MN 121 / M III 104

Cūḷasuññata Sutta

Az ürességről szóló rövidebb tanítóbeszéd

Fordította:

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto

Így készült:

Fordítota: Fenyvesi Róbert

Forrás: MN 121 Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthiban, a Keleti Kolostorban, Migára anyjának palotájában tartózkodott. Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda, odahagyva elvonultságát a Magasztoshoz ment. Megérkezvén leborult előtte, majd leült mellé. Ahogy ott ült, így szólt a Magasztoshoz:

– Mikor a Magasztos a szakják között, Nágaráka városban tartózkodott, ott szemtől szembe a Magasztossal ezt hallottam, szemtől szembe a Magasztossal ezt értettem: ‘Ánanda, én most teljesen az ürességben1 tartózkodva időzök.’ Jól hallottam, jól értettem, helyesen fogtam fel, jól emlékszem rá?

[A Buddha:]

– Igen Ánanda, jól hallottad, jól értetted, helyesen fogtad fel, jól emlékszel rá. Most is, mint akkor, teljesen az ürességben tartózkodva időzök. Épp úgy, ahogy Migára anyjának ebből a palotájából is kiürítették az elefántokat, a lábasjószágokat, a kancákat, kiürítették belőle az aranyat és ezüstöt, kiürítették belőle a nők és férfiak társaságát, és pusztán ez a kicsi nem-üresség van benne: a szerzetesek közösségének magánya. Ugyanígy, Ánanda, egy szerzetes nem törődik a város észlelésével2, nem törődik az emberek észlelésével, hanem a pusztaság3 észlelésén alapuló magánnyal foglalkozik. Megörvendezteti tudatát, megnyugvást talál, letisztul és megelégszik a pusztaság észlelésével.

Felismeri, hogy: ‘Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte a város észleléséhez lenne köthető. Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte az emberek észleléséhez lenne köthető. Már csak egy kicsi zavaró körülmény van: a pusztaság észlelésén alapuló magány.’ Felismeri, hogy: ‘Ez az észlelés üres a város észlelésétől. Ez az észlelés üres az emberek észlelésétől. Pusztán ez a kicsi nem-üresség van benne: a pusztaság észlelésén alapuló magány.’ Így tehát úgy tekint rá, mint amiből kiürült minden, ami nincs jelen benne. Ami még megmaradt benne, annak felismeri a jelenlétét: ‘Itt van ez.’ És így az ürességbe lépése megegyezik a valósággal, nem torzult értelmű, és tiszta.

A föld észlelése

Továbbá Ánanda, a szerzetes, nem törődve az emberek észlelésével, nem törődve a pusztaság észlelésével, a föld észlelésén alapuló magánnyal foglalkozik. Megörvendezteti tudatát, megnyugvást talál, letisztul és megelégszik a föld észlelésével. Mint ahogy a lenyúzott bika bőrét száz karóval feszítik ki, hogy ránctalan legyen, éppen úgy a szerzetes nem foglakozik az ormokkal, mélyedésekkel, folyó vájta völgyekkel, kiálló tuskókkal és a föld sziklás egyenetlenségeivel, hanem a föld észlelésén alapuló magánnyal foglalkozik.

Felismeri, hogy: ‘Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte az emberek észleléséhez lenne köthető. Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte a pusztaság észleléséhez lenne köthető. Már csak egy kicsi zavaró körülmény van jelen: a föld észlelésén alapuló magány.’ Felismeri, hogy: ‘Ez az észlelés üres az emberek észlelésétől. Ez az észlelés üres az emberek észlelésétől. Pusztán ez a kicsi nem-üresség van jelen: a föld észlelésén alapuló magány.’ Így tehát úgy tekint rá, mint amiből kiürült minden, ami nincs jelen benne. Ami még megmaradt benne, annak felismeri a jelenlétét: ‘Itt van ez.’ És így az ürességbe lépése megegyezik a valósággal, nem torzult értelmű, és tiszta.

A tér végtelensége

Továbbá Ánanda, a szerzetes, nem törődve a pusztaság észlelésével, nem törődve a föld észlelésével, a végtelen tér dimenziójának észlelésén alapuló magánnyal foglalkozik. Megörvendezteti tudatát, megnyugvást talál, letisztul és megelégszik a végtelen tér dimenziójának észlelésével.

Felismeri, hogy: ‘Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte a pusztaság észleléséhez lenne köthető. Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte a föld észleléséhez lenne köthető. Már csak egy kicsi zavaró körülmény van jelen: a végtelen tér dimenziójának észlelésén alapuló magány.’

Felismeri, hogy: ‘Ez az észlelés üres a pusztaság észlelésétől. Ez az észlelés üres a föld észlelésétől. Pusztán ez a kicsi nem-üresség van jelen: a végtelen tér dimenziójának észlelésén alapuló magány.’ Így tehát úgy tekint rá, mint amiből kiürült minden, ami nincs jelen benne. Ami még megmaradt benne, annak felismeri a jelenlétét: ‘Itt van ez.’ És így az ürességbe lépése megegyezik a valósággal, nem torzult értelmű, és tiszta.

A tudat határtalansága

Továbbá Ánanda, a szerzetes, nem törődve a föld észlelésével, nem törődve a végtelen tér dimenziójának észlelésével, a határtalan tudat dimenziójának észlelésén alapuló magánnyal foglalkozik. Megörvendezteti tudatát, megnyugvást talál, letisztul és megelégszik a határtalan tudat dimenziójának észlelésével.

Felismeri, hogy: ‘Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte a föld észleléséhez lenne köthető. Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte a végtelen tér dimenziójának észleléséhez lenne köthető. Már csak egy kicsi zavaró körülmény van jelen: a határtalan tudat dimenziójának észlelésén alapuló magány.’

Felismeri, hogy: ‘Ez az észlelés üres a föld észlelésétől. Ez az észlelés üres a végtelen tér dimenziójának észlelésétől. Pusztán ez a kicsi nem-üresség van jelen: a határtalan tudat dimenziójának észlelésén alapuló magány.’ Így tehát úgy tekint rá, mint amiből kiürült minden, ami nincs jelen benne. Ami még megmaradt benne, annak felismeri a jelenlétét: ‘Itt van ez.’ És így az ürességbe lépése megegyezik a valósággal, nem torzult értelmű, és tiszta.

A semmi

Továbbá Ánanda, a szerzetes, nem törődve a végtelen tér észlelésével, nem törődve a határtalan tudat dimenziójának észlelésével, a semmi dimenziójának észlelésén alapuló magánnyal foglalkozik. Megörvendezteti tudatát, megnyugvást talál, letisztul és megelégszik a semmi dimenziójának észlelésével.

Felismeri, hogy: ‘Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte a végtelen tér dimenziójának észleléséhez lenne köthető. Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte a határtalan tudat dimenziójának észleléséhez lenne köthető. Már csak egy kicsi zavaró körülmény van jelen: a semmi dimenziójának észlelésén alapuló magány.’

Felismeri, hogy: ‘Ez az észlelés üres a végtelen tér dimenziójának észlelésétől. Ez az észlelés üres a határtalan tudat dimenziójának észlelésétől. Pusztán ez a kicsi nem-üresség van jelen: a semmi dimenziójának észlelésén alapuló magány.’ Így tehát úgy tekint rá, mint amiből kiürült minden, ami nincs jelen benne. Ami még megmaradt benne, annak felismeri a jelenlétét: ‘Itt van ez.’ És így az ürességbe lépése megegyezik a valósággal, nem torzult értelmű, és tiszta.

Sem érzékelés, sem nem-érzékelés

Továbbá Ánanda, a szerzetes, nem törődve a határtalan tudat észlelésével, nem törődve a semmi dimenziójának észlelésével, a sem érzékelés, sem nem-érzékelés dimenziójának észlelésén alapuló magánnyal foglalkozik. Megörvendezteti tudatát, megnyugvást talál, letisztul és megelégszik a sem érzékelés, sem nem-érzékelés dimenziójának észlelésével.

Felismeri, hogy: ‘Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte a határtalan tudat dimenziójának észleléséhez lenne köthető. Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte a semmi dimenziójának észleléséhez lenne köthető. Már csak egy kicsi zavaró körülmény van jelen: a sem érzékelés, sem nem-érzékelés dimenziójának észlelésén alapuló magány.’

Felismeri, hogy: ‘Ez az észlelés üres a határtalan tudat dimenziójának észlelésétől. Ez az észlelés üres a semmi dimenziójának észlelésétől. Pusztán ez a kicsi nem-üresség van jelen: a sem érzékelés, sem nem-érzékelés dimenziójának észlelésén alapuló magány.’ Így tehát úgy tekint rá, mint amiből kiürült minden, ami nincs jelen benne. Ami még megmaradt benne, annak felismeri a jelenlétét: ‘Itt van ez.’ És így az ürességbe lépése megegyezik a valósággal, nem torzult értelmű, és tiszta.

A téma nélküli összpontosítás

Továbbá Ánanda, a szerzetes, nem törődve a semmi dimenziójának észlelésével, nem törődve a sem érzékelés, sem nem-érzékelés dimenziójának észlelésével, a sem érzékelés, tudat téma nélküli összpontosításon alapuló magánnyal foglalkozik. Megörvendezteti tudatát, megnyugvást talál, letisztul és megelégszik a tudat téma nélküli összpontosításával.

Felismeri, hogy: ‘Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte a semmi dimenziójának észleléséhez lenne köthető. Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte a sem érzékelés, sem nem-érzékelés dimenziójának észleléséhez lenne köthető. Már csak egy kicsi zavaró körülmény van jelen: ami a hat érzék-tartománnyal kapcsolatos, ami épp ettől a testtől, és az élettől mint feltételétől függ.’

Felismeri, hogy: ‘Ez az észlelés üres a semmi dimenziójának észlelésétől. Ez az észlelés üres a sem érzékelés, sem nem-érzékelés dimenziójának észlelésétől. Pusztán ez a kicsi nem-üresség van jelen: ami a hat érzék-tartománnyal kapcsolatos, ami épp ettől a testtől, és az élettől mint feltételétől függ.’ Így tehát úgy tekint rá, mint amiből kiürült minden, ami nincs jelen benne. Ami még megmaradt benne, annak felismeri a jelenlétét: ‘Itt van ez.’ És így az ürességbe lépése megegyezik a valósággal, nem torzult értelmű, és tiszta.

Elengedés

Továbbá Ánanda, a szerzetes, nem törődve a semmi dimenziójának észlelésével, nem törődve a sem érzékelés, sem nem-érzékelés dimenziójának észlelésével, a sem érzékelés, tudat téma nélküli összpontosításán alapuló magánnyal foglalkozik. Megörvendezteti tudatát, megnyugvást talál, letisztul és megelégszik a tudat téma nélküli összpontosításával.

Felismeri, hogy: ‘A tudatosságnak ez a téma nélküli összpontosítása összetett, tudatilag alkotott.’ És felismeri azt is, hogy: ‘Ami összetett, tudatilag alkotott, az állandótlan, az elmúlásnak kiszolgáltatott.’ Tudván és látván ezt, tudata elengedi az érzékiség mérgét4, a létesülés mérgét, a nem-tudás mérgét. Ezzel az elengedéssel ez a tudás jár együtt: ‘Elengedtem.’ Felismeri, hogy: ‘A születéseknek vége, a szent élet beteljesítve, a feladat elvégezve. Nincs semmi további ezen a világon.’

Felismeri, hogy: ‘Nincs jelen semmilyen olyan zavaró körülmény, aminek léte az érzékiség mérgéhez …; a létesülés mérgéhez …; a nem-tudás mérgéhez lenne köthető. Már csak egy kicsi zavaró körülmény van jelen: ami a hat érzék-tartománnyal kapcsolatos, ami épp ettől a testtől, és az élettől mint feltételétől függ.’

Felismeri, hogy: ‘Ez az észlelésből üres az érzékiség mérgétől …; a létesülés mérgétől …; a nem-tudás mérgétől. Pusztán ez a kicsi nem-üresség van jelen: ami a hat érzék-tartománnyal kapcsolatos, ami épp ettől a testtől, és az élettől mint feltételétől függ.’ Így tehát úgy tekint rű, mint amiből kiürült minden, ami nincs jelen benne. Ami még megmaradt benne, annak felismeri a jelenlétét: ‘Itt van ez.’ És így az ürességbe lépése megegyezik a valósággal, nem torzult értelmű, és tiszta, a legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan.

Ánanda, azok a remeték és papok akik a múltban beléptek a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, és ott időztek, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe léptek be, és ott időztek. Azok a remeték és papok akik a jövőben be fognak lépni a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, és ott fognak időzni, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe fognak belépni és ott fognak időzni. Azok a remeték és papok akik a jelenben lépnek be a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, és ott időznek, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe lépnek be, és ott időznek.

Ezért Ánanda, így kell gyakorolnotok: ‘Be fogunk lépni a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, és ott fogunk időzni.’

Így szólt a Magasztos. A tiszteletreméltó Ánanda elégedett volt, örült a Magasztos szavainak.


  1. suññatā: üresség 

  2. saññā: észlelés, a dolgok beazonosítása a tulajdonságaik, jellegzetességeik alapján 

  3. arañña: szó szerint erdő, elhagyatott hely, az otthon ellentéte 

  4. āsava: képzetek, ötletek amik elködösítik, zavarossá teszik, megmérgezik az elmét, és így az nem tud magasabb dolgok felé fordulni; szó szerint: az ami folyik; egy seb váladéka; más fordításokban: indulat, befolyás 

Így készült:

Fordítota: Fenyvesi Róbert

Forrás: MN 121 Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.