(Megjelent: Csak azt Tanítom…, 225. oldal. A páli szakszavak magyar fordításához való egyeztetéshez lásd a Szójegyzéket.)
BEVEZETŐ
A szuttát indító történetből megtudjuk, hogy Phagguna szerzetes túl szoros viszonyt ápol a nővérekkel. De viselkedése csak annyiban problémás, hogy túl sok időt tölt a nővérek társaságában, és feldühödik, ha bántják őket. Lehetséges, hogy az intim viszony szexuális kapcsolatokat is magában foglalt, és a szöveg alkotói ezt szelidítették ártatlan kötődéssé, és csak az indulatkezelés hiányát rótták fel a szereplőknek. De az is lehetséges, hogy Phagguna viszonya a nővérekhez tisztán baráti; avagy kifejezetten küldetésének tekintette a nővérek oltalmazását.
Szövegünk keletkezése idején, nyilvánvalóan már a kolostori buddhizmus idején, a szöveg alkotói számára egyértelmű volt, hogy a Vinaja szabályrendszere szerint a cölibátussértést kizárással kellett volna büntetni, de a Buddha ezt nem tette. Ezért – ha volt – az egyértelmű szexuális vonatkozást kihagyták a szövegből. A szöveg késői keletkezésére utalhat az is, hogy szerzetesnők is szerepelnek benne. Nem világos ugyanis, hogy a kolostori buddhizmus előtt létezett-e női szerzetesség. Magányosan vándorló, fiatal apácák szinte biztosan nem voltak, de egy nagyvárosban (mint a szövegünkben szereplő Szávatthi) nagyon is elképzelhető néhány együtt lakó apáca. A hagyomány szerint már a Buddha is avatott szerzetesnőket.
A Buddha a szexualitás megélését a megszabadulás akadályának tekintette, de akármilyen határozottsággal és keménységgel bánt is a szexuális élvezeteket a szerzeteseknek is megengedni akaró Aritthával (lásd a „Kobra-hasonlat“ szuttát, MN 22), abban a történetben sem merült fel a rendből való kizárás. Úgy tűnik, ez a fajta rendteremtés eredetileg nem szerepelt a Buddha eszköztárában. A Buddha a belátásra alapozott, de ennek a hozzáállásnak a sikertelenségét, sőt a Buddha e felett érzett csalódását is láthatjuk a szövegben. Kifejti ugyanis, hogy korábban, feltehetően a tanítóútja kezdetén, a közösséget még nem kellett fegyelmezni, elég volt tudatosítania bennük a problémát. Az erre felhozott hasonlat szerint a jól képzett lovakat a szakértő irányító nem kell, hogy, üsse-verje, a gyeplő legfinomabb jelzését is követik.
A következő, a szálaligetet a ricinusbokroktól megtisztító példázat logikája és összefüggése a környezetével nem teljesen egyértelmű. Lehetséges, hogy az előző gondolat folytatása: mivel a korábbi módszer már nem működik, szükség van valakire, aki kigyomlálja a szerzetesi közösség vadhajtásait. Azaz a szerzetesi élet valamiféle szabályokhoz és hierarchiához kötött regulája felé mutat a szöveg.
A Védéhiká gazdasszony és szolgálója, Kálí közötti konfliktust bemutató történet kicsit sutának tűnik. Talán egy eredetibb formájában volt valamilyen szexuális vonatkozása – Kálí lehetett Védéhiká férjének az ágyasa, vagy Védéhiká fiának az elkényeztetett felesége. Így érthetőbb lenne, hogy a sokáig fogcsikorgatva tűrő gazdasszonyban végül elpattan a húr. A szöveg mostani változatában viszont a valódi szelídség, béketűrés és indulatkezelés hiányát illusztrálja.
A folytatás a példabeszédet a mai formájában értelmezi. A csak felszínesen béketűrő szerzetes, amikor nem kapja meg az alamizsnát, kizökken szerepéből, indulatosan, durván beszél. A következő gondolatban megfordulnak a szerepek, a szerzetesek lesznek azok, akikhez mások ötféle módon beszélnek. A gondolatmenetet a mahájána hangulatú intelem zárja, mely szerint a bántó személyt, sőt az egész világot szeretetteli, béketűrő és szelíd gondolattal kell betölteniük a szerzeteseknek – abban az értelemben, hogy magukban kell ilyen gondolatokat felkelteniük. A szöveg a továbbiakban ehhez az intelemhez fűz példázatokat. A négy, szintén a kibővített haragelhárító mantrával záródó példázat, a kánonban teljesen szokatlan módon, humoros. Az üzenetük azonban világos: a szerzetesek béketűrése legyen épp olyan abszolút, kibillenthetetlen, megváltoztathatatlan, mint a föld föld volta, vagy az ég kéksége.
A szuttát záró fűrész-hasonlat adja egyben a szöveg címét is. Ez a lezárásként (nyilvánvalóan szándékosan) még az eddigieknél is túlzóbb kép páliul is kétértelmű: szólhat arról, hogy a szerzetes saját végtagjait vágják le, vagy arról, hogy azt kell látnia, hogy valaki mással (például a nővérekkel) teszik ezt. A hasonlatot szó szerint venni nyilvánvalóan képtelenség, egyrészt a Buddha nem tanítja gyakorlatként a végletes testi szenvedések elviselését, másrészt nem buzdítja szerzeteseit, hogy mások testi szenvedéseinek szemléletével edzzék magukat.
PHAGGUNA TESTVÉR ÉS A NŐVÉREK: ILLETLEN MEGHITTSÉG ÉS MÉLTATLAN HARAG
Így tanultam meg:
A nagyszent egy időt Szávatthiban töltött, a Dzséta-ligetben, Anáthapindika parkjában. Abban az időben Mólija Phagguna testvér túl hosszú ideig volt együtt a nővérekkel. Olyannyira együtt volt velük, hogy ha egy szerzetes a jelenlétében megszólta ezeket a nővéreket, akkor Phagguna testvér feldühödött, megsértődött és perlekedni is kezdett. Ha pedig egy szerzetes e nővérek jelenlétében Mólija Phagguna testvért szólta meg, akkor ők dühödtek fel, megsértődtek és perlekedni is kezdtek. Ennyire együtt voltak.
Akkor az egyik szerzetes elment a nagyszenthez, köszöntötte, oldalt leült és beszámolt neki minderről. Erre a nagyszent megkérte az egyik szerzetest:
– Indulj, hívd ide a nevemben Mólija Phaggunát. Mondd meg neki, hogy a mester hívatja.
A szerzetes el is ment engedelmesen Mólija Phaggunához, és azt mondta neki:
– Phagguna testvérem, hívat a mester.
Mólija Phagguna engedelmesen elment a nagyszenthez, köszöntötte és oldalt leült. Akkor a nagyszent megkérdezte tőle, igaz-e mindaz, amit hallott róla.
– Igaz, uram.
AZ IGAZI SZERZETES BELSŐ MEGGYŐZŐDÉSBŐL KÖVETI A TANÍTÁST
– Ugye, Phagguna, te tisztes család sarja vagy, és hitből távoztál az otthonból az otthontalan vándorlétbe?
– Igen, uram.
– Akkor viszont nem illik hozzád, hogy túl hosszú ideig vagy együtt a nővérekkel. Tehát ha valaki a jelenlétedben megszólja ezeket a nővéreket, akkor is hagyd el a világi indulatokat és gondolatokat.
A HARAGELHÁRÍTÓ MANTRA
Olyankor is így gyakorolj: „Tudatom nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a számon. Gyűlölet nélkül, baráti szívvel jót akarok.“ Így gyakorolj, Phagguna.
És ha valaki kézzel, agyaggörönggyel, bottal vagy karddal rávág a nővérekre, akkor is így gyakorolj.
Még ha téged szól is meg valaki; vagy ha kézzel, agyaggöröngygyel, bottal vagy karddal rád vág, akkor is hagyd el a világi indulatokat és gondolatokat, és akkor is így gyakorolj: „Tudatom nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a számon. Gyűlölet nélkül, baráti szívvel jót akarok.“ Így gyakorolj, Phagguna.
A KORAI KÖZÖSSÉGET MÉG NEM KELLETT FEGYELMEZNI
Akkor a nagyszent így szólt a szerzetesekhez:
– Hajdanában a szerzetesek elégedettséggel töltötték el a szívemet. Például így szóltam hozzájuk: „Jómagam napjában egyszer eszem ételt, és ezért bajok nélkül, jó egészségben, kényelemben, erőm teljében vagyok. Tegyetek ti is így, nektek is javatokra válik.“ Azoknak a szerzeteseknek nem kellett előírnom a dolgot, elég volt, ha tudatosítottam bennük.
Mint amikor sima földön egy keresztútnál áll egy kocsi, befogott telivér paripákkal: az ostor letéve. Majd felszáll a zabolátlan lovak megfékezésében ügyes mesterkocsis. Bal kézzel megfogja a gyeplőt, jobb kézzel pedig az ostort, ezzel tetszése szerint hajthatja a kocsit amerre akarja, vagy visszafoghatja.
Ugyanígy, a szerzeteseknek sem kellett előírnom a dolgot, elég volt, ha tudatosítottam bennük.
A MAI KÖZÖSSÉG ÁLLANDÓ NYESEGETÉSRE SZORUL
Tehát, szerzetesek, ti is hagyjátok el a károsat, foglalkozzatok az üdvös dhammákkal (belső tulajdonságokkal): ily módon ti is gyarapodtok, növekszetek, bővelkedtek majd e dhammában és életvezetésben.
Olyan ez, mint amikor egy falu vagy vásáros hely közelében van egy nagy szálaliget, amit benőtt a ricinuscserje. De akad egy ember, aki a liget javát, hasznát, zavartalan fejlődését kívánja. Kivágja a görbe, erőt elszívó szálasarjakat, kihordja őket, jól megtisztítja a liget belsejét; az egyenes, ép szálasarjaknak pedig megfelelően gondját viseli. Ily módon egy idő múlva a szálaliget gyarapodni, növekedni, bővelkedni kezd.
Szerzetesek, hagyjátok hát el a károsat, foglalkozzatok az üdvös dhammákkal (belső tulajdonságokkal): ily módon ti is gyarapodtok, növekszetek, bővelkedtek majd e dhammában és életvezetésben.
A GAZDAASSZONY ÉS SZOLGÁLÓJA: PÉLDÁZAT A FELSZÍNES BÉKETŰRÉSRŐL
Hajdanában, itt Szávatthiban élt egy Védéhiká nevű gazdaasszony, akinek jó híre volt: „Szelíd, nyugodt, békés asszony Védéhiká.“ Volt neki egy Kálí nevű ügyes, szorgos szolgálója, aki jól végezte a dolgát.
Egyszer aztán Kálí elgondolkodott: „Asszonyomnak jó híre van, szelíd, nyugodt, békés asszony Védéhiká. De vajon nem lehet, hogy igazából dühös természetű? Nem lehet, hogy csak én végzem olyan jól a dolgom, hogy a dühös természete nem mutatkozik meg? Megvizsgálom hát a dolgot.“
És egyszer Kálí szolgáló fényes nappal kelt fel. Akkor Védéhiká odaszólt neki:
– Ejnye, Kálí!
– Igen, asszonyom?
– Ej, miért fényes nappal kelsz fel?
– Hát, csak úgy, asszonyom!
– Igen, csak úgy? Fényes nappal kelsz fel, rossz szolgáló? – Védéhiká feldühödött, megsértődött, szemöldökét összevonta.
Ekkor Kálí elgondolkodott: „Igazából dühös természetű az asszonyom, nem béketűrő. Csak én végzem olyan jól a dolgom, hogy a dühös természete nem mutatkozik meg. Tovább vizsgálom hát az asszonyomat.“
És legközelebb Kálí szolgáló még később kelt fel. Akkor Védéhiká odaszólt neki:
– Ejnye, Kálí!
– Igen, asszonyom?
– Ej, miért ilyen későn kelsz fel?
– Hát, csak úgy, asszonyom!
– Igen, csak úgy? Ilyen későn kelsz fel, rossz szolgáló? – Védéhiká feldühödött, megsértődött, magán kívül üvöltözött.
Ekkor Kálí elgondolkodott: „Igazából dühös természetű az asszonyom, nem béketűrő. Csak én végzem olyan jól a dolgom, hogy a dühös természete nem mutatkozik meg. Tovább vizsgálom hát az asszonyomat.“
És legközelebb Kálí szolgáló még később kelt fel. Akkor Védéhiká odaszólt neki:
– Ejnye, Kálí!
– Igen, asszonyom?
– Ej, miért nappal kelsz fel?
– Hát, csak úgy, asszonyom!
– Igen, csak úgy? Nappal kelsz fel, rossz szolgáló? – Védéhiká feldühödött, megsértődött, fogta a reteszrudat, fejbevágta Kálít, be is törte a fejét.
Akkor Kálí szolgáló betört, vérző fejjel fellármázta a szomszédokat:
– Nézzék, asszonyok, mit művelt a szelíd, nyugodt, békés asszony! Csak mert nappal keltem fel – feldühödik, megsértődik, fejbevág a reteszrúddal, egyetlen szolgálójának a fejét is betöri!?
És nemsokára a gazdaasszonynak rossz híre kelt: „Erőszakos, indulatos, békétlen asszony Védéhiká.“
A FELSZÍNES ÉS AZ IGAZI SZERZETESI BÉKETŰRÉS
Ugyanígy, van olyan szerzetes, aki bámulatosan szelíd, nyugodt és békés, de csak addig, amíg bántó szóval nem illetik. Mert ha a szerzetest bántó szóval illetik, akkor ismerszik meg, hogy szelíd, nyugodt és békés-e. Nem arra a szerzetesre mondom, hogy szépen beszél, aki azért beszél szépen, azért használ szép szavakat, hogy ellássák szerzetesi lepellel, alamizsnával, ülőhellyel-fekhellyel és a betegség elleni orvossággal. És miért? Mert ha nem látják el mindezekkel, akkor az ilyen szerzetes nem beszél szépen, nem használ szép szavakat.
Arra a szerzetesre mondom, hogy szépen beszél, aki azért beszél szépen, azért használ szép szavakat, mert a dhammát megbecsüli, nagyra tartja, magasztalja, tiszteli és elismeri. Ezért, szerzetesek, így gyakoroljatok: „Azért fogunk szépen beszélni, azért használunk szép szavakat, mert a dhammát megbecsüljük, nagyra tartjuk, magasztaljuk, tiszteljük és elismerjük.“
Mások ötféleképpen illethetnek szóval benneteket: jókor vagy nem jókor; a valóságnak megfelelően vagy nem megfelelően; kedvesen vagy durván; hasznosan vagy haszontalanul; baráti szívvel vagy gyűlöletből. [De akármennyire rosszul is szól hozzátok valaki,] olyankor is így gyakoroljatok: „Tudatunk nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a szánkon. Gyűlölet nélkül, baráti szívvel jót akarunk. És azt a személyt betöltjük szeretetteli tudatunkkal, majd ebből kiindulva az egész világot betöltjük szeretetteli, tágas, terjedelmes, mérhetetlen, béketűrő és szelíd gondolatunkkal.“
Így gyakoroljatok, szerzetesek.
A FÖLD, AZ ÉG, A GANGESZ ÉS A MACSKABŐR ERSZÉNY: NÉGY PÉLDÁZAT A KIKEZDHETETLENÜL BÉKÉS TUDATRÓL
Képzeljétek el, szerzetesek, hogy jön egy ember kapával és kosárral, és így beszél: „Én ezt az egész földet földtelenné teszem.“ És mindenfelé ás, hányja a földet, köpköd és ráhugyozik: „Földtelen leszel, földtelen leszel!“
– Szerzetesek, szerintetek ez az ember az egész földet földtelenné tudja tenni?
– Dehogyis, uram. És miért? Azért, mert a föld mélységes, felmérhetetlen, nem könnyű földtelenné tenni; így csak fáradság és gyötrelem lesz a jutalma.
– Ugyanígy, szerzetesek, akárhogy is illet szóval benneteket valaki, ti mindenképpen így gyakoroljatok: „Tudatunk nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a szánkon. Gyűlölet nélkül, baráti szívvel jót akarunk. És azt a személyt betöltjük szeretetteli tudatunkkal, majd ebből kiindulva az egész világot betöltjük a földhöz hasonlóan tágas, terjedelmes, mérhetetlen, béketűrő és szelíd gondolatunkkal.“
Így gyakoroljatok, szerzetesek.
Képzeljétek el, szerzetesek, hogy jön egy ember, lakkot, okkert, indigót vagy karmazsint hoz, és így beszél: „Én az eget kifestem, beszínezem.“ – Szerzetesek, szerintetek ez az ember ki tudja festeni az eget, be tudja színezni?
– Dehogyis, uram. És miért? Azért, mert az ég testetlen, megfoghatatlan, nem könnyű kifesteni, beszínezni; így csak fáradság és gyötrelem lesz a jutalma.
– Ugyanígy, szerzetesek, akárhogy is illet szóval benneteket valaki, ti mindenképpen így gyakoroljatok: „Tudatunk nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a szánkon. Gyűlölet nélkül, baráti szívvel jót akarunk. És azt a személyt betöltjük szeretetteli tudatunkkal, majd ebből kiindulva az egész világot betöltjük az éghez hasonlóan tágas, terjedelmes, mérhetetlen, béketűrő és szelíd gondolatunkkal.“
Így gyakoroljatok, szerzetesek.
Képzeljétek el, szerzetesek, hogy jön egy ember égő fűcsomóval, és így beszél: „Én ezzel az égő fűcsomóval a Gangesz folyót felszárítom, felperzselem.“ – Szerzetesek, szerintetek ez az ember ezzel az égő fűcsomóval a Gangesz folyót fel tudja szárítani, fel tudja perzselni?
– Dehogyis, uram. És miért? Azért, mert a Gangesz mélységes, felmérhetetlen, nem könnyű égő fűcsomóval felszárítani, felperzselni; így csak fáradság és gyötrelem lesz a jutalma.
– Ugyanígy, szerzetesek, akárhogy is illet szóval benneteket valaki, ti mindenképpen így gyakoroljatok: „Tudatunk nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a szánkon. Gyűlölet nélkül, baráti szívvel jót akarunk. És azt a személyt betöltjük szeretetteli tudatunkkal, majd ebből kiindulva az egész világot betöltjük a Gangeszhez hasonlóan tágas, terjedelmes, mérhetetlen, béketűrő és szelíd gondolatunkkal.“
Így gyakoroljatok, szerzetesek.
Képzeljétek el, szerzetesek, hogy van egy dörzsöléssel jól kikészített, megpuhított, gyapottal bélelt macskabőr erszény – a hangot lefojtja, nem csörög. Jön egy ember egy fadarabbal vagy kaviccsal, [beleteszi] és így beszél: „Ettől a fadarabtól vagy kavicstól a macskabőr erszény hangot ad, csörögni fog.“ – Szerzetesek, szerintetek eléri ez az ember azzal a fadarabbal vagy kaviccsal, hogy a macskabőr erszény hangot adjon, csörögjön?
– Dehogyis, uram. És miért? Mert az egy dörzsöléssel jól kikészített, megpuhított, gyapottal bélelt macskabőr erszény, ami a hangot lefojtja, nem csörög; nem könnyű elérni, hogy hangot adjon, csörögjön egy fadarabtól vagy kavicstól. Így csak fáradság és gyötrelem lesz a jutalma.
– Ugyanígy, szerzetesek, akárhogy is illet szóval benneteket valaki, ti mindenképpen így gyakoroljatok: „Tudatunk nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a szánkon. Gyűlölet nélkül, baráti szívvel jót akarunk. És azt a személyt betöltjük szeretetteli tudatunkkal, majd ebből kiindulva az egész világot betöltjük macskabőr erszényhez hasonlóan tágas, terjedelmes, mérhetetlen [lágy, puha, a hangos szót lecsendesítő], béketűrő és szelíd gondolatunkkal.“
Így gyakoroljatok, szerzetesek.
A FŰRÉSZ-HASONLAT INTELME
Még ha rabló gonosztevők kétkezes fűrésszel valakinek egyik tagját a másik után vágják is le – aki ilyenkor haragot táplál a szívében, az ezzel nem az én tanításomat követi. Olyankor is így gyakoroljatok: „Tudatunk nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a szánkon. Gyűlölet nélkül, baráti szívvel jót akarunk. És szívünkből baráti érzületet sugárzunk e személy felé. Majd ebből kiindulva az egész világ felé a baráti érzület tágas, terjedelmes, mérhetetlen gondolatával béketűrést és szelídséget sugárzunk.“
Így gyakoroljatok, szerzetesek.
És ezt az intelmet, a fűrész-hasonlatot, az adott helyzetben tudatosítsátok.
Szerzetesek, ha enyhébb vagy vaskosabb szóval illetnek benneteket, láttok-e abban olyat, amit ne tudnátok elviselni?
– Dehogyis, uram.
– Így hát ezt az intelmet, a fűrész-hasonlatot, az adott helyzetben tudatosítsátok. Ez tartósan hasznotokra lesz és boldogságot ad.
Ezt mondta a nagyszent. A szerzetesek pedig megelégedéssel és tetszéssel fogadták a nagyszent tanítását.