Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagahában, a Bambuszligetben, a Mókusmenedéknél tartózkodott.
Ebben az időben a tiszteletreméltó Szamiddhi egy erdei kunyhóban lakott. Akkor Pótaliputta vándor, miközben testgyakorlásként sétálgatott, meglátogatta a tiszteletreméltó Szamiddhit, és üdvözletet váltott vele. Az udvarias üdvözlő szavak után helyet foglalt az egyik oldalán, és így szólította meg a tiszteletreméltó Szamiddhit:
– Szamiddhi barátom, ezt magától Gótama mestertől hallottam és tanultam: „A testi cselekvés terméketlen, a szóbeli cselekvés terméketlen, csak a tudati cselekvés valóságos.“ Valamint: „Az elérésnek van egy szintje, melyre belépve már semmit sem érezni.“
– Ne beszélj így, Pótaliputta barátom, ne beszélj így. Ne hamisítsd meg a Magasztos szavait; nem helyénvaló dolog meghamisítani a Magasztos szavait. A Magasztos nem mondana ilyet: „A testi cselekvés terméketlen, a szóbeli cselekvés terméketlen, csak a tudati cselekvés valóságos.“ Ám, barátom, az elérésnek van egy szintje, melyre belépve már semmit sem érezni.
– Mióta élsz szerzetesként, Szamiddhi barátom?
– Nem régóta, barátom: három esztendeje.
– Akkor hát mit mondunk majd az idősebb szerzeteseknek, mikor egy fiatal szerzetes úgy gondolja, ily módon kell oltalmaznia a Tanítót? Szamiddhi barátom, ha valaki szándékos testi, szóbeli vagy tudati cselekvést végez, mit érez?
– Ha valaki szándékos testi, szóbeli vagy tudati cselekvést végez, szenvedést érez, Pótaliputta barátom.
Akkor, anélkül, hogy helyeselte vagy kifogásolta volna a tiszteletreméltó Szamiddhi szavait, Pótaliputta vándor fölállt ülőhelyéről, és eltávozott.
Nem sokkal Pótaliputta vándor távozása után, a tiszteletreméltó Szamiddhi meglátogatta a tiszteletreméltó Ánandát, és üdvözletet váltott vele. Az udvarias üdvözlő szavak után helyet foglalt a tiszteletreméltó Ánanda egyik oldalán, és beszámolt neki a Pótaliputta vándorral folytatott beszélgetésről. Miután szavai elhangzottak, a tiszteletreméltó Ánanda így szólt hozzá:
– Szamiddhi barátom, ezt a beszélgetést el kellene mondanunk a Magasztosnak. Menjünk, látogassuk meg a Magasztost, és mondjuk el neki. Ahogy a Magasztos elmagyarázza nekünk, úgy őrizzük ezentúl tudatunkban.
– Igen, barátom – felelte a tiszteletreméltó Szamiddhi.
Azután a tiszteletreméltó Ánanda és a tiszteletreméltó Szamiddhi együtt meglátogatták a Magasztost, és miután kifejezték tiszteletüket, helyet foglaltak az egyik oldalán. A tiszteletreméltó Ánanda beszámolt a Magasztosnak a tiszteletreméltó Szamiddhi és Pótaliputta vándor között lezajlott beszélgetésről.
Miután befejezte, a Magasztos így szólt a tiszteletreméltó Ánandához:
– Ánanda, még csak nem is emlékszem rá, hogy láttam volna valaha Pótaliputta vándort, akkor hát hogy jöhetett létre ez a beszélgetés? Noha Pótaliputta vándor kérdését gondosan meg kellett volna vizsgálnia, mielőtt felel rá, ez a megfontolatlan ember egyoldalúan válaszolta meg.
Amikor ez elhangzott, a tiszteletreméltó Udájin ekként szólt a Magasztoshoz:
– Tiszteletreméltó uram, talán a tiszteletreméltó Szamiddhi szavaival erre az alapelvre utalt: „Minden érzés szenvedésteli.“
Akkor a Magasztos így szólította meg a tiszteletreméltó Ánandát:
– Nézd, Ánanda, miként szól hozzá ez a megfontolatlan ember, Udájin. Tudtam, Ánanda, hogy ez a megfontolatlan ember, Udájin, éppen most helytelenül fog hozzászólni. Pótaliputta vándor kezdettől fogva az érzések három fajtájáról kérdezett. Ez a megfontolatlan ember, Szamiddhi, helyesen felelhetett volna Pótaliputta vándornak, amennyiben a kérdést hallván elmagyarázta volna: „Pótaliputta barátom, ha valaki olyan szándékos testi, szóbeli vagy tudati cselekvést végez, amelynek következményét kellemesnek érzi, akkor kellemesen érzi magát. Ha valaki olyan szándékos testi, szóbeli vagy tudati cselekvést végez, melynek következményét kellemetlennek érzi, akkor kellemetlenül érzi magát. Ha valaki olyan szándékos testi, szóbeli vagy tudati cselekvést végez, amelynek következményét sem nem kellemesnek, sem nem kellemetlennek nem érzi, akkor sem kellemetlenül, sem kellemesen nem érzi magát.“ De ugyan kik ezek a balga, tapasztalatlan, más szektákhoz tartozó vándorok, hogy képesek lennének megérteni a Beérkezett cselekvésről szóló nagy tanítását? Meg kellene hallgatnod, Ánanda, amint a Beérkezett kifejti a cselekvésről szóló nagy tanítást.
– Itt az idő, Magasztos, itt az idő, Áldott, hogy a Magasztos kifejtse a cselekvésről szóló nagy tanítást. Ha a Magasztostól hallják, a szerzetesek emlékezni fognak rá.
– Akkor hát, Ánanda, hallgasd meg figyelmesen, amit mondani fogok.
– Igen, tiszteletreméltó uram – felelte a tiszteletreméltó Ánanda. A Magasztos pedig a következő szavakat intézte hozzá:
– Ánanda, négyféle ember él a világon. Melyik ez a négy? Van olyan ember, aki életeket olt ki, elveszi, amit nem adtak neki, elmerül az érzéki élvezetekben, hamisan, fondorlatosan, közönségesen szól, pletykálkodik; mohó, rosszindulatú és helytelen nézeteket vall. Amikor meghal, és teste felbomlik, nélkülözésben, alacsonyabb sorban, nyomorúságban, vagy éppen a pokolban születik újra.
Azonban akad olyan is, aki életeket olt ki…és helytelen nézeteket vall. Amikor meghal, és teste felbomlik, magasabb sorban, az isteni világban születik újra.
Van olyan ember, aki tartózkodik az élet kioltásától, annak elvételétől, amit nem adtak neki, az érzéki élvezetektől, a hamis, fondorlatos, közönséges beszédtől, a fecsegéstől; nem mohó, nincs benne rosszindulat, és helyes nézeteket vall. Amikor meghal, és teste felbomlik, magasabb sorban, akár az isteni világban születik újra.
Ám akad olyan is, aki tartózkodik az élet kioltásától…és helyes nézeteket vall. Amikor meghal, és teste felbomlik, nélkülözésben, alacsonyabb sorban, nyomorúságban, vagy éppen a pokolban születik újra.
Ánanda, van olyan remete vagy pap, aki lelkesedés, erőfeszítés, szorgalom és helyes összpontosítás révén a tudat összeszedettségének magas szintjét éri el; amikor tudata összeszedett, az isteni szemmel – mely tiszta és felülmúlja az emberit – látja azt, aki életeket olt ki…és helytelen nézeteket vall. S látja, hogy amikor meghalt, és teste felbomlott, nélkülözésben, alacsonyabb sorban, nyomorúságban, vagy éppen a pokolban született újra. Ekkor így szól: „Csakugyan léteznek gonosz cselekedetek, s az eltévelyedésnek van következménye; hiszen láttam valakit, aki életeket oltott ki…és helytelen nézeteket vallott; s láttam, hogy amikor meghalt, és teste felbomlott, nélkülözésben…vagy éppen a pokolban született újra.“ Ezért aztán kijelenti: „Amikor meghal, és teste felbomlik, mindenki, aki életeket olt ki…és helytelen nézeteket vall, nélkülözésben…vagy éppen a pokolban születik újra. Aki így tudja, helyesen tudja; aki másként gondolja, téved.“ Ilyképpen ragaszkodik csökönyösen ahhoz, amit saját magától megértett, belátott és felfedett: „Csak ez igaz, minden más helytelen.“
Azonban, Ánanda, van olyan remete vagy pap is, aki lelkesedés…révén a tudat összeszedettségének magas szintjét éri el; amikor tudata összeszedett, az isteni szemmel – mely tiszta és felülmúlja az emberit – látja azt, aki életeket olt ki…és helytelen nézeteket vall. S látja, hogy amikor meghalt, és teste felbomlott, magasabb sorban, akár az isteni világban született újra. Ekkor így szól: „Csakugyan nem léteznek gonosz cselekedetek, s az eltévelyedésnek nincs következménye; hiszen láttam valakit, aki életeket oltott ki…és helytelen nézeteket vallott; s láttam, hogy amikor meghalt, és teste felbomlott, magasabb sorban, akár az isteni világban született újra.“ Ezért aztán kijelenti: „Amikor meghal, és teste felbomlik, mindenki, aki életeket olt ki…és helytelen nézeteket vall, magasabb sorban, akár az isteni világban születik újra. Aki így tudja, helyesen tudja; aki másként gondolja, téved.“ Ilyképpen ragaszkodik csökönyösen ahhoz, amit saját magától megértett, belátott és felfedett: „Csak ez igaz, minden más helytelen.“
Ánanda, van olyan remete vagy pap, aki lelkesedés…révén a tudat összeszedettségének magas szintjét éri el; amikor tudata összeszedett, az isteni szemmel – mely tiszta és felülmúlja az emberit – látja azt, aki tartózkodik az élet kioltásától…és helyes nézeteket vall. S látja, hogy amikor meghalt, és teste felbomlott, magasabb sorban, akár az isteni világban született újra. Ekkor így szól: „Csakugyan léteznek jócselekedetek, s a helyes életvitelnek van következménye; hiszen láttam valakit, aki tartózkodott az élet kioltásától…és helyes nézeteket vallott; s láttam, hogy amikor meghalt, és teste felbomlott, magasabb sorban, akár az isteni világban született újra.“ Ezért aztán kijelenti: „Amikor meghal, és teste felbomlik, mindenki, aki tartózkodik az élet kioltásától…és helyes nézeteket vall, magasabb sorban, akár az isteni világban születik újra. Aki így tudja, helyesen tudja; aki másként gondolja, téved.“ Ilyképpen ragaszkodik csökönyösen ahhoz, amit saját magától megértett, belátott és felfedett: „Csak ez igaz, minden más helytelen.“
Azonban Ánanda, van olyan remete vagy pap is, aki lelkesedés…révén a tudat összeszedettségének magas szintjét éri el; amikor tudata összeszedett, az isteni szemmel – mely tiszta és felülmúlja az emberit – látja azt, aki tartózkodik az élet kioltásától…és helyes nézeteket vall. S látja, hogy amikor meghalt, és teste felbomlott, nélkülözésben, alacsonyabb sorban, nyomorúságban, vagy éppen a pokolban született újra. Ekkor így szól: „Csakugyan nem léteznek jócselekedetek, s a helyes életvitelnek nincs következménye; hiszen láttam valakit, aki tartózkodott az élet kioltásától…és helyes nézeteket vallott; s láttam, hogy amikor meghalt, és teste felbomlott, nélkülözésben…vagy éppen a pokolban született újra.“ Ezért aztán kijelenti: „Amikor meghal, és teste felbomlik, mindenki, aki tartózkodik az élet kioltásától…és helyes nézeteket vall, nélkülözésben…vagy éppen a pokolban születik újra. Aki így tudja, helyesen tudja; aki másként gondolja, téved.“ Ilyképpen ragaszkodik csökönyösen ahhoz, amit saját magától megértett, belátott és felfedett: „Csak ez igaz, minden más helytelen.“
Abban az esetben, Ánanda, ha a remete vagy pap így szól: „Csakugyan léteznek gonosz cselekedetek, és az eltévelyedésnek van következménye“ – elfogadom a szavait. Amikor azt állítja: „Láttam valakit, aki életeket oltott ki…és helytelen nézeteket vallott; s láttam, hogy amikor meghalt, és teste felbomlott, nélkülözésben…vagy éppen a pokolban született újra“ – akkor is elfogadom a szavait. Ám ha kijelenti: „Amikor meghal, és teste felbomlik, mindenki, aki életeket olt ki…és helytelen nézeteket vall, nélkülözésben…vagy éppen a pokolban születik újra“ – nem fogadom el a szavait. S amikor kijelenti: „Aki így tudja, helyesen tudja; aki másként gondolja, téved“ – akkor sem fogadom el a szavait. Valamint, ha ilyképpen ragaszkodik csökönyösen ahhoz, amit saját magától megértett, belátott és felfedett: „Csak ez igaz, minden más helytelen“ – akkor sem fogadom el a szavait. Miért van ez így? Azért, Ánanda, mert a Beérkezett másképpen ismeri a cselekvésről szóló nagy tanítást.
Abban az esetben, Ánanda, ha a remete vagy pap így szól: „Csakugyan nem léteznek gonosz cselekedetek, és az eltévelyedésnek nincs következménye“ – nem fogadom el a szavait. Amikor azt állítja: „Láttam valakit, aki életeket oltott ki…és helytelen nézeteket vallott; s láttam, hogy amikor meghalt, és teste felbomlott, magasabb sorban, akár az isteni világban született újra“ – elfogadom a szavait. Ám ha kijelenti: „Amikor meghal, és teste felbomlik, mindenki, aki életeket olt ki…és helytelen nézeteket vall, magasabb sorban, akár az isteni világban születik újra“ – nem fogadom el a szavait. S amikor kijelenti: „Aki így tudja, helyesen tudja; aki másként gondolja, téved“ – akkor sem fogadom el a szavait. Valamint, ha ilyképpen ragaszkodik csökönyösen ahhoz, amit saját magától megértett, belátott és felfedett: „Csak ez igaz, minden más helytelen“ – akkor sem fogadom el a szavait. Miért van ez így? Azért, Ánanda, mert a Beérkezett másképpen ismeri a cselekvésről szóló nagy tanítást.
Abban az esetben, Ánanda, ha a remete vagy pap így szól: „Csakugyan léteznek jócselekedetek, és a helyes életvitelnek van következménye“ – elfogadom a szavait. Amikor azt állítja: „Láttam valakit, aki tartózkodott az élet kioltásától…és helyes nézeteket vallott; s láttam, hogy amikor meghalt, és teste felbomlott, magasabb sorban, akár az isteni világban született újra“ – akkor is elfogadom a szavait. Ám ha kijelenti: „Amikor meghal, és teste felbomlik, mindenki, aki tartózkodik az élet kioltásától…és helyes nézeteket vall, magasabb sorban, akár az isteni világban születik újra“ – nem fogadom el a szavait. S amikor kijelenti: „Aki így tudja, helyesen tudja; aki másként gondolja, téved“ – akkor sem fogadom el a szavait. Valamint, ha ilyképpen ragaszkodik csökönyösen ahhoz, amit saját magától megértett, belátott és felfedett: „Csak ez igaz, minden más helytelen“ – akkor sem fogadom el a szavait. Miért van ez így? Azért, Ánanda, mert a Beérkezett másképpen ismeri a cselekvésről szóló nagy tanítást.
Abban az esetben, Ánanda, ha a remete vagy pap így szól: „Csakugyan nem léteznek jócselekedetek, és a helyes életvitelnek nincs következménye“ – nem fogadom el a szavait. Amikor azt állítja: „Láttam valakit, aki tartózkodott az élet kioltásától…és helyes nézeteket vallott; s láttam, hogy amikor meghalt, és teste felbomlott, nélkülözésben…vagy éppen a pokolban született újra“ – elfogadom a szavait. Ám ha kijelenti: „Amikor meghal, és teste felbomlik, mindenki, aki tartózkodik az élet kioltásától…és helyes nézeteket vall, nélkülözésben…vagy éppen a pokolban születik újra“ – nem fogadom el a szavait. S amikor kijelenti: „Aki így tudja, helyesen tudja; aki másként gondolja, téved“ – akkor sem fogadom el a szavait. Valamint, ha ilyképpen ragaszkodik csökönyösen ahhoz, amit saját magától megértett, belátott és felfedett: „Csak ez igaz, minden más helytelen“ – akkor sem fogadom el a szavait. Miért van ez így? Azért, Ánanda, mert a Beérkezett másképpen ismeri a cselekvésről szóló nagy tanítást.
Ánanda, ami azt az embert illeti, aki életeket olt ki…és helytelen nézeteket vall, majd amikor meghal, és teste felbomlik, nélkülözésben…vagy éppen a pokolban születik újra – vagy régebben véghezvitt valami kellemetlen, gonosz cselekedetet, vagy pedig a halál pillanatában helytelen nézeteket tett magáévá. Ezért amikor meghalt, és teste felbomlott, nélkülözésben…vagy éppen a pokolban született újra. S mivel itt életeket oltott ki…és helytelen nézeteket vallott, ennek következményét fogja megtapasztalni; vagy itt és most, vagy következő újraszületésében, esetleg valamely jóval későbbi létezésben.
Ánanda, ami azt az embert illeti, aki életeket olt ki…és helytelen nézeteket vall, majd amikor meghal, és teste felbomlik, magasabb sorban, akár az isteni világban születik újra – vagy régebben véghezvitt valami kellemes jócselekedetet, vagy pedig a halál pillanatában helyes nézeteket tett magáévá. Ezért amikor meghalt, és teste felbomlott, magasabb sorban, akár az isteni világban született újra. Ám mivel itt életeket oltott ki…és helytelen nézeteket vallott; ennek következményét fogja megtapasztalni, vagy itt és most, vagy következő újraszületésében, esetleg valamely jóval későbbi létezésben.
Ánanda, ami azt az embert illeti, aki tartózkodik az élet kioltásától…és helyes nézeteket vall, majd amikor meghal, és teste felbomlik, magasabb sorban, akár az isteni világban születik újra – vagy régebben véghezvitt valami kellemes jócselekedetet, vagy pedig a halál pillanatában helyes nézeteket tett magáévá. Ezért amikor meghalt, és teste felbomlott, magasabb sorban, akár az isteni világban született újra. S mivel itt tartózkodott az élet kioltásától…és helyes nézeteket vallott, ennek következményét fogja megtapasztalni, vagy itt és most, vagy következő újraszületésében, esetleg valamely jóval későbbi létezésben.
Ánanda, ami azt az embert illeti, aki tartózkodik az élet kioltásától…és helyes nézeteket vall, majd amikor meghal, és teste felbomlik, nélkülözésben…vagy éppen a pokolban születik újra – vagy régebben véghezvitt valami kellemetlen, gonosz cselekedetet, vagy pedig a halál pillanatában helytelen nézeteket tett magáévá. Ezért amikor meghalt, és teste felbomlott, nélkülözésben…vagy éppen a pokolban született újra. Ám mivel itt tartózkodott az élet kioltásától…és helyes nézeteket vallott, ennek következményét fogja megtapasztalni, vagy itt és most, vagy következő újraszületésében, esetleg valamely jóval későbbi létezésben.
Így hát, Ánanda, létezik olyan cselekvés, amelynek nincs kedvező következménye, és ez látszik is; létezik olyan cselekvés, amelynek nincs kedvező következménye, mégis úgy látszik; létezik olyan cselekvés, amelynek van kedvező következménye, és ez látszik is; létezik olyan cselekvés, amelynek van kedvező következménye, mégsem látszik.
Így beszélt a Magasztos. A tiszteletreméltó Ánanda elégedetten és örömmel hallgatta a Magasztos szavait.