Aggi-vacchagotta Sutta

(Megjelent: Csak azt Tanítom…, 197. oldal. A páli szakszavak magyar fordításához való egyeztetéshez lásd a Szójegyzéket.)

BEVEZETŐ

A Maddzshima-nikája egyik legfontosabb szuttája – a technikai jellegű ismétléseitől megszabadítva – egy igen kompakt szöveg. A Vaccsha által felvetett kérdések az ún. tisztázatlan (avjákata) kérdések, amelyeket Málukja is feltett a Buddhának („Málukja“; MN 63), tehát ez egy standard kérdéssor. A bennük felvetett témák (a világ örök-e; a világ véges-e; a test és a lélek azonosak-e; egy általjutott létezik-e a halál után) filozófiai vagy metafizikai értelemben érdekesek lehetnek ugyan, ám megválaszolhatóságuk kérdéses.

A négy kérdés tartalmilag független egymástól, ám retorikailag egy sajátos, egységes keretben kerülnek megfogalmazásra. Ám a negyedik kérdés formája sajátos, négy alternatívát sorol fel (igen, nem, is-is, sem-sem), ez a későbbi szanszkrit terminussal az ún. csatuskóti. A sejthetőleg dzsaina eredetű formulát szokás a Buddhának tulajdonítani, de ez téves; a madhjamaka buddhizmus majd valóban szívesen alkalmazza. Ahol, mint itt is, egy állítás és egyszerű tagadása az alternatívák, a formula értelmetlen – mit jelent az, hogy valami „létezik is meg nem is“?

Az első két kérdés teljesen irreleváns a buddhizmus szempontjából, szinte az az ember érzése, hogy a figyelmet akarják elterelni az alapvető fontosságú harmadik kérdésről. Ez – van-e a testtől független lélek – elválaszthatatlanul összefügg a halál utáni élet problémájával. Ennek egy variánsa a negyedik kérdés, hogy mi lesz egy megvilágosodottal a halála után.

A Buddha válaszában nem vitatkozik a kérdések tartalmáról, hanem azt hangsúlyozza, nincsenek ilyen nézetei. Azaz nem állítja, hogy a világ végtelen, azt sem, hogy véges, és nem mondja, hogy van-e véleménye avagy tudása a kérdésről. Szerinte éppen az a probléma, hogy ezek nézetek, azaz (elvileg) tetszés szerint megválasztható álláspontok, nincs róluk megbízható, tényszerű ismeret. Mint Málukjáputtának is, itt is megemlíti, hogy a buddhista út szempontjából közömbösek, nem visznek közelebb a végcélhoz. Emellett azonban utal arra, hogy nem egyszerűen feleslegesek, hanem ártalmasak is lehetnek: „A nézetek sűrű vadonja, gyűrkőzése, birkózása és béklyója pedig boldogtalansággal teli, felkavaró, keserves és kínzó.“ Sejthetőleg nem csupán az elmélkedők belső békéjét félti a gyötrő világnézeti kérdésektől, hanem a buddhista közösségben feltámadható vallási viszályoktól tart.

Amiről viszont a Buddha tanít, az nem nézet, hanem valós tapasztaláson alapuló, mások által is megtapasztalható és ellenőrizhető (objektív) igazságok – szövegünk itt az öt emberalkotó és az avatottak első három igazsága összegyúrásából származó tantételeket idéz. Az ezután következő különös megszabadulás-értelmezés (t.i. hogy a nézetektől megszabadulást jelenti) leginkább csak átkötésül szolgál a beszélgetés folytatásához.

A szöveg második fele a negyedik kérdés körül forog, mintha azt még nem utasította volna el a Buddha. A gondolatmenet logikája szerint ugyanis a „létezik-e az általjutott a halál után“ kérdésre igen választ kellene feltételeznünk, hiszen az új kérdésnek csak ekkor van értelme: a halál után a megszabadult tudatú szerzetes hova kerül? Mi ismerjük az érett buddhizmus (nem a Buddha!) megoldását: kikerül a létkörforgásból, a szanszárából, ami viszont – ha jól meggondoljuk – még mindig nem tisztázza, mi is lesz vele. Érdekes, hogy Vaccsha azt nem firtatja, hogy egy normál emberrel mi lesz a halála után.

A tűzhasonlat első három kérdésének célja annak bemutatása, hogy a tűzzel kapcsolatosan lehet értelmes kérdéseket feltenni, és ezekre értelmes válasz is adható. A negyedik kérdés („melyik égtáj felé távozott az a tűz“) viszont nem ilyen, egyszerűen értelmetlen beszélni annak a tűznek a valahova távozásáról, ami kihúnyt. Hasonlóképp nincs értelme arról beszélni, hogy egy általjutott hová kerül a halála után. Ahogy a tűz ellobban, ha a tápláléka elfogy, az általjutott is ellobban-megszűnik, ha az őt alkotó tényezők, az öt emberalkotó megszűnik.

A gondolatmenetnek súlyos következménye az, hogy a Buddha szerint a halál után a meghalt embernek nincs semmiféle folytatása. Noha a hasonlatban ez csak a megszabadultak esetére vonatkozik, nincs ok feltételezni, hogy egy normál ember esetén másképp volna. Ezt a következményt a Buddha nem mondja ki. A szutta keletkezéstörténetének egy pontján a fentebb említett következményt láthatólag megértették, de összegyeztethetetlennek tartották a korabeli, már reinkarnációs képzetekkel átitatott Buddha-képükkel, ezért korrigálni próbálták, és ötször is elhelyeztek a szövegben egy mondatot az általjutott halál utáni státuszára vonatkozólag: „hiszen mélységes, felmérhetetlen, a mélye kifürkészhetetlen, mint az óceán“. (A betoldást a fordításban zárójelek közé tettük, hiszen a mondat az egész szöveg alapértelmét forgatná ki: a Buddha halál utáni nemlétezése helyére egy misztikus, csodás létezést állítana.) Ugyanezt a célt szolgálja, hogy az ellobbanás fogalmát olykor a halálra, olykor a szenvedélyek megszűntére vonatkoztatják; így különös, misztikus hangulatú, továbbgondolásra inspiráló szöveg jön létre.

A TISZTÁZATLAN SAJÁTSÁGOK ÉS A NÉZETEK ELVETÉSE

Így tanultam meg:

A nagyszent egy időt Szávatthiban töltött, a Dzséta-ligetben, Anáthapindika parkjában. Vaccshagotta, egy vándoraszkéta elment a nagyszenthez, barátságosan üdvözölték egymást, baráti és udvarias szavakat váltottak. Vaccshagotta oldalt leült, majd kérdezgetni kezdte a nagyszentet:

– Gótama úr, a te nézeted szerint a világ örök, és csakis ez igaz, a másik álláspont téves?

– Nincs ilyen nézetem, Vaccsha.¹

– Hát akkor a te nézeted szerint a világ nem örök, és csakis ez igaz, a másik álláspont téves?

– Nincs ilyen nézetem.

– És a te nézeted szerint a világ véges, és csakis ez igaz, a másik álláspont téves – avagy éppenhogy végtelen?

– Egyik sem nézetem.

– És a te nézeted szerint a test és a lélek azonosak, és csakis ez az igaz, a másik álláspont téves – avagy éppenhogy más a test és más a lélek?

– Egyik sem nézetem.

– És a te nézeted szerint egy általjutott létezik a halála után, és csakis ez az igaz, a többi álláspont téves – avagy nem létezik? Avagy létezik is meg nem is – avagy sem nem létezik, sem nem nemlétezik?

– Egyik sem nézetem.

– Gótama úr! Mindegyik kérdésre és az ellenkezőjére is az válaszoltad, hogy nem ez a nézeted. De miféle nyomorúságot találsz e nézetekben, hogy teljességgel elutasítod őket?

– Nos, Vaccsha, az, hogy a világ örök, csak egy a nézetek közül. A nézetek sűrű vadonja, gyűrkőzése, birkózása és béklyója pedig boldogtalansággal teli, felkavaró, keserves és kínzó – nem vezet a világból való kiábránduláshoz, szenvedélymentességhez, kiküszöböléshez, elcsituláshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, ellobbanáshoz. De az is csak egy a nézetek közül, hogy a világ nem örök.

És ugyanígy van az összes többi kérdéseddel is.

– De van-e bármilyen nézete Gótama úrnak?

– Nézet? Vaccsha, egy általjutott már túl van ezen! Az általjutott lát: belátta, hogy mi a test, a test keletkezése, a test elmúlása; mi az érzet, mi a képzet, mik a rárakatok, mi a tudat, és mindezeknek mi a keletkezése és elmúlása. Ezért az összes vélekedést és tépelődést, az énközpontúság, az önzés és az önteltség hajlamát teljességgel megsemmisítette, kioltotta, kiküszöbölte, elhagyta, visszautasítja és nem fogadja be: megszabadult. Ezt állítom.

AZ ÁLTALJUTOTT ÉS A TŰZ ELLOBBANÁSA

– És ez a megszabadult tudatú szerzetes hova kerül, Gótama?

– Vaccsha, nem illik rá, hogy kerül valahova.

– Akkor nem kerül sehova? Vagy kerül is valahova meg nem is? Vagy talán sem nem kerül sehova, sem nem nem kerül?

– Egyik sem illik rá, Vaccsha.

– Gótama, mindegyik lehetőségről azt mondtad, hogy nem illik rá. Ezt én nem értem, itt összezavarodtam! Még amennyi bizodalmam volt is Gótama úr iránt az eddigi vita alapján, mostanra az is elpárolgott.

– Persze, hogy nem érted, Vaccsha, persze, hogy összezavarodtál! Mert ez a dhamma mélységes, nehéz átlátni és megérteni, nyugalmas, emelkedett; túl van az elemezgetésen, magas szintű, csak a hozzáértők foghatják fel. Nehezen értheted ezt te, aki másban hiszel, mást fogadsz el, mást helyeselsz, másra törekszel, másra irányul, amit a mesteredtől tanultál.

Vaccsha, most visszakérdezek ugyanerről. Válaszolj szíved szerint. Ugye, ha tűz ég előtted, akkor arra így gondolsz: „itt ég előttem ez a tűz“?

– Igen.

– És ha megkérdezlek, hogy miből származik az égése, mit válaszolsz?

– Azt, hogy a tüzelőből – fűből és fából származik.

– Ha az a tűz utolsót lobban előtted, akkor erre így gondolsz „itt előttem ez a tűz ellobbant“?

– Igen.

– És ha megkérdezlek, hogy melyik égtáj felé távozott az a tűz, ami itt előtted lobbant el – keletre, délre, nyugatra vagy északra, mit válaszolsz?

– Gótama, nem illik rá! Hiszen az a tűz táplálék híján már megszűnt: mert elfogyott a tüzelő, a fű és fa, amiből az égése származott, s nem tettek rá másikat – csak azt mondhatjuk rá, hogy ellobbant.

– Ugyanígy, Vaccsha, egy általjutottat fel lehet ismerni a testéről, de ő a testét feladta: gyökere átvágva, csúcsrügye levágva – létforrása megszűnt, mindörökre létrejövésképtelen. A teste pusztulásával megszabadult általjutottra pedig (hiszen mélységes, felmérhetetlen, a mélye kifürkészhetetlen, mint az óceán), nem illik rá, hogy kerül valahova, sem az, hogy nem kerül sehova, sem az, hogy kerül is valahova meg nem is, sem az, hogy sem nem kerül sehova, sem nem nem kerül.

– Ugyanígy, Vaccsha, egy általjutottat fel lehet ismerni az érzetei, a képzete, a rárakatai vagy a tudata alapján, de ő mindezeket feladta: gyökerük átvágva, csúcsrügyük levágva – létforrásuk megszűnt, mindörökre létrejövésképtelenek. A pusztulásukkal megszabadult általjutottra pedig (hiszen mélységes, felmérhetetlen, a mélye kifürkészhetetlen, mint az óceán), nem illik rá, hogy kerül valahova, sem az, hogy nem kerül sehova, sem az, hogy kerül is valahova meg nem is, sem az, hogy sem nem kerül sehova, sem nem nem kerül.

VACCSHAGOTTA MEGTÉR: A KEMÉNYFA-HASONLAT

Ezután Vaccshagotta, a vándoraszkéta így szólt a nagyszenthez:

– Gótama úr, mondjuk, van egy nagy szálafa, egy falu vagy vásáros hely közelében. Ha a mulandó részei, ága, lombja, kérge, háncsa, szíjácsa lefoszlik róla, akkor tisztán megmarad a legjava, a belső keményfa. Ugyanilyen tisztán áll előttünk Gótama úr szava is: ágak, lomb, kéreg, háncs, szíjács nélkül, csak a legjava.

Bámulatos, uram, [bámulatos! Mint amikor az ember a lefelé fordítottat felfordítja, az eltakartat felfedi, a tévelygőnek az utat megmutatja, vagy a sötétségben olajlámpást tart – hogy akinek szeme van, lássa, ami látni való: szentséged ugyanígy számos megközelítésből megvilágította a dhammát. Ezért most, uram, szentséged oltalmába térek, a dhamma és a szerzetesi közösség oltalmába.] Mától fogva tartson meg engem szentséged mint oltalmába tért, életet nyert hívét.