Mahā-taṇhāsaṅkhaya Sutta

(Megjelent: Csak azt Tanítom…, 169. oldal. A páli szakszavak magyar fordításához való egyeztetéshez lásd a Szójegyzéket.)

BEVEZETŐ

Az előző szutta bevezetőjében bemutattuk, hogy a két szöveg között szoros kapcsolat áll fenn (lásd: MN 22). Itt Száti szerzetesnek van ‘bűnös nézete’, miszerint: „újraszületéskor a jelenlegi tudatunk születik újra, marad ugyanaz, nem jön létre másik.“

Ez a szutta is jól érzékelhetően szövegblokkokból áll, amelyek tartalmilag három részre tagolják a szöveget. Az elsőben Száti szerzetes egy komoly, az újraszületéssel kapcsolatos doktrinális állítást tesz, nevezetesen azt, hogy a tudat változatlanul megmarad a következő születésben, és megtapasztalja tettei karmikus gyümölcsét. Ezt a Buddha a tudat pillanatnyiságának és származva keletkezésének tanával cáfolja. E részbe beszúrva szerepel a 12 tagú oksági lánc, mint mindenütt, itt is bármifajta magyarázat vagy érdemi kapcsolódás nélkül. „A kobra-hasonlat“ szutta éntelenségről szóló szövegblokkja (MN 22) viszont jól ide illene. A harmadik, jól elkülönülő szakasz a fogantatástól indulva a szerzetessé válással és a megszabadulással foglalkozik.

A szuttát az teszi zavarba ejtővé, hogy egy későbbi (vagy mai) buddhista éppen Száti álláspontját gondolná a helyes buddhista nézetnek. Mert egy képzett buddhista számára evidens ugyan, hogy lélek (Én, attá) nincs, viszont az újraszületésben és a karma érvényesülésében hisz. Valaminek tehát azonosnak kell lennie két egymás utáni élet között – és mivel ez a lélek nem lehet, csak az öt emberalkotó valamelyike jöhet számításba. A test és az érzet nyilván fel sem merül, de a legkézenfekvőbb alanya az erkölcsi igazságszolgáltatásnak a tudat. (A buddhisták azért kényszerülnek spekulációra, mert a Buddha a halál utáni sorssal vagy az újraszületéssel kapcsolatos kérdéseket általában mellőzte mint nem megválaszolandó metafizikai kérdéseket, lásd MN 63 és MN 72, vagy itt is: MN 38)

Az tehát, hogy a Buddha Száti nézetének a kategorikus elvetésével a (később) bevett buddhista nézetet tagadja, nyilván komoly probléma lehetett a hagyománynak és a szerkesztőknek. Ezért adják a szuttának a teljesen félrevezető, de ártalmatlan „Szomjúhozás kioltása“ címet, és több más belső változtatást, kiegészítést is ez magyarázhat.

Noha a szutta erősen összevágott és szerkesztett, számos fontos buddhista tételt tartalmaz. A származva keletkezés mint oksági elv a különféle tűzfajták példáján megérthető. Ennek alapján az is belátható hogy a Buddha tudat alatt nem egy valami homogén, tartós entitást ért, hanem valamiből származó jelenséget (kognitív tudatpillanatok sorát). Ha a tudat ilyen, akkor nyilván nem is vándorol az újraszületéseken át, aminek számos következménye van a szerzetesek gondolkodásmódjára vonatkozóan. A tudat kialakulásáról szóló fejezet nemcsak azt mutatja meg, hogy velünk születő, hozott tudat nélkül hogyan alakul ki fokozatosan a személyiség, hanem a 12 tagú oksági láncolattá torzuló eredeti gondolatsort is megsejthetjük benne. „A szerzetessé válástól a megszabadulásig“ szakaszban megtaláljuk az erkölcsi szabályok majdnem teljes gyűjteményét, továbbá az érzékek védelméről szóló részben a szabad madár hasonlatát.

A TUDAT A HALÁL UTÁN

Száti és az örök tudat

Így tanultam meg:

A nagyszent egy időt Szávatthiban töltött, a Dzséta-ligetben, Anáthapindika parkjában. Abban az időben a kévatta törzsbéli¹ Száti szerzetes ezt a bűnös nézetet vallotta: „A nagyszent tanítását úgy értelmezem, hogy újraszületéskor a jelenlegi tudatunk születik újra, marad ugyanaz, nem jön létre másik“. Sok szerzetes tudomást szerzett erről, elmentek hozzá és megkérdezték tőle:

– Száti testvérem, igaz-e, hogy a nagyszent tanítását úgy értelmezed, hogy újraszületéskor a jelenlegi tudatunk születik újra, marad ugyanaz, nem jön létre másik?

– Pontosan így van.

Ekkor a szerzetesek le akarták beszélni Szátit bűnös nézetéről, ezért ellenvetéseket tettek, kérdezgették és győzködték:

– Semmiképp ne beszélj így, Száti testvérem! Ne gyalázd a nagyszentet, nem helyes a nagyszentet rágalmazni. Ő nem mondana ilyet! A tudat származva keletkezik, a forrása híján nem jön létre – ezt számos megközelítésben elmondta.

Ám a kévatta Száti csökönyösen ragaszkodott bűnös nézetéhez. Erre a szerzetesek elmentek a nagyszenthez, köszöntötték, oldalt leültek, és elmesélték neki mindezt.

– Nem tudtuk lebeszélni Szátit bűnös nézetéről, ezért mondjuk el a dolgot szentségednek. Akkor a nagyszent megkérte az egyik szerzetest:

– Indulj, hívd ide a nevemben a kévatta Száti szerzetest. Mondd meg neki, hogy a mester hívatja.

A szerzetes el is ment hozzá, és megmondta neki:

– Száti testvérem, hívat a mester!

Száti engedelmesen elment a nagyszenthez, köszöntötte és oldalt leült. Akkor a nagyszent megkérdezte tőle:

– Száti! Igaz-e, hogy ezt a bűnös nézetet vallod: „A nagyszent tanítását úgy értelmezem, hogy újraszületéskor a jelenlegi tudatunk születik újra, marad ugyanaz, nem jön létre másik.“ – Igen, uram.

– Száti, melyik tudatra is gondolsz?

– Erre, uram, amelyik beszél, tud, és különféle helyeken megtapasztalja a jó és bűnös cselekedetek beérését.

– Ugyan, ki vagy te, megtévedt ember, hogy úgy értelmezed a dhammát, mintha én így tanítottam volna? A tudat származva keletkezik, a forrása híján nem jön létre – ezt számos megközelítésben elmondtam. És akkor, te megtévedt ember, minket is gyalázol, magadat is tönkreteszed, sok tisztátalanságot nemzel azzal, hogy rosszul ragadod meg az Ént; ez tartósan boldogtalanságot okoz neked és ártalmadra lesz.

Ekkor a nagyszent így szólt a szerzetesekhez:

– Ugye a kévatta Száti szerzetes kicsit sem otthonos ebben a dhammában és életvezetésben?

– Hogyan is volna az, egyáltalán nem!

Ennek hallatán Száti elhallgatott, zavarba jött, magába roskadt, lehajtotta a fejét, és csak ült elvörösödve, válasz nélkül. Ekkor a nagyszent azt mondta neki:

– Te megtévedt ember, e bűnös nézetedről híresülsz majd el! Megkérdezem a szerzeteseket is erről. Ti is úgy értelmezitek a tanításomat, ahogy Száti?

– Egyáltalán nem, hiszen a tudat származva keletkezik, a forrása híján nem jön létre – ezt számos megközelítésben elmondta szentséged.

– Helyes, ti jól értelmezitek a tanításomat. Száti viszont minket is gyaláz, magát is tönkreteszi és sok tisztátalanságot nemz azzal, hogy rosszul ragadja meg az Ént; ez tartósan boldogtalanságot okoz ennek a megtévedt embernek és ártalmára lesz.

A tudat származva keletkezik

Szerzetesek! A tudatot aszerint nevezzük el, hogy melyik forrásból származva keletkezik.

A látásból és a látványokból származva keletkező tudatot látási tudatnak nevezzük.

A hallásból és a hangokból származva keletkező tudatot hallási tudatnak nevezzük.

A szaglásból és a szagokból származva keletkező tudatot szaglási tudatnak nevezzük.

A nyelvből és az ízekből származva keletkező tudatot ízlelési tudatnak nevezzük.

A testből és a tapintható minőségekből származva keletkező tudatot tapintási tudatnak nevezzük.

A gondolkodásból és a dhammákból (sajátosságokból) származva keletkező tudatot gondolkodási tudatnak nevezzük.²

A tüzet is aszerint nevezzük el, hogy melyik forrásból származva ég. Ha fából származva ég, fatűznek nevezzük. Ha rőzséből, szalmából, tehénlepényből, pelyvából vagy szemétből származva ég, akkor rőzsetűznek, szalmatűznek, tehénlepénytűznek, pelyvatűznek vagy szeméttűznek nevezzük.

Ugyanígy a tudatot is aszerint nevezzük el, hogy melyik forrásból származva keletkezik.

Ez olyasmi, ami létrejött. Világos, szerzetesek?

– Igen.

– A táplálékából jött létre. Világos, szerzetesek?

– Igen.

– Ami létrejött, az a tápláléka megszűntével szükségképpen megszűnik. Világos, szerzetesek?

– Igen.

A SZERZETESEK KIKÉRDEZÉSE

A tudat mulandóságának elfogadása nélkül nincs buddhizmus

– „Ez talán nem is olyasmi, ami létrejött“ – aki így kételkedik, abban ugye létrejön a bizonytalankodás?

– Igen.

– „Talán nem is a táplálékából jött létre“ – aki így kételkedik, abban ugye létrejön a bizonytalankodás?

– Igen.

– „Ami létrejött, az a tápláléka megszűntével talán nem is szűnik meg szükségképpen“ – aki így kételkedik, abban ugye létrejön a bizonytalankodás?

– Igen.

– Ugye a bizonytalankodás szertefoszlik, ha valaki a valóságnak megfelelően helyesen felismerve látja e három kérdést?

– Igen.

– Ugye ti nem bizonytalankodtok ezekben?

– Nem bizonytalankodunk.

– Ugye a valóságnak megfelelően helyesen felismerve, tisztán látjátok ezeket?

– Igen.

A tutaj-hasonlat felidézése

– Szerzetesek, ez a nézet tiszta és ragyogó; de ha ragaszkodtok hozzá, kérkedtek vele és sajátotokként dédelgetitek, akkor értitek-e, amit megmutattam, hogy a dhamma olyan, mint a tutaj: átkelésre való és nem arra, hogy megtartsuk?

– Akkor nem.

– Ha nem ragaszkodtok hozzá, akkor értitek-e a tutaj-hasonlatot?

– Akkor értjük.

A négy táplálék

– Ez a négy táplálék szolgál a létrejött dolgok fennmaradására, vagy a létrejövendők támogatására: a falatozható étel, akár durva, akár finom; a második a megismerési aktus, a harmadik az elme szán - déka, a negyedik a tudat.

A TIZENKÉTTAGÚ OKSÁGI LÁNC

Átvezetés

És ez a négy táplálék min alapul, miből keletkezik, miből ered, miből jön létre? – E négy táplálék a szomjúhozáson alapul, a szomjúhozásból keletkezik, a szomjúhozásból ered, a szomjúhozásból jön létre.

És a szomjúhozás min alapul, miből keletkezik, ered és jön létre? – Az érzetből.

És az érzet? – A megismerési aktusból.

És a megismerési aktus? – A hat megismerési területből.

És a hat megismerési terület? – A megnevezés-megjelenésből.

És a megnevezés-megjelenés? – A tudatból.

És a tudat? – A rárakatokból.

És a rárakatok? – A rárakatok a tudatlanságon alapulnak, a tudatlanságból keletkeznek, a tudatlanságból erednek, a tudatlanságból jönnek létre.

Az oksági lánc (hatszor)

Így hát, szerzetesek, a tudatlanságból származnak a rárakatok, azokból származik a tudat, abból a megnevezés-megjelenés, abból a hat megismerési terület, abból a megismerési aktus, abból az érzet, abból a szomjúhozás, abból a befogadás, abból a létesülés, abból a születés, abból az öregség és a halál: gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond ered. Így keletkezik mind e tengernyi boldogtalanság.

„Az öregség és a halál a születésből származik“ – így szól a tanítás. De vajon tényleg így van? Nektek mi a véleményetek?

– Nekünk is ez a véleményünk.

– „A születés a létesülésből származik, a létesülés a befogadásból, az a szomjúhozásból, az az érzetből, az a megismerési aktusból, az a hat megismerési területből, az a megnevezés-megjelenésből, az a tudatból, az a rárakatokból, azok pedig a tudatlanságból“ – így szól a tanítás. De vajon tényleg így van? Nektek mi a véleményetek?

– Nekünk is ez a véleményünk.

– Helyes, szerzetesek!

Így hát ti is azt mondjátok, én is azt mondom: „ha van ez, lesz az is; ennek létrejötte miatt jön létre az“. Éspedig: a tudatlanságból származnak a rárakatok, azokból származik a tudat, abból a megnevezés-megjelenés, abból a hat megismerési terület, abból a megismerési aktus, abból az érzet, abból a szomjúhozás, abból a befogadás, abból a létesülés, abból a születés, abból az öregség és a halál: gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond ered. Így keletkezik mind e tengernyi boldogtalanság.

Ha viszont a teljes szenvedélymentesség révén megszűnik a tudatlanság, akkor megszűnnek a rárakatok, emiatt megszűnik a tudat, emiatt a megnevezés-megjelenés, emiatt a hat megismerési terület, emiatt a megismerési aktus, emiatt az érzet, emiatt a szomjúhozás, emiatt a befogadás, emiatt a létesülés, emiatt a születés, emiatt megszűnik az öregség és halál, gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond. Így szűnik meg mind e tengernyi boldogtalanság.

– „A születés megszűntével megszűnik az öregség és a halál“ – így szól a tanítás. De vajon így van ez? Nektek mi a véleményetek?

– Nekünk is ez a véleményünk.

– „A születés megszűnik a létesülés megszűnése miatt, emez a befogadás, ez a szomjúhozás, ez az érzet, ez a megismerési aktus, ez a hat megismerési terület, ez a megnevezés-megjelenés, ez a tudat, ez a rárakatok, ezek pedig a tudatlanság megszűnése miatt szűnnek meg“ – így szól a tanítás. De vajon tényleg így van? Nektek mi a véleményetek?

– Nekünk is ez a véleményünk.

– Helyes, Szerzetesek! Így hát ti is azt mondjátok, én is azt mondom: „ha nincs ez, nem lesz az sem; ennek a megszűnése miatt szűnik meg az“. Éspedig: a tudatlanság megszűnése miatt megszűnnek a rárakatok, emiatt megszűnik a tudat, emiatt a megnevezés-megjelenés, emiatt a hat megismerési terület, emiatt a megismerési aktus, emiatt az érzet, emiatt a szomjúhozás, emiatt a befogadás, emiatt a létesülés, emiatt a születés, emiatt megszűnik az öregség, halál, gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond. Így szűnik meg mind e tengernyi boldogtalanság.

A JELEN, EGYETLEN ÉLET

Az okság belátásának következményei

Szerzetesek, miután tudjátok és belátjátok mindezt, akartok-e viszszatekintgetni, hogy léteztetek-e a múltban vagy nem, kik voltatok, milyenek voltatok, és miből mivé lettetek?

– Nem, dehogy.

– Miután tudjátok és belátjátok mindezt, akartok-e előre tekintgetni, hogy lesztek-e a jövőben vagy nem, kik lesztek, milyenek lesztek, és miből mivé lesztek?

– Nem, dehogy.

– Miután tudjátok és belátjátok mindezt, akarjátok-e feszegetni a mostani, jelenbéli önmagatokkal kapcsolatos kérdést: „létezem-e vagy nem, mi vagyok, milyen vagyok, honnan jött ez a lény és hová jut?“

– Nem, dehogy.

– Miután tudjátok és belátjátok mindezt, mondanátok-e, hogy a mester tekintélye alapján állítjátok ezeket, mert ő számotokra tekintély?

– Nem, dehogy.

– Miután tudjátok és belátjátok mindezt, mondanátok-e, hogy azért állítjátok ezeket, mert ti is szamanák vagytok, és egy szamana mondta így?

– Nem, dehogy.

– Miután tudjátok és belátjátok mindezt, hivatkoznátok-e más mesterre?

– Nem, dehogy.

– Miután tudjátok és belátjátok mindezt, visszatérnétek-e hittel a különféle szamanák és bráhminok rítusaihoz, szertartásaihoz és ünnepeihez?

– Nem, dehogy.

– Ugye, csakis azt állítjátok, amit ti magatok ismertetek fel, magatok láttatok be, magatok értettetek meg?

– Igen, azt.

– Rendben, szerzetesek. Beavattalak benneteket ezzel az evilági dhammával, amely időtlen, megtapasztalásra hívó, célhoz vivő, az értelmesek számára magukban felismerhető.

„Ez a dhamma evilági, időtlen, megtapasztalásra hívó, célhoz vivő, az értelmesek számára magukban felismerhető“ – ez a tanítás erre vonatkozik:

A fogantatástól a felnőttkorig: a tudat kialakulása

Szerzetesek, három dolog együttlététől fogan meg a magzat. Amikor az anya és az apa együtt vannak, de az anya nincs termékeny idejében és gandhabba³ sincs, akkor nem fogan meg magzat. Amikor az anya és az apa együtt vannak, az anya termékeny idejében van, de gandhabba nincs, akkor sem fogan meg magzat. Amikor az anya és az apa együtt vannak, az anya termékeny idejében van, és gandhabba is van – e három dolog együttlététől a magzat megfogan.

Az anya a magzatát mint nehéz terhet nagy aggodalommal hordozza hasában kilenc vagy tíz hónapon át. Ezután nehéz terhét nagy aggodalommal megszüli. Az újszülöttet saját vérével táplálja (hiszen, szerzetesek, az anyatej az avatott életvezetésben nem más, mint vér).

Ahogy a gyerek növekszik, képességeinek érettsége szerint különféle gyermekjátékokkal játszik: horoggal, bottal, pörgettyűvel, forgóval, levélből készült vékával, kocsival, nyíllal.

Ahogy a gyerek növekszik,⁴ képességeinek érettsége szerint hódol a gyönyöröknek; hat rá és hatalmába keríti az öt élvezeti minőség: a látással, hallással, szaglással, ízleléssel és tapintással megismerhető, vágyott, kívánatos, kellemes, jóleső, élvezetes, gyönyörködtető látványok, hangok, szagok, ízek és érintések. A kellemes látványhoz, hanghoz, szaghoz, ízhez, érintéshez és sajátossághoz vonzódik.

(A kellemetlentől viszolyog – testéhez nem tudatosan viszonyul, gondolkodása behatárolt. Nem ismeri fel a valóságnak megfelelően, hogyan szabadul meg a tudat, hogyan szabadít meg a felismerés – aminek révén ezek a bűnös és káros dhammák (belső tulajdonságok) számára maradéktalanul megszűnnek. Így hát elfogad és elutasít, ha bármilyen boldogságos, boldogtalan vagy közömbös érzetet érez.)

Megörül ennek az érzésnek, üdvözli, kötődik hozzá; így aztán eltölti az öröm. Az érzetekben lelt öröm a befogadás; ebből a befogadásból származik a létesülés, abból a születés, abból az öregség és a halál: gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond ered. Így keletkezik mind e tengernyi boldogtalanság.⁵

A SZERZETESSÉ VÁLÁSTÓL A MEGSZABADULÁSIG

A szerzetessé válás

Amikor lesz a világban egy általjutott (teljesen megvilágosodott érdemes, nagytudású és tiszta életű, üdvözült, a világ értője, az emberi zabolátlanság legjobb megfékezője, istenek és emberek tanítója, megvilágosodott nagyszent) – ő azt tanítja a világnak (az istenekkel, Márával, Brahmával együtt, az emberiségnek a szamanákkal és bráhminokkal együtt, istenestül-emberestül), amit közvetlenül felismert és megtapasztalt. Szó szerint és értelmezve tanítja a dhammát, amely üdvös az [út] elején, a közepén és a végén; megvilágítja a teljes, tökéletes és tiszta jámborság útját.

Hallja ezt a dhammát egy gazda, egy gazda fia vagy egy másik derék ember; hinni kezd az általjutottban, és így gondolkodik: „Zsúfolt és nyomasztó az otthoni élet, poros utca; a vándorélet határtalan a szabad ég alatt. Nem könnyű az otthon élőnek a tökéletesen tiszta és teljes jámborság aszketikus útját járni; megválok hát hajamtól és szakállamtól, megsárgult ruhát öltök és az otthonból az otthontalan vándorlétbe távozom.“ Előbb-utóbb aztán hátrahagyja kisebb-nagyobb vagyonát, rokonságát, megválik hajától és szakállától, megsárgult ruhát ölt és az otthonból az otthontalan vándorlétbe távozik.

A szerzetesi élet szabályai

Ezután a szerzetesek fegyelmezett életmódját követi:

Felhagy az élet elleni vétkezéssel, tartózkodik az élet elleni vétkezéstől, leteszi a botot és a fegyvert; szemérmes és részvéttel teli, együttérzően minden lélegző lény javát nézi.

Felhagy a nem adott dolgok elvételével, tartózkodik a nem adott dolgok elvételétől, csak azt veszi el, csak azt kívánja, amit odaadnak, és mivel nem lop, megtisztult szívvel él.

Felhagy a jámbortalansággal, a jámborság útját járja, elvonultan él, tartózkodik a szeretkezéstől, ami a faluba való.

Felhagy a hazugsággal, tartózkodik a hazugságtól, igazat mond, tartja a szavát, szavahihető, megbízható, és nem téveszti meg az embereket.

Felhagy az álnok beszéddel, tartózkodik az álnok beszédtől – amit itt hall, azt nem mondja el amott, amit ott hall, azt nem mondja el emitt, hogy viszályt keltsen. A viszályban állókat kibékíti, az egyetértést előmozdítja, az összhangnak örül, azt kívánja, abban lel örömöt, beszédével összhangot teremt.

Felhagy a durva beszéddel, tartózkodik a durva beszédtől – szava nem bántó, kedves a fülnek, szeretetreméltó, közvetlen, udvarias, mindenkinek kedves és kellemes.

Felhagy a szertelen fecsegéssel, tartózkodik a szertelen fecsegéstől – alkalmas időben, a valóságnak megfelelően, tartalmasan beszél, a dhammáról beszél, az életvezetésről beszél, és amit mond, az értékes, a helyzetnek megfelelő, megalapozott, hasznos és a tárgyánál marad.⁶

Tartózkodik a növények és élőlények pusztításától, naponta egyszer étkezik, a megfelelő időben, nem éjszaka. Tartózkodik a komédiások táncos, énekes, zenés mutatványainak bámulásától. Tartózkodik az olyan alkalmaktól, ahol virágfüzért, illatszert, kenőcsöt viselnek, ékszert hordanak. Tartózkodik a puha és széles fekvőhelytől. Tartózkodik arany és ezüst elfogadásától.

Tartózkodik a nyers gabona vagy nyers hús elfogadásától. Tartózkodik nők és lányok, illetve szolgálólányok és szolgák elfogadásától; kecske, juh, kakas és disznó, elefánt, tehén, csődör és kanca elfogadásától; föld és tanya elfogadásától. Tartózkodik a követi megbízatások és küldetések teljesítésétől; a kereskedéstől; a súlymértékkel, érmével vagy űrmértékkel történő csalástól; a megvesztegetéstől, a becsapástól, a megtévesztéstől és az átveréstől; a megcsonkítástól, a gyilkolástól, a foglyulejtéstől, az útonállástól, a fosztogatástól és az erőszakoskodástól.

A védelem és a tudatosság

Megelégszik a szerzetesi lepellel, mely a testét körbeveszi, és az alamizsnával, mellyel a gyomrát megtölti. Bárhova megy, mindene nála van, mint egy madárnak, aki mindenhova tollai terhével együtt repül. A szerzetes az avatottak tengernyi erényének birtokában szeplőtelen belső boldogságot tapasztal.

Amikor a szemével látványt lát, nem merül bele az ismérveibe és részleteibe. Megvédelmezi a látását attól, aminek következtében sóvárgás vagy bánkódás, bűnös vagy káros dhammák (belső tulajdonságok) befolyása érné; vigyáz a szemére, a védelmet a látóérzékre alkalmazza. Amikor a fülével hangot hall, az orrával szagot, a nyelvével ízt, a testével érintést érez vagy gondolkodásával dhammát (sajátosságot) ismer fel, nem merül bele az ismérveikbe és részleteikbe. Ezeket az érzékeit is ugyanúgy megvédelmezi, vigyáz rájuk, a védelmet rájuk is alkalmazza. Így az érzékek avatottakhoz illő védelme birtokában felhőtlen belső boldogságot tapasztal.

Ahogy elindul a faluba vagy visszatér, ezt tudatosítva csinálja. Ahogy ránéz valamire vagy megnézi, ezt tudatosítva csinálja. Ahogy behúzva tartja vagy kinyújtja [az alamizsnás szilkét tartó kezét], ezt tudatosítva csinálja. Ahogy válltakaróját, szilkéjét és szerzetesi leplét hordja, ezt tudatosítva csinálja. Ahogy eszik, iszik, rág és ízlel, ezt tudatosítva csinálja. Ahogy székletét és vizeletét üríti, ezt tudatosítva csinálja. Ahogy megy, áll, ül, alszik vagy ébren van, beszél vagy hallgat, ezt tudatosítva csinálja.

Ily módon a szerzetes az avatottak tengernyi erényének birtokában, az avatottak elégedettségének birtokában, az érzékek avatottakhoz illő védelme birtokában, az avatottak éber tudatosságának birtokában félreeső helyen telepszik le – erdőben, fa tövében, hegyen, hasadékban, barlangban, halottkitevő helyen, erdei magaslaton, tisztáson vagy szalmakazalnál. Étkezés után, miután visszatér az alamizsnagyűjtésből, leül; lótuszülésben, egyenes testtartásban, tudatosságát arca köré irányítva.

Az öt hátráltató tényező⁷ leküzdése és a négy elmélyedés

Elhagyja a világ iránti sóvárgást, tudata mentessé válik a sóvárgástól – tudatát megtisztítja a sóvárgástól.

Elhagyja a rosszindulatot és a gyűlölködést, tudata mentessé válik a rosszindulattól, minden lélegző lény javát kívánja – tudatát megtisztítja a rosszindulattól és a gyűlölködéstől.

Elhagyja a fásultságot és a tompaságot, mentessé válik a fásultságtól és a tompaságtól, tudata fénylik, éberen tudatos állapotban van – tudatát megtisztítja a fásultságtól és a tompaságtól.

Elhagyja a szorongást és a bűntudatot, felszabadult, megbékél önmagával – tudatát megtisztítja a szorongástól és a bűntudattól.

Elhagyja a bizonytalankodást, túljut a bizonytalankodáson, nem tévelyeg az üdvös dhammák (belső tulajdonságok) tekintetében – tudatát megtisztítja a bizonytalankodástól.

S miután elhagyta ezt az öt hátráltató tényezőt, és a tudatot érő gyötrelmeket a felismerésük révén meggyengítette – távol a vágyaktól, távol a káros dhammáktól (sajátosságoktól) megéli az elemzéssel és fontolgatással kísért, az eltávolodásból születő örömtől boldog első elmélyedést. Majd miután lecsendesül az elemzés és fontolgatás, megéli a belső, letisztult derűt, a tudat összeszedettségét, az elemzés és fontolgatás nélküli, összpontosításból születő örömtől boldog második elmélyedést. Majd megéli a harmadik és a negyedik elmélyedést is.

A boldogtalanság megszűnése

Amikor a szemével látványt lát, a fülével hangot hall, az orrával szagot, a nyelvével ízt, a testével érintést érez vagy a gondolkodásával sajátosságot ismer fel, akkor a kellemes látványhoz, hanghoz, szaghoz, ízhez, érintéshez és sajátossághoz nem vonzódik, a kellemetlentől nem viszolyog – testi tudatosságát irányítja, felfogása határtalan. És felismeri a valóságnak megfelelően, hogyan szabadul meg a tudat, hogyan szabadít meg a felismerés – aminek révén ezek a bűnös és káros dhammák (belső tulajdonságok) benne maradéktalanul megszűnnek. Így hát nem fogad el és nem utasít el, ha bármilyen boldogságos, boldogtalan vagy közömbös érzetet érez.

Nem örül meg ennek az érzésnek, nem üdvözli, nem kötődik hozzá; így aztán megszűnik az érzetekben lelt öröm.

Az öröm megszűnése miatt megszűnik a befogadás, emiatt megszűnik a létesülés, és így a születés is, majd az öregség és a halál; és megszűnik a gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond.

Így szűnik meg mind e tengernyi boldogtalanság.

Szerzetesek, jegyezzétek meg mindezt. Röviden ez a megszabadulás a szomjúhozás kioltása révén.

A kévatta Száti pedig a szomjúhozás nagy, szövevényes hálójába gabalyodott.

Ezt mondta a nagyszent. A szerzetesek pedig megelégedéssel és örömmel fogadták a nagyszent tanítását.