Buddha szerint, szándékos tetteink következményeket hoznak létre, amelyek végül visszatérnek hozzánk. Egyik következmény az azonnal érezhető lélektani hatás. A másik pedig az erkölcsi büntetés következménye.
Először nézzük kamma a lélektani következményét. Amikor egy szándékos tett megtörténik, lenyomatot hagy az elmében, ami kijelöli gondolataink menetének irányát. Ez a gondolkodási hajlam ismétli önmagát, újra alkotja magát, valahogy úgy, mint egy egysejtű, pl. egy amőba. Ahogy ezek a kijelölt gondolati irányok sokasodnak, úgy formálják személyiségünket. A személyiségünk nem más, mint az összes szándékos tettünk összegzése, összes felhalmozott kammánk keresztmetszete. Az által, hogy kezdetben utat engedünk az elme helytelen ösztönzéseinek, apránként egy önző személyiséget, egy ellenséges személyiséget, egy agresszív személyiséget vagy egy téveszmékben élő személyiséget építünk fel. Viszont, ha ellenállunk ezeknek a helytelen és nem előrevivő vágyaknak, akkor helyettesíthetjük őket az ellenkezőjükkel, a helyes és előrevivő tulajdonságokkal. Ekkor kifejleszthetünk egy nagylelkű személyiséget, egy szerető és együtt érző személyiséget; vagy bölcs és megvilágosodott lényekké válhatunk. Ahogy fokozatosan változtatjuk a magatartásunkat, úgy változtatjuk személyiségünket, és ahogy változtatjuk személyiségünket, úgy változik az egész lényünk, egész világunk. Ezért hangsúlyozza Buddha ilyen erősen az odafigyelést, éberséget minden cselekedetnél, minden választásnál. Minden választásunk mérhetetlen jövőbeni lehetőséget hordoz.
És most vizsgáljuk meg az erkölcsi büntetés következményeit. Ami a legfontosabb a kammában az, hogy sok esetben csak a későbbiekben érik meg, és az, hogy az egyetemes erkölcsi törvényekkel összhangban hoz eredményeket.
Bármikor, amikor akarattal teszünk meg egy tettet, az ilyen tett egy „magot“ ültet el az elmében. Egy olyan magot, ami következmények lehetőségét hordozza a jövőre nézve. Ezek a következmények megegyeznek az eredeti tett természetével. A tettben rejlő viselkedés etikai szabályaiból következnek. A nem üdvös, helytelen tetteink visszatérnek hozzánk, és ártalmunkra lesznek, és szenvedéshez vezetnek. Az üdvös, helyes tetteink is visszatérnek hozzánk, boldogságunkhoz és jólétünkhöz vezetnek.
A kamma törvényének szemszögéből nézve, úgy látszik, hogy a mindenség fenntartani igyekszik egy bizonyos erkölcsi egyensúlyt, egy fajta szimmetriát minden erkölcsileg fontos, lényeges tett és az azokat elkövetők objektív helyzete között. Így a kamma törvénye annak az általános alapelvnek az erkölcsi alkalmazása, miszerint minden tettnek van egy vele megegyező és egy vele ellentétes visszahatása. Ennek ellenére, a kamma működése nem mechanikus. A kamma szándékos tett és a kamma valami olyasmi, ami élő és organikus. Éppen ezért a kamma teret enged a különféle változásoknak és változtatásoknak, az élő, eleven erők játékának.