DN 16 / DN II 72

Mahā-parinibbāna Sutta

A Végső Ellobbanás (részlet)

Fordította:

Megjelent: tkbe.hu

További változatok:

A páli fordító csoport / Vekerdi József / Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto / tw-caf_rhysdavids

Így készült:

Fordítota: Végh József

Forrás: DN 16, páli

Szerzői jogok: Végh József, 2016

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

A Magasztos így szólt a tiszteletreméltó Ánandához:

– Ánanda, egyesek azt gondolják, hogy a mesterük, aki tanította őket, immár a múlté, nincs már tanítójuk, ám ezt nem így kell felfogni, Ánanda. Ánanda, a halálom után a Tan és a Fegyelem, amelyet megtanítottam és megérttettem veletek, lesz a Mesteretek.

Ánanda, most a szerzetesek így szólítják egymást: „barátom“, de a halálom után ne így hívjátok egymást. A rangidős nevezze az újoncot vagy a személynevén, vagy a nemzetségnevén, vagy mondja neki azt, hogy „barátom“, az újonc pedig a rangidőst „uram“-nak vagy „tiszteletreméltó“-nak szólítsa!

Ánanda, ha úgy kívánja a közösség, törölje el a kevésbé fontos szabályokat.

Ánanda, halálom után Cshanna bhikkhu a „Brahmá botja“ büntetésben részesüljön.

– Uram, mi ez a „Brahmá botja“?

– Ánanda, akármit is mond Cshanna bhikkhu, a szerzetesek ne beszéljenek hozzá, ne szólják meg, de ne is adjanak neki tanácsokat.

Ekkor a Magasztos így szólt a szerzetesekhez:

– Szerzetesek, kérdezzetek, ha csak egyikőtök is bizonytalan vagy kételkedik a Felébredettben, a Tanban, a Közösségben, az ösvényben, a célhoz vezető útban, kérdezzen! Nehogy később megbánja, mert eszébe jut majd, hogy előtte volt a Mester, mégsem tudta személyesen magától a Magasztostól megkérdezni!

Eközben a szerzetesek csendben maradtak.

A Magasztos másodszor és harmadszor is így szólt, de a szerzetesek továbbra is hallgattak.

Amikor a szerzetesek harmadszor is hallgattak, a Magasztos a következőket mondta:

– Nos, meglehet, szerzetesek, csupán a Mester iránti tiszteletből nem kérdeztek. Akkor, szerzetesek, mondjátok el barátként egymásnak!

A szerzetesek továbbra is csendben maradtak.

A tiszteletreméltó Ánanda így szólt ekkor a Magasztoshoz:

– Csodálatos, Uram, rendkívüli, Uram! Úgy hiszem, Uram, hogy ebben a szerzetes-közösségben egyetlen szerzetes sem kételkedik, egyetlen szerzetes sem bizonytalan a Felébredettben, a Tanban, a Közösségben, az ösvényben vagy a célhoz vezető útban.

– Ánanda, te hiszed, de a Beérkezett tudja is, hogy ebben a szerzetes-közösségben egyetlen szerzetes sem kételkedik, egyetlen szerzetes sem bizonytalan a Felébredettben, a Tanban, a Közösségben, az ösvényben vagy a célhoz vezető útban. Ánanda, ebből az ötszáz szerzetesből a legutolsó is folyamba lépett, nem kerül többé alsóbb létformákba, megbizonyosodott és eléri a megvilágosodást.

Ekkor a Magasztos ezt mondta a szerzeteseknek:

– Bizony, szerzetesek, azt tanácsolom nektek, hogy törekedjetek fáradhatatlanul, mert ami összetett, az mulandó természetű!

Ezek voltak a Beérkezett utolsó szavai.

Megjelent: tkbe.hu

Így készült:

Fordítota: Végh József

Forrás: DN 16, páli

Szerzői jogok: Végh József, 2016

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa