Ennek a tévedésnek az illusztrálására a buddhisták a teknős és a halak történetét említik. Volt egyszer egy teknős, aki egy tóban élt, egy csapat hallal együtt. Egy napon a teknős sétálni ment a szárazföldre. Egy pár hétig távol volt a tótól. Amikor visszatért, találkozott néhány hallal. A halak így szóltak:
– Teknős úr, jó napot! Hogy van? Hetek óta nem láttuk. Hol járt?
A teknős így válaszolt:
– Fenn voltam a földön, a szárazföldön töltöttem az időt.
A halak egy kicsit törték a fejüket, aztán azt kérdezték:
– Fenn a szárazföldön? Miről beszél? Mi az a szárazföld? Nedves?
A teknős így válaszolt:
– Nem, nem az.
– Hűvös és frissítő?
– Nem, nem az.
– Hullámzik és fodrozódik?
– Nem, se nem hullámzik, se nem fodrozódik.
– Lehet benne úszni?
– Nem, nem lehet.
Ekkor a halak ezt mondták:
– Nem nedves, nem hűvös, nem hullámzik, nem lehet úszni benne. Akkor ez a szárazföld egyáltalán nem lehet létező, csak egy képzeletbeli dolog, semmi valóságos.
A teknős így válaszolt:
– Hát, akkor legyen így! – ezzel otthagyta a halakat és újra elment sétálni a szárazföldre.