A Dhamma gyakorlásának gyümölcsei

(1986 feb. 11)

Nagyon örülök, hogy harmadjára is alkalmam van beszélni veletek. Az első alkalommal arról beszéltünk, hogyan vizsgáljuk a Dhammát. Második alkalommal arról, hogyan gyakoroljuk a Dhammát. Ma arról fogunk beszélni, hogy milyen gyümölcsei és eredményei vannak a Dhamma gyakorlásának.

Amikor a Dhamma gyakorlásának eredményeit nézzük, két kategóriába sorolhatjuk őket: az első, egy problémáktól mentes, boldog élet. A második az a képesség, hogy ezt az életet a legsikeresebb és leggyümölcsözőbb módon használjuk, annak megfelelően amire szükségünk van. Másképp fogalmazva, a két fajta eredmény a boldogság, és ennek a boldogságnak a használata, a szükségeink szerint. Ezt a kettőt együtt hívhatjuk úgy, „Új Élet.“ A Dhamma gyakorlásából egy Új Életet nyerünk.

Az első eredménnyel kezdjük, a problémáktól mentes, boldog élettel. Fel kell idézned, hogyan történnek az élet eseményei, és meg kell figyelned, látnod kell a tényt, hogy az élet egyre tovább folytatódó folyamata az ösztöneinket követi, és ezt a folyamatot az ösztönök az ereje befolyásolja, amiket képtelenek vagyunk irányítani. Mivel nincsenek irányítás alatt, az ösztönök úgynevezett „szennyeződésekhez“ (kilésza¹) vezetnek. Mielőtt tovább megyünk, ezeket a szennyeződéseket kell megvizsgáljuk amíg tisztán nem értjük őket, mivel az összes spirituális betegség együtt jár velük.

Szennyezett Irányítás

Mikor szennyeződések keletkeznek, az élet – a Dhamma nyelvén szólva – fájdalommal teli, vagyis, dukkha. Újra és újra átéltük már a dukkhát amiről szó van. Annyira hozzászoktunk már, hogy a legtöbben normálisnak tekintjük, nem is látjuk mi vele a probléma! Tanuljunk meg különbséget tenni két fajta élet között: az élet amikor a szennyeződések irányítanak és befolyásolnak minket, és az élet amikor nem a szennyeződések játsszák a karmestert. Értenünk kell mindkét fajta életet. Ha képtelen vagy látni és megérteni a szennyeződéseket, akkor nagyon nehéz lesz, ha nem egyenesen lehetetlen, hogy gyakorold a Dhammát, és az a hasznodra legyen. Nem fogod tudni hogyan hasonlítsd össze a szennyeződésekkel teli életet, és az életet ami szabad a szennyeződésektől, hogy lásd mennyire különbözik a kettő. Ezért kérem tőletek azt, hogy próbáljátok megérteni a szennyeződéseket, ahogy azok éppen keletkeznek a saját életetekben, még ha idegesítenek is benneteket. Vizsgáljátok és ismerjétek ki őket ahogy magatokban keletkeznek. Amilyen mélységben és teljességben ismeritek őket – ahogy a megértésetek egyre jobban elmélyül bennük, - olyan mértékben fogjátok érteni és hasznosítani a Dhammát, egy cseppet sem jobban.

Elködösítő Akadályok

Az első akadály (nívarana), az érzéki vágy, a mohósághoz tartozik. A második, az ellenszenv, pedig a haraghoz. A fennmaradó három a tévhithez tartozik. A harmadik nívarana a thína-middha, mikor az elméből hiányzik az energia, ezért gyenge, fáradt, lomha, zsibbadt, álmos vagy kábult. Amikor az elmének kevés az energiája, hiányzik belőle a tisztánlátás, frissesség, ragyogás, és éberség. Sok jele van a tompa, behúzódott, lusta elmének, amiket mind össze lehet foglalni úgy, mint az energikusság, a szellemi energia hiánya. Ide tartozik a lomhaság és álmosság amit akkor érzünk, mikor többet eszünk a kelleténél. A thína-middha (lomhaság-kábultság) által akadályozva nehéz gondolkodni, vizsgálódni, figyelni, meditálni, vagy bármit is csinálni.

A negyedik nívarana a harmadik ellentéte. Ez az akadály, az uddhaccsa-kukkuccsa, az a nyugtalanság és szétszórtság, amikor az elme össze-vissza csapong, ideges, aggódik, zaklatott. Tekinthetjük úgy is, mint egyfajta idegi rendellenességet. Az eddigi meditációitok során biztos vagyok benne, hogy már mindannyian találkoztatok ezzel az elszabadult gondolati tevékenységgel. Egy példa erre a nyughatatlanságra és zaklatottságra, amikor nem tudunk éjjel elaludni, mert az elme egyszerűen nem nyugszik meg, nem lassít le és pihen, hanem mindenfelé jár, ezen meg azon gondolkodik, bármin, mindenen gondolkodik. Ez a fölösleges nyugtalanság nem hagyja az elmét eljutni a békéhez és pihenéshez amire szüksége van. Mikor az elme a világon mindenről gondolkodni akar, minden témába folyton bevonja magát, lehetetlen elvégezni még egy olyan egyszerű feladatot is, mint megírni egy levelet.

Ezzel elérkeztünk az utolsó nívaranához, ami a vicsikiccshá, habozás, bizonytalanság és kétség. Vicsikiccshá a dolgok bizonyosságát, helyességét, biztonságosságát megkérdőjelező kétség. Annyi, mint bizonytalannak lenni abban, hogy mi a valóban helyes és biztonságos. Ilyenkor hiányzik belőlünk a meggyőződés és bizalom abban ami történik és amit csinálunk. Azok akik olyan vallást követnek amelyben a hit alapvető követelménynek számít, a hit Istenben vagy bármiben, ritkán találkoznak ezzel az akadállyal. Azok viszont, akik olyan vallást követnek mint a buddhizmus, aminek az egyéni meggyőződés az alapja, sokkal könnyebben találják magukat szembe a kétséggel.

Ez a bizonytalanság, a hit és bizalom hiánya, a kétség azzal kapcsolatban aki vagy, amid van, amit csinálsz. Például, lehetnek kétségeink a vagyonunkkal kapcsolatban, a pénzügyi helyzetünkkel, vagy akár a személyes biztonságunkkal kapcsolatban is. Kételkedhetünk azokban a dolgokban amikben részt veszünk: „Helyes ez? Így kell lennie? Biztonságos? Támaszkodhatok rá?“ Ez a kétség gyakran a mindennapi ügyeket érinti, de érintheti a Dhammát vagy Természetes Igazságot is. „Tényleg igaz? Van bármi haszna?“ Akár abban is kételkedhetsz, hogy létezik egyáltalán olyasmi mint Igazság, vagy az Igazság felismerésében, vagy a saját képességedben a felismerésére. Ha a kétség a mindennapi dolgokban megakadályoz minket abban, hogy helyesen használjuk őket, akkor mennyivel jobban akadályoz a kétség a Dhammában. Ha azt gondoljuk, „Mi van ha ezek csak szavak? Honnan tudjam, hogy igaz? Ezt nem is tanítják az egyetemeken,“ akkor képtelenek leszünk előnyös dolgokat megvalósítani és hasznosítani a Dhammát.

Keresztények számára a kétség lehet Istennel, a Bibliával vagy Jézus Krisztussal kapcsolatos. Buddhisták számára a Buddhát, a szutták szövegeit, a Dhammát vagy a gyakorlást érintheti. Mikor a leghalványabb kétségünk van abban, hogy minden jól halad és az élet biztonságos, akkor ennek a nívaranának a befolyása alatt vagyunk. Nézz jól, mélyen magadba és lásd, hogy lehet, hogy vicsikiccshá állandóan ott van a tudatalattinkban.

Élet az Akadályok nélkül

Ezt az öt dolgot együttvéve az Akadályoknak nevezik. Milyen az elme, mikor szabad a nívaranáktól? Mikor az elme szabad mind az öt akadálytól, milyen a szellemi életünk? Vizsgáld ezt az elmét, és tudd meg milyen. Nevezhetjük az ilyen életet „Új Életnek“?

Itt, a nívaranáktól való szabadságot nevezzük Új Életnek. Továbbá, az Új Életnek mentesnek kell lennie a kilészáktól is. A félig kialakult szennyeződéseket nívaranáknak nevezik. A teljesen kifejlődött szennyeződéseket kilészáknak nevezik. Ahhoz, hogy valóban Új Élet lehessen, a kilészáktól is mentes kell legyen. Most ezért részletesebben is szemügyre vesszük a kilészákat. Jól felismerhetőek az elmére gyakorolt befolyásuk tüneteiről. Ezeket könnyen meg lehet tapasztalni és tisztán megismerhetőek. Viszont nem szükséges, hogy a szennyeződések összes pici részletét megismerjük. Elég csak a fő tüneteiket ismernünk, mint ahogy az elektromos áramot magát sem látjuk, és talán nem is értjük az áramot, de látjuk az erejét, a jeleit, a hatását a különböző elektromos eszközökön és felszerelésen. Hasonlóan, talán sosem látjuk magukat a szennyeződéseket, de a fő tüneteikből megtanulhatunk mindent amire szükségünk van, az elmére gyakorolt hatásukból. Sok és különféle tüneteik vannak, de nincs szükség kitárgyalni az összeset. A legfontosabbakról fogunk beszélni, azokról amik a legtöbb problémát okozzák az életünkben.

Problémás Szeretet

Az első ilyen problémás tünet a szeretet. Amikor szeretet keletkezik az elmében, elveszik valami? Van valami, amit az elmének el kell szenvednie és el kell viselnie? Van valamilyen teher vagy nehézség, amit magára vesz? Ennek a szeretet nevű dolognak milyen hatásai vannak az elmére? Biztos vagyok benne, hogy mindannyian értjük ezt a jelenséget, mivel mindannyian átéltük már valamilyen formáját annak, amit „szeretetnek“ nevezünk. Korábban említettük a róga jelentését, ami a kilésza szinonimája, tehát „valami ami szúr és hasogat.“ Összekapcsolható a szeretettel ez a szúró, hasogató, tépő fájdalom? Hogy megtudjuk, semmi másra nem kell figyelnünk csak a saját tapasztalatainkra. Nézd meg és lásd te magad. A szennyeződések egyéb jelentései: „dolgok amik égetnek“; „dolgok amik megkötnek, megbéklyóznak, leláncolnak“; és „dolgok amik uralnak és bebörtönöznek.“ Ezek közül a jelentések közül illik bármelyik arra amit „szeretetnek“ hívunk? Látnod kell, hogy ez egy probléma vagy sem. Habár sokan áldásnak és boldogságnak tekintik a szeretetet, a Dhamma nézőpontjából nem más mint a nyugalom teljes hiánya, tehát hatalmas zaklatottság. Vizsgáld meg közelről, és ismerd fel magad, hogy a szeretet okoz-e problémákat vagy sem. Ne hidd el amit mi mondunk, és ne hidd el az egész romantikus kampányt sem a TV-ben, regényekben, vagy a pop zenében.

Rendszerint, amit „szeretetnek“ nevezünk, a nem-tudástól (aviddzsá) függően keletkezik, ami a legnagyobb szennyeződés. Habár igaz, hogy bizonyos helyzetekben egy olyan szeretet keletkezik ami a bölcsességből ered vagy az irányítja, de amint elhatározzuk, hogy „ez szeretet,“ már problémát hozunk létre. Többé már nem lesz békés és örömteli. Azáltal, hogy ráragasztjuk a „szeretet“ címkét, bölcsességből tudatlanságba csap át. A szeretet szörnyű dilemmája abból az ösztönünkből származik, ami a fajfenntartásra és szaporodásra késztet minket. Nézd meg jó közelről a hatásait. Látod a problémákat amiket okoz, és a kínokat amikbe belerángat minket? Egyúttal gondolj arra is, milyen jól jönnénk ki akkor, ha szabadok lennénk ettől a problémától. Még a nem-szexuális szeretet is, mint amit a gyerekeink, vagy szüleink, barátaink iránt érzünk, is problémákba sodor minket azzal, hogy tönkreteszi a békességünket és boldogságunkat. A nem-szexuális szeretetet legalább annyira kontrollálni kell, mint a szexuális szeretetet. Máskülönben nincs béke. Ha azt mondanánk, „tégy mindent úgy ahogy egy szerető tenné, de tedd anélkül, hogy közben szeretnél,“ elhinnéd, hogy ez lehetséges? Tudnál így tenni, minden szennyeződés nélkül?

Van olyan szeretet, ami Dhamma. Ezek a mettá (barátságosság, szerető-kedvesség), és karuna (együttérzés), de helyesnek kell lenniük, ha el akarjuk kerülni a problémákat. Mettá és karuna beszennyeződik a megkülönböztetés, elfogultság és ragaszkodás által, és akkor már dukkha. Mikor nem vagyunk képesek szeretni, nem vagyunk képesek azt szeretni amit akarunk, ezek mind dukkha. Mindezek nem helyesek. Még az a szeretet is, ami közvetlenül nem szennyezett, aminek semmi köze a szexhez vagy érzékiséghez, ez is közvetetten beszennyeződhet az én-érzet, az egó, az önzés által. Még a szeretet magasabb szintű formáinak, mint a mettának és karunának, is helyesnek kell lenniük.

Röviden, a szeretet egy probléma, nem békés és nem örömteli. Irányítás alatt kell legyen, vagy ha lehetséges, el kell hagyni. Akkor az elme nem lesz összezavart. Át kell alakítsuk a szennyezett-szeretet Dhamma-szeretetté. Egy olyan életet, amin nem uralkodik a szeretet, ami a befolyásán kívül van, nevezhetjük az ilyen életet „Új Életnek“? Biztos vagyok benne, hogy mindannyian meg tudjátok találni erre a választ.

Harag és Utálat

Beszéljünk most a szeretet ellentétéről: a haragról, a rosszakaratról. Milyen érzés, mikor létrejön? Ez egy másik fajta tűz, ami megégeti az elmét. Belénk hasít, bebörtönöz, uralkodik rajtunk és béklyóba zárja az elmét. Mind nagyon jól ismerjük a haragot, ismerjük a rengeteg problémát amit okoz. Nem akarunk felmérgesedni, de mégis megtesszük. Nem akarunk mérgesek lenni, de mégis azok maradunk. Tudjátok jól, hogy mennyire felkavarja az embert a harag. Ha irányítani tudjuk, milyen békés lenne az? Kérlek töprengjetek el ezen.

A harmadik szennyeződés az utálat, ami különbözik a haragtól, habár mindkettő a nem-kedvelés vagy elutasítás egy formája. Mikor valami csúnya, piszkos vagy visszataszító kerül elénk, azt utáljuk. Nem tudunk uralkodni magunkon, egyszerűen utáljuk az undorító, utálatos dolgokat. Ez így van, mert nem tudjuk elviselni az utálat okát, és így az utálat égeti, megszállja és kínozza az elménket. Most gondold el, milyen lenne, ha nem lenne semmi utálni való és semmi szeretni való. Semmi szeretet, semmi utálat – milyen békés boldogság lenne az! Akár csak egy Arahant (a magát tökéletesre fejlesztett emberi lény). Az Arahant felette áll mind az utálat és nem-utálat érzésének. A felszabadult elmének nincs problémája az „utálatos“ vagy „csúnya“ dolgokkal, mert a Dhammát teljesen megvalósító elme számára, ami teljességében felismeri a Dhammát, nem létezik semmi utálatos és semmi nem-utálatos. Ne értsd félre úgy, hogy azt gondolod veszélyes utálattól mentesnek lenni, mert szükségünk van az utálatra, hogy megvédjük magunkat a veszélyektől. Az utálat maga a veszély! A legjobb nem utálni, de úgy látszik sosem tanulunk. Így az utálat szomorú példái tovább folytatódnak a világunkban. A fehér bőrű emberek utálják a fekete bőrű embereket. Mi a mentség egy ilyen problémára? Nem kellene ilyen problémákat létrehoznunk. Ha helyes a megértésünk, nem lesz szükség az utálatra, és nem fogunk utálni.

Az Élet Félelmei

A negyedik szennyeződés a félelem. Ebben mindenki osztozik, mind félünk valamitől. Félelem keletkezik az ostobaságból, az önzésből, az Én sóvárgásaiból, amely kívánja azokat a dolgokat amiket nem kaphat meg. És ezért félünk! Manapság a félelem minden lehetséges fajtája körülvesz minket, különösen a nukleáris háború és a megsemmisülés félelme. Mikor félünk, esetlenekké válunk. Amikor félelem van bennünk, elveszítjük az éberségünket és bölcsességünket (szati-pannyá), és a képességünket, hogy megküzdjünk a problémáinkkal és megvédjük magunkat. Félelem nélkül élni sokkal jobb.

A félelem az egoizmus ösztönéből ered, egy ösztönös szinten szükségünk van a félelemre. Ha elégtelen a tudásunk és bölcsességünk, lehetetlen irányítani ezt az ösztönt. A Dhamma vizsgálatán és gyakorlásán keresztül elegendő bölcsességet fejlesztünk ki, így irányítani tudjuk ezt az ösztönt, és a félelem nem jön létre. Az anatta (nem-én) megértése és belátása teszi lehetővé, hogy szabadok legyünk a félelemtől, segít kiirtani a félelmet, és megvéd attól, hogy a jövőben újra létrejöjjön. Biztos, hogy mindannyian látjátok, hogy a félelemnek egyáltalán semmi haszna nincs, hogy mindig dukkhához vezet. Képesnek kell legyünk bármit megtenni, amikor félelmetes és ijesztő dolgokkal nézünk szembe. Akkor sokkal jobb helyzetben leszünk ahhoz, hogy kezeljük az ilyen dolgokat, és sikeresek legyünk az életünk ügyeiben. Ha egy ellenséggel kell harcolnunk, de nem tudunk félelem nélkül küzdeni, a helyzetünk egyáltalán nem alkalmas arra, hogy hatékonyan küzdjünk. A képességeink meggyengülnek, a bölcsességünk elszáll, az éberségünk lassú lesz. Bármilyen ellenfél is legyen, le fog győzni minket. Félelem nélkül, képesek vagyunk használni a bölcsességünket, éberségünket és a képességeinket, hogy legyőzzük az ellenséget. Nézz szembe minden ijesztő dologgal félelem nélkül. A félelem nélküli életnek roppant nagy haszna van.

Pozitív Szennyeződések

A kilészák egyéb formái is léteznek, egyik ilyen az aggodalom és szorongás a szeretett dolgaink miatt. A thai és páli nyelven ezt úgy hívják „alaja-avarana.“ Ez a nyugtalan aggódás valami miatt amit szeretünk, amikor folyton róla gondolkodunk, hiányoljuk, folyton azon jár az eszünk. Ez az, amikor az elme csak pörög körbe-körbe, és nem tudja megállni, hogy ezekről a dolgokról gondolkodjon. Ha az elme nem tud megállni, éjjel nem tudunk tőle aludni, nappal pedig fejfájást okoz.

Egy másik kilésza az irigység. Ez magától megtörténik, ösztönösen. Megtörténik a gyerekekben is, anélkül, hogy bárki erre tanította volna őket. Az irigység óriási probléma annak aki érzi, de egyáltalán nem probléma az irigység tárgya számára. Az előbbi érzi a dukkhát, az utóbbi nem.

Végül eljutottunk a kisajátításhoz és a fukarsághoz. Ha ez túl erőssé válik, féltékenység lesz belőle, különösen szexuális féltékenység. Ez az önzés egy újabb formája. Gyakran megtörténik a házasságokban. A férj nem akarja, hogy a felesége más férfiakkal beszéljen; a feleség pedig féltékenyen aggódik, hogy egy másik nő elcsalja tőle a férjét. Mindannyian jól ismerjük ezt a fájdalmat és szenvedést.

Ez csak hat példa volt a szennyeződésekre. Sokkal többet is felhozhatnánk, de nincs túl sok időnk. Ez a néhány példa azonban elég, hogy szemléltesse a mondanivalónkat: ha szabadok lennénk a szennyeződések minden tünetétől és okától, milyen egészségesek, könnyedek, boldogok és békések lehetnénk? Rajtatok múlik, hogy felfedezzétek milyen érzés ez, de már most is el tudjátok képzelni az értékét. Az elme ami teljesen szabad a szennyeződések tüneteitől, az élet egy teljesen új módját jelenti. Ez a béke és szabadság, ez a hűs nyugalom és boldogság az Új Élet egyik jelentése.

Használni az Új Életet

Most a hátralévő idő alatt, megbeszéljük az Új Élet egy másik jelentését. Képesnek kell lennünk helyesen használni a létezésnek ezt az új módját – ami a szennyeződésektől való szabadságból ered, - hogy megfeleljen a szükségleteinknek. Az Új Élet alkalmazásának első része az, hogy boldoggá tesszük az elmét bármilyen helyzetben. Például a légzésre való tudatosság (ánápánaszati) sikeres gyakorlásán keresztül lehetséges őszinte boldogságot elérni bárhol, bármikor. A légzésmeditáció helyes fejlődésével befolyásolni és irányítani tudjuk az elmét. Azonnali boldogságot kapunk, amikor csak szükségünk van rá.

Az Új Élet használatának második része az, hogy miközben teljességében gyakoroljuk a Dhammát, ez hozzásegíti az érzékszerveket – a szem, fül, orr, nyelv, test, és elme – ahhoz, hogy hatékonyabban működjenek, mintha „isteniek“ lennének. Ez alatt csak annyit értünk, hogy az átlagosnál jobb képességűek és hatékonyságúak. A szem hatékonyabb az átlagosnál, az orr és a többi is hatékonyabb, többre képes, mintha „isteni“ lenne. Az „isteni“ (dibba) egyszerűen annyit jelent, „átlagon felüli.“

Nem uralkodnak rajtad az élmények

A harmadik rész a képesség, hogy irányítani tudod az élményeid - vagyis az elmét - olyan módon, hogy az mindig a helyes nézőpont állapotában legyen. Ennek a képességnek három eleme van: irányítani a védanát², irányítani a szannyát³, és irányítani a vitakkát⁴. Irányítani a védanát azt jelenti, hogy megelőzöd a védanától függő szennyeződések kialakulását, vagy, hogy visszafogod az érzékeid és nem érzel olyasmit amit nem akarsz (az ‘érzés, védaná,’ nem vonatkozik az érzelmekre). A szannyát – a dolgok észlelése, értékelése, osztályozása – is lehet irányítani, hogy ne vezessen dukkhához. Irányítani a vitakkát (gondolatok formálása, belső párbeszéd) azt jelenti, hogy úgy irányítjuk a gondolatokat, hogy azok vagy helyesek legyen, vagy egyáltalán ne legyenek gondolatok. Az érzéseket, észleléseket és gondolkodást lehetséges irányítani, mert rendelkezésünkre áll a Dhamma.

Az védana irányítására példa az, amikor ínycsiklandó ételt eszünk. Ha az étel nagyon finom, ostobává válunk és eluralkodik rajtunk az íz élvezete, mert az elmét megtéveszti a finom íz. Ha elegendő Dhamma van az elmében, irányítani tudjuk az érzéseket amik a finom étel nyomán keletkeznek. Ilyenkor nem téveszti meg az elmét a finom íz, nem eszünk többet a kelleténél, és nem csinálunk belőle problémát. Látjuk, hogy az egész „csak ilyen, éppen ilyen,“ nem ostobaságon és tévedésen keresztül látjuk. Az ínycsiklandó étel nem győz le minket, nem irányít minket, nem lesz a főnökünk, nem teszünk miatta semmi butaságot. Nem akarjuk arra kényszeríteni, hogy ne legyen finom. Ha finom, akkor finom marad, de a finom íz nem tud irányítani minket. Mi irányítjuk a finom ízt úgy, hogy az ne uralkodjon el rajtunk és vegyen rá minket valamilyen rossz vagy ostoba dologra.

Nagyon könnyen láthatjuk, hogy a mai világban mindenfelé, az emberek rabjai a finom ízeknek. Sok időt töltenek azzal, hogy olyan ínycsiklandó dolgokat készítsenek amiknek semmi célja azon kívül, hogy felkeltsék a vágyat és sóvárgást. Ebből kifolyólag, versengünk ezekért a dolgokért. Végül felosztjuk a világot, hogy a birtokunkba kerüljenek ezek a dolgok, és vég nélkül háborúzunk kizárólag azért, mert elvesztettük felettük az irányítást és a finomság rabjai vagyunk. A „Sátán“ (a keresztény ördög) és „Mára“ (a buddhista kísértő) szavak a saját ostobaságunkat jelképezik a finomsággal kapcsolatban. Tudnunk kell, hogy az érzéseket (védaná) lehetséges irányítani.

Most beszéljünk a szannyá (észlelés, osztályozás) irányításáról. Korábban esetleg nem emlékeztünk dolgokra, vagy nem tudtuk tisztán felidézni őket. Mostantól fogva, kiváló memóriánk lesz, és tiszta emlékezetünk. Elsajátítjuk a szannyá irányítását, és az elme nem tesz hamis megkülönböztetéseket és hamis észrevételeket, vagyis olyanokat amik dukkhával sújtanak minket. Például, a szannyát lehet úgy irányítani, hogy a dolgokat nem tekintjük nőknek vagy férfiaknak valónak. Emiatt szabadok leszünk azoktól a problémáktól, amik a „férfias“ és „nőies“ megkülönböztetésből adódnak. Az elme hűs nyugalommal szemlél mindent. A szannyá irányítását elsajátítani azt jelenti, hogy mindig fenntartjuk a valódi, helyes szannyát. Onnan tudod, hogy nem torzult hanem helyes, hogy semmilyen dukkhát nem okoz.

A vitakka irányítása a gondolatok irányítása. Amint megjelenik valamilyen szannyá, az gondolkodásra ösztönöz, hogy mit jelent számunkra az a szannyá, és ezért gondolkodunk. Ha nincs irányítás alatt, a gondolkodás rossz irányba megy és dukkha születik belőle. Ezért úgy irányítjuk a gondolkodást, hogy az mindig helyes és hasznos irányba menjen: olyan gondolatokat táplálunk, amik mögött az érzékiség magunk mögött hagyása áll, nem akarunk ártani vagy bántani másokat, úgy gondolkodunk, hogy még akaratlanul se okozzunk gondot másoknak. Ha ennél többet akarunk, abbahagyhatjuk a gondolkodást úgy ahogy van. Például, ha belépünk a szamádhi (egypontú koncentráció) vagy szamápatti (mély koncentrációs elmélyülés) állapotába, minden tekintetben megállíthatjuk a gondolkodást. Képesek vagyunk irányítani a vitakkát: ha akarunk gondolkodunk, ha nem akarunk nem gondolkodunk. Olyan irányban tudunk gondolkodni ahogy gondolkodnunk kellene. Semmi rossz nem történik, és nincs dukkha. Ezt jelenti a vitakka irányítása.

Eltávolítani a szennyeződések gyökerét

A negyedik, és egyben végső része az elme irányításának, amikor magukat a szennyeződéseket közvetlenül irányítjuk, tehát irányítjuk a dukkhát és megelőzzük a keletkezését. Amikor elegendő Dhamma van jelen az elmében, és kellő jártasságot szereztünk a Dhammában, lehetséges irányítani a ragaszkodást (upadána). Ez az irányítás megelőzi a ragaszkodást a „jóhoz“ és a ragaszkodást a „gonoszhoz.“ Ragaszkodás nélkül, nincs dukkha. Nem hagyjuk, hogy upadána keletkezzen, és akkor az „Én“ fogalma, ami a szennyeződések gyökere, nem születik meg. Az „Én“ fogalma nélkül, nem lesznek szennyeződések. Mihelyst irányítást nyerünk a szennyeződések felett, azonnal végük van. Ez az utolsó jó eredmény, a negyedik fajta jártasság, a ragaszkodások irányítása, ami automatikusan irányítja a dukkhát.

Ezekkel a módszerekkel, teljes jártasságot szerzünk az életben, és bölcsen használjuk, hogy learathassuk az összes megfelelő eredményt. Ilyen a békés, hűs és örömteli Új Élet. Például, megvan a képességünk, hogy boldogok legyünk amikor csak szükségünk van rá. Pompás érzékeink vannak – szem, fül, orr, nyelv, test, és elme – akár „isteninek“ is nevezhetjük őket. Valamint irányítani tudjuk az érzéseket, észleléseket, és a gondolatokat. Végül, irányítjuk a ragaszkodást, hogy az soha többé ne keletkezzen. Ennélfogva, az összes probléma megszűnik! Még a leghalványabb, legcsekélyebb esély sincs rá, hogy szennyeződések keletkezzenek, vagy, hogy dukkha legyen. Ezekkel a képességekkel, az életet a legjótékonyabb módon éljük, és sikeresen megvalósítjuk, bármi is legyen amit meg kell tenni. Ha őszintén megfontolod, tudni fogod magadban, hogy ez az Új Élet legteljesebb jelentése: a legmagasabb rendű új élet. Ez az, amit a Dhamma helyes és sikeres alkalmazása nyomán nyertek.

Az első dolog, hogy vizsgáld a Dhammát. A második, hogy gyakorold a Dhammát, és a harmadik, hogy megjelenjenek az életedben a Dhamma gyakorlásának gyümölcsei. Lásd ezeket tisztán, és alaposan fontold meg a hasznát. Ebben mindegyikőtök csak magára támaszkodhat. Saját magatokon múlik, hogy felismerjétek a Dhamma gyakorlásának jelentését, módját, és az eredményeit.

Végezetül, szeretném kifejezni az örömömet, hogy elkezdtétek vizsgálni, gyakorolni, és befogadni a Dhammát. Még egyszer, utoljára: köszönöm nektek. Köszönöm mindannyiótoknak, hogy eljöttetek ide, hasznát vettétek a helynek, és segítettetek hasznossá tenni. Nem kell semmiért köszönetet mondanotok nekünk, de kérlek engedjétek meg, hogy mi megköszönjük nektek.