(129) Mindenki fél a büntetéstől,
mindenki reszket a haláltól.
Aki úgy tesz másokkal, ahogyan önmagával tenne,
az nem öl, és másokat sem késztet ölni.
(130) Mindenki fél a büntetéstől,
mindenki szereti az életet.
Aki úgy tesz másokkal, ahogyan önmagával tenne,
az nem öl, és másokat sem késztet ölni.
(131) Aki a saját boldogságát keresve
kezet emel másokra, akik maguk is
boldogságra vágynak,
az nem lesz boldog a halál után.
(132) Aki a saját boldogságát keresve
nem emel kezet másokra, akik
maguk is boldogságra vágynak,
az boldog lesz a halál után.
(133) Sértő szavak ne hagyják el ajkad!
A sértésekre sértés lesz a válasz,
mert a sértés szenvedést okoz,
s mindig követi a visszavágás.
(134) Akkor éred el a Nirvánát,
ha némává leszel, mint egy összetört gong,
s megszűnik számodra
minden nyugtalanság.
(135) Ahogyan a pásztor legelőre hajtja
botjával a teheneket,
úgy űzi a lények életét
az öregkor és a halál.
(136) Az ostoba nincs tudatában annak,
hogy amikor bűnt követ el,
akkor mintegy a saját cselekedeteivel
lobbantja lángra magát.
(141) A mezítelenség, a kócos haj, a sár, a böjt,
a csupasz földön alvás, a por és korom
nem tisztítják meg bűneitől a halandót,
amíg nem győzi le magában a kétkedést.
(142) Aki szenvedélyek nélkül, lecsendesülten,
szüzességben él nem ártva semmilyen
élőlénynek, az – járjon bár díszes ruhában –
valóban bráhmana, remete s kolduló barát.
(143) Van-e itt olyan derék ember,
akinek mindvégig sikerült
elkerülnie a szemrehányást,
mint jó lónak a korbácsot?
(144) Mint a tüzes ló, amikor megérinti az ostor,
olyan buzgók legyetek, telve hittel, erénnyel,
kitartással, szamádhival, az Igazság keresésével,
tökéletes tudással és tökéletes gyakorlattal,
mindenre kiterjedő emlékezéssel, s akkor
legyőzitek ezt a mérhetetlen szenvedést.
(145) A csatorna-építők bárhová elvezetik a vizet,
a nyíl-készítők egyenes nyílvesszőket csinálnak,
az asztalosok megfaragják a fát,
a bölcsek viszont önmagukat alakítják.