(320) Mint csatában az elefánt az íjakból rálőtt nyilat,
úgy tűröm én a megszólást. Sok ember rosszakaratú.
(321) Szelídítve viszik harcba, szelídítve ül rá király;
éppígy szelíden eltűrik a megszólást az igazak.
(322) Jó a szelíd öszvér, jó a szelíd ló, szelíd elefánt,
de legjobb a szelíd ember, aki önmagát fékezi.
(323) Mert azokon nem éred el a láb-nem-járta Tartományt,
hová szelíd ember jut el, aki betörte önmagát.
(324) Párzás idején, ha halántékán
csorog izzadság, elefánt megvadul,
istállóban falatot sem eszik,
elefánt-erdőre vágyakozik.
(325) Ha tunya, lomha és álmos az ember,
és jóllakottan hentereg a földön,
mint vaddisznó, ha a vetésben turkált,
újra meg újra anyaméhben éled.
(326) Régebben elmém szana-szerte kóborolt,
csapongott kedvére, vadul, szeszélyesen.
De mától fogva szigorún irányítom,
mint ösztökével elefántot mestere.
(327) Szüntelen törekedjetek, elmétekre vigyázzatok,
rosszból kiemelkedjetek, mint mocsárból az elefánt.
(328) Ha sikerült egy hű társra találnod,
aki veled tart, igaz életű, bölcs,
és képes minden akadályt legyűrni,
örülj, figyelj rá, vele tarts az úton.
(329) Ha nem sikerül hű társra találnod,
aki veled tart, igaz életű, bölcs,
magadban járj, mint elefánt az erdőn,
mint hódításról hazatérő győztes.
(330) Jobban jársz, ha magadban jársz,
mint hogyha társad ostoba.
Rosszat ne tégy, járd egyedül az ösvényt,
igénytelen, mint elefánt az erdőn.
(331) Ha bajba kerülsz, a barátság hasznos.
Bárhol vagy, hasznos az elégedettség.
Életed végén jótetted a hasznos.
A szenvedéstől szabadulni hasznos.
(332) Anyának lenni is öröm, öröm apának lenni is,
öröm szerzetesnek lenni, és öröm a szent élet is.
(333) A rendületlen hit öröm, öröm az erény agg korig,
öröm tudásra szert tenni, öröm nem művelni gonoszt.