztalásához

“Egy alkalommal a Buddha azt mondta Mágandija aszkétának, hogy bárki, aki a nibbána gyönyörét kívánja tapasztalni, annak három feltételt kell teljesítenie: erkölcsös és bölcs embereket keresni és velük lenni, hogy hallják az igaz Dhammát, és annak megfelelően gyakoroljanak. Egy meditálónak, aki szeretne mindenféle szenvedéstől megszabadulni, először találnia kell egy tanítót, aki megfelelő útmutatást tud adni a meditáció módszeréhez. Továbbá, intellektuális megértésre kell jutnia a tanításról. Végül, a meditálónak gyakorolnia kell azt, amit tanult. Egyesek azt mondják, hogy nem szükséges a tanításokat hallgatni és tanulmányozni, csak gyakorolni kell. Ellenkezőleg, a beszédek tanulmányozásával és hallgatásával megfelelő keretre tesz szert az ember, amiben értelmezni kell a meditációs tapasztalatokat. A tanulmányozás motivál, eloszlatja a gyakorlattal kapcsolatos kétségeket és a létezésről való hibás nézeteket, mielőtt valaki elkezdené a képzést, amivel a Dhammát belsővé teszi.”

Forrás: Emptying the Rose-Apple Seat by Rewata Dhamma, p 112

Helyes gyakorlás világiaknak és lemondottaknak

„Nem dicsérem a hibás gyakorlását sem világiaknak, sem lemondottaknak - mert legyen az világi vagy lemondott, aki hibásan gyakorol, az hibás gyakorlásának következtében nem jut a helyes útra, az üdvös Dhammához. Dicsérem a helyes gyakorlását világiaknak és lemondottaknak - mert legyen az világi vagy lemondott, aki helyesen gyakorol, az helyes gyakorlásának következtében eljut a helyes útra, az üdvös Dhammához.“

Forrás: MN 99

Az üdvös minőségek kezdete: erkölcs és helyes nézet

“Mi az üdvös minőségek kezdete? A teljesen tiszta erkölcs és a helyes nézet. Amikor az erkölcsöd teljesen tiszta és nézeted helyes, az erkölcsösség függvényében és arra alapozva fejleszd ki az éberség négyes alapját.”

Forrás: SN 47.3

Licenc

Fordította: Hadházi Zsolt, 2026

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.

DN MN SN AN Khp Dhp Uda Iti Snp Thag Thig Mil Nid Mv Cv