(306) Pokolra hull le, ki valótlant állít,
s éppúgy az is, ki letagadja tettét.
Mindkettő hitvány, s azonos sors vár rá
ott túl, mikor majd eltávozik innét.
(307) Nyakában sárga köntössel sok erkölcstelen életű
pokolban születik majd meg, oda juttatják tettei.
(308) Inkább tűz lángjaként fénylő, izzó vasgolyót nyelne le
a gonosz életű, mintsem alamizsnát méltatlanul.
(309) A más nejével gonosz útra térő,
könnyelmű férfit négyféle baj éri:
vétek tapad rá, odalesz nyugalma,
szégyen borítja, pokolra bukik le.
(310) A rettegéstől öröme csekély lesz.
A király keményen megbünteti érte.
Ott túl rossz sorsra juttatja a vétke.
Más hitveséhez jobb nem közelítni.
(311) Ahogy a rosszul megmarkolt sásfű megvágja a kezet,
a rosszul élt szerzetesi élet pokolra juttat el.
(312) Minden meggondolatlan tett és megszegett fogadalom,
kétes önmegtartóztatás jó gyümölcsöt sosem terem.
(313) A megteendő dolgokat végezze ernyedetlenül.
Ha a remete lagymatag, több porral szórja be magát.
(314) Rossz tettet jobb nem tenni meg; a rossz tett megbánást okoz.
A jó tettet jobb megtenni; ha ezt teszi, nem bánja meg.
(315) A határszéli városra jól ügyelnek kívül-belül.
Így ügyeljen önmagára, alkalmat ne szalasszon el.
Az elszalasztott alkalmat majd a pokolban bánja meg.
(316) Ha szégyellik, mi nem szégyen, s nem szégyenkeznek szégyenért,
e tévhitekben tévelygők útja gonosz sorshoz vezet.
(317) Ha veszély nélkül is félnek, de nem félnek, ha itt a vész,
e tévhitekben tévelygők útja gonosz sorshoz vezet.
(318) Ha kerülik, amit nem kell, de amit kell, nem kerülik,
e tévhitekben tévelygők útja gonosz sorshoz vezet.
(319) Akik felismerik, hogy mi a kerülendő, és mi nem,
e helyes nézetet vallók útja üdvös sorshoz vezet.