(60) Álmatlannak hosszú az éj, a fáradtnak hosszú az út,
hosszú Lét sújtja azt, aki az Igaz Tant nem ismeri.
(61) Ha útitársul nem talál olyat, vagy jobbat, mint maga,
haladjon útján egyedül; a balga társnak nem való.
(62) A balga így pöffeszkedik: „Van vagyonom és van fiam“.
De saját énünk sem miénk, nemhogy a vagyon és fiú.
(63) Ha a balga tudja, hogy buta, legalább ennyi esze van.
De ha bölcsnek hiszi magát, akkor már igazán bolond.
(64) Hiába tölti bölcs mellett a balga egész életét,
nem érzi az igazságot, mint leves ízét a kanál.
(65) Ha az okos a bölcs mellett csupán egy percet tölt is el,
megérzi az igazságot, mint a leves ízét a nyelv.
(66) Önmaguk ellenségei az ostobák, tudatlanok.
Vétket vétekre halmoznak, s tettük gyümölcse keserű.
(67) Nem az a tett a helyes tett, amit majd megbánás követ,
s könnyzáport öntve kell majd a gyümölcsét elfogyasztani.
(68) Az a tett helyes tett, amit sohasem kell megbánnia,
s vidáman, boldogan fogja gyümölcsét elfogyasztani.
(69) Míg be nem érik gaztette, méznek gondolja a bolond,
de keserűen megbánja, amikor beérett a tett.
(70) Ha havonként egy fűszálnyi ételt fogyaszt csak a bolond,
böjtje a Tan tudásának tizedrészét sem éri meg.
(71) A tej csak lassan alszik meg, és lassan érik be a bűn,
de lappangva tovább izzik, mint hamu alatt a parázs.
(72) Az ostobának kárára válik egy kevéske tudás:
a feje meghasad tőle, s szétfoszlik minden érdeme.
(73) Első legyen a szerzetben, tiszteljék érdemen felül,
kolostorban irányítson – ezt kívánja az ostoba.
(74) „Tetteimért becsüljenek szerzetesek, világiak,
én szabjam meg a többinek, hogy mit tegyen, mit ne tegyen“–
ezen jár a balga esze, és vágya, gőgje egyre nő.
(75) Gazdagodáshoz más út visz, a Nirvánába más vezet.
Ha ezt Buddha tanítványa, a szerzetes felismeri,
ne hódolatra vágyódjék, célja helyes tudás legyen.