(179) Akinek győzelme örökre tart,
sohasem tudja legyőzni senki más,
Buddhát, a világot átfogót,
tévútra mi vinné az úttalant?
(180) Kit a háló kötelébe hurkoló
Szomj már sohasem sodor tovább,
Buddhát, a világot átfogót,
tévútra mi vinné az úttalant?
(181) Az istenek is irigylik a megvilágosult, nyugodt,
vágytalanságnak örvendő, elmélyült lelkű bölcseket.
(182) Emberként születni nehéz; nehéz az élők élete;
nehezen támadnak Buddhák; nehéz Igaz Tant hallani.
(183) Ez a Buddhák tanítása: jót cselekedni szüntelen,
a rosszat elkerülni, és bensőnket tisztán tartani.
(184) Türelem, tűrés a fő vezeklés.
Elérni a Nirvánát a fő cél.
Az erőszak remetéhez sose méltó.
Aki mást bánt, az hiába él az erdőn.
(185) Ez a Buddhák tanítása: senkit se bánts, ne szólj le mást,
mértékletesen étkezzél, magányban élj, elmélkedőn,
a szerzetesi mérséklet szabályaihoz tartsd magad.
(186) Ha pénz-eső hullna, az sem csillapítaná a vágyakat.
Szemernyi édesség és sok fájdalom jár a vágy nyomán.
(187) A Megvilágosult Szentség híveiből a Szomj kihalt,
és még az égi kéjekre sem csábítja őket a vágy.
(188) A félelem-űzött ember menedéket keresve fut
hegyekbe, erdőségekbe, szentélyekhez és fák közé.
(189) De ez nem biztos menedék, ez nem a legfőbb menedék.
E menedékbe rejtőzve, a bánattól nem szabadul.
(190) Aki a Tanhoz, Buddhához és a szerzetbe menekül,
a négy Nemes Igazságot világosan felismeri:
(191) a szenvedést, annak okát, a szenvedésen túljutást,
s a nemes Nyolcágú Ösvényt, mely szabaduláshoz vezet.
(192) És ez a biztos menedék, és ez a legfőbb menedék.
E menedékbe rejtőzve, a bánattól megszabadul.
(193) Az igaz ember ritkaság, nem minden helyen születik.
Ahol ilyen ember támad, igen szerencsés az a ház.
(194) Üdvös, ha Buddha születik, üdvös, ha hirdetik a Tant,
üdvös a szerzet egysége, üdvös a rendi fegyelem.
(195) Aki illően tiszteli a tiszteletet érdemlő,
akadályokon túljutott, félelmet, bút nem ismerő,
(196) megvilágosult Buddhákat s a Buddhák tanítványait,
annak érdemeit semmi mértékkel mérni nem lehet.