(256) Nem lehet erényes az, aki a saját célját
megvalósítva nincs tekintettel másokra.
Aki választani tud aközött, ami a javát szolgálja
és aközött, ami haszontalan, az bölcs.
(257) Aki erőszakmentesen, az igazság erényével,
részrehajlás nélkül vezet másokat,
azt a Törvény védelmezőjének,
bölcsnek és igazságosnak mondják az emberek.
(258) Nem a sok beszéd tesz valakit bölccsé.
Aki boldog-csendességben,
gyűlölet és félelem nélkül él,
azt hívják bölcsnek az emberek.
(259) Nem a sok beszédtől lesz valaki
a Törvény támaszává, hanem azáltal,
hogy a Törvény szerint cselekszik,
még ha keveset hallott is róla.
Aki sohasem szegi meg a Törvényt,
az a Törvény támasza.
(260) Nem attól lesz valaki a vének-közül-való,
mert a haja megőszült;
ha csak a fiatalsága ért véget,
azt mondják róla: „hiába öregedett meg.“
(261) Akiben igazság, erény,
nem-ártás lakozik, aki önmagát
megfékezte, s önuralomra tett szert,
azt hívják vének-közül-valónak az emberek.
(262) Sem az ékesszólás, sem a szépség
nem tesz tiszteletreméltóvá
egy irigy, kapzsi és csalárd embert.
(263) Aki elpusztította ezt a hármat,
aki gyökerestől kiirtotta magából ezt a hármat,
aki megszabadult a gyűlölettől,
azt hívják tiszteletreméltó bölcsnek az emberek.
(264) A leborotvált hajtól még nem lesz valakiből szamana1,
ha nem él a fogadalmai szerint, ha hazugságot beszél.
Hogyan lehetne szamana az,
aki vágyakkal és kapzsisággal van tele?
(265) Aki minden – kis és nagy – bűnt
kioltott magában, aki minden bűnt
megsemmisített, azt hívják
szamanának az emberek.
(266) Attól nem lesz kolduló barát valaki,
mert alamizsnát kér, az igazi koldus
a Törvényt követi mindenben.
(267) Aki kitépvén a jó és a rossz gyökerét,
valódi szüzességben él,
s miután számbavett [mindent],
[szabadon] jár-kel a világban,
azt hívják koldusnak az emberek.
(270) Senki nem lehet úgy nemes,
hogy élőlényeknek árt.
Nemes ember az, aki nem árt
semmilyen élőlénynek sem.
A világról lemondott, otthontalanul vándorló szerzetes. ↩