(A Csak azt Tanítom… kötet szójegyzéke a páli szakszavak magyar fordításának felismeréséhez)

A szócikkek felépítése:

A szakszó általunk használt magyar megfelelője; páli eredeti (szanszkrit megfelelője – ha eltér); rövid magyarázat(ok); [más fordítók, elsősorban Vekerdi József által használt terminus – ha eltér].

Amit a mesterétől tanult; ácsarijaka (ácsárjaka); a mester által közvetített hagyományos tanítás, egy iskola doktrínája; [?].

Avatás; upaszampadá; teljes jogú buddhista szerzetessé avatás; [felavatás, tanítvánnyá avatás, felvétel a rendbe].

Avatott; arija (árja); kb. ‘a Buddha útján járó’, pl. ezekben: az avatottak nyolcrétű ösvénye / négy igazsága; [nemes].

Általjutott; tathágata; a Buddha (ritkábban más megvilágosodottak) egyik megnevezése, a Buddha önmagára általában ezzel a szóval utal; [beérkezett].

Befogadás; upádána; az érzékeken át folyamatosan érkező befolyások, ingerek magunkra vétele, önmagunkra vonatkozónak értelmezése; a 12 tagú oksági lánc egyik tagja; [ragaszkodás, léthez kapcsolódás].

Befolyás; ászava (ászrava, ásrava); a külvilág felől jövő kontrollálatlan hatások, melyek a lelki egyensúlyt felborítják (a dzsaina hagyományban karmát eredményeznek); [indulat].

Boldogság; szukha; [kellemes].

Boldogtalanság; dukkha (duhkha); az első igazság szerinti frusztrációs boldogtalanság; [szenvedés; fájdalmas].

Dhamma; dhamma (dharma); E rendkívül gyakori kulcsterminusnál (a leggyakoribb 2. jelentés kivételével) zárójelben mindig megadjuk az itt idézőjelek között mutatott értelmezést. (Ahol ugyanaz a jelentés szerepel többször, akkor csak az elsőnél.)

1. (ritka) az örök törvény, a világrend; „(az örök törvény)“;
2. (legtöbbször) az örök törvénynek az a része, amelyet a Buddha felismert és tanított – ezt (elvileg) bárki felismerheti önmagában;
3. az örök törvény egy-egy aspektusa, résztörvény – lehet előírás jellegű is; „(tanítás)“
4. az örök törvénynek egy-egy dologra vonatkozó része, az adott dolog jellegzetessége, meghatározó sajátsága; „(sajátosság)“;
5. belső tudati sajátosság „(belső tulajdonság)“;
6. a gondolkodás tárgya „(sajátosság)“;
7. (ritka) az örök törvénynek az a része, amelyet valamely más tanító felismert (vagy felismerni vélt), „(tan)“; [tan, tanítás, törvény].

Elmélyedés; dzshána (dhjána); meditáció, négy szintjét különítik el; [révület].

Emlékeket tár fel; szata (szmrita); az ‘emlékezés’ tevékenységét folytatja; [éber, tudatos].

Emlékezés; szati (szmriti); a megszabadulás folyamatában a traumatikus emlékek felidézése; a nyolcrétű ösvény hetedik tagja; [tudatosság; gondolkozás].

Éberen tudatos állapotban; szata szampadzsána (szmrita-szampradnyána); néhány szöveghelyen a páli kifejezés egyértelműen ebben a későbbi értelmezésben szerepel; [teljes öntudatban].

Ég; ákásza (ákása); égbolt, tér, szuperfinom ötödik elem: éter; [tér].

Életvezetés; vinaja; a szerzetesi életmód, regula, életmódszabályok gyűjteménye; [fegyelem].

Én; attan (átman); az ember örök esszenciája, halhatatlan lélek; szubsztancia; [Énem, Én; önvaló]

(Éntelenség); anattá (anátman); az a tanítás, hogy nem létezik Én, ill. a dolgoknak nincs stabil szubsztanciája.

Érdemes; arahat (arhat); megszabadult, nibbánát elért személy, szent; [szent, szentséges].

Érzet; védaná; a megismerési aktus során létrejövő elemi tapasztalat; a 12 tagú oksági lánc egyik tagja; [érzés].

Fényretörő; bódhiszatta (bódhiszattva); a leendő Buddha megnevezése a megvilágosodásig (beleértve előző életeit is); [bódhiszattva].

Folyamhozérkezett; szótápanna (srótápanna); aki komolyan és sikeresen gyakorol a buddhista úton, célja az ellobbanás; [folyamba lépett].

Forrása szerinti (tudatosítás); jóniszó (manaszikára), (jónisó manaszkára); a jelenségeknek okukkal együtt történő megértése; [-].

Gyakorlás; padhána (pradhána); [önfegyelmezés].

Hat megismerési terület; szal-ájatana (sad-ájatana); az öt érzék (látás, hallás stb. – terepük a szín, hang stb.), valamint a gondolkodás (manasz), mely utóbbinak terepe a sajátosságok (dhamma); a 12 tagú oksági lánc egyik tagja; [hat érzékelési terület].

Helyszellem; dévatá; népi vallásosságban területhez, fához stb. kötődő, védelmező vagy éppen rontó helyi szellem (esetleg régen, de különös módon elhunytak szellemei); időnként belső hangként jelenik meg (daimón); [istenség].

Így tanultam meg.; évam mé szutam (évam majá srutam); [Így hallottam].

Jámborság; brahmacsarija (brahmacsarja); tiszta (elsősorban szexmentes) életmód, a tanulás-gyakorlás életszakasza; [aszkétaélet].

Káros dhamma; akuszala dhamma (akusala dharma); negatív belső tulajdonság, kártékony vagy romboló lelki tényező, traumatikus góc; a buddhista úton haladást gátló sajátosság; [baj, káros dolgok].

Képzet; szannyá (szandnyá); az öt emberalkotó egyike, az észlelt világ belső rekonstrukciója, reprezentációja; [tudat, észlelés, észlelet, érzékelés].

Kiküszöbölés; niródha; nemkívánatos tudati jelenségek megszüntetése; [csillapodás, megszüntetés, nyugalom].

Kiművelés; bhávaná; gyakorlás, fejlesztés; [-].

„Legyen“ szomjúhozása; bhava-tanhá (bhava-trisná); annak a szomjúhozása, hogy valami legyen, illetve ilyen vagy olyan legyen; [lét, létesülés].

Lélek; dzsíva; tkp. élet, az elevenítő lélek.

Létesülés; bhava; a 12 tagú oksági lánc 10. tagja; [lét, létezés].

Megfelelő; szammá (szamjak); [helyes].

Megismerési aktus; phassza (szparsa); szó szerint „érintkezés“ (az érzékszervé és az érzéktárgyé); a 12 tagú oksági lánc egyik tagja; [érintkezés].

Megláttad magadban a dhammát; szvákkhátó dhammó; introspekcióval felismerted a tanult lelki összefüggések valóságát a saját egyéni lelki folyamataidban; [a Tan jól ki lett fejtve].

Megnevezés-megjelenés; náma-rúpa; univerzálé és egyedi megjelenés (fogalom és konkrét példánya); a 12 tagú oksági lánc negyedik tagja; [név és forma].

„Megvan“; bhava; a befolyások (ászava) egyike (bhavászava), a birtoklás boldogsága; [lét].

Megvilágosodott; buddha; tkp. ‘aki megértette’ (az avatottak négy igazságát); [felébredett, Buddha].

Nagyszent; bhagavat/bhagavá; a Buddha tiszteletteli megnevezése, leginkább a hívei használják; [magasztos].

„Ne legyen“ szomjúhozása; vibhava-tanhá (vibhava-trisná); annak a szomjúhozása, hogy valami ne legyen, illetve ne legyen ilyen vagy olyan; [nemlét; birtok].

Nem az Én; anattá (anátman); [éntelen(ség)].

Nővér; bhikkhuní (bhiksuní); szó szerint: ‘koldusnő’, (sejthetőleg) buddhista apáca; [apáca].

Öntudat; szannyá (szandnyá); a páli szó ritkán ebben a nem technikai jelentésében szerepel; [érzékelés].

Összpontosítás, összpontosított; szamádhi, szamáhita; meditációs eljárás, melynek révén a tudat összpontosítottá válik, alkalmassá az önterápiára, illetve maga az összpontosított tudatállapot; a nyolcrétű ösvény nyolcadik tagja; [elmélyedés, feloldódás].

(Öt emberalkotó); Ez a műszó fordításunkban nem szerepel, tartalma viszont fontos: az embert alkotó öt tényező (test, érzet, képzet, rárakatok, tudat). Maga a Buddha még nem utal rájuk a khandha szóval, ami rövidesen szakszavuk lesz. A khandha (szkandha) kifejezést „valamiből sok“ értelemben fordítjuk, például dukkha-kkhandha (tengernyi boldogtalanság), pancs’upádána-kkhandha (a befogadás öt áradata). [öt szkandha; öt halmaz/ aggregátum].

Öt élvezeti minőség; pancsa káma-guná; az öt érzék nyújtotta élvezetek (sejthetőleg elsősorban a szexuális gyönyör); [ötféle élvezet].

Pusztán a dhamma látása révén; ditthéva dhammé (drista éva dharmé); e kulcskifejezés pusztán nyelvileg jelenthetné azt is, hogy „amint meglátta a dhammát“; [már ebben az életben].

Rárakatok; szankhárá (szanszkáráh); az interakciók során szerzett emlék- és tudati lenyomatok, amelyek átszínezik a későbbi tudatpillanatokat is; traumatikus élmények lenyomatai; a 12 tagú oksági lánc második tagja; [adottságok, létcsírák, késztetések].

Szamana; szamana (sramana); a nem bráhmin szentemberek gyűjtőneve, tipikusan otthontalan vándorlók vagy a vadonban élő remeték, aszkéták; [remete, aszkéta, törekvő].

Származva keletkezés; paticcsa szamuppáda (pratítja szamutpáda); az oksági elv, melynek a gyakorlat szempontjából legfontosabb folyománya, hogy a lelki problémákat nem önmagukban, hanem a forrásuknál, az okuknál lehet gyógyítani; később a 12 tagú oksági lánc neveként használják; [függő keletkezés].

Szemlélés / higgadt szemlélés; upekkhá (upéksá); meditációban a meditáció tárgyának vagy a felbukkanó tudati képnek „ahogy az van“, tárgyilagos, indulatmentes szemlélése; [egykedvűség, felülemelkedettség].

Szentséged; bhagavat/bhagavá; a Buddhát így szólítják a hívei; [Magasztos].

Szenvedély; rága; állandó, intenzív késztetés, a szomjúhozás alapja; [vágy].

Szerzetes; bhikkhu (bhiksu); szó szerint: ‘koldus’, többnyire, de nem mindig buddhista szerzetes.

Szomjúhozás; tanhá (trisná); intenzív vágy, az érzetekhez járuló kielégülési késztetés; a boldogtalanság forrása; a 12 tagú oksági lánc nyolcadik tagja; [szomj, létszomj].

Születés; dzsáti; emberi lény születése; keletkezés; a befolyások (ászava) keletkezése; a 12 tagú oksági lánc tizenegyedik tagja.

Tanács; pariszá (parisad); szó szerint ‘körbeülés’, lehet egy törzs vezető férfiainak hivatalos testülete, de lehet egyszerűen egy csoport összejövetele is; [tanácsház].

Test; rúpa; az öt emberalkotó egyike (kivételesen ez is előfordul ‘teste’ stb. formában); [forma].

Testi / testileg / a teste stb.; kāya; a test köznapi értelemben, illetőleg a tapintás szerve.

Testvér; ájaszmá (ájusmat); a Buddha halála után a rangidős szerzetesek megszólítása; a kánon mindig így nevezi a Buddha tanítványait is.

Testvérem; ávuszó; a buddhista szerzetesek (ritkábban más aszkétákkal) így szólítják egymást.

(Tizenkéttagú oksági lánc) A Buddha utáni, rendkívül nehezen (ha egyáltalán) értelmezhető 12 tagú kategórialista tagjait a „ha ez van, az is lesz“ viszony kötné össze. E tan igen hamar központi doktrínává vált. A kánonban gyakori, de értelmezése nincs, a 12. tag szerint a boldogtalanság keletkezését magyarázza. A tagok sorrendben: tudatlanság, rárakatok, tudat, megnevezés-megjelenés, a hat megismerési terület, megismerési aktus, érzet, szomjúhozás, befogadás, létesülés, születés, öregség-halál-boldogtalanság.

Törvény; dhamma (dharma); emberi törvény.

Tudat; vinnyána (vidnyána); kogníció, tudatpillanat (például egy fa látása vagy egy gondolat), az öt emberalkotó egyike; a 12 tagú oksági lánc harmadik tagja; [megismerés].

Tudat végső területe; vinnyánancs-ájatana; A páli kánonban mindenütt ez az alak szerepel: vinnyán-ancs-ájatana (a tudat végső területe). A fordítók viszont – Buddhagósza Viszuddhimaggában (A megtisztulás útja) kifejtett értelmezését követve – következetesen a tudat végtelenségének területéről beszélnek, mintha vinynyán-ánancs-ájatana szerepelne. A szanszkrit szövegváltozatok és a tibeti fordítás is egybehangzóan ez utóbbinak felelnek meg (ánantja, illetve mtha-yes); [-].

Tudatlanság; aviddzsá (avidjá); a 12 tagú oksági lánc első tagja. Logikailag meglepő (de a kánonban mindig így látjuk), hogy a tudatlanságot nem tanítás, tudás vagy meditáció számolja fel, hanem a szenvedélymentesség. Ez eltér a Buddha fő tanításától, miszerint a szenvedélymentesség a szomjúhozást számolja fel. [nem-tudás].

Tudatos / tudatosítva; szampadzsána (szampradnyána); [-].

Tudatosítva tárja fel emlékeit; szata szampadzsána (szmrita-szampradnyána); [az emlékezést és tudatot összpontosítva; tiszta tudatossággal és éberen].

Tudatosság; szati (szmriti); néhány szöveghelyen az (emlékezést jelentő) páli szó egyértelműen ebben a későbbi értelmezésben szerepel; [gondolkozás].

Tudatosságát arca köré irányítva; parimukham szatim upatthapetvá; koncentrációs vagy meditációs gyakorlat lehet, talán légzésfigyelés; [-].

Tudatosság-irányítás; szatipatthána (szmritj-upaszthána); későbbi szövegekben (az emlékezést átértelmezve) önmagunkra figyelő gyakorlat, mindfulness; [éberséggyakorlat; az éberség alapzata].

Üdvös dhamma; kuszala dhamma (kusala dharma); pozitív belső tulajdonság, egészséges vagy építő lelki tényező, a buddhista úton haladást segítő sajátosság; [üdvös dolgok; jó].

Üdvözült; szugata; ‘jóra jutott’; a Buddhára mondják, ill. a halál után mennybe kerültekre; [igaz úton járó].

Vándorlét; pabbaddzsá (pravradzsjá); „otthonból eltávozás“, később a buddhista szerzetessé (novíciussá) avatás; [a szerzetesrendbe felvétel].

Vándorútra tért / vándorlétbe távozott / vándorremete; pabbadzsita (pravradzsita); aki az otthonból az otthontalanságba távozott; magányosan vagy kisebb csoportban vándorló, többnyire nincstelen spirituális kereső; [remete].

Világból való kiábrándulás; nibbidá (nirvidá); [lemondás].