(90) Aki útja végére ért, lerázva kötelékeit,
túl örömön és bánaton, az nem ismer több szenvedést.
(91) Hajlékban nem talál békét a bölcs, és magasabbra tör.
Mint tó vizéről felszálló hattyú, elhagyja otthonát.
(92) Aki élelmet nem gyűjt, s csak szükség szerint táplálkozik,
a kötődésektől szabad Szabadulás a lakhelye,
annak nem tudni útját, mint elröppenő madarakét.
(93) Akire semmi sem hat már, egykedvűen táplálkozik,
a kötődésektől szabad Szabadulás a lakhelye,
annak nem tudni célját, mint elröppenő madarakét.
(94) Ki érzékeit zabolára fogja,
mint lovait az ügyes kocsihajtó,
s minden hatás, gőg, vágy lepereg róla,
az istenek is irigylik e szentet.
(95) Aki mindent eltűr, mint a föld,
aki mint a kőoszlop, szilárd,
aki tiszta, mint a tó vize,
születéstől megszabadul a szent.
(96) Békés minden gondolata, békés a tette és szava
a nyugodt lelkű szentnek, kit helyes tudás megszabadít.
(97) Akit nem téveszt meg tévhit, eltépte kötelékeit,
vágyat, reményt levetkőzött, a legkiválóbb férfi az.
(98) A faluban, az erdőben, a hegycsúcson, a völgy ölén,
ahol a szent tartózkodik, gyönyörűséges az a hely.
(99) Örömet ad az erdőség, bár a világ nem élvezi.
A szenvtelenek kedvelik, nem a szenvedély rabjai.