(Megjelent: Csak azt Tanítom…, 147. oldal. A páli szakszavak magyar fordításához való egyeztetéshez lásd a Szójegyzéket.)
BEVEZETŐ
Az előző, „Ha valaki kedves nekünk“ (MN 87) című szuttához hasonlóan kompakt és frappáns tanítóbeszéd egyetlen alapgondolat három jólismert aspektusát mutatja be: a tisztázatlan kérdések; a nyílhasonlat; „csak azt tanítom…“. Az alapgondolat az avatottak nyolcrétű ösvényének első két lépésére utal: a megfelelő nézet és a megfelelő szándék összefüggését világítja meg.
Málukjaputta szerzetest tisztázatlan nagy kérdések foglalkoztatják (ezeket a kánonban többször előkerülő kérdéseket sosem a Buddha teszi fel). Itt általában tíz kérdést lát a hagyomány, noha valójában csak négy kérdéssel kapcsolatban fogalmazódik meg tíz álláspont – az első három kérdésnél két (igen – nem), az utolsónál pedig négy (igen – nem – is-is – sem-sem) alternatíva megemlítésével.
Ugyanezekből a kérdésekből indul ki a „Vaccsha és a tűz“ (MN 72) szutta is, amely ugyan valamiféle választ ad a negyedikre, de a lényeges üzenet ott is az, hogy az efféle metafizikai jellegű kérdésekkel nem kell foglalkozni, mert nem vezetnek a megszabaduláshoz.
Málukjaputta előre elképzelt válaszlehetőségekkel megy a Buddhához. Igent vagy nemet vár a kérdésekre, avagy annak bevallását, hogy a Buddha nem tudja a válaszokat. Mindehhez még kilátásba helyezi azt is, hogy elhagyja a szerzetességet, ha nem tisztázódnak a kérdések. A Buddha világosan kifejti, hogy a tisztázatlan kérdések megválaszolása a részéről nem volt ígéret, a szerzetes részéről pedig annak a feltétele, hogy a követője legyen.
A híres nyílvessző-hasonlat logikája szerint a sebesült egy kínzó lelki szenvedéstől gyötört embernek felel meg. (Arról szó sincs, hogy mindent embert mérgezett nyíl kínja gyötörne.) Ahogy neki – az akkori időkben nem meglepő módon – magának kell a testéből kihúznia a mérgezett nyilat, úgy a szerzetesnek is magát kell megmentenie, azaz a megszabadulást magának kell elérnie. Az orvos, a Buddha, legföljebb elmondja, mit kell tenni, illetve a sebet látja el. Ha a sebesült a sebesülés körülményeit firtatja ahelyett, hogy kihúzná a nyílvesszőt és engedné az orvost dolgozni, akkor meghal. A szerzetes, aki megválaszolatlan kérdésekkel foglalkozik a buddhista gyakorlat helyett, nem éri el a megszabadulást, de persze a kérdéseire sem kap választ. A hasonlat nem sugallja, hogy ezek a kérdések elvi okokból végleg megválaszolhatatlanok lennének.
A Buddha végül világosan megfogalmazza, hogy ő kizárólag arról tanít, hogyan lehetséges megsemmisíteni a boldogtalanságot, gyászt, bánkódást, gondot – egyedül ezt ígérte meg. Ez a gondolat rejlik könyvünk címében is.
TISZTÁZATLAN KÉRDÉSEK
Így tanultam meg:
A nagyszent egy időt Szávatthiban töltött, a Dzséta-ligetben, Anáthapindika parkjában. Ebben az időben a magányos elvonultságban élő Málukjaputta testvér eltöprengett. „A nagyszent számos nézetet nem tisztázott, félretette és elhárította ezeket:
- a világ örök – a világ nem örök;
- a világ véges – a világ végtelen;
- a test és a lélek azonosak – más a test és más a lélek;
- egy általjutott létezik a halála után – egy általjutott nem létezik a halála után – egy általjutott létezik is meg nem is a halála után – egy általjutott sem nem létezik, sem nem nemlétezik a halála után.
Nem tetszik nekem, nem fogadom el, hogy ezeket a nagyszent nem tisztázza. Elmegyek hát hozzá és rákérdezek. Ha a nagyszent tisztázza ezeket, akkor tovább járom vele a jámborság útját; ha viszont nem, akkor levetem a szerzetességet és visszatérek a silány léthez.
Így hát estefelé Málukjaputta testvér elvonultságát megszakítva elment a nagyszenthez, köszöntötte és oldalt leült, elmondta, mit gondol és kijelentette:
– Ha szentséged tisztázza ezeket a kérdéseket, akkor tovább járom szentségeddel a jámborság útját; ha viszont nem, akkor levetem a szerzetességet és visszatérek a silány léthez. Ha szentséged tudja, hogy a világ örök, akkor tisztázza ezt; ha tudja, hogy a világ nem örök, akkor azt tisztázza. Ha pedig szentséged nem tudja, hogy a világ örök-e vagy sem, akkor csak az az egyenes dolog, hogy mivel nem tudja és nem látja, mondja ki: „Nem tudom és nem látom.“ És ugyanígy az összes többi kérdésnél, vagyis: Véges-e a világ vagy végtelen? Más a test és más a lélek, vagy azonosak? Létezik-e egy általjutott a halálon túl, vagy sem – esetleg mindkettő igaz, vagy egyik sem? Tisztázza szentséged! Ha pedig nem tudja, akkor csak az az egyenes dolog, hogy mivel nem tudja és nem látja, mondja ki: „Nem tudom és nem látom.“
– Málukjaputta! Mondtam én neked valaha, hogy jöjj, járd velem a jámborság útját, és én tisztázom ezeket?
– Nem, uram.
– Vagy talán te mondtál nekem ilyesmit? „Uram, szentségeddel fogom járni a jámborság útját, szentséged pedig majd tisztázza ezeket.“
– Nem, uram.
– Tehát nem mondtam neked, hogy tisztázom, vajon a világ örök-e, végtelen-e; más-e a test és a lélek; létezik-e egy általjutott a halálon túl. Te sem mondtad, hogy csak akkor járod velem a jámborság útját, ha én majd tisztázom ezeket. Szóval kit is tagadsz meg és milyen jogon, te megtévedt ember? Hiába mondaná valaki, hogy amíg a nagyszent nem tisztázza ezeket, addig nem fogja vele a jámborság útját járni: mégsem kapná meg a választ ez az ember, úgy halna meg.
A MÉRGEZETT NYÍL HASONLATA
Olyan ez, mint amikor egy férfit méreggel vastagon bekent nyílvessző döfött át. Barátai és rokonai sebekhez értő orvost hívnak. A férfi pedig így beszélne: „Addig nem húzom ki ezt a nyílvesszőt, amíg meg nem tudom, hogy ki volt, aki meglőtt – nemes, bráhmin, közrendű vagy súdra? Mi a neve, mi a nemzetsége? Magas, alacsony vagy átlagos termetű? Kékesfekete, sötétbarna vagy világosbarna bőrű? Melyik faluban, vásáros helyen vagy városban lakik?
Addig nem húzom ki ezt a nyílvesszőt, amíg meg nem tudom, hogy milyen íjjal lőttek meg – hosszú íjjal vagy kézívvel? Miből készült az íj húrja – rostból, kenderből, ínból, kötélből vagy indából? Miből készült a nyíl szára – nádból vagy vesszőből? Mivel van feltollazva – kánya, kócsag, sólyom, páva vagy gödény tollával? Milyen állat inával van körültekerve – tehén, bivaly, hiéna vagy majom inával? Milyen a nyíl hegye – hegyezett, pengés, horgas, hasított, lapos, fűrészes?“ Nem tudná meg ezeket, úgy halna meg.
A DHAMMA CSAK A BOLDOGTALANSÁG MEGSZÜNTETÉSÉRŐL SZÓL
A jámborság útja csak azon nézet alapján volna járható, hogy a világ örök? Nem így van. Vagy csak azon nézet alapján, hogy a világ nem örök? Nem. Akár így van, akár úgy, mindenképpen van születés, van öregség, van halál – van gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond. És én ezek megsemmisítését tanítom meg: megsemmisülnek, pusztán a dhamma látása révén. És ugyanez a helyzet a többinél, vagyis, hogy véges-e a világ vagy végtelen; más-e a test és más a lélek vagy azonosak; létezik-e egy általjutott a halálon túl, vagy sem – esetleg mindkettő igaz, vagy egyik sem. Akár így van, akár úgy, mindenképpen van születés, van öregség, van halál – van gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond. És én ezek megsemmisítését tanítom meg: megsemmisülnek, pusztán a dhamma látása révén.
Ezért, Málukjaputta, amit nem tisztáztam, azt tartsátok is meg így; amit pedig tisztáztam, azt meg úgy. És mit nem tisztáztam? Azt, hogy a világ örök-e, végtelen-e; más-e a test és a lélek; létezik-e egy általjutott a halálon túl. És miért nem tisztáztam? Mert nem számít a jámborság útján: nem vezet a világból való kiábránduláshoz, szenvedélymentességhez, kiküszöböléshez, elcsituláshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, ellobbanáshoz. És mi az, amit tisztáztam? Azt, hogy mi a boldogtalanság és mi a boldogtalanság forrása; hogy mi a boldogtalanság kiküszöbölése, és mi a boldogtalanság kiküszöbölésére vezető út. És miért tisztáztam ezeket? Mert hasznos, mert ez számít a jámborság útján: ez vezet a világból való kiábránduláshoz, szenvedélymentességhez, kiküszöböléshez, elcsituláshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, ellobbanáshoz. Így hát, amit nem tisztáztam, azt tartsátok is meg így; amit pedig tisztáztam, azt meg úgy.
Ezt mondta a nagyszent. Málukjaputta testvér pedig megelégedéssel és örömmel fogadta a nagyszent tanítását.