Piyajātika Sutta

(Megjelent: Csak azt Tanítom…, 141. oldal. A páli szakszavak magyar fordításához való egyeztetéshez lásd a Szójegyzéket.)

BEVEZETŐ

E rövid, világos szerkezetű és jól megírt szutta a buddhizmus kiinduló tételének, az avatottak első és második igazságának tartalmát bontja ki: miből fakad a mély boldogtalanság? Nem szerepelnek benne buddhista szerzetesek vagy szamanák, hanem mindenki világi: gazda, kockajátékosok, király, királyné, bráhmin.

A fiát elvesztő gazdán eluralkodik a gyász, ezért fordul a Buddhához, aki egy bölcs gondolattal próbálja vigasztalni: „gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond abból születik, abból származik, hogy valaki vagy valami kedves nekünk.“ A tömör páli pijadzsátika ‘kedvestől születő’ kifejezést itt teljesen kibontva fordítottuk magyarra: ‘abból születik, hogy valaki vagy valami kedves nekünk’. A továbbiakban – hiszen a szutta összes példája személyekről szól – többnyire úgy rövidítjük majd, hogy ‘abból, hogy valaki kedves nekünk’. Fordításunkban a gazda a Buddha szavait kissé másképp adja vissza: „abból, hogy valaki kedves nekünk, gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond származik“. Noha a Buddha állítása és ahogy a gazda idézi, a páliban teljesen azonosan hangzik, a magyar fordításban a felcserélt szórenddel a félreértés lényegét emeltük ki.

„Szeretetből boldogtalanság“, azaz

a) ahogy a gazda érti: a szeretetből boldogtalanság lesz; vagy

b) ahogy a Buddha érti: a boldogtalanság szeretetből lesz.

Azaz,

a) a szeretetből mindig és csakis boldogtalanság lesz, illetve

b) boldogtalanság nem keletkezik másból, csak szeretetből vagy ragaszkodásból.

A b) álláspont a Buddha álláspontja: ami nem igazán fontos nekünk, az nem is okozhat fájdalmat. Az a) álláspont viszont félreértés: ami jó, abból is csak baj fakad.

A gazda ezutáni, ellenvetésnek szánt kifakadását, miszerint a szeretetből gyönyörűség és derű származik, a Buddha nem vitatta. Gyönyörűség is, boldogtalanság is csak a nekünk kedves és fontos dolgokból származhat.

A Buddha gondolatát nem értette meg a gazda, ahogyan a kockajátékosok sem. A kérdés eljutott a királyi családba, ahol vitát okozott. A következő párbeszédekben elhangzó példák sora együtt mutatja be azt, hogy boldogtalanság mindig csak ott keletkezik, ahol szeretet, erős kötődés van.

---

Így tanultam meg:

A nagyszent egy időt Szávatthiban töltött, a Dzséta-ligetben, Anáthapindika parkjában. Egy gazda egyetlen, kedves, szeretett fia akkortájt halt meg. A haláleset miatt sem a munkával, sem az evéssel nem gondolt. Kiment az égetőhelyre és ott zokogott: „Hol vagy, egyetlen fiacskám, hol vagy?“

Egyszer aztán elment a nagyszenthez, köszöntötte és oldalt leült.

Akkor a nagyszent így szólt hozzá:

– Gazda! Teljesen magadba vagy fordulva, nem látsz, nem hallasz, az érzékeid máshol járnak.

– Hogyan is ne járnának máshol? Meghalt az egyetlen, kedves, szeretett fiam! A halála miatt sem a munkával, sem az evéssel nem gondolok. Így hát az égetőhelyre járok és ott zokogok: „Hol vagy, egyetlen fiacskám, hol vagy?“

– Így van ez, gazda, így van ez. Mert gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond abból születik, abból származik, hogy valaki vagy valami kedves nekünk.

– Uram, ki is gondolhatná tényleg úgy, hogy abból, hogy valaki kedves nekünk, gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond származik? Hiszen gyönyörűség és örvendezés származik belőle!

És a gazda nemtetszéssel fogadta a nagyszent szavait, tiltakozott, felkelt ülőhelyéről és távozott.

Abban az időben néhány rosszféle kockajátékos a nagyszenttől nem messze kockázott. A gazda odament hozzájuk és elmondta, hogy miről beszéltek a nagyszenttel. A kockajátékosok pedig helyeseltek:

– Igazad van, gazda, igazad van. Hiszen gyönyörűség és örvendezés származik abból, hogy valaki kedves nekünk.

És a gazda, hogy a kockajátékosok így egyetértettek vele, távozott.

A vitás kérdés híre egy idő múlva eljutott a királyi hárembe is. Akkor a kószala Paszénadi király így szólt Malliká királynéhoz:

– Gótama szamana azt állítja, hogy abból, hogy valaki kedves nekünk, gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond származik. Szerinted is?

– Ha a nagyszent ezt állítja, akkor az úgy is van.

– Áh, bármit állít Gótama szamana, ez a Malliká mindig ugyanígy egyetért vele – „Ha a nagyszent ezt állítja, akkor az úgy is van“.

Mint ahogy a tanítvány mindig egyetért a mesterével, bármit is állít az – „Igen, mester, úgy van“. Ugyanígy, Malliká, bármit állít Gótama szamana, abban mindig egyetértesz vele: „Ha a nagyszent ezt állítja, akkor az úgy is van“. Áh, menj is, Malliká, tűnj el!

Akkor Malliká királyné magához hívatta a bráhmin Nálidzsanghát:

– Bráhmin, menj el a nagyszenthez és a nevemben borulj a lábához, érdeklődj, hogy bajok nélkül, jó egészségben, kényelemben, ereje teljében van-e! Majd kérdezd meg tőle, tényleg mondta-e a nagyszent, hogy abból, hogy valaki kedves nekünk, gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond származik? Jól jegyezd meg mindazt, amit erre a nagyszent kifejt, és beszéld el nekem! Mert az általjutottak nem szólnak valótlanul.

– Igenis, úrnőm – válaszolta Nálidzsangha bráhmin engedelmesen, majd elment a nagyszenthez. Miután megérkezett, barátságosan üdvözölték egymást, baráti és udvarias szavakat váltottak.

Nálidzsangha oldalt leült, és átadta a királyné üzenetét:

– Tényleg mondta szentséged, hogy abból, hogy valaki kedves nekünk, gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond származik?

– Így van, bráhmin, így igaz! Mert gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond abból születik, abból származik, hogy valaki vagy valami kedves nekünk.

Ez a következő példázatból is megérthető. Egyszer itt Szávatthiban meghalt egy asszonynak az anyja. A halála miatt az asszony zaklatottan, zavarodottan, utcáról-utcára, térről-térre járva kérdezősködött: „Anyámat nem láttátok? Anyámat nem láttátok?“

De sok más példa is van. Egy asszonynak az apja halt meg, egy másiknak a fivére, megint egy másiknak a nővére, a fia, a lánya, a férje halt meg; és volt, hogy egy férfinak halt meg az anyja, egy másiknak az apja, a fivére, a nővére, a fia, a lánya, a felesége. És azok is mind így kérdezősködtek az elhunyt után: „Nem láttátok őt? Nem láttátok őt?“

A következő példázatból is megérthető a dolog. Egyszer itt Szávatthiban egy asszony elment a rokonaihoz. A rokonai pedig el akarták venni a férjétől, hogy másnak adják. De az asszony ezt nem akarta, és el is mondta a férjének a dolgot:

– Édes uram, a rokonaim el akarnak vágni tőled, hogy másnak adjanak. De én nem akarom! Erre a férfi az asszonyt vágta ketté, majd felhasította a saját testét is: „Együtt fogunk elmenni“.

E példázatból is érthető, hogy gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond abból születik, abból származik, hogy valaki vagy valami kedves nekünk.

Akkor Nálidzsangha bráhmin a nagyszent tanítását megköszönte, barátságosan mosolyogva felkelt ülőhelyéről, elment Malliká királynéhoz és elmesélte neki az egész beszélgetést.

Akkor Malliká királyné odament a kószala Paszénadi királyhoz és így szólt hozzá:

– Ugye Vadzsirí királylány¹ kedves neked, nagy király?

– Igen, Malliká, kedves nekem.

– Ha Vadzsirí királylány sorsa rosszra fordulna, valami baj érné – lenne-e abból számodra gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond?

– Az egész életem rosszra fordulna! Hát hogy is ne lenne belőle nekem gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond?

– Óh, nagy király! A nagyszent, a teljesen megvilágosodott érdemes, aki látja és érti mindezt, éppen erre vonatkozólag mondta, hogy gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond abból származik, hogy valaki kedves nekünk.

Na, és vajon nem ugyanígy lenne-e, ha Vászabhá nemes úrnővel, vagy Vidúdabha hadvezérrel, vagy velem történne valami baj?

– De, igen, Malliká.

– Ugye a kászik és a kószalák kedvesek neked, nagy király?

– Igen, Malliká, kedvesek nekem. Az ő kitűnőségük révén élvezhetjük a kászi-szantált és virágfüzéreket, illatszereket, kenőcsöket is.

– Ha a kászik és a kószalák sorsa rosszra fordulna, valami baj érné őket – lenne-e abból számodra gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond?

– Az egész életem rosszra fordulna! Hát hogy is ne lenne nekem belőle gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond?

– Óh, nagy király! A nagyszent, a teljesen megvilágosodott érdemes, aki látja és érti mindezt, éppen erre vonatkozólag mondta, hogy gyász, siránkozás, boldogtalanság, bánkódás és gond abból származik, hogy valaki kedves nekünk.

– Malliká, csodálatos és bámulatos, hogy mennyi mindent lát a nagyszent, felismerésével a mélyére hatolva. Kortyints hát²!

Akkor a kószala Paszénadi király felkelt ültéből, fél vállára vetette felsőruháját, összetett kézzel meghajolt a nagyszent irányában, és háromszor, fennkölten így szólt:

– Tisztelet ama nagyszentnek, a teljesen megvilágosodott érdemesnek!