MN 109 / M III 15

Mahā-puṇṇama Sutta

Hosszabb tanítóbeszéd a Telihold Estjén

Fordította:

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto

Így készült:

Fordítota: Ripcse Judit

Forrás: MN 109 Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Ripcse Judit, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Úgy hallottam, hogy egy alkalommal a Magasztos a Szávatthi melletti Keleti Kolostorban, Migára anyjának palotájában tartózkodott. És akkor – a hónap 15. napján1, egy teliholdas éjszakán – a szerzetesek csoportjával a szabadban üldögélt.

Amikor is egy bizonyos szerzetes felállt a helyéről, az egyik válla körül megigazította köntösét és szívéhez emelte összetett két tenyerét, majd így szól a Magasztoshoz. „Uram, van egy terület amelyről, ha a Magasztos megengedi, szeretnék választ kapni egy kérdésre.“

„Rendben van, szerzetes. Ülj vissza a helyedre és kérdezz bármit, amit akarsz.“

A Magasztosnak azt válaszolva, „Igen, uram,“ a szerzetes visszaült a helyére és így szólt a Magasztoshoz: „Nem ez a ragaszkodás öt halmaza, úgy mint, az anyagi forma mint ragaszkodás-halmaz, érzés… észlelés… késztetések… tudatosság mint ragaszkodás-halmaz?“

„Szerzetes, ez a ragaszkodás öt halmaza, úgy mint, az anyagi forma mint ragaszkodás-halmaz, érzés… észlelés… késztetések… tudatosság mint ragaszkodás-halmaz.“

„Nagyon jó, uram,“ válaszolta örömmel a szerzetes és jóváhagyta a Magasztos szavait, aztán egy következő kérdést tett fel neki: „ De, uram, miben gyökerezik a ragaszkodásnak ez az öt halmaza?“

„Szerzetes, a ragaszkodásnak ez az öt halmaza a vágyban gyökerezik.“

„Nagyon jó, uram,“ válaszolta a szerzetes… aztán egy következő kérdést tett fel neki: „A ragaszkodás ugyanaz a dolog-e, mint a ragaszkodás öt halmaza, vagy a ragaszkodás különbözik a ragaszkodás öt halmazától?“

„Szerzetes, a ragaszkodás nem is ugyanaz a dolog, mint a ragaszkodás öt halmaza, sem nem különbözik a ragaszkodás öt halmazától. Csak a jelen lévő szenvedély és élvezet, bármi is legyen, az a ragaszkodás.“

„Nagyon jó, uram,“ válaszolta a szerzetes… aztán egy következő kérdést tett fel neki: „Lehetséges sokféleség a szenvedélyben és az élvezetben a ragaszkodás öt halmazára vonatkozóan?“

„Lehetséges, szerzetes. Amikor a következő gondolat jut valakinek az eszébe, ‘Legyek ilyen anyagi formájú valaki a jövőben. Legyek ilyen érzésű… észlelésű… késztetésű… tudatosságú valaki a jövőben.’ Ez az, ahogyan sokféleség lehetséges a szenvedélyben és az élvezetben a ragaszkodás öt halmazára vonatkozóan.“

„Nagyon jó, uram,“ válaszolta a szerzetes… aztán egy következő kérdést tett fel neki: „Milyen mértékben alkalmazható a ‘halmaz’ megnevezés a halmazokra?“

„Szerzetes, bármilyen anyagi forma múltbéli, jövőbeni vagy jelenbeli; belső vagy külső; durva vagy finom; közönséges vagy fenséges, távoli vagy közeli: ezt hívják az anyagi forma halmazának. Bármilyen érzés múltbéli, jövőbeni vagy jelenbeli; belső vagy külső; durva vagy finom; közönséges vagy fenséges, távoli vagy közeli: ezt hívják az érzés halmazának. Bármilyen észlelés múltbéli, jövőbeni vagy jelenbeli; belső vagy külső; durva vagy finom; közönséges vagy fenséges, távoli vagy közeli: ezt hívják az észlelés halmazának. Bármilyen késztetések múltbéli, jövőbeni vagy jelenbeli; belső vagy külső; durva vagy finom; közönséges vagy fenséges, távoli vagy közeli: ezt hívják a késztetések halmazának. Bármilyen tudatosság múltbéli, jövőbeni vagy jelenbeli; belső vagy külső; durva vagy finom; közönséges vagy fenséges, távoli vagy közeli: ezt hívják a tudatosság halmazának.2 Ez az a mérték, amennyire a ‘halmaz’ kifejezés alkalmazható a halmazokra.“

„Nagyon jó, uram,“ válaszolta a szerzetes… aztán egy következő kérdést tett fel neki: „Uram, mi az oka, mi a feltétele az anyagi forma halmazának a megnyilvánulásának3? Mi az oka, mi a feltétele az érzés… az észlelés… a késztetések… a tudatosság halmazának a megnyilvánulásának ?“

„Szerzetes, a négy nagy elem4 az oka, a négy nagy elem a feltétele az anyagi forma halmazának megnyilvánulásának. A kapcsolat5 az oka, a kapcsolat a feltétele az érzés halmazának megnyilvánulásának. A kapcsolat az oka, a kapcsolat a feltétele az észlelés halmazának megnyilvánulásának. A kapcsolat az oka, a kapcsolat a feltétele a késztetés halmazának megnyilvánulásának. A név és anyagi forma6 az oka, a név és anyagi forma a feltétele a tudatosság halmazának megnyilvánulásának .“

„Nagyon jó, uram,“ válaszolta a szerzetes… aztán egy következő kérdést tett fel neki: „Uram, hogyan alakul ki az én képzete?“

Abban az esetben, szerzetes, amikor egy tudatlan, átlagos képességű személy – aki nincs tekintettel a nemesekre, nem járatos vagy nem fegyelmezett a Tanításaikban; aki nincs tekintettel a tisztességes emberekre, nem járatos vagy fegyelmezett a Tanításaikban – azt feltételezi, hogy az én azonos az anyagi formával, vagy az én birtokolja a anyagi formát, vagy az én-ben benne van az anyagi forma, vagy az anyagi formában benne van az én.

„Azt feltételezi, hogy az én azonos az érzéssel, vagy az én birtokolja az érzést, vagy az én-ben benne van az érzés, vagy az érzésben benne van az én. Azt feltételezi, hogy az én azonos az észleléssel, vagy az én birtokolja az észlelést, vagy az én-ben benne van az észlelés, vagy az észlelésben benne van az én. Azt feltételezi, hogy az én azonos a késztetésekkel, vagy az én birtokolja a késztetéseket, vagy az én-ben benne van a késztetések, vagy a késztetésben benne van az én. Azt feltételezi, hogy az én azonos a tudatossággal, vagy az én birtokolja a tudatosságot, vagy az én-ben benne van a tudatosság, vagy a tudatosságban benne van az én.“

„Ez az, szerzetes, ahogy az én képzete kialakul.“

„Nagyon jó, uram,“ válaszolta a szerzetes… aztán egy következő kérdést tett fel neki: „Uram, hogyan nem alakul ki többé az én képzete?“

„Abban az esetben, szerzetes, amikor a nemeseknek egy jól képzett követője – aki tekintettel van a nemesekre, járatos és fegyelmezett a Tanításaikban; tekintettel van a tisztességes emberekre, járatos és fegyelmezett a Tanításaikban – nem feltételezi, hogy az én azonos az anyagi formával, vagy az én birtokolja az anyagi formát, vagy az én-ben benne van az anyagi forma, vagy az anyagi formában benne van az én. Nem feltételezi, hogy az én azonos az érzéssel… nem feltételezi, hogy az én azonos az észleléssel… nem feltételezi, hogy az én azonos a késztetésekkel… Nem feltételezi, hogy az én azonos a tudatossággal, vagy az én birtokolja a tudatosságot, vagy az én-ben benne van a tudatosság, vagy a tudatosságban benne van az én.“

„Ez az, szerzetes, ahogy az én képzete nem alakul ki többé.“

„Nagyon jó, uram,“ válaszolta a szerzetes… aztán egy következő kérdést tett fel neki: „Uram, mi az anyagi forma varázsa? Mi a veszélye? Hogyan lehet megszabadulni tőle? Mi az érzés… észlelés… késztetések… tudatosság varázsa? Mi a veszélye? Hogyan lehet megszabadulni tőle?“

„Szerzetes, bármilyen anyagi forma okozta öröm és élvezet létrejötte: ez az anyagi forma varázsa. Az a tény, hogy az anyagi forma nem állandó, feszültséggel teli, változásnak van kitéve: ez az anyagi forma veszélye. A vágyak és szenvedélyek megfékezése, az anyagi forma után való vágyakozás és szenvedély elhagyása: ez az anyagi formától való megszabadulás.

„Bármilyen érzés okozta öröm és élvezet létrejötte: az az érzés varázsa…

„Bármilyen észlelés okozta öröm és élvezet létrejötte: az az észlelés varázsa…

„Bármilyen késztetések okozta öröm és élvezet létrejötte: az a késztetések varázsa…

„Bármilyen tudatosság okozta öröm és élvezet létrejötte: az a tudatosság varázsa. Az a tény, hogy a tudatosság nem állandó, feszültséggel teli, változásnak van kitéve: ez a tudatosság veszélye. A vágyak és szenvedélyek megfékezése, a tudatosság után való vágyakozás és szenvedély elhagyása: ez a tudatosságtól való megszabadulás.“

„Nagyon jó, uram,“ válaszolta a szerzetes… aztán egy következő kérdést tett fel neki: „Mi módon kellene tudni, mi módon kellene látni – mind e tudatossággal felruházott testet, mind pedig az összes külső jelet7 – úgy, hogy ne legyen többé semmilyen én-tevés8, enyém-tevés9 vagy rögeszmés önteltség10?“

„Szerzetes, bármilyen anyagi formát lát valaki – múltbéli, jövőbeni vagy jelenbeli; belső vagy külső; durva vagy finom; közönséges vagy fenséges, távoli vagy közeli – minden anyagi formát a maga valóságában, helyesen ítél meg: ‘Ez nem az enyém. Ez nem az én én-em. Ez nem az, ami én vagyok.’

„Bármilyen érzést… bármilyen észlelést… bármilyen késztetésekett…lát valaki…

„Bármilyen tudatosságot lát valaki – múltbéli, jövőbeni vagy jelenbeli; belső vagy külső; durva vagy finom; közönséges vagy fenséges, távoli vagy közeli – minden tudatosságot a maga valóságában, helyesen ítél meg: ’Ez nem az enyém. Ez nem az én én-em. Ez nem az, ami én vagyok.“

„Szerzetes, ha valaki ily módon tudja, ily módon látja – mind e tudatossággal felruházott testet, mind pedig az összes külső jelet – nincs többé semmilyen én-tevés, enyém-tevés, vagy rögeszmés önteltség.“

Abban a pillanatban ez a gondolatmenet bukkant fel egy bizonyos szerzetes tudatában: „Nos, az anyagi forma nem én, az érzés nem én, az észlelés nem én, a késztetések nem én, a tudatosság nem én. Akkor milyen én-t érintenek a nem-én által elkövetett tettek?“

Akkor a Magasztos, saját tudatával meglátta a szerzetes tudatában lévő gondolatmenetet és megszólította a szerzeteseket: „Lehetséges, hogy egy esztelen ember – tudatlanságba merülve, vágy hatalmába kerítve – azt gondolhatja, hogy túl tudja szárnyalni a Tanító üzenetét ily módon: ‘Nos, az anyagi forma nem én, az érzés nem én, az észlelés nem én, a késztetések nem én, a tudatosság nem én. Akkor milyen én-t érintenek a nem-én által elkövetett tettek?’ Hát, szerzetesek, nem tanítottalak én benneteket arra, hogy keresztkérdéseket tegyetek fel ilyen-olyan témákkal kapcsolatban? Mit gondoltok: Az anyagi forma állandó vagy állandótlan?“ „Állandótlan, uram.“ „És az, ami állandótlan az nyugalmas vagy feszültséggel teli?“ „Feszültséggel teli, uram.“ „És az, ami állandótlan, feszültséggel teli, változásnak van kitéve illik-e arra: ‘Ez az enyém. Ez az én én-em. Ez az, ami én vagyok’?“

„Nem,uram.“

„… Az érzés állandó vagy állandótlan?“ „ Állandótlan, uram.“ …

„… Az észlelés állandó vagy állandótlan?“ „ Állandótlan, uram.“ …

„… A késztetések állandók vagy állandótlanok?“ „ Állandótlanok, uram.“ …

„Mit gondoltok, szerzetesek: A tudatosság állandó vagy állandótlan?“ „Állandótlan, uram.“ „És az, ami állandótlan az nyugalmas vagy feszültséggel teli?“ „Feszültséggel teli, uram.“ „És az, ami állandótlan, feszültséggel teli, változásnak van kitéve illik-e arra: ‘Ez az enyém. Ez az én éne-m. Ez az ami én vagyok’?“

„Nem,uram.“

„Így, szerzetesek, bármilyen anyagi forma, múltbéli, jövőbeni vagy jelenbeli; belső vagy külső; durva vagy finom; közönséges vagy fenséges, távoli vagy közeli: minden anyagi forma a maga valóságában, így van helyesen megítélve: ’Ez nem az enyém. Ez nem az én én-em. Ez nem az, ami én vagyok.“

„Bármilyen érzés…

„Bármilyen észlelés…

„Bármilyen késztetések…

Bármilyen tudatosság, múltbéli, jövőbeni vagy jelenbeli; belső vagy külső; durva vagy finom; közönséges vagy fenséges, távoli vagy közeli: minden tudatosság a maga valóságában, így van helyesen megítélve: ’Ez nem az enyém. Ez nem az én én-em. Ez nem az, ami én vagyok.“

„Így látva, a nemesek képzett követője kiábrándul az anyagi formából, kiábrándul az érzésből, kiábrándul az észlelésből, kiábrándul a késztetésekből, kiábrándul a tudatosságból. Kiábrándulva szenvtelenné válik. A szenvtelenségen keresztül teljesen megszabadul. A teljes megszabadulással megjelenik ez a tudás, ‘Teljesen megszabadult’. Felismeri azt hogy ’Vége a születésnek, az egész élet beteljesült, a feladat el lett végezve. Nincs már több teendő ezen a világon.“

Ez az, amit a Magasztos mondott. Örömmel telve, a szerzetesek elragadtatással hallgatták a Magasztos szavait. És a magyarázatok ideje alatt, hatvan szerzetes elméje, a ragaszkodásokat elhagyva, teljesen megszabadult a [tudati] szennyeződésektől.


  1. uposatha: minden fél hónap utolsó napja 

  2. A tudatosság egy formája kétségtelenül nem tartozik a tudatosság halmazába. Ezt viññāṇa anidassana-nak nevezik, ami azt jelenti, hogy felszín nélküli tudatosság vagy tulajdonság nélküli tudatosság. A MN 49 hangsúlyozza, hogy ez a tudatosság nem bír az „egész egészségnek“ (vagy „minden mindenségének“) a tulajdonságával ahol az „egész“ („minden“) az öt halmazt jelöli. A tudatosság halmazának általános meghatározása szerint ez a halmaz magában foglalja az összes tudatosságot, „múltbéli, jelenbeli, vagy jövőbeni… közeli vagy távoli.“ Azonban, mivel a viññāṇa anidassana téren és időn kívül áll, ezekkel az állításokkal nem fejezhető ki. Hasonlóan, ahol az SN 22.97 azt mondja, hogy semmilyen tudatosság nem örökkévaló, az „örökkévaló“ olyan fogalom, amelyet csak az idő dimenzióján belül lehet alkalmazni, és így nem használható a tudatosságnak erre a formájára. 

  3. paññāpana: szó szerint azt jelenti, hogy „láthatóvá tétel“, bemutatás. Ez nyilvánvalóan az észlelés szándékosságára utal, amely a tapasztalatot eltárgyiasítja és azt megfigyelhető, felfogható tárgyakká alakítja. A halmazok esetében a négy nagy elem, az érintkezés és a név-és-anyagi forma biztosítja a megfigyelés objektív alapját, miközben a késztetések halmaza dolgozza fel az objektív alap által biztosított nyersanyagot és alakítja át a halmazok észlelhető, felfogható megjelenési formáivá. Ugyanezt a folyamatot, egy kissé eltérő módon, a SN 22.79 írja le. 

  4. föld, víz, tűz és levegő 

  5. phassa 

  6. nāma-rūpa 

  7. azaz a külvilágot 

  8. aham-kāra: valamit „én“-nek képzelni. Lásd fent. 

  9. mamam-kāra: valamit „enyém“-nek képzelni, Lásd fent. 

  10. māna 

Így készült:

Fordítota: Ripcse Judit

Forrás: MN 109 Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Ripcse Judit, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.