Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávathiban tartózkodott a Dzséta ligetben, Anáthapindika kolostorában. Így szólt a szerzetesekhez:
– Szerzetesek!
– Igen, urunk! – válaszolták a szerzetesek. Ezután a Magasztos így folytatta:
– Szerzetesek! Összefoglalva és részletesen is megtanítom nektek, milyen az, akinek kedvező napja van. Figyeljetek alaposan!
– Ahogy kívánod, urunk! – válaszolták a szerzetesek. Így szólt a Magasztos:
Nem kéne a múltba kapaszkodnotok,
sem a jövőben bíznotok.
Ami elmúlt – magunk mögött,
a jövő pedig, el még nem jött.Bármi is legyen éppen jelen,
tisztán látod éppen akkor, éppen ott.
Zavartalanul, rendíthetetlenül,
így fejleszted a szíved.
Buzgón tedd, amit ma tenned kell,
mivel, ki tudja, holnap már menned kell.
Nincs alku a halállal, és hordájával.Aki így él, igyekvőn, hajthatatlanul
éjjel – nappal,
annak kedvező igazán csak a napja,
ahogy a békés bölcs mondja.
És szerzetesek! Hogyan kapaszkodik az ember a múltba? Ilyen örömteli gondolatokkal ragadtatja el magát, mint: ‘A múltban ilyen és ilyen alakom volt’ … ‘A múltban ilyen és ilyen érzéseim voltak’ … ‘A múltban ilyen és ilyen volt az érzékelésem’ … ‘A múltban ilyen és ilyen késztetéseim voltak’ … ‘A múltban ilyen és ilyen tudatosságom volt’. Ezt hívják úgy, hogy a múltba kapaszkodás.
Hogyan nem kapaszkodik az ember a múltba? Nem ragadtatja el magát ilyen örömteli gondolatoktól, mint: ‘A múltban ilyen és ilyen alakom volt’ … ‘A múltban ilyen és ilyen érzéseim voltak’ … ‘A múltban ilyen és ilyen volt az érzékelésem’ … ‘A múltban ilyen és ilyen késztetéseim voltak’ … ‘A múltban ilyen és ilyen tudatosságom volt’. Ezt hívják úgy, hogy a múltba nem kapaszkodás.
Hogyan bizakodik az ember a jövőben? Ilyen örömteli gondolatokkal ragadtatja el magát, mint: ‘Ilyen és ilyen alakom lehet majd a jövőben’ … ‘Ilyen és ilyen érzéseim lehetnek majd a jövőben’ … ‘Ilyen és ilyen lehet majd az érzékelésem a jövőben’ … ‘Ilyen és ilyen késztetéseim lehetnek majd a jövőben’ … ‘Ilyen és ilyen tudatosságom lehet majd a jövőben’. Ezt hívják úgy, hogy a jövőben bizakodás.
Hogyan nem bizakodik az ember a jövőben? Nem ragadtatja el magát ilyen örömteli gondolatokkal , mint: ‘Ilyen és ilyen alakom lehet majd a jövőben’ … ‘Ilyen és ilyen érzéseim lehetnek majd a jövőben’ … ‘Ilyen és ilyen lehet majd az érzékelésem a jövőben’ … ‘Ilyen és ilyen késztetéseim lehetnek majd a jövőben’ … ‘Ilyen és ilyen tudatosságom lehet majd a jövőben’. Ezt hívják úgy, hogy nem bizakodás a jövőben.
Hogyan izgatja magát az ember a jelen dolgokat illetően? Amikor egy képzetlen, középszerű ember, aki nem ismeri a nemes személyeket, nem járatos a nemes személyek tanításaiban, nem képzett a nemes személyek tanításaiban, az alakot én-nek tekinti, vagy az én-t egy alakkal bírónak, vagy alakot lát az én-ben, vagy én-t lát az alakban.1
(…) az érzést én-nek tekinti, vagy az én-t egy érzéssel bírónak, vagy érzést lát az én-ben, vagy én-t lát az érzésben.
(…) az érzékelést én-nek tekinti, vagy az én-t egy érzékeléssel bírónak, vagy érzékelést lát az én-ben, vagy én-t lát az érzékelésben.
(…) a késztetést én-nek tekinti, vagy az én-t egy késztetéssel bírónak, vagy késztetést lát az én-ben, vagy én-t lát a késztetésben.
(…) a tudatosságot én-nek tekinti, vagy az én-t egy tudatossággal bírónak, vagy tudatosságot lát az én-ben, vagy én-t lát a tudatosságban. Ilyen az amikor az ember izgatja magát a jelen dolgokat illetően.
És hogyan nem izgatja magát az ember a jelen dolgokat illetően? Amikor a nemes személyek egyik tanítványa, aki ismeri a nemes személyeket, járatos a nemes személyek tanításaiban, jól képzett a nemes személyek tanításaiban, az alakot nem tekinti én-nek, nem tekinti az én-t egy alakkal bírónak, nem lát alakot az én-ben, és nem lát én-t az alakban.
(…) az érzést nem tekinti én-nek, nem tekinti az én-t egy érzéssel bírónak, nem lát érzést az én-ben, és nem lát én-t az érzésben.
(…) az érzékelést nem tekinti én-nek, nem tekinti az én-t egy érzékeléssel bírónak, nem lát érzékelést az én-ben, és nem lát én-t az érzékelésben.
(…) a késztetést nem tekinti én-nek, nem tekinti az én-t egy késztetéssel bírónak, nem lát késztetést az én-ben, és nem lát én-t a késztetésben.
(…) a tudatosságot nem tekinti én-nek, nem tekinti az én-t egy tudatossággal bírónak, nem lát tudatosságot az én-ben, és nem lát én-t a tudatosságban. Ilyen az amikor az ember nem izgatja magát a jelen dolgokat illetően.
Nem kéne a múltba kapaszkodnotok,
sem a jövőben bíznotok.
Ami elmúlt – magunk mögött,
a jövő pedig, el még nem jött.Bármi is legyen éppen jelen,
tisztán látod éppen akkor, éppen ott.
Zavartalanul, rendíthetetlenül,
így fejleszted a szíved.
Buzgón tedd, amit ma tenned kell,
mivel, ki tudja, holnap már menned kell.
Nincs alku a halállal, és hordájával.Aki így él, igyekvőn, hajthatatlanul
éjjel – nappal,
annak kedvező igazán csak a napja,
ahogy a békés bölcs mondja.
Szerzetesek! Ezért mondtam, hogy összefoglalva és részletesen is megtanítom nektek, milyen az, akinek kedvező napja van.
Így szólt a Magasztos. A szerzetesek örültek, elégedettek voltak a Magasztos szavaival.
A halmazok és az “én” viszonya:
„Ez az enyém (tanhá), ez én vagyok (mána), ez az én én-em (ditthi).“ – így viszonyul a tanulatlan világi. És azt gondolja:
Azonos az én és a halmaz (mint az olajlámpás lángja és annak színe)
Az én birtokolja a halmazt (mint a fa az árnyékát)
Az én-ben benne van a halmaz (mint a virágban az illata)
A halmazban van benne az én (mint az ékszer az ékszerdobozban) ↩